A „régi szép idők” szellemének a megértése
AZ AMERIKAI kosárlabda játékost, Julius Ervinget meginterjúvolták, miután aláírt egy 3,5 millió dolláros szerződést, hogy kész vállalni a játékot egy bizonyos csapatban. A következőt kérdezték Ervingtől: „Van-e valami olyasmi, amit szeretne, de még mindig nem tudja megvásárolni?” Ezt felelte: „Lehetnek érzelmi dolgok, amit senki sem vásárolhat meg, az anyagiakat viszont igen.”
Véleménynyilvánítása által ez a milliomos kosárlabda-játékos talán rátapintott az alapvető okra, amiért oly sokan beszélnek sóvárgással a „régi szép idők”-ről. Míg a föld számos helyén az emberek olyan anyagi vagy technikai előmenetelnek örvendhetnek, mint soha azelőtt, sokan mégsem elégedettek. Az a helyzet, hogy az érzelmi és szellemi szükségleteink kielégítése nem szükségszerűen azoktól az anyagi dolgoktól függ, melyekkel rendelkezünk. De még meg sem vásárolhatjuk az érzelmi és szellemi elégedettséget. Sőt, sokaknak azon erőfeszítése, hogy még több pénzt szerezzenek a mai még fejlettebb technikai dolgok megszerzéséért, rendszerint összeütközésbe kerül alapvető szellemi és érzelmi szükségleteik kielégítésével.
Maga Jézus hívta fel a figyelmet arra, hogy az emberek nem csupán anyagi vonatkozásúak. Egyszer, amikor Jézus éhes volt és az Ördög arra buzdította, hogy helytelenül használja fel csodatevő hatalmát azáltal, hogy a köveket kenyérré változtassa, Jézus így válaszolt: „Meg van írva: ,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden kijelentésből, mely Jehova szájából származik.’” (Máté 4:1-4) Jézus ily módon hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy mi nem pusztán állatok vagyunk fizikai szükségletekkel, melyeket ha még bőségesebben kielégítenek, automatikusan még boldogabbak leszünk. Ezenkívül szellemi és érzelmi szükségleteink is vannak. Ha pedig ezeket nem elégítjük ki, valóban nem leszünk boldogok, vagyis nem találjuk a valódi örömet az életben.
Ezt bizonyos mértékben példázza az, amit egyes kutatók figyeltek meg a Conneceicut-i Egyetemen. Hetvenöt emberen végeztek vizsgálatot és megfigyelést, akik korábban otthagyták közigazgatási állásukat alacsonyabb bérű állásokért, ahol kevesebb nyomás nehezedett rájuk. És az eredmény? Bár ezeknek az embereknek nem volt annyi anyagi javuk, mint aminek megszerzésére lehetőségük volt, „általában boldogabb életnek és jobb házasságnak örvendhettek”. Egy másik legutóbbi vizsgálat, mely a tőzsdepiac eredményes spekulánsait vette szemügyre, kimutatta, hogy többségük hajlamos volt arra, hogy kudarcot valljon a romantikában. Hogy miért? Úgy tűnik, mintha azáltal, hogy annyira önmagukra összpontosították a figyelmüket a pénzszerzés miatt, ez ‚elzárta őket attól, hogy valaki máshoz is