Olvasók kérdései
● A „Bölcsesség” leírása a Példabeszédek 8:22-31-ben valóban Jézusra, Isten Fiára alkalmazható?
Olyanok, akik csak a Héber Iratokat fogadják el, vagy akik nem hisznek Jézus Krisztusban, gyakran úgy magyarázzák a Példabeszédek 8:22-31-et, mint amely csupán a megszemélyesített „Bölcsesség”-re alkalmazható valamilyen jelképes módon. Ezeknek a verseknek az ilyen alkalmazása azonban nem egyezik meg azzal, amit Istenről tudunk. Továbbá elfogadva azt az ésszerű nézetet, hogy az egész Biblia, beleértve a Példabeszédeket is, ihletett, láthatjuk, hogy a „Bölcsesség” leírása itt megegyezik azzal, amit a Biblia az Isten Fiáról másutt mond. Ezt olvassuk:
„Jehova maga az ő útjának kezdetéül hozott létre engem, mint a legkorábbi művét régen . . . Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, a halmok előtt mintegy szülési fájdalmakkal hozott létre . . . Mikor az egeket készítette, ott voltam . . . mellette voltam mint mestermunkás és én lettem az, akit nap mint nap különösen szeretett, mialatt minden időben előtte vigadoztam . . . és amiben gyönyörűségemet leltem, az emberek fiaiban volt.” — Péld 8:22-31, UV.
Zsidó kommentátorok, akik kifogásolták azt, hogy ezt a részt Jézusra, mint a Messiásra alkalmazza valaki, általában úgy tartották, hogy ez csupán a bölcsesség irodalmi megszemélyesítése. Így W. Günther Plant „A Példabeszédek Könyve — kommentár” c. művében azt mondja, hogy ezek a versek a Bölcsességre alkalmazhatók, „csak jelképes módon megszemélyesítve”. Ez a rész azonban nem beszélhet csupán az isteni bölcsességről vagy a bölcsességről elvontan. Miért nem? Mert a „Bölcsesség”-et amely itt le van írva, Isten létrehozta „vagy megteremtette” [Héberül: qa·nahʹ] Jehova útjának kezdetéül. Az Írások azt mutatják, hogy Jehova Isten maga mindig létezett. (Zsoltár 90:2; 1Tim 1:17) Mivel Ő örökkévaló és mindig bölcs volt, így az ő bölcsessége mindig létezett; sohasem lett teremtve vagy létrehozva, nem „jött létre mintegy szülési fájdalmakkal”. (Jób 9:2, 4; 12:9, 13; 28:20, 23; Róma 11:33-36) A bölcsesség nem létezik egyéntől különállóan, amely képes azt bírni és visszatükrözni. Következésképpen ennek a „Bölcsesség”-nek megszemélyesítésnek kell lennie, mint amely valakit szemléltet, akit „[Isten] az ő útjának kezdetéül” teremtett.
A Keresztény Görög Iratok segít annak megértésében, hogy ez a rész nyilvánvalóan kire vonatkozik. A Szentírás ismételten tanúskodik arról a tényről, hogy a Messiásnak volt emberré-válása előtti léte, mint Isten Fia a mennyben Jehovával (Ján 17:5; 6:62) Ebben az emberré válás előtti létben Jehovával együtt munkálkodott minden más dolog megteremtésében. János 1:3 ezt mondja róla: „Minden dolog általa jött létre, és nála nélkül semmi sem jött létre.” (UV) — Hasonlítsd össze a Kolossé 1:15, 16-tal!
Érthető, hogy Isten Fiát mint teremtett „Bölcsesség”-et lehetett leírni. Általa vált nyilvánvalóvá Jehova bölcs elhatározása, beleértve a Messiás szerepét is, akit a zsidók oly régen vártak. Pál apostol mondta Jézusról: ,Benne vannak a bölcsesség és ismeret összes kincsei gondosan elrejtve.” (Kol 2:3, UV) Míg Salamon király Istenadta bölcsességéről volt híres, Jézus „valami nagyobb volt Salamonnál”. (1Kir 4:30-34; Máté 12:42) Akik elfogadták Jézus Krisztust és hittek benne, tudták azt, hogy Ő „Isten hatalma és Isten bölcsessége”. — 1Kor 1:24, 30.
Ennélfogva az, amit tudunk örökkévaló bölcs Istenünkről és a Keresztény Görög Iratok információjából Jézusról, egybevetve világossá teszi előttünk annak helyességét, hogy a Példabeszédek 8:22-31-et Isten Messiássá lett Fiára alkalmazzuk. Ez az írásszöveg feltűnően ráillik annak eredetére és tevékenységére, akinek az emberiség iránti szeretete még arra is rábízta Őt, hogy mint váltságáldozat meghaljon érte. — 1Tim 2:5, 6; Ján 3:16.
● Vajon testben támadt fel Jézus Krisztus, mint húsból és vérből való ember?
A Szentírás szerint Jézus Krisztus nem testben támadt életre. Az 1Péter 3:18-ban azt olvassuk, hogy ‚halálra adták a testben, de elevenné tétetett lélekben. (Újvilág Fordítás; Amerikai Standard Fordítás; C. B. Williams fordítás) Más írásszövegek is megerősítik, hogy Jézus egyszerűen nem támadhatott fel testileg, mint hús és vér ember.
Istennek az volt a szándéka, hogy Fia mennyei életet nyerjen, nem pedig hogy mint ember tovább éljen a földön. Ez szükségessé tette, hogy Jézus szellemi személyként támadjon fel, mivel a húsból és vérből való személyek nem élhetnek a mennyben. Pál apostol írta: „Hús és vér nem örökölheti Isten királyságát, sem a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot.” — 1Kor 15:50, UV.
