Misszionáriusok megtanulták személyként ismerni Jehovát!
„SOKAN megkérdezték, ,Nos, mit tanultatok?’” Így nyilatkozott egy előadó az Őrtorony Gileád Bibliaiskolája 66-ik osztályának végzősei nevében. Az 1952 személyből álló hallgatósággal telt teremben felolvasta az osztály határozatát, amely magában foglalta mind a 26 hallgató érzelmeit. Így folytatta: „Egy testvérnő így összegezte a tanultakat: ,Nagyra értékelem, hogy sokkal jobb megértést kaptam Jehováról, mint személyről és népe iránti együttérzéséről. Ez nagyon megerősítette a belé vetett bizodalmamat, és azt, hogy Ő gondoskodni kíván rólam minden körülmények között.’”
De hogyan tudtak ők „jobb megértést szerezni Jehováról mint személyről”? Utoljára szólva az osztályhoz K. Adams oktató feltárta a feleletet a hallgatóság előtt, s ezt mondta: „Elkezdtük az egész Bibliát terv szerint, csoportosan tanulmányozni. 10-15 oldalt vettünk egy-egy nap, a hallgatók pedig kutatásaikkal járultak hozzá a megbeszéléshez. Ha nehéz versre bukkantunk, megvizsgáltuk (1) a szövegösszefüggést, (2) az írás idejében létező körülményeket, és (3) a szövegben előforduló kulcsszavak jelentését. Állandóan feltettük a kérdést: ,Mit mond ez nekünk Jehováról és tulajdonságairól?’ Úgy találtuk, mindig mondott valamit róla.”
Jehovának milyen tulajdonsága magaslott ki mindig? Adams oktató így folytatta: ,Jehova szerető kedvessége. Ez a „drága” tulajdonság az, amely bizodalmat és reményt vált ki az ő imádóiból, azt az érzést ébresztve bennük, hogy nem számít, hol és milyen körülmények között vannak, Jehova gondoskodni fog róluk.’ — Zsolt 36:8.
Jehova személyként való megismerésének az egyik pozitív eredménye az ő tekintélye iránt érzett szívbeli tisztelet. Ez magába foglalja az azok iránt érzett szerető tiszteletet is, akiket Isten tekintéllyel ruházott fel a gyülekezetben. Erről beszélt az iskola irattárosa, U. Glass. Mindenkinek lebilincselte a figyelmét, amikor azt mondta: „Mi mind átadtuk magunkat Jehovának és lojálisak vagyunk Igéjéhez. De néhányan a testvéreink közül nehéznek találják elfogadni a tekintélyt, amelyet Isten tökéletlen emberekre ruházott a gyülekezetben.”
Milyen legyen hát a magatartásunk az ilyen emberek iránt? Vajon emberek követőivé kell válnunk? Glass a Zsidók 13:7-re utalt és elemezve ezeknek az embereknek a magatartását, kimutatta, hogy a hitük az, amit utánoznunk kell. Ilyen szemlélettel, amihez szeretetet kell párosítanunk, képesek leszünk megőrizni ezt a tekintély iránti fontos tiszteletet. Az első ember is próbára lett téve e tekintetben, az ember magatartása a tekintély iránt pedig része lehet az emberiség végső kipróbálásának Krisztus 1000 éves uralkodásának a végén. — Jel 20:1-10.
A Malakiás harmadik fejezetének beható fejtegetése volt a nap következő programja. Az előadó, C. Barber, figyelmeztetett a negatív magatartás kifejlődésének a veszélyére, ami egyesek esetében meg is történt Malakiás napjaiban, akik azt mondták: ,Nincs semmi értelme vagy haszna Isten szolgálatának és törvénye megtartásának.’ (14. vers) De mennyire nem így van ez! Akik ismerik Jehovát, mint személyt, egy nemzetközi testvériségnek örvendenek jó társaságban és szellemileg gazdagok Jehova túláradó áldásaitól. (10. vers) Ezek, mivel beviszik Jehova imádatának templomába jó cselekedeteik szellemi áldozatát, „különleges tulajdonná” vagy „kinccsé” válnak az ő számára. (Mal 3:16, 17, The Amplified Bible) A hét beszédből álló előadássorozatot az iskolaelnök fejtegetései zárták a Jelenések 15. és 16. fejezetében említett hét csapás teljesedéséről. Az előadó kimutatta, hogy a jövőre vonatkozó földi reménységgel rendelkezőknek nagy része komoly szerepet játszott a csapásszerű üzenetek kiöntésében.
Ezek a végzősök, akik 12 országból voltak kijelölve, nem újoncok, hanem ismerték Jehovát személyesen már sok évvel azelőtt, hogy Gileád végzősökké lettek március 11-én. Viola Scott, aki maga már 20 éve alámerített keresztény, azt mondta: „A Jehova iránti értékelésünk és az emberek iránti szeretetünk indított bennünket a férjemmel együtt, hogy eljöjjünk a Gileád iskolába.”
Mielőtt tanúvá vált Michael Molina, géppuskás volt egy tengeri repülőgépen, és 284 bevetésen vett részt a Vietnam elleni háborúban. Vakmerőségéért sok érmet kapott. „Az ölés volt a foglalkozásom és nagyon jól csináltam”, mondta. Ma már ő más ember, aki keresztény misszionáriusi pályára indul Guatemalába, ahol életek mentésével foglalhatja el magát — mindezt pedig azért, mert személyes kapcsolatot alakított ki Jehovával.
A tanulók által bemutatott élvezetes program magába foglalta az Írásokban használt zene bemutatását és azonkívül két bibliai drámát. Így, amikor a függöny legördült, minden jelenlevő jobban tudatára ébredt annak, mennyire fontos és szükséges megvizsgálnia a Jehovával való személyes kapcsolatát, s hogy a lehető legnagyobb mértékben az ő közelségében legyen.