A siker az Isten iránti hűségtől függ
A KRÓNIKÁK második könyve Salamon királyságával kezdődik, majd vázolja Júda királyainak uralkodását és csak mellékesen utal Izrael 10-törzs királyságára, majd Jeruzsálem pusztulásával és annak pusztán hagyatásával fejeződik be addig az időpontig, amikor Círus király kiadja rendeletét Jehova templomának újjáépítésére. A feljegyzés ismételten rávilágít arra, hogy amikor az uralkodók és a nép Jehova Istenbe helyezték bizalmukat, vállalkozásaikat siker koronázta. A hűtlenségük azonban az isteni áldás és védelem elvesztéséhez vezetett.
Miután Salamon szilárdan megalapozta királyi hatalmát, a nemzet parancsnokaival, főembereivel, bíráival és családfőivel a Gibeonban levő szent sátorhoz ment, hogy áldozatot mutasson be. Az ifjú király Jehova áldását kérte az uralkodására. Az éjszaka folyamán a Legfelségesebb felfedte magát Salamon előtt és megadta neki a lehetőséget, hogy kívánjon azt, amit akar. A király alázatosan könyörgött a szükséges bölcsességért és ismeretért, hogy ítélhessen az alattvalói között. Mivel ilyen nemes kérést intézett Jehovához, Salamon biztatást kapott, hogy a bölcsességen kívül ráadásul „jólétet, gazdagságot és tiszteletet” is kap, „nagyobbat annál, mint amennyit Dávid és Saul élvezett”, sőt még annál is nagyobbat, mint a világ eljövendő uralkodói kapnak. (2Krón 1:1-12) Ez valóban be is teljesedett, mert a beszámoló ezt mondja: „És a király akkor az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben a kövekhez hasonlóvá tette.” — 1:15.
Salamon uralkodásának egyik legnagyobb teljesítménye Jehova templomának a felépítése volt a Mória hegyén. A másodiktól a hetedikig terjedő fejezetek nagy része az építés előkészületeivel, az épület felépítésével és annak berendezésével, majd a templom felavatásával foglalkozik.
Egy újabb éjszakai látomásban Salamon választ kapott Jehovától a templom felavatásakor mondott imájára. Ez a válasz elárulta, hogy az uralom további sikere attól függ, hogyan tartja be hűségesen Izrael az isteni törvényt. Izrael hűtlensége azonban nemzeti katasztrófát von maga után. Még a dicsőséges templom is puszta romhalmazzá lesz. — 7:11-22.
A nyolcadik és a kilencedik fejezet a Salamon uralmáról készült feljegyzés befejező része. Elmondja, hogyan épített újjá némelyeket, hogyan használta fel kényszermunkára az életben maradt kanaánitákat, hogyan szervezte meg a templomi szolgálatot, elmondja tengeri műveleteit, Sába királynőjének emlékezetes látogatását, beszél Salamon gazdagságáról, haláláról, majd arról, hogyan követte őt királyként a trónon fia, Roboám.
EGY KETTÉSZAKADT KIRÁLYSÁG
Roboám többre becsülte tapasztalat nélküli, fiatal hízelgők szavát idősebb férfiak józan tanácsainál és azt javasolta a nemzet képviselőinek, hogy nehezebb igát kíván a népre rakni, mint amilyet az atyja rakott. Mivel a népnek már elég elnyomásban volt része, miután Salamon eltért Jehova törvényétől az uralkodása utolsó szakaszában, 10 törzs fellázadt, beteljesítve ezzel Jehova szavát, amelyet Ahija által mondott. — 10:1-19.
Roboám összetoborzott egy hadsereget és megpróbálta visszahódítani magának a lázadó törzseket. De Jehova szavára, melyet Semája próféta által közölt, lemondott erről a tervéről. A lázadó törzsek független királyságot alapítottak Jeroboám alatt, aki bevezette a borjú-imádatot. Ezért a hithű léviták, akik a Jeroboám fennhatósága alatt levő városokban laktak, elköltöztek Júdába és Jeruzsálembe. — 11:1-17.
Mivel Roboám az alattvalóival együtt szintén eltért az isteni törvénytől, Jehova megvonta tőle a védelmét. Sésák (I. Sesonk) elözönlötte Júda területét és egyik megerősített várost a másik után foglalta el. De amikor Roboám és a fejedelmek meghallották az isteni határozatot, hogy a hűtlenségük miatt Sésák kezébe kerülnek, megalázták magukat és ezért Jehova nem engedte meg, hogy az egyiptomi uralkodó lerombolja Jeruzsálemet. — 12:1-12.
