Isten neve a Keresztény Szent Iratokban

AMIKOR Jézus Atyját Istennek nevezte, zsidó hallgatói tudták, kiről beszél. Látták és olvasták Isten nevét a zsinagógákban meglévő héber bibliai könyvtekercsekben. Egy ilyen könyvtekercset adtak át Jézusnak a názáreti zsinagógában, szülővárosában. Jézus Ésaiástól olvasott fel egy idézetet, amelyben kétszer is szerepelt Jehova neve (Lukács 4:16–21).

Jézus első tanítványai olvashatták Isten nevét a Septuagintá-ban, a Biblia görög nyelvű fordításában. Az első keresztények ezt a fordítást használták tanításaikban és írásaikban. Igaz, volt egy idő, amikor az volt az általános vélemény, hogy Isten neve nem szerepelt a Septuagintá-ban. Ma már kétségkívül tudjuk, hogy ezt a nevet annyira tiszteletben tartották, hogy a tetragrammát (a bibliatudósok ezt a kifejezést használják az isteni név jelölésére) Héber betűkkel másolták át közvetlenül a görög szövegbe.

Aquila a második században Isten héber nevét betű szerint átírta a görög szövegbe. A harmadik században Origenész azt írta, hogy „a legmegbízhatóbb kéziratokban A NÉV héber betűkkel volt leírva”. A negyedik században Jeromos bibliafordító ezt írta: „Még napjainkban is találkozunk Isten négybetűs, eredeti betűk szerint leírt, azaz יחוח nevével, bizonyos görög kötetekben.”

Dr. Paul E. Kahle írja: „Ma már tudjuk, hogy a zsidók által zsidóknak írt görög bibliai szövegben [Septuagintá-ban] az Isteni Nevet nem fordították le kyʹrios [Úr] szóval, hanem megmaradt héber vagy görög betűkkel írt tetragramma formájában ezekben a kéziratokban.” — The Cairo Geniza, 222, 224. oldal.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy akár a hébert beszélték, akár a görögöt, amikor Jézus hallgatói olvasták a Szentírást, látták ott Isten nevét. Ésszerű, hogy amikor idézték ezeket a szövegeket, követték a megfigyelt szokást, vagyis Jehova nevének négy héber betűjét átírták a Keresztény Görög Szent Iratokba.

A Journal of Biblical Literature című folyóiratban George Howard, a Georgia Egyetem helyettes teológia professzora ezt írta: „Mivel a görög Bibliának, a korai egyház akkori Szentírásának másolataiban még mindig átírták a tetragramot, ésszerű az a következtetés, hogy az Újszövetség írói a Szentírásból való idézeteikben, a bibliai szövegben megőrizték a tetragramot.” — 1977, 96. kötet, 1. sz., 77. oldal.

Isten nevének felcserélése más névre

Úgy tűnik, hogy az isteni nevet mind a Septuagintá-ból, mind az Újszövetségből később egyszerűen kihagyták, amikor a nem-zsidó keresztények már nem értették a héber betűket. Dr. Kahle ezt írja: „A keresztények voltak azok, akik a tetragramot a kyʹrios [Úr] szóval helyettesítették, mégpedig akkor, amikor a héber betűkkel írt isteni nevet már nem értették.” — The Cairo Geniza, 224. oldal.

Mennyire jelentős ez a kihagyás? Howard ezt mondja: „A tetragram elhagyása — nézetünk szerint — zavart keltett az első pogányokból lett keresztények elméjében, hogy kit értsenek az ’Úr Isten’ és az ’Úr Krisztus’ kifejezésen.” — A már idézett cikk 63. oldalán.

Például a Zsoltárok 110:1. verse ezt mondja: „Ez Jehova kijelentése az én Uramhoz.” A Máté 22:44 ezt az idézetet közli, de Jehova nevének teljes kihagyása miatt a legújabb fordítások szerint ez a vers így hangzik: „Az Úr szólt az én Uramhoz.” A kereszténység egyházainak hívei számára az a megkülönböztetés, hogy Jehova („az Úr”) és Jézus („az én Uram”) teljesen megszűnt.

Isten nevének használata — a bibliai példák alapján — több fontos előnnyel jár: 1) Ezáltal Istent személynek tudjuk tekinteni és nem csupán erőnek. 2) Közelebbi kapcsolatba tudunk kerülni vele. 3) Eloszlat bennünk zavarérzést, pontosítja a róla való gondolatainkat, és gondolataink közelebb kerülnek a Biblia igazi tanításaihoz.

[Kép a 32. oldalon]

A héber betűkkel írt isteni név szerepelt a Héber Szent Iratok első görög nyelvű fordításaiban