Mit kíván tőled Jehova?

„Megmondta neked, ó földből való ember, hogy mi jó. És mit kér vissza tőled Jehova: nemde csak azt, hogy gyakorolj jogosságot, szeresd a kedvességet és szerényen járj a te Isteneddel?” — Mik 6:8.

1. Kinek szólt a Mikeás 6:8-ban feltett kérdés, és miért?

ŐSZINTE személyek azt kérdezhetik: ,Mit tegyünk, hogy elnyerjük Isten tetszését?’ Ámde nem az ilyen beállítottságú, Jehova Istent kereső egyénekhez intézte prófétája a Mikeás 6:8-ban foglalt kérdést. Ez a kérdés inkább azon nép felé irányult, amely ellen Isten perbe szállt. (Mik 6:1, 2) Ez a nép, Izrael figyelmen kívül hagyta szövetségi kötelezettségeit, melyekkel a Legfelségesebb iránt tartozott. Ennek következménye sajnálatos erkölcsi hanyatlás lett. Csalás, elnyomás, igazságtalanság, bálványimádás és vérontás mindenütt! Olyan rossz volt a helyzet, hogy az ember a legbizalmasabb barátjában és rokonaiban sem bízhatott. — Mik 1:5; 2:1, 2; 3:1-3; 6:12; 7:2-6.

2. Mire adott lehetőséget az izraelitáknak a Jehova által bejelentett és ellenük szóló pereskedés?

² Ezért, bejelentve hűtlen népe, Izrael elleni perét, Jehova Isten felhívást intézett a megbánásra. Az izraelitákkal közölték, hogy elkerülhetik a kellemetlen ítéletet, ha határozott lépéseket tesznek annak érdekében, hogy helyeselt állapotba kerüljenek Istenük előtt. Mit kívánt ez tőlük? Az imádat külső formája, a legválogatottabb áldozatok felajánlását is beleértve, nem volt elegendő. (Mik 6:6, 7) Mikeás jövendölése kijelentette: „Megmondta neked, ó földből való ember, hogy mi jó. És mit kér vissza tőled Jehova: nemde csak azt, hogy gyakorolj jogosságot, szeresd a kedvességet és szerényen járj a te Isteneddel?” — Mik 6:8.

,MEGMONDTA, MI JÓ’

3. Mit tanulhattak Mózes által az izraeliták arról, hogy mi jó?

³ Jehova Isten nem hagyta népét tudatlanságban afelől, hogy mi jó. Évszázadokkal korábban, Mózes azt mondta az izraelitáknak: „Mit kér tőletek Jehova, a ti Istenetek, ha nem azt, hogy féljétek Jehovát, a ti Isteneteket, járjatok az ő útjain, szeressétek Őt és szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket egész szívetekkel és egész lelketekkel; tartsátok meg Jehova parancsait és rendeléseit, melyeket én ma parancsoltam nektek, a ti javatokra?” — 5Móz 10:12, 13.

4. Hogyan lett volna előnyös az izraelitáknak, ha szeretik Jehovát és megtartják parancsait?

⁴ Mindenképpen az volt Izrael legfőbb érdeke, hogy mélységes szeretetet tanúsítson Jehova Isten iránt és lojálisan ragaszkodjék az ő parancsolataihoz. Az isteni törvény iránti engedelmesség Jehova védelmét és szüntelen áldását biztosította volna számukra minden vállalkozásukban. (5Móz 28:1-13) Máskülönben az Isteni törvény figyelmen kívül hagyásának bizonytalanság és pusztulás a következménye. — 5Móz 28:15-68.

5. Hogyan szolgál a legfőbb javunkra, ha engedelmeskedünk Jehovának?

⁵ Hasonlóképpen ma is azok az emberek, akik őszintén szeretik Istent és igyekeznek az ő útmutatását követni, olyan életutat követnek, amely a legfőbb javukat szolgálja. Vajon miért mondhatjuk ezt? Mivel Jehova végtelenül bölcs és szerető Isten, csakis olyan parancsokat ad, amelyekből az ember további jóléte fakad. (Róma 16:27; 1Ján 4:8; 5:3) Az emberi kapcsolatokat szabályozó minden isteni törvénynek a szeretet az alapja. Ezt hangsúlyozza Pál apostol is, amikor azt mondja: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti embertársát, a törvényt betöltötte. Mert a törvény-szabály: ,Ne kövess el házasságtörést, ne gyilkolj, ne lopj, ne kívánj’ és ha valami más parancs létezik, az mind ebben az igében van összegezve: ,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’ A szeretet nem cselekszik gonoszul a felebarát iránt; tehát a szeretet a törvény betöltése.” (Róma 13:8-10) Világos, hogy ha az emberek mindenütt igazi felebaráti szeretetet tanúsítanának, az boldogságot, békét és biztonságot eredményezne.

6. Miért egyedül az a helyes, hogy szeressük Jehovát és engedelmeskedjünk parancsainak?

⁶ Azonkívül, csak természetes, hogy kifejezzük szeretetünket Isten iránt a parancsainak való engedelmességünk által. (2Ján 6) „Általa élünk, mozgunk és létezünk.” (Csel 17:28) Olyan magatartást kell tehát tanúsítanunk, mint a 24 vén, akiket János apostol látomásban látott. Ők így kiáltottak fel: „Méltó vagy Jehova, igen, a mi Istenünk, hogy végy dicsőséget, tisztességet és hatalmat, mert minden dolgot te teremtettél és a te akaratodból léteznek és teremttettek.” — Jel 4:11.

„GYAKOROLJ JOGOSSÁGOT!”

7. a) Mit követelt meg az Izraelitáktól Isten törvénye a jogossággal kapcsolatban? b) Hogyan vált volna a nép javára a jogosság gyakorlása Mikeás idejében?

⁷ Mivel Jehova Isten „szereti az igazságosságot és a jogosságot”, megkövetelte, hogy az izraeliták ebben a vonatkozásban Őt utánozzák. (Zsolt 33:5) Törvénye elítélte a csalást és megkövetelte, hogy gazdagnak és szegénynek részrehajlás nélkül szolgáltassanak igazságot. Azt olvassuk: „El ne fordítsd az ítéletet. Ne légy részrehajló és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés megvakítja a bölcsek szemeit és meghamisítja az igazságosak szavait. Jogosságot, jogosságot kövess, hogy élve maradhass.” (5Móz 16:19, 20) „Ne gyakorolj becstelenséget az ítéletben; ne légy kegyes a szegény iránt, se ne tanúsíts hódolatot a befolyásos egyén iránt; ítéld becsületesen a felebarátodat.” (3Móz 19:15, Új Berkeley fordítás — New Berkeley Version) Valóban, ha Izrael helyesen reagál a felhívásra, hogy ,gyakoroljon jogosságot’, megjavította volna az állapotokat Mikeás idejében. Sakkban tarthatták volna az elnyomót. A Törvény és a rend helyreállhatott volna, ami békéhez, biztonsághoz és szilárdsághoz vezet.

8. a) Mikor kell a keresztény véneknek igazságosságot gyakorolniuk és hogyan tehetik meg ezt? b) Hogyan érinti az igazságosság a 2Thessalonika 3:11-15-ben található intés megszívlelését?

⁸ A keresztényeknek is szól a parancs, hogy ,gyakoroljanak jogosságot’. A véneknek szükséges meghatározniuk, hogy egy bizonyos keresztény testvér vajon alkalmas-e arra, hogy kisegítő szolgaként vagy vénként szolgáljon. Csak akkor kezelhetik ezt az ügyet részrehajlás nélkül, ha lojálisan ragaszkodnak Isten Igéjéhez és bíznak az ő szellemének vezetésében. Arra is felkérhetik őket, hogy olyan hívőtársaikkal kapcsolatban hozzanak döntést, akik súlyos bűnöket követtek el. (1Kor 6:1-6; 1Tim 5:20-22, 24, 25) Hasonlóképpen a keresztényeknek egyénileg is néha el kell dönteniük, hogy bizonyos személyeket, akik helytelen viselkedést tanúsítanak a gyülekezeten belül, nem kívánatos társaságnak nyilvánítsák. Az ilyen döntéseknél megkívánt igazságosság helyes gyakorlása szintén az Isten Igéjére kell hogy épüljön, s nem pedig személyes előitéletekre vagy Írás-ellenes véleményekre. Az ilyen hívőtársakkal való barátkozás megszüntetésének indítéka az legyen, hogy segítsünk nekik megérteni, mennyire szükséges megváltoztatniuk a magaviseletüket. Ez nem jelenti, hogy nem kell kedveseknek lennünk az ilyen személyekhez és ,ellenségként kell bánni velük’. Továbbra is ,testvérként kell inteni őket’. (2Thess 3:11-15) Természetesen ez arra is szolgál, hogy megvédelmezzük azokat, akik a Biblia tanácsát követik ebben a dologban, nehogy egészségtelen befolyás alá kerüljenek. — 2Tim 2:20-22.

9. A Jakab 4:11, 12 szerint, hogyan mulaszthat el a keresztény igazságosságot gyakorolni hívőtársa iránt?

⁹ Ha azonban a keresztények a saját irányadó mértékük alapján ítélnék meg hívőtársaik cselekedeteit, indítékait vagy életmódját s ezáltal meg nem engedett módon becsülnék fel annak a személynek az értékét, súlyos mulasztást követnének el az igazságosság gyakorlása terén. Figyeljük meg mit írt Jakab tanítvány: „Szűnjetek meg egymást megszólni, testvérek. Aki megszólja testvérét vagy elítéli testvérét a törvényt szólja meg és a törvényt ítéli el. Ha pedig a törvényt ítéled el, akkor nem a törvény megtartója, hanem a törvény bírája vagy. Egyetlen törvényhozó és bíró van, az, aki képes megmenteni és elpusztítani. De ki vagy te, hogy elítéled a felebarátodat?” (Jak 4:11, 12) Az olyan egyének, akik így ítélkeznek a szeretet törvénye fölé helyezik magukat, melyet Isten ad, elítélve ezt a szeretet törvényt, mint ami rájuk nem vonatkozik. (Máté 22:36-39; hasonlítsd ezt össze 1János 3:16-tal!) Ezzel az eljárásukkal megsértik Jehova igazságosságának irányadó mértékét, amely a szereteten alapszik.

10. Miért igazságtalan dolog úgy tekinteni egy bizonyos embercsoportot, mint amely jobban megérdemli a „jó hírt”, mint egy másik csoport?

¹⁰ Azonkívül, igazságtalan lenne, ha a keresztény úgy tekintene egy bizonyos embercsoportot, mint amely méltóbb a „jó hírre”, mint egy másik csoport. Jézus Krisztus az egész emberiségért halt meg, és Isten azt akarja, hogy ne nyilvánuljon meg részrehajlás a megmentés üzenetének ismertetésében. (1Tim 2:3-6) Ezért azokban az országokban, ahol lehetőség van meglátogatni az embereket az otthonaikban a bibliai üzenettel, minden bizonnyal az lenne összhangban a részrehajlás nélküliség szellemével, ha minden ajtónál megjelennénk. Noha némely embercsoport talán hajlamosabb arra, hogy meghallgasson minket, óvakodnunk kell attól, hogy a kivételezés érzése legyen úrrá rajtunk. — Hasonlítsd ezt össze Jakab 2:1-9-cel!

„SZERESD A KEDVESSÉGET!”

11. Mit jelent ez a kifejezés: ,szeresd a kedvességet’?

¹¹ Az igazság gyakorlásán túlmenően az izraeliták arra is parancsot kaptak, hogy ,szeressék a kedvességet’. Ez a kifejezés „szeressétek a kedvességet” úgy is fordítható, hogy „szeressétek a szerető-kedvességet” vagy „szeressétek a lojális szeretetet”. Az ilyen „szerető-kedvesség” tevékeny együttérző figyelem vagy figyelmesség mások iránt. Olyan kedvesség, amely cselekedetekben nyilvánul meg. (Hasonlítsd ezt össze Ruth 2:8-20-szal és 3:10-zel!) ,Szeretni a kedvességet’ azt jelenti, hogy élvezetet vagy örömet találunk a kedvesség kifejezésében, örömmel, jókedvvel sietünk mások segítségére.

12. Mi mutatja, hogy Jézus Krisztus valóban ,szerette a kedvességet’?

¹² Jézus Krisztus kiváló példát mutatott ezen a téren. Amikor fáradt volt és megszakították a magányát, boldogan elégítette ki honfitársai szükségleteit. Egyik ilyen alkalomra vonatkozóan az Írások elmondják: „Magával vitte [az apostolokat] és visszavonult egy Bethsaida nevű városba. De a tömeg, tudomást szerezve erről, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket és beszélni kezdett nekik az Isten királyságáról és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük.” (Luk 9:10, 11) Nagy örömet okozott Jézusnak, hogy ilyen kedvességet tanúsíthatott.

13. Hogyan mutathatjuk meg ma, hogy ,szeretjük a kedvességet’?

¹³ Ha Jézus Krisztus egyik tanítványa vagy, vajon „szereted-e a kedvességet”? Vajon második helyre szorítod-e a személyes kényelmedet és vágyaidat, hogy teljes szívvel nyújthass anyagi és szellemi segítséget azoknak, akik szükségben vannak? Miként Jézus esetében, felkelti-e benned is az együttérzést, amikor azokat látod, akiknél a pontos ismeret hiánya szomorú szellemi állapotot okoz? (Márk 6:34) Készségesen és örömmel nyújtasz-e szellemi segítséget másoknak, ismerősöket és rokonokat is beleértve? Elegendő időt tartalékolsz-e minden hónapban, hogy ésszerűen részt vehess a nyilvános tanúskodásban? (Hasonlítsd ezt össze a Jelenések 22:1, 2, 17-tel!) Amikor valódi fizikai szükségben látod hívőtársaidat vagy másokat, indítva érzed-e magad, hogy segítségükre siess? (Péld 3:27, 28; 2Kor 8:1-4; 9:6-12) Bizonyára így kell lennie, ha valóban ,szeretjük a kedvességet’.

„SZERÉNYEN JÁRJ A TE ISTENEDDEL”!

14. Mi a „szerény” szóval fordított héber kifejezésnek a jelentése?

¹⁴ Mikeás jövendölése arra is buzdította az izraelitákat: „Szerényen járj a te Isteneddel.” Mivel a Mikeás 6:8-ban „szerény”-nek fordított héber szó csak itt és a Példabeszédek 11:2-ben fordul elő, nem lehet pontosan megállapítani a szó teljes értelmét. Későbbi zsidó írások rámutatnak arra, hogy ez a héber kifejezés a tisztaság és az illem gondolatát is magában foglalja. A Szeptuaginta fordítás és a Szíriai változat a „felkészült” vagy „kész” Istennel járni gondolatát fejezi ki. Ezért ahelyett, hogy csupán alázatosságról lenne szó, a Jehovával szerényen járni kifejezés magában foglalja azt is, hogy készséges, igénytelen, nem önmagunkban bízó állapotban vagyunk Őelőtte.

15. Amint Énokh és Noé esete szemlélteti, mit jelent ,Istennel járni’?

¹⁵ Az ,Istennel járni’ kifejezés sokkal korábban is előfordul a Bibliában. Például Énokh prófétát és Noé patriarchát úgy említik, mint akik Istennel jártak. Noéval kapcsolatban azt olvassuk: „Noé igazságos férfiú volt. Hibátlannak bizonyult kortársai között. Noé az igaz Istennel járt.” (1Móz 5:24; 6:9) Énokh szintén „tetszett Istennek”. (Zsid 11:5) Tehát Istennel járni azt jelenti, hogy úgy viselkedünk, mintha közvetlen jelenlétében lennénk, alkalmazkodunk az ő akaratához. Mind Énokh, mind Noé különleges bennsőséges viszonyt élvezett Jehova Istennel a hite és a becsületes viselkedése következtében.

16. a) Ha mi szerények kívánunk lenni, amikor Istennel járunk, milyennek kell lennie a viselkedésünknek? b) Milyen jó származhat abból, ha egy keresztény dicséretreméltó példát mutat az életmódjában?

¹⁶ Ahhoz, hogy a keresztények megfelelő állapotban legyenek és továbbra is élvezhessék bennsőséges kapcsolatukat Jehova Istennel, szerényeknek kell lenniük, hogy vele járhassanak, szenteknek kell maradniuk, igényteleneknek és illedelmeseknek az ő szemében. A Szentírás ezt tanácsolja: „Őrizzétek meg a jó magaviseleteteket a nemzetek között, hogy amiben úgy beszélnek rólatok, mint gonosztevőkről, a jó cselekedetek következtében, melyeknek szemtanúi, dicsőítsék Istent az ő vizsgálatának napján.” (1Pét 2:12) Igen, a keresztényi életmódban mutatott jó példa még erőteljesebbé teszi a „jó hír” nyilvános prédikálását. Azt bizonyítja, hogy az igaz imádat jó hatással van az emberek életére és elhallgattatja azokat, akik rossz színben tüntetik fel Jézus Krisztus igaz tanítványait. (1Pét 2:13-16) A keresztényeket hamis színben feltüntető ilyen személyek felismerhetik eljárásuk helytelenségét és idővel maguk is Jehova Isten dicsőítőivé lehetnek.

17, 18. a) Amint a Mikeás jövendöléséből és a Jakab 1:22-25-ből kitűnik, mit kíván Jehova mindazoktól, akik tetszeni akarnak az ő szemében? b) Hogyan szemlélteti ezt az a mód, ahogyan Énokh és Noé Istennel járt?

¹⁷ Mikeás jövendölésének ihletett szavai nem hagynak kétséget afelől, hogy tettekre van szükség mindazok részéről, akik Jehova Istennek akarnak tetszeni. Ugyanezt emeli ki Jakab tanítvány is: „Legyetek az ige cselekvői és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat hamis okoskodással. Mert mindaz, aki hallgatója az igének, és nem cselekvője, az hasonlít az olyan emberhez, aki tükörben nézi a természetes arcát. Mert megnézi magát s elmegy és azonnal elfelejti, hogy milyen is ő. De aki betekint a szabadság tökéletes törvényébe és kitart abban, az ilyen ember, mivel nem feledékeny hallgató, hanem dolgos cselekvő, boldog lesz az ő cselekedeteiben.” — Jak 1:22-25.

¹⁸ Egyszerűen nem elég csak imádkozni, olvasni a Bibliát, részt venni a keresztény összejöveteleken és ott tisztelettudóan meghallgatni, amit mondanak. Az életünknek kell bizonyítania azt, hogy mi a jogosságot gyakoroljuk, szeretjük a kedvességet és szerényen járunk a mi Istenünkkel. Mind Énokh, mind Noé feddhetetlenül járt a Legfelségesebbel, ez buzgó tevékenységet foglalt magában. Énokh félelem nélkül prófétált, s elmondta az akkori istentelen embereknek, hogy Jehova végrehajtja ítéletét sok miriád angyalával. (Jud 14, 15) Noé nemcsak a bárka építésében vett részt háza népének és az alapvető állatfajtáknak a megmentése céljából, hanem egyúttal „az igazságosság prédikálója” is volt, s hangos szóval hirdette a kortársainak az eljövendő pusztulásra vonatkozó figyelmeztetést. — 2Pét 2:5.

19. Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak, hogy meghatározzuk, vajon összhangban élünk-e a Mikeás 6:8-cal?

¹⁹ Jézus Krisztus tanítványai bizonyára nem kívánják becsapni önmagukat azzal a gondolattal, hogy ha valakinek tetszetős egyénisége van és részt vesz a nyilvános imádatban, az elegendő ahhoz, hogy Jehova Isten helyeslésével találkozzon. Nyilvánvalóvá kell legyen az embertársaink iránti együttérző figyelmessége is. Így van ez nálad is? Készségesen és azonnal észreveszed, ha fizikai és szellemi segítséget kell nyújtanod másoknak és ezt részrehajlás nélkül teszed? Buzgón teljesíted-e a parancsot, hogy prédikálj és tanítványokat képezz? (Máté 28:19, 20) Isten szolgájához méltó és követésre méltó a viselkedésed? Ha igen, akkor életed összhangban van a Mikeás 6:8-ban feljegyzett ihletett szavakkal.

[Kép a 24. oldalon]

Pártatlanságot mutat, ha minden otthont felkeresünk a ,jó hírrel’

[Kép a 25. oldalon]

Jézus örömmel tanúsított kedvességet, amikor betegeket gyógyított

[Kép a 26. oldalon]

Noé, az „igazságosság prédikálója”, előre figyelmeztetett a vízözön bekövetkezésére