Idősebb férfiak látogatásai Isten népe javára
„Visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiochiába, erősítve a tanítványok lelkét, és bátorítva őket, hogy maradjanak meg a hitben és ezt mondták: ,Sok nyomorúságon át kell bejutnunk Isten királyságába.’” — Csel 14:21, 22.
1. Miért éppen olyan szükséges ma az utazófelvigyázók látogatása, mint az első évszázadban volt?
AZ ELSŐ században az apostolok és más vének alkalmas időben utazófelvigyázókként meglátogatták a keresztény gyülekezeteket. Ma is világszerte utazófelvigyázók látogatják meg rendszeresen Jehova tanúinak több mint 42 000 gyülekezetét. Van-e sok közös vonás a régi és az újkori látogatások között? Igen, valóban van. Hiszen a Krisztus mai követőinek szükségletei nagyrészt ugyanazok, mint az apostoli időkben élőké voltak. Igényeljük ezeknek a látogatásoknak bátorító hatását és gyakorlati segítségét, hogy kitarthassunk Isten akaratának cselekvésében nehéz körülmények között.
2. a) Milyen nehézségekkel néztek szembe a Krisztus követői az első évszázadban és most, milyen munka végzése van megkövetelve? b) Miért fogadták szívesen az idősebb férfiak látogatását?
2 Az örökölt tökéletlenség miatt Krisztus korai követői a mienkhez hasonló nehézségeket tapasztaltak. (Róma 3:23) Ugyanolyan kísértésekkel néztek szembe, mint amilyeneknek ellenállni mi is felszólítást kapunk. (1Kor 10:13) A dolgok gonosz világrendszere közepette éltek, amely még ma is fennáll, és amelytől mi mind megszabadulni vágyunk. (Gal 1:4) Az ő fő ellenségüknek, az Ördögnek kell nekünk is ellenállnunk. (1Pét 5:8) Testi gyengeségeik, a világ részéről jövő nyomás, a láthatatlan gonosz szellemi erők ellenállása ellenére azoknak az első századbeli hívőknek nehéz feladatot kellett elvégezni. Megbízatásuk a „jó hír” prédikálása és a tanítványképzés volt. Ugyanaz a megbízás vonatkozik ma Jehova tanúira és ezt tökéletesen el kell végezniük ennek az istentelen világnak a közeledő vége előtt. (Máté 28:19, 20; Csel 1:8) Mind akkor, mind most a szellemi férfiak látogatását úgy fogadták, mint erősítésükről való gondoskodást, bátorítást és egyéb segítséget Isten népe számára.
3. Milyen jótétemény származik abból, ha megvizsgáljuk az apostoli idők látogatásáról szóló beszámolókat és párhuzamot vonunk a maiakkal?
3 Az apostoli időknek ezek a látogatásai hasznos eligazítást jelentenek nekünk ma. (Csel 14:21-23; 15:36) Amint megvizsgálunk néhány szentírási beszámolót és megvonjuk a mai párhuzamot képesek leszünk elmélyíteni értékelésünket az ilyen „emberajándékok”-ról való gondoskodás iránt, akik szolgálják és kielégítik szükségleteinket. — Ef 4:8, 11, 12.
HOGYAN TEKINTETTÉK AZ IDŐSEBB FÉRFIAK LÁTOGATÁSÁT
4. Hogyan segítette a testvéreket egy látogatás az antiochiai gyülekezetben?
4 A jeruzsálemi tanácskozást követően i. sz. 49-ben történt, hogy Júdást és Silást Pállal és Barnabással együtt elküldték Antiochiába. Mit tapasztaltál volna, ha ott lettél volna? A Cselekedetek 15:32 szerint ez „a két próféta”, Júdás és Silás „sok beszéddel bátorította a testvéreket és erősítette őket”. Előzőleg némi egyenetlenség, nézeteltérés lehetett Antiochiában a körülmetélés kérdésében. Most azonban a szellemtől irányított levél átvétele és a két „próféta” látogatása nyomán elrendeződött az ügy. A gyülekezetnek volt oka az örvendezésre. — Csel 15:2, 22-31.