JEHOVA MEGSEGÍTI ABIJÁT ÉS ASÁT
Roboám halála után fia, Abija kezdett uralkodni. Háború tört ki ekkor Jeroboám és Abija között. Egy alkalommal Jeroboám tőrbe csalta Júda királyságának harcosait, akik emiatt rendkívül veszélyes helyzetbe kerültek. De mivel Jehovához kiáltottak segítségért, a Legfelségesebb megadta nekik a győzelmet. — 12:16–13:20.
Hasonlóképpen, amikor körülbelül egymillió etióp és líbiai harcossal kerültek szembe, akiket Zérah vezetett, Asa, Abija utóda Jehovához fordult segítségért. Így imádkozott: „Ó Jehova, ami a segítséget illeti, neked semmit sem jelent, hogy sokan vannak-e vagy erőtelenek. Segíts nekünk, ó Jehova, mi Istenünk, mert rád támaszkodunk és a te nevedben jöttünk e sereg ellen. Ó Jehova, te vagy a mi Istenünk. Ne engedd, hogy a halandó ember erőt vegyen rajtad.” Jehova ismét győzelemhez juttatta az ő népét. — 14:9-15; 16:8.
Asa, dicséretes módon, Jehova prófétája, Obed szavai szerint cselekedett és döntő lépésre szánta el magát, hogy lerombolja a bálványimádásra szolgáló helyeket. De annak ellenére, hogy már tapasztalta az isteni segítséget, Asa később mégis a szíriai királlyal, Benhádaddal kötött meg nem támadási szövetséget. Amikor ezért a hitetlen cselekedetéért megrovásban részesült Hanáni, a látnok részéről, Asa megsértődött. Tömlöcbe záratta Hanánit és kezdte nyomorgatni a többi alattvalóit is. Ez oda vezetett, hogy Jehova megvonta áldását a királytól. Miután Asát köszvényszerű betegség támadta meg a lábain, nem Jehovához fordult segítségért, hanem orvosokhoz. — 15:1–16:13.
JÓ MINŐSÍTÉS, MELYET ELRONT EGY ROSSZ SZÖVETSÉG
Asa fia, Jósafát jó királynak bizonyult, ezért Jehova segítségét és védelmét tapasztalta. Igyekezett eltörölni a bálványimádást; intézkedett, hogy Jehova törvényére tanítsák a népet és megjavította a bírói eljárást. Mivel Jehovában bízott, tapasztalhatta a tőle jövő nagyszerű megmentést, amikor az ammoniták, moábiták és a Seir-hegy lakóinak egyesített ellenséges haderői egymást pusztították el. Jósafát azonban balga módon házassági szerződést kötött a bálványimádó izraelita Akháb királlyal. Athália, Akháb király és a Baál-imádó királyné, Jezabel leánya Josafát fiának, Dórámnak lett a felesége. Ez oda vezetett, hogy Jósafát egy szerencsétlen kimenetelű katonai kalandba keveredett Akháb királlyal. Amikor visszatért Jeruzsálembe, ezzel a feddéssel fogadták: „A gonosznak kell-e segítséget nyújtanod, és azokat kell-e szeretned, akik gyűlölik Jehovát?” Jósafát azonban később újra kudarcot vallott ezen a téren, amikor Akháb utódával, Akházia királlyal társult egy hajóépítő vállalkozásban. A jövendölés beteljesedéseként a hajók elsüllyedtek. — 17:1–20:37.
Júda következő királya, Jórám, a felesége, Athália befolyására Akháb házának helytelen útját követte. Hogy királyi állását megszilárdítsa, megölte összes testvéreit és néhány fejedelmet is. Jehova segítsége nélkül az uralkodása kudarccal végződött. Az edomiták és Libna városának lakói fellázadtak ellene. Életének utolsó két esztendejében bélbetegség támadta meg. — 21:1-20.
Amikor Jórám legkisebb fia, Aházia lett a király, a gonosz uralom folytatódott, mivel ő is Athália befolyása alatt állt. Amikor elment meglátogatni a megsebesült izraelita Jórám királyt, Akházia Jéhu büntető hadjáratának útjába került, amelyet Akháb háza ellen folytatott, és megölték őt. Ekkor Athália, miután megölette a királyi utódot, magához ragadta a trónt. Akházia fiát, Joást azonban Jójada pap feleségének sikerült elrejtenie. Később Jójada királlyá kiáltotta ki Joást és elrendelte Athália kivégzését.