Az ember Jézus Krisztus esetében, az ő teste korlát volt, amely meggátolta a mennyei birodalomba való bejutást. Jézus „hústestéről” tehát úgy beszél a Zsidók 10:20. verse, mint amelyet a „kárpit” ábrázol, amely elválasztotta a Szentélyt a Szentek Szentjétől a sátortemplomban vagy Szent hajlékban. Mielőtt Jézus bemehetett volna a mennybe, a valódi „Legszentebb Szentélybe”, fel kellett adnia testi létezését és meg kellett kapnia a szellemi természetet. Hústeste korlát lett volna abban, hogy túljusson a „kárpiton” mint szellem-személy.
Egy másik tényező, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni az, hogy a kiengesztelés napján feláldozott kecskebak és bika Jézus Krisztus véráldozatát szemléltette. A Törvény, amely előírta ezeket az áldozatokat, „az eljövendő jobb dolgok árnyéka”-ként szolgált. (Kol 2:17; Zsid 10:1) Amint tudjuk, az árnyék a valóságnak csak az általános körvonalait vagy formavonalait adja meg. Ahhoz tehát, hogy az árnyék a valóságban beteljesedjék, Jézus nem vehette vissza a feláldozott hús és vér testét, mivel az áldozati állatok testét is teljesen megsemmisítették elégetés által. (Zsid 13:11, 12) Ebből logikusan következik, hogy Jehova Isten megsemmisítette az ő Fiának feláldozott testét. Azonkívül, ha Jézus visszavette volna a hústestét, áldozata ideiglenes lett volna, folyamatos kiengesztelő érték nélkül.
Az a tény, hogy Jézus nem testben támadt fel, megmagyarázza, miért nem ismerte fel Őt a két tanítvány és Mária Magdolna a feltámadás utáni fizikai megjelenései alkalmával. Csak abból állapították meg, hogy ki volt, amit mondott, vagy amit tett. — Luk 24:13-31; János 20:14, 15.
Igaz, hogy a kételkedő Tamás érdekében Jézus valóban megjelent a szegek nyomával a kezein és a lándzsa-ütötte sebbel az oldalán mint fizikai bizonyítékkal (Ján 20:24-29) De még ezzel a megnyilatkozással kapcsolatban is bizonyítékunk van arra, hogy Jézus ideiglenesen materializálódott fizikai hústestben. Az egyik szemtanú, János apostol így számol be erről: „Jézus eljött, jóllehet az ajtók zárva voltak és megállt közöttük”. (Ján 20:26, UV) János apostol nyilván nem jegyezte volna meg ezt, ha Jézus egyszerűen kinyitotta volna az ajtót és testileg belépett volna a szobába. Jézus nyilván hirtelen jelent meg a tanítványai között; a bezárt ajtó nem gátolta meg a bejövetelét. Ez olyasvalami volt, amelyet hústestben az ember képtelen lenne megtenni. De a materializálódó szellemi személy megteheti. Például Gábriel angyal fizikailag jelent meg Zakariás papnak a templom szentélyében. (Luk 1:11) És az az angyal, aki megjelent Sámson szüleinek, tűzlángjában szállt fel. — Bírák 13:19, 20.
Az angyal esete, aki Sámson szüleivel beszélt, rávilágít Jézus mennybemenetelére is. Sámson szülei számára az angyal látható maradt, amikor tűz lángjában felállt, de azután nyilván anyagi testét feloszlatta és eltűnt a látókörükből. Hasonlóképpen, amikor Jézus felment a mennybe, mindaddig látható maradt, míg egy felhő el nem takarta Őt a tanítványai fizikai látása elől. Azután feloszlatta fizikai testét, amelyben látható volt, amint azt az angyalok tették egyéb alkalmakkor. — Csel 1:9-11.
Hogy Jézus egyszerűen egy testet vett fel, hogy a tanítványai láthassák Őt, miként az angyalok tették a múltban, abból a tényből is kitűnik, hogy teljesen felöltözve jelent meg. Amikor Jézust a sírba helyezték, nem volt felöltözve, hanem egyszerűen csak finom gyolcsba volt bepólyázva. Feltámadása után a pólyák a sírban maradtak. Amiként tehát Jézusnak meg kellett jelenítenie a ruházatát, ugyanúgy meg kellett jelenítenie a hústestét is, hogy láthatóvá legyen a tanítványai előtt fizikailag. — Luk 23:53; Ján 19:40; 20:6, 7.
Ilyen előzmények után fel tudjuk becsülni, hogy amikor Jézust „ember Fiának” nevezték még azután is, hogy felment a mennybe, ezzel nem utaltak arra, hogy emberi teste volt a mennyben. (Csel 7:56) A Messiási jövendölés, amely arról beszél, hogy királyi hatalmat kap az Atyjától, úgy utal rá, mint „valami ember fiához hasonló”-ra. (Dán 7:13, 14) Tehát, jóllehet felajánlotta az előírt áldozatot, amikor feladta az emberi természetét, Jézus Krisztus megtartotta a Messiási „ember Fia” elnevezést. Hasonlóképpen viseli Jézus Krisztus a „Bárány” címet is, azon alapon, hogy áldozatul letette az életét. (Jel 21:22) Ez a címe nyilván nem a mennyei megjelenését vagy természetét írja le.
Így a Szentírás, mint egész, arról tanúskodik, hogy Jézus nem mint hús és vér-ember, hanem mint dicsőséges szellemi személy támadt fel.