Armageddon küszöbén
MÁR közel négy és félezer éve él két hatalmas szervezet állandó összeütközésben. A kettőjük közötti végső összecsapás a történelem legpusztítóbb háborújába sodorja a világot. A Biblia ezt „a mindenható Isten nagy napja háborújának” nevezi. De talán közismertebb ez a csata a baljóslatúan hangzó Armageddon nevén.a (Jelenések 16:14, 16).
Ez a háború nem mindig volt ismeretes ezen a néven. A csatába a Genezis (1Mózes) 3:15-ben említett két mag is belekeveredik. E két magról ezt olvassuk: „[Én, Isten] ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között; ő a fejedet zúzza szét, te pedig a sarkán sebzed meg.”
Jehova Isten fokozatosan feltárta, hogy a kígyó mögött meghúzódó igazi hatalom, akihez látszólag a fenti szavak szóltak, egy láthatatlan szellemi teremtmény, név szerint az „Ördög, a Sátán” (Jelenések 12:9). Az ő „magva” — ide értve mennyei és földi képviselőit — hatalmas szervezetet alkot, amely az egész világot halálos szorításában tartja (János 8:44; Efezus 6:12; Zsidók 2:14). Az igazi „asszony”, akire Jehova Isten utal, az ő feleséghez hasonló hű mennyei szervezete (Galata 4:26). Neki is van „magva” vagy leszármazottja, és ez áll Sátán, az Ördög szervezete ellenséges támadásának középpontjában.
Miért kell a háborúnak bekövetkeznie
Sátán elhitette ősszüleinkkel, hogy képesek önmagukat kormányozni, s ezzel megzavarta a békés paradicsomi életet (1Mózes 3:1–6). Sátán azt állította, hogy Isten önző és alkalmatlan uralkodó, akinek törvényeire és alapelveire nincs szükség, s aki kegyetlen korlátozásoknak veti alá az embert. A világegyetem Szuverén Ura természetesen nem tűrhette el örökké ezt a nevét és jó hírnevét érő rágalmat. Ha ugyanis eltűrné, akkor tehetetlennek látszana, és idővel pusztítás terjedne el az egész világegyetemben.
Éppen ezért, saját érdekében, Istennek tennie kellett valamit. Nem engedhette meg, hogy nevét örökké káromolják; érvényt kellett szereznie egyetemes szuverenitásának. (Vö. Ésaiás 48:11, 12.) Azzal, hogy Jehova Sátán szervezetét Armageddonkor legyőzi, az ő egyedülálló Jehova nevét tisztázza a rágalom alól (Zsoltárok 83:18, [83:19, Károli]). És mivel a Sátán ellen folytatott háborúban óriási emberveszteségek is lesznek, Isten háborúja Sátán földi szervezetének; azaz, a dolgok jelenlegi rendszerének is véget fog vetni. Ez lesz az a „nagy nyomorúság”, amelyet Jézus megjövendölt a Máté 24:21, 22-ben, és ezt csak kevés „test” vagy kevés ember éli túl. Az embernek a függetlenségre való esztelen törekvésében, háborúival, szennyezéseivel és ezekhez hasonló tetteivel, sikerült a földet „tönkretennie”. Armageddon azonban „azokat pusztítja el, akik a földet pusztítják” (Jelenések 11:18). Amikor Isten eltávolítja a föld tönkretevőit, ezzel megnyitja az utat a Paradicsom előtt.
A kérdés ez: mikor és hogyan fog lezajlani Isten háborúja? Sokan úgy vélik, hogy Közel-Keleten fog kitörni különös tekintettel arra, ami 1948. május 14-én történt. Azon a napon jelentették be Izrael nemzeti államként való létrejöttét. Ez annak a népnek látszólagos diadala, amely évszázadokon át élt szétszóródásban, üldözést szenvedett, sőt a fajirtást is megízlelte. És bár eleinte úgy látszott, hogy alig-alig fog tudni megállni a lábán, de e kicsiny nemzetnek sikerült már több mint három évtizede megállni a helyét a nyugtalan Közel-Keleten. Sokan a modern Izrael megszületésében Isten közbelépését látják és Armageddon közelségének biztos jelét.
Igaz, nem minden teológus ért egyet ezzel a meggyőződéssel. Egy presbiteriánus lelkész ezt mondja: „Szerintem csak időfecsérlés megkísérelni a mai eseményeket és jelképeket a bibliai próféciákba beleilleszteni és egyes személyekre alkalmazni azokat.” Mindamellett sok könyv, film, valamint tv-evangélista népszerűsíti azt a nézetet, hogy a Közel-Kelet lesz az eljövendő Armageddon színhelye.
De hát valóban Közel-Keleten lesz Armageddon? Tulajdonképpen hogyan zajlik le „a mindenható Isten nagy napjának ez a háborúja”? Milyen események előzik meg? Hogyan lehet túlélni? És mi lesz e nagy háború után?
[Lábjegyzet]
a A héber „Har-Magedon” név valójában egy jelképes világhelyzetre utal, ahol csapatok gyűlnek egybe egy csatára. A közhasználatban ezt a nevet magára a csatára vonatkoztatják.