Isten Szava élő

Félsz-e attól, mit gondolnak mások felőled?

„JEHOVA Tanúi nem keresztények” — szólalt meg az egyik kislány az iskolában. „Még a karácsonyt sem ünneplik.” Mások vele együtt megpróbálják Jehova Tanúit nevetséges színben feltüntetni hitük miatt.

Tegyük fel, te is mint fiatal Jehova Tanúja, jelen vagy ennél a beszélgetésnél. Osztálytársaid persze nem tudják, hogy a karácsony pogány ünnep, s azt sem, hogy az első keresztények nem ünnepelték meg. Azzal sincsenek tisztában, hogy a Jehova Tanúi ellen felhozott egyéb vádak is valótlanok. Mit tennél, ha az egyik osztálytársad feléd fordulva, hangosan azt kérdezné tőled a többiek füle hallatára: „Ugye, te is Jehova Tanúja vagy?” Mit válaszolnál?

Valószínűleg hasonló helyzetbe kerülnél, mint Péter apostol azon az éjszakán, mielőtt Jézust megölték. Ezen az éjszakán Jézust a főpap házába hurcolták. Itt tanácskoztak a vallásos vezetők. Péter távolról követte Jézust, és kint várakozott az udvarban. A főpap egyik szolgálója meglátta Pétert, és ezt mondta: „Ez a férfi is vele volt.” Péter rögtön letagadta.

Rövid idő múlva egy másik személy is meglátta Pétert, és rászólt: „Te is közülük való vagy!” Péter tagadta: „Nem vagyok közülük való!” Egy óra elteltével többen is kezdték bizonygatni: „Bizony, te is közülük való vagy, hiszen Galileából származol.” Péter, amint tudjuk is, ezt válaszolta: „Nem ismerem azt a férfit, akiről beszélsz” (Lukács 22:54–60; Márk 14:53–71).

Péter nem az igazat mondta. Letagadta, hogy ismeri Jézust. Pedig alig néhány órával korábban váltig ezt hajtogatta: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is” (Lukács 22:33). Mi idézte elő Péter magatartásában ezt a hirtelen bekövetkező változást? A félelem! Ezen az éjszakán, az igazság tényén csorba esett! Az, ami helyes volt, úgy lett feltüntetve, mintha helytelen lenne, az ártatlan pedig, mintha bűnös lenne. Péter nem mondta meg az igazat, mert félt annak következményeitől, és attól, hogy esetleg mások mit gondolnak felőle. Nem tartotta tiszteletben Istent, illetve Fiát, Jézus Krisztust.

Hasonló körülmények ma is előadódhatnak. Igaz, Péter szívből megbánta, hogy megtagadta Mesterét. Ezért bocsánatban is részesült, hiszen őszintén kérte ezt (Lukács 22:61, 62). De mennyivel bölcsebb dolog elkerülni ilyen keserű tapasztalatot! Kész vagy-e helyesen cselekedni, ha Péterhez hasonlóan ilyen helyzetbe kerülsz — mondjuk például karácsonykor?

Eltökélted-e magadban szilárdan, hogy kiállsz az igazság mellett, és tiszteletet hozol Jehova Isten és Fia nevére, bármilyenek legyenek is a körülmények?