Egy bölcs példabeszéd

„Az igazságosnak ajkai sokakat legeltetnek, de szívnélküliség miatt okozzák saját halálukat az ostobák.” — Péld 10:21.

Első olvasásra talán úgy tűnik, hogy a példabeszéd alapvetően arról szól, hogyan használja az ember a nyelvét, de valójában ennél sokkal mélyebb értelme van. Azzal foglalkozik, hogy mi van a szívben és az hogyan hat ki különböző dolgokra.

Az a személy, aki tudatában van szellemi szükségletének és igyekszik kielégíteni azt, s ugyanakkor annak megfelelően is élni, áldására van mindazoknak, akik körülötte élnek. Értékeli Jehova tanácsát és az ő alapelveit. Ez abból lesz nyilvánvalóvá, ahogyan és amiért az ajkait használja.

De hogyan van az, hogy ez ,az igazságos sokakat legeltet’? Egyes bibliafordítók úgy adják vissza ezt, hogy ‚állandóan másokat táplálnak’. De az itt használt héber szó többet jelent a „táplálás”-nál. Magában hordozza a vezetés és a táplálás gondolatát, miként az ókori pásztor gondozta a nyáját. (1Sám 16:11; Zsolt 23:1-3; Ének 1:7) Így van ez az igazságos egyén esetében is. Irányít vagy vezet másokat az erény és az igazságosság útján, miközben beszéde táplálja a hallgatókat. Ennek eredményeként azok boldogabb, kielégítőbb életet élhetnek. És elnyerhetik az örök életet is.

De mennyire különbözik ettől az a személy, aki „szívnélküli”! Kimutatja, hogy hiányzik nála a jó indíték vagy keveset törődik a viselkedése következményeivel. Hát nem tudtok sok olyan egyénről, akinek életfelfogása ez: ,Nos, ahogy esik, úgy puffan’? Az ilyen ember éppen azt teszi, ami neki tetszik, s nem gondol a jövőbeli következményekre. Mivel figyelmen kívül hagyja viselkedése hátrányait, gyakran azoknak áldozatává lesz. Míg az igazságos ember segít másoknak életben maradni, addig a szívnélküli egyén még önmagát sem képes életben tartani.