Bepillantás a hírekbe

Ruha teszi a papot?

II. János Pál pápa nyilván úgy érzi, hogy akik az egyházát képviselik, azoknak ki kell tűnniük a tömeg közül. Az egyházi öltözék diszciplinájáról szóló pápai körlevelében arra figyelmeztette a római papokat, apácákat és szerzeteseket, hogy kötelező számukra az egyházi öltözék viselése, ami „megkülönbözteti őket a környezetüktől, amelyben élnek”. A pápa kijelentette: „Mint Krisztus küldöttei az evangélium hirdetésére, nekünk egy üzenetet kell közvetítenünk; olyan üzenetet, amelyet mind szavakban, mind külső jelekkel is kifejezésre kell juttatnunk.”

Ugo Poletti bíboros, Róma általános apostoli vikáriusa egy háromoldalas levélben egészítette ki a fentieket, és azt írta az érdekelteknek, hogy „a vallási öltözék vagy reverenda viselése kötelező az egyházi szertartásoknál, a szentségek kiszolgálásánál, a prédikálás alkalmával [és] igen ajánlott abban a környezetben, ahol az illető a saját lelkipásztori tevékenységét folytatja”.

De megkérdezzük: Vajon valóban lényeges dolog a megkülönböztető ruházat ‘az evangéliumi üzenet továbbadásánál’? Krisztus és az apostolai képesek voltak továbbadni a keresztény üzenetet anélkül, hogy másképpen néztek volna ki, mint a testvéreik. Jézus azt mondta, hogy az ilyen külső sallang kora vallási vezetőinek hibái közé tartozott: „Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat.” Jézus arra adott buzdítást, hogy a keresztények ne látható külsőségekkel különbözzenek a többi embertől, hanem azzal, hogy ‘csak egy Mesterük van [Krisztus], és hogy mindannyian testvérek’. Vajon elmondhatjuk-e, hogy az igazi testvériség szelleme tükröződik vissza ott, ahol egyesek megkülönböztető ruházattal különítik el magukat a többiektől? (Máté 23:3–12, Katolikus fordítás).

Miért hisznek a darwinizmusban?

Az Evolúció a világűrből című új könyvükben a neves brit csillagászok, Sir Fred Hoyle és Chandra Wickramasinghe kijelentik, „az élet keletkezésének lehetősége a vegyi anyagok valamiféle véletlenszerű keveredésének következtében olyan minimális”, hogy teljesen lehetetlen „még akkor is, ha az egész világegyetem szerves vegyületből állna”. Azt írják, hogy „a darwinista evolúciós elmélet még azt sem valószínűsíti, hogy egyetlen polipeptida [az élet szubsztanciákhoz elengedhetetlen láncolat] létrejöjjön, nem is beszélve arról, hogy ezek ezreire van szükség egyetlen sejt életben maradásához. Ezt a helyzetet igen jól ismerik a genetikusok, és mégsem akad senki, aki döntő módon le tudná állítani ezt az elméletet”.

Nos, miért nem merik „leállítani” az üggyel tisztában levő tudósok ezt az elméletet? „Ha a darwinizmust nem tekintenék társadalmilag kívánatosnak ... természetesen más lenne a helyzet” — válaszolja a könyv. Amikor az egész társadalom „el van kötelezve egy sajátos felfogásmód mellett, az oktatási folyamatosság rendkívüli módon megnehezíti a modell megváltoztatását” — fűzi hozzá. „Vagy el kell hinned azt a felfogást, vagy eretneknek fognak kikiáltani.” Az evolucionisták attól félnek, hogy bármilyen visszavonulás „tágra nyitja a kapukat” az irracionalizmus özöne előtt. Másszóval, ha kaput nyitnának az egyedüli másféle lehetőség előtt — egy magasabb rendű értelem teremtői tevékenysége előtt —, ez arra kényszerítené őket, hogy vállalniuk kellene e végkövetkeztetéssel járó összes következményt és az abból eredő minden kihívást.

Intelligencia fok: öröklött, avagy környezeti?

A Francia Közegészségügyi és Orvosi Kutatóintézet munkatársai szerint a gyermekek intelligencia fokának megállapításánál nem az öröklött tulajdonságok jelentik a fő meghatározó tényezőt. Középosztálybeli családoknál elhelyezett gyermekeket hasonlítottak össze természetes szüleiknél nevelkedő fiú- és lánytestvéreikkel, akik alacsonyabb gazdasági szinten élő környezetben nevelkedtek. Az idegen családoknál örökbefogadott gyermekek mindannyian hathónapos koruk előtt kerültek új környezetükbe. A két csoportba tartozó gyermekek intelligencia-vizsgálatának eredménye azt mutatta, hogy az egyazon szülőktől származó, de más-más környezetben felnövő gyermekek intelligencia foka meglepően eltért egymástól. A Scientific American című folyóirat szerint az intelligencia hányados-tesztek ponteredménye kimutatta, hogy az örökbefogadott és középosztálybeli környezetben nevelkedő gyermekek átlageredménye csaknem 15 ponttal volt magasabb a kevésbé kedvező anyagi helyzetben levő természetes fiú- és leánytestvéreik eredményénél.

Ez a francia vizsgálat további bizonyíték arra, hogy azonos környezetben az embereknek általában azonos esélyei vannak, ahogyan a Biblia is megállapítja, amikor kijelenti, hogy Isten „egy emberből alkotta meg az emberek minden nemzetét” (Cselekedetek 17:26).