Megtaláltuk az igaz utat a szeretethez, örömhöz és békéhez
FELESÉGEM és én most bibliatanulmányozást vezetünk egy fiatal kábítószerélvezőnél. Valahányszor meglátogatjuk, találgatjuk: vajon a depresszió vagy félelem állapotában találjuk-e őt? Talán ugyanígy találgattak azok is, akik 1970-ben tanulmányoztak velünk, mert mi akkor hippik voltunk és ugyanolyan életet éltünk, mint ez a fiatalember.
Noha nem voltunk házastársak, Romy és én együtt éltünk másik öt fiatallal egy nagy méretű lakásban Rómában, Olaszországban. Szerettük volna felfedezni az élet értelmét, megtudni, hogyan taníthatnánk meg az embereket a szeretet, béke és igazság megértésére, az építőművészet, a zene, a drámairodalom, sőt még a tréfás rajzsorozatok által is. A hasis és az LSD élvezetén kívül az érzékelésen felüli elmélkedést is gyakoroltuk és tanulmányoztuk az okkultizmust is. De ahelyett hogy megoldást találtunk volna a problémánkra és választ a kérdéseinkre, egyre csalódottabbak lettünk.
Látva, hogy a dolgok egyre rosszabbodnak, tervbe vettük a társadalom, a városi életforma és az intézmények megtagadását. Társainkkal együtt utazást szerveztünk Polinéziába, ahol a természethez közel kívántunk élni, és a saját kezünkkel akartuk előállítani azt, amire szükségünk van. Ez volt az utolsó reménységünk.
Elutazásunk előtt Romy és én meg akartunk házasodni, hogy elnyerjük egymás családjának tetszését, noha nem sokat adtunk a törvényes házasságra. Barátnőm szüleivel való találkozás végett 1970-ben Svájcba utaztunk. Romyt az anyja nevelte fel. Apja elvált és újra nősült, de most Jehova tanúja lett. Romy szerint könnyeket fakaszt a szemünkből a Bibliájával.
LÁTOGATÁS ROMY APJÁNAK OTTHONÁBAN
Amint megérkeztünk Romy apjának otthonába, az megmondta nekünk, hogy csak a konyhában, vagy a lakáson kívül dohányozhatunk és egyikünknek vagy a földszinten vagy egy másik emeleten kell aludnia, mivel nem vagyunk törvényes házasok. Ez az elvi szilárdság gondolkodásra késztetett minket.
Valóban elhatároztuk ekkor, hogy megmondjuk neki, a Biblia csupán a szellemi fejlődés küszöbe és nem tanítja azt a lelki megtisztulást, amely képessé tesz valakit arra, hogy a világegyetemmel és embertársaival összhangban éljen. Jövendőbeli apósom azonban megmagyarázta nekünk, hogy szellemi felemelkedésünkre irányuló minden eddigi erőfeszítésünk valójában az Ördög célját szolgálta és neki nyitunk ajtót, valahányszor megüresítjük magunkat a természetfölötti elmélkedés céljára. Érdekes, hogy a kábítószerrel és az okkultizmussal kapcsolatos tapasztalatunk arról győzött meg minket, hogy az Ördög létezik, mert az elmélkedéseink alatt valóban gonosz rezgéseket észleltünk magunkba hatolni. Beszéltünk is erről a beavatónkkal. Ő egyszerűen azt mondta, hogy a megtisztulás eléréséhez szükségünk van bátorságra, hogy túl tegyük magunkat a bennünk levő rosszon.
Romy apja figyelmeztetett bennünket a szellemi ürességgel kapcsolatban, mely lehetővé teszi a démonoknak, hogy megszálljanak valakit. Felolvasta a Lukács 11:24-26 versét: „Amikor egy tisztátalan szellem kimegy az emberből, sivár helyeken jár és pihenőhelyet keres. És miután nem talál, azt mondja: ,Visszatérek házamba, ahonnét kijöttem.’ Amikor odaérkezik, kisöpörve és feldíszítve találja azt. Akkor elmegy és maga mellé vesz hét különböző szellemet, magánál gonoszabbat és beköltözve ott lakoznak; és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.” A saját tapasztalataim megsejttették velem, hogy igaz, amit a Biblia mond.
A beszélgetés után Romy és én megkockáztattuk, hogy eláruljuk egymásnak a „mantránkat”, az elmélkedéshez szükséges titkos formulánkat. Alig hagyta el ajkunkat ez a szó, amikor mindketten megdermedtünk, szinte kővé meredtünk. Valami kiment belőlünk, s mialatt dühödten elrohant, azt az érzést keltette bennünk, mintha örvénybe kerültünk volna. Mivel ezek a megnyilvánulások megrettentettek minket, felkeltettük Romy apját és segítséget kértünk tőle. Látva megrettent állapotunkat, felajánlotta, hogy azonnal imádkozik értünk Jehovához. Azon az éjszakán nyugodtan aludtunk, noha külön-külön, ahogyan Romy apja megkövetelte.
BIBLIATANULMÁNYOZÁS KEZDŐDIK
Röviddel Rómába való visszatérésünk után felkerestük az Őrtorony Társulat fiókhivatalát, hogy megkérdezzük, nem tanulmányozhatnánk-e Jehova tanúival. De továbbra is hippik akartunk maradni. De akkor már kevesebb kábítószert fogyasztottunk, félve attól, hogy az Ördög megzavar minket.
Mély benyomást tett ránk a szivélyes fogadtatás, valamint az épületben tett körséta. Senki sem ráncolta össze a homlokát hippi öltözékünk láttán, noha az visszataszító volt, míg az utcán az emberek általában megfordultak utánunk és durva megjegyzéseket tettek ránk. Távozáskor leadtuk a címünket, hogy valaki jöjjön el tanulmányozni velünk a Bibliát.
Először két fiatal látogatott el hozzánk beszélgetni Isten Igéjéről. Mivel nálunk fiatalabbak voltak, Romy általában kinevette őket. Később egy idősebb és szigorúbb tanú látogatott el hozzánk. Noha ismételten nem talált otthon bennünket, kitartóan jött, hosszú ideig várakozott és egy-egy sort hagyott hátra újabb időpont megjelölésével. Nem engedte magát elkeseríteni. Ez a tanú már a legelső látogatásától imádkozott és megkért, hogy a tanulás alatt ne dohányozzunk. Gyakran meghívott ebédre az otthonába, mert tudta, hogy rosszul étkezünk.
Szilárdsággal és szeretettel rádöbbentett minket a saját büszkeségünkre és felsőbbségi érzésünkre, amit téves filozófiai elképzelésünk okozott. Meggyőzött minket arról, hogy sürgősen szakítanunk kell a gonosz szellemi erőkkel. A Cselekedetek 19. fejezete, valamint az 5Mózes 7:25, 26 elemzése fokozatosan odavezetett, hogy túladtunk néhány könyvünkön, az okkultizmussal foglalkozókat is beleértve, úgyszintén a beavatottak összejövetelein használt ruházatunkon is.
De még mindig úgy éreztük magunkat, mint akiket fogva tartanak egy hálóban. Feleségem egyik barátjának levelei tudtunkon kívül zavart okoztak nekünk. A sötétben azt a benyomást keltették a feleségemben, mintha emberfölötti lények lennének jelen és mereven néznék őt. Valahányszor felkapcsoltuk a villanyt, ezek a jelenségek megszűntek. Néha elég volt hangosan kimondani a „Jehova” nevet. Alighogy segítségül hívtuk Isten nevét, megszűnt a démoni befolyás, hogy azután, néhány órával később ismét visszatérjen. Ez mindaddig folytatódott, míg a leveleket meg nem semmisítettük.
Egyik éjszaka, amikor mindketten elszenderedtünk, feleségemnek hirtelen az az érzése támadt, hogy meg akarom ölni. Én ugyanakkor ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy fogjam a fegyveremet és elkövessem a gyilkosságot akaratom ellenére is. Noha minden erőmből igyekeztem ellenállni, ez az erő lankadatlanul taszított. Csak Isten nevének, a „Jehova” névnek szüntelen kiejtése volt képes önuralomra bírni. Hogy a legrosszabbat elkerüljem, azt mondtam feleségemnek, hogy sürgősen öltözzön fel és rohanjon el az egyik tanú, egy vén lakására, aki ismerte a problémánkat. Nemsokára én is odamentem a feleségem után. Hajnali három óra volt. Mivel azonnal átlátta a helyzetet, meghallgatott minket, megnyugtatott és megfelelő imát mondott, majd felajánlotta, hogy aludjunk nála. Másnap a tanú, akivel együtt tanulmányoztunk, visszakísért az otthonunkba.
A BARÁTAINK REAGÁLÁSA
Időközben kezdtünk beszélni a bibliai igazságról azoknak a barátainknak is, akik kábítószerélvezők voltak. Adtunk nekik egy Bibliát és Az igazság, mely örök élethez vezet című könyvet. Ezek a barátaink azonban le akartak beszélni engem arról, hogy előrehaladást érjek el a keresztényi életformában. Bírálgatták az igazságot és kinevettek, amiért le akartam vágatni a hajamat és abba akartam hagyni a kábítószer élvezését. Ami engem illet, képtelen voltam nem gondolni a 2Korinthus 6:14-18 verseire: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában. Mert mi szövetsége van igazságosságnak és törvénytelenségnek? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Továbbá milyen összhang van Krisztus és Béliál között? Vagy milyen része van a hívőnek a hitetlennel? És milyen egyezsége van Isten templomának a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: ,Köztük lakozom és köztük járok és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek.’ ,Fussatok hát ki közülük és különüljetek el’, mondja Jehova, ,és tisztátalant ne érintsetek többé’; ,és én magamhoz fogadlak titeket.’ ,És Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és lányaimmá lesztek’, mondja Jehova, a Mindenható.”
De nem volt könnyű szakítanom ezekkel a barátokkal. Különösen egyik barátomat kedveltem nagyon, aki annyira megütközött, amikor levágattam a hajamat és elkezdtem rendszeresen dolgozni. Akármihez fogtam, minden mélységesen megbotránkoztatta. Ez nagyon felkavart engem. Később, amikor visszatérőben voltam az iskolából, ahol dolgoztam, fütyörésztem és énekeltem a motorkerékpáromon. Oly boldog voltam. Ugyanez a barátom leeresztette a kocsija ablakát és csodálkozott a boldogságomon. Örömem érttette meg vele, hogy a kábítószerek egyre boldogtalanabbá teszik őt.
Ennek következtében, még ugyanazon a napon ő maga, 16 éves felesége és unokafivére eljöttek a Királyság-terembe. Mély benyomást tett rájuk a szivélyes fogadtatás és a hallgatóság boldogsága, s elkezdték tanulmányozni a Bibliát azzal a tanúval, akivel mi is tanulmányoztunk. Ugyanabban az évben merítkeztek alá, mint mi. Örülünk, hogy kábítószeres barátaink közül már négyen adták át életüket Jehovának.
Sok igaz barátra és valódi szeretetre, örömre és békére találtunk Jehova tanúi között. Soha nem felejtjük el azt a türelmet, amelyet annak a tanúnak a felesége tanúsított, akivel tanultunk. Megtanította Romyt főzni és tisztántartani az otthonát. Neki köszönhető, hogy a feleségem most a keresztényi életnek ezen a területén is képes elnyerni Jehova tetszését. (Péld 31:27) Végül teljesen egyek vagyunk egy boldog családi kapcsolatban. — Beküldött cikk.
[Oldalidézet a 6. oldalon]
A kábítószerrel és az okkultizmussal kapcsolatos tapasztalatunk arról győzött meg minket, hogy az Ördög létezik
[Oldalidézet a 6. oldalon]
Keveset törődtünk a törvényes házassággal
[Oldalidézet a 7. oldalon]
Örömem érttette meg vele, hogy a kábítószerek egyre boldogtalanabbá teszik őt
[Oldalidézet a 7. oldalon]
Csak Isten nevének, a „Jehova” névnek szüntelen kiejtése volt képes önuralomra bírni