Jójada irányítása mellett Joás jól uralkodott és intézkedett a templom felújítása iránt is. De Jójada halála után Joás letért a tiszta imádat útjáról, sőt azt is elrendelte, hogy Zakariást, Jójada fiát kövezzék meg, amiért bírálni merte őt a hitszegése miatt. Jehova ezért megengedte, hogy a szíriaiak megalázó vereséget mérjenek Júda királyságára. Joás megbetegedett és végül a saját szolgái ölték meg. — 22:1–24:27.
AMÁZIA URALKODÁSÁTÓL JÚDA FELDÚLÁSÁIG
Joás fia, Amázia jól indult, de később hűtlenné lett. Sok évi békés egymás mellett élés után a két izraelita királyság háborúba keveredett és Amázia csapatai vereséget szenvedtek. Attól kezdve, hogy Amázia megszűnt Isten törvényét követni összeesküvést kezdtek szőni ellene. Menekülni kényszerült Lákisba, ahol összeesküvők vetettek véget az életének. — 25:1-28.
Uzziás, a következő júdeai király helyesen uralkodott és számos győzelmet aratott Júda királyságának ellenségein. Később azonban gőgjében arra vetemedett, hogy megszállta a templomot és tömjént áldozott, mintha pap lett volna. Ezért a vakmerő tettéért Isten leprával sújtotta. Fia, Jótám kezdett ekkor uralkodni. Mivel Jótám betartotta Jehova törvényét, jólétben élt és győzött az ammoniták felett. — 26:1–27:9.
Jótám utóda, Akház azonban hírhedt bálványimádóvá lett, sőt addig ment, hogy a saját fiát (fiait) áldozta fel. Ezért Jehova megvonta tőle és bálványimádó alattvalóitól az áldását. Júda királyának el kellet szenvednie az edomiták, a filiszteusok, az izraeliták és a szíriaiak támadásait. Miután félt attól, hogy elveszíti királyi állását, Akház az asszíroktól kért katonai segítséget. Ez a meggondolatlan cselekedete azonban segítség helyett idegen megszállást eredményezett. — 28:1-27.
Ezékiás, Akház fia határozott erőfeszítéseket tett, hogy megszűntesse a bálványimádást a birodalma területén és fellázadt az asszírok ellen. Noha Szénakhérib asszír király elözönlötte csapataival Júda országát, nem tudta elfoglalni Jeruzsálemet. Ezékiás jutalmat nyert azért, hogy Jehovában bízott, mert egy éjszaka egy angyal elpusztította az asszír hadsereg színe-javát. — 29:1–32:22.
Ezékiás fia, Manassé felélesztette a bálványimádást és szégyenteljes elnyomás bűnébe esett. De amikor fogolyként Babilonba vitték, észhez tért és megbánást tanúsított. Jehova Isten megkegyelmezett neki, s megnyitotta Manassé számára a Jeruzsálembe visszavezető utat. A király ekkor vallási reformokat vezetett be, ám a nép oly mélyen belemerült már a bálványimádásba, hogy Manassé erőfeszítései nem hozhattak igazi változást. Még a saját fia, Amon is bálványimádó lett, amikor a trónra került. Összeesküvők ölték meg. — 33:1-25.
Júda utolsó jó királya, Jósiás, akciót indított a bálványimádás eltörlésére. De túl késő volt már ahhoz, hogy a népet őszinte megbánásra bírja. Azonkívül súlyos vérbűn is terhelte Júdát. (2Kir 24:3, 4) Sajnos, magát Jósiást is megölték, amikor megkísérelték visszaverni Megiddónál az egyiptomi haderőt, amely a káldeusokkal készült megütközni Kárkemisnél. A négy utolsó király: Joakház, Jójákim, Jóákin és Sedékiás rossz uralkodónak bizonyult. Jehova teljesen magára hagyta Júda királyságát, megengedte, hogy a babiloniak Nebukadnezár király vezetése alatt lerombolják Jeruzsálemet és annak gyönyörű templomát. Sok túlélőt száműzetésbe vittek. Végül a jövendölés beteljesedéseként, amelyet Jehova az ő prófétája, Jeremiás által mondott, Círus rendeletet bocsátott ki és ez megnyitotta az utat a száműzöttek számára, hogy visszatérjenek elpusztult hazájukba. — 2Krón 34:1–36:23.
Mily erőteljesen bizonyítja ez a történelmi feljegyzés, hogy a Jehova Isten iránti hűség nélkül nem létezhet igazi siker! Miként Hanáni próféta mondta a lázadó Asa királynak, az Istenbe vetett hit hiányáról tanúskodó ostoba cselekedetek csak szerencsétlenséghez vezethetnek, míg „ami Jehovát illeti, szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azok javára, akik teljes szívvel vannak Őiránta”. — 2Krón 16:9.