5. Mit mond el nekünk a Filippi 2:20-22 Timótheus képesítéseiről?
5 Ezeket az „idősebb férfiakat” vagy „véneket” alázatos, önfeláldozó szellemük tette ilyen bátorítóvá testvéreik számára. Timótheus, Pál misszionáriustársa volt, akiről Pál ezt írta: „Senkim sincs hozzá hasonló hajlamú, aki őszintén gondot viselne a ti dolgaitokra. Mert mindenki más a saját érdekeit keresi nem a Krisztus Jézusét.” Pál, Timótheus munkatársa nem habozott őt elküldeni a filippibeli gyülekezethez mint olyat, aki szolgálni fog köztük „a jó hír támogatására”. — Fil 2:20-22.
6. a) Milyen haszna volt a Krétában élő testvéreknek abból, hogy Titus elvitte nekik Pál utasításait? b) Milyen hatása lehetett Titus tanácsának fiatalokra és öregekre, férfiakra és nőkre?
6 Általában egy különleges területre kiküldött idősebb férfiak hosszabb ideig ott tartózkodtak, hogy erősítsék a testvéreket. Titusra például égető szükség volt Krétában, hogy segítsen megoldani bizonyos problémákat. Megbízást kapott, hogy „hozza rendbe a hiányos dolgokat . . . és nevezzen ki idősebb férfiakat városonként”. Emellett, tekintettel az engedetlen, haszontalan beszédekre és félrevezető eszmékre, melyeket némelyek tanítottak, Titusnak szigorúan meg kellett feddnie a rendetleneket, hogy „egészségesek legyenek a hitben”. (Titus 1:5-14) Tanácsolni és buzdítani kellett az idős férfiakat és asszonyokat fiatalabb férfiakkal és nőkkel együtt éppen úgy, mint a rabszolgákat, hogy az életútjuk „ékesítse a mi megmentő Istenünk tanítását mindenben”. — Titus 2:1-10.
7. a) Milyen képesítésük volt a látogató felvigyázóknak akkor? b) Hogyan tekintették a Pálhoz hasonló hű idősebb férfiakat az 1Korinthus 11:1 szerint?
7 Nyilvánvaló, hogy a jó képességű látogató felvigyázók közvetítették a szükséges oktatást az első századi gyülekezeteknek. Mindegyiküknek több évi tapasztalata volt a prédikáló munkában, a véni felelősség kezelésében és nehézségek elviselésében. Pál, miután felsorolta az üldözéseket és veszedelmeket, amelyeket átélt, feltárta a felelősség buzgó érzését, ezt mondván: „Azok mellett a külső dolgok mellett, napról napra nyomaszt engem az összes gyülekezetekért való aggódás.” (2Kor 11:23-28) Titus, Timótheus és mások közvetlen társai voltak ezekben a tapasztalatokban. (2Kor 8:23; 2Tim 3:10, 11) Példás hitük utánzásra méltó példákká tette őket. — 1Kor 11:1.
8. Milyen intést kaptak az Efezusból való vének és mit éreztek ők Pál iránt?
8 A testvérek nemcsak nagyra értékelték ezeket az őket látogató példás „idősebb férfiakat” jó munkájukért, hanem személyes ragaszkodásukat is kifejezték irántuk. Kiváló példája ennek az az eset, amikor Pál találkozott az Efezusból való idősebb férfiakkal, vénekkel. Így figyelmeztette őket: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázókká nevezett ki titeket Isten gyülekezetének legeltetésére, melyet a tulajdon Fia vérén vásárolt meg.” (Csel 20:28) Azután figyelmeztetett egy közeledő hittől való elszakadásra, és buzdította őket, hogy őrizzék meg éberségüket és segítsék a gyengéket. Közös ima felajánlása után, megrendült érzelemmel vettek búcsút Páltól azok az idősebb férfiak, különösen azt fájlalván, hogy nem láthatják többé orcáját. — Csel 20:29-38.
A GYÜLEKEZETEKNEK NYÚJTOTT GYAKORLATI SEGÍTSÉG
9. Hogyan dicsérték és bátorították a gyülekezeteket a látogató felvigyázók?
9 A látogató felvigyázók gyakran dicsérték azokat a korai hívőket a jó tulajdonságaikért, melyeket felmutattak. Így volt ez a kolossébeli „szentek” esetében is. Epafrás beszélt a jó cselekedeteikről és szellemi természetű szeretetükről, s ezért Pál hálát adott Istennek. (Kol 1:2-8) Pál látogatása kiváló eredményt ért el Thessalonikában. Később azt írta az ottani hívőknek, hogy tudomása van az ő hűséges munkájukról, szerető fáradozásaikról és kitartásukról. Megpróbáltatások között fogadták el az igét és lettek méltó utánzói olyan embereknek, mint Pál, Szilvánusz (Silás) és Timótheus. (1Thess 1:1-7) Azok az idősebb férfiak szóval és példamutatással tanították a korai tanítványokat és megmutatták nekik, hogyan nyilváníthatják ki Isten szellemének gyümölcseit a mindennapi életükben. Biztatták őket, hogy helyezzék bizalmukat magától értetődően Jehovába és hagyatkozzanak rá állandóan imáikban. A gyülekezetek örültek az ilyen látogatásoknak, elismerték, hogy azok erősítették és bátorították őket, hogy „maradjanak meg a hitben”. — Csel 14:22.
10. a) Miért nem lehet megalkuvás a szellemi és erkölcsi tisztaság tekintetében? b) Milyen buzdítást adtak azok az idősebb férfiak a helyi kinevezett pásztoroknak?
10 Kétségtelen, hogy az apostolok és idősebb férfiak lépéseket tettek az akkori gyülekezetek érdekében, s utánanéztek, hogy rendes, összhangzó módon Krisztus fősége alatt működnek-e. (Ef 4:15, 16) Tudták, hogy a szellemi és erkölcsi tisztasághoz ragaszkodni kell. Nem lehet megalkudni e tekintetben. Hogyan maradhatna másképp elkülönült a Krisztus gyülekezete a világtól és hogyan lehetne felhasználni tiszteletreméltó edényként Jehova munkájának elvégzésére? (2Kor 6:14-17; 1Thess 4:3-8; 2Tim 2:20-22) Az isteni követelményeknek való engedelmesség fontosságának kihangsúlyozására azok az idősebb férfiak látogatásokat tettek, leveleket írtak, hogy segítsék a helyi kinevezett pásztorokat és a gondjukra bízott nyájat. — 1Pét 5:1-5.
11. Pál Timótheusnak adott tanácsával összhangban milyen buzdítást és bátorítást tudnak adni a látogató felvigyázók ma az összes gyülekezeti felvigyázóknak?
11 Pál intette Timótheust a fiatal felvigyázót, hogy: „Légy példa a hűségeseknek . . . add át magad a nyilvános felolvasásra, figyelmeztetésre, tanításra . . . , hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.” (1Tim 4:12-15) A mai utazófelvigyázók hasonló tanácsokat adnak. És éppen úgy, ahogy Pál felszólította Timótheust, ők is bátorítják a gyülekezeti felvigyázókat: „Prédikáld az igét, állj elő vele sürgősen, kedvező időszakban és nyomorúságos időszakban, feddj, ints, buzdíts teljes hosszútűréssel és a tanítás művészetével”, és „végezd az evangelizáló munkáját”, hogy teljesen betöltsék ezt a szolgálatot. — 2Tim 4:1-5.
12. Milyen ítélkezésre (bíráskodásra) vonatkozó tanácsot kapott a korinthusi gyülekezet?
12 Az apostol nem vonakodott kifejezésre juttatni, mit kell tenni az ügyek megítélésével kapcsolatban. Amikor Pál tudomást szerzett egy olyan állapotról, amelyben bűnt büntetlenül hagytak folytatni, levélben tanácsolta, mit kellene tenni, illetve ő mit tett volna, ha jelen lett volna személyesen. Határozottan utasította a korinthusi felelősöket, hogy „távolítsátok el a gonosz embert” magatok közül. (1Kor 5:3, 13) Arra is buzdította a testvéreket, hogy a köztük felmerülő személyes nézeteltéréseket ítélőképességgel rendelkező férfiak intézzék el. (1Kor 6:1-6) Az ilyen tanács segített a felelős testvéreknek kijavítani gondolkozásukat.
SZERETŐ GONDOSKODÁS ERŐSÍTÉSÜNKRE
13. a) Miért lehetünk hálásak Jehovának a hű felvigyázókról való gondoskodásáért, beleértve azokat is. akik rendszeresen látogatják a gyülekezeteket? b) Milyen tapasztalatokkal rendelkezik sok utazófelvigyázó?
13 Ma, mivel Jehova szelleme munkálkodik az ő népén, keményen dolgozó, sok éves tapasztalattal rendelkező alkalmas férfiak állnak rendelkezésre a gyülekezetek látogatására. (Hasonlítsd össze az Efezus 4:11, 12-vel!) Noha tökéletlen emberek, sok olyan tulajdonságot mutatnak fel, mint Pál, Silás, Barnabás, Timótheus és a többiek. A jelen időben számos utazófelvigyázónak több mint 30 éves tapasztalata van a teljes idejű munkában. Egy folyamatosan tevékenykedő körzetfelvigyázó 55 évvel ezelőtt, 18 éves korában vette fel a szolgálatot. (Préd 12:3) Azóta állandóan szolgál és legalább 30 éve látogatja a gyülekezeteket. Ezek a férfiak majdnem mindnyájan szolgáltak helyi gyülekezet felvigyázójaként és úttörőként. Mások éveket töltöttek el missziós területen vagy a Watch Tower Társulat valamelyik fiókhivatalában. Ilyen emberek jelenléte áldás a gyülekezetben, mindenki képes erőt meríteni a szellemi dolgokból, amelyeket megosztanak. Látogatásaik segíthetnek bennünket a szolgálatban és imádatban éppen úgy, mint a krisztusi egyéniség művelésében.
14. Mi mutatja, hogy ezek az utazófelvigyázók képesítettek, és mit törekszenek felépíteni másokban is?
14 A gyülekezetekhez kiküldött képviselők kivétel nélkül olyan férfiak, akik elől járnak a Királyság-prédikálásban és tanítványképzésben. Megszerezték az ige értelmét és jó gyümölcsöket teremnek. (Máté 13:23) Eltelve a sürgősség érzésével, amelyet annak értékelése vált ki, amit Isten királysága jelent, és az utolsó napok komolyságának felismerése, nem lézengenek a szolgálatukban. (Róma 12:11) Ilyen magatartással rendelkezvén, arra törekszenek, hogy másokban is ugyanazt az evangelizáló szellemet építsék, amely a korai krisztusi gyülekezetet jellemezte. — Csel 5:42; 8:1-4.
15. a) Hogyan járnak el az utazófelvigyázók Jézusnak a Máté 24:14 és a 28:19, 20-ban levő parancsaival kapcsolatosan? b) Az i. sz. 33 Pünkösdje után történteknek megfelelően milyen segítséggel és példával látják el ma a gyülekezeteket?
15 Az utazófelvigyázók nagyra értékelik Jézus parancsát a „jó hír” prédikálására és a tanítványképzésre vonatkozóan; ez arra ösztönzi őket, hogy vegyék fel ezt a kettős megbízatást, mint szent kötelességet, isteni követelményt. (Máté 24:14; 28:19, 20) Emlékeztetnek arra, mi történt i. sz. 33 Pünkösd napját követően és később Kornéliusz és házanépének megtérése után. A hívők gyorsan szaporodtak és teljesen ki voltak oktatva a „jó hír” szerinti életre és annak hatásos hirdetésére. (Csel 2:46, 47; 5:14; 6:7; 10:44-48; 20:20) Ma az újabb hívők szaporítása érdekében az utazófelvigyázók magukkal hívnak a tanúskodásba annyit, amennyit csak lehetséges. Segítséget nyújtanak a tapasztalatlanoknak is. A látogató vének buzgalma és helyes vezetése előmozdítja a tanúskodó munka kiszélesítését. Pál apostollal együtt mondják: „Jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” — 1Kor 9:16.
16, 17. a) Milyen tanácsot adhatnak az utazófelvigyázók a világiasság beszivárgása elleni buzdításul? b) Milyen módokon segíthetnek az anyagiasság körmönfont befolyásának leküzdésére?
16 Ezenfelül sok tennivaló van a gyülekezettel kapcsolatban állók segítségére, hogy előre haladjanak a krisztusi életmódban (2Pét 1:5-10) Olyanok, akik még nem mentesek a világiasságtól, megkísérelhetik, hogy olyan szokásokat vigyenek be a közösségbe, amelyek fellazítanák a viselkedésnek az Isten Igéjében meghatározott magas irányadó mértékeit. Hogy a világiasság beszivárgása ellen óvjanak az utazófelvigyázók, jó megkülönböztető képességgel kell rendelkezniük, hogy felismerjék a körmönfont irányzatot, alattomos hajlamokat. Bátorítani óhajtják Isten népét, hogy szigorúan ragaszkodjanak a Szentírás alapelveihez akár személyes, akár társadalmi ügyekben. (1Kor 10:31-33; 1Pét 1:14-16; Zsid 13:18) Szükséges időnként emlékeztetniük a véneket, hogy határozottan járjanak el a gyülekezet erkölcsi, tanbeli és szellemi tisztaságának megőrzése érdekében.
17 A Timótheusnak adott tanácsnak megfelelően az utazófelvigyázók figyelmeztetni kívánják a Krisztus követőit az anyagiasság befurakodó hatása ellen. (1Tim 6:9, 10, 17-19) Saját példájukkal ugyanis, hogy a szellemi dolgokat teszik első helyre, másokat is bátorítanak, hogy „keressétek először az Isten királyságát”. — Máté 6:33.
18. Miért olyan lényeges a szellemi szilárdság és érettség, és hogyan lehet erre buzdítani?
18 Olyan világban, amelyben az embereket a zűrzavaros vallási tanítások szele dobálja ide-oda, Jehova népének szilárdnak, Krisztus felnőtt követőjének kell bizonyulnia. (Ef 4:13, 14) Állásfoglalásuknak rendületlennek kell lenni, melyet nem egykönnyen mozdít ki független gondolkozásra való hajlam vagy érzelmi hatás. (Kol 1:23; 2:6, 7) Helyes tehát, ha az utazófelvigyázók kihangsúlyozzák, hogy Krisztus minden követőjének állandóan növekednie kell az Isten pontos ismeretében. (Fil 1:9, 10; Kol 1:9-11) Személyes, családi és gyülekezeti tanulmányozásra buzdítanak, hogy a Krisztus követői ne csupán „az ige tejével” táplálkozzanak, hanem „szilárd eledellel”, hogy teljesen értékeljék „az igazságosság igéjét” és a „felfogó képességük gyakorlott legyen a helyes és helytelen megkülönböztetésére”. (Zsid 5:12-14) Ha egy gyülekezet szellemi állapotát vizsgálják az utazófelvigyázók, szentírási tanácsokat adnak ezekre a pontokra vonatkozóan.
19. Hogyan segítenek különböző személyeket saját egyéni szükségleteiknek megfelelően?
19 Ezek az idősebb férfiak látogatást tehetnek a gyengéknél, betegeknél és másoknál, ahogy alkalom kínálkozik. (Péld 16:31; Máté 18:12-14; állítsd szembe az Ezékiel 34:4-gyel!) Ha egymással vitázó egyének keresik fel őket személyes ügyben, szeretettel, de határozottan intsék őket az Írásokból, tekintettel a béke helyreállítására. (1Thess 5:14, 15) Sokszor észrevétlenül is szellemi növekedésére szolgálnak azoknak, akiknek kétségei vannak a krisztusi magatartás tekintetében vagy egyébként kell őket ,kiragadni a tűzből’. — Júd 22, 23.
20. Hogyan voltak önfeláldozók az utazófelvigyázók és feleségeik? (Jak 5:19, 20)
20 Mint az első évszázadban, ezek az utazófelvigyázók és feleségeik is változatos körülmények között szolgálnak. A föld sok részén minden héten más helyre mennek. Néhányan lóháton utaznak, hogy elszigetelt területeket vagy őserdei településeket elérjenek, esetleg csónakon vagy gyalog tesznek meg nagy távolságokat hegyi ösvényeken vagy átjárókon. A gyülekezetek érdekében nagy nehézségeket viselnek el. Sokan fogadnak el megbízatásokat családjuktól és közeli ismerőseiktől távoli területekre. De tekintet nélkül a helyzetükre önként átadják magukat, s készek alkalmazkodni a „jó hír” érdekében. — 1Kor 9:23.
21. a) Milyen értékelésben segíthet nekünk ezeknek az idősebb férfiaknak a szolgálatát megvizsgálni? b) Ezért milyen kérdés felvetésére vagyunk indíttatva?
21 Annak a sok lehetőségnek áttekintése, amellyel a hű idősebb férfiak látogatása erősítette a gyülekezeteket úgy az apostoli időkben, mint a mai időkben, önkéntelenül arra indít, hogy értékeljük törekvéseiket. Az ilyen önfeláldozó idősebb férfiak biztosan azok közé tartoznak, akikről azt írta az apostol: „Kérünk titeket testvérek, becsüljétek meg azokat, akik keményen dolgoznak köztetek, elnökölnek fölöttetek az Úrban és intenek titeket; munkájukért a rendkívülinél is nagyobb figyelmet tanúsítsatok irántuk szeretettel.” (1Thess 5:12, 13) Mi tehát így tekintünk az utazófelvigyázókra, de hogyan meríthetnénk személy szerint nagyobb hasznot látogatásukból az előttünk levő napokban? Ezt vizsgáljuk meg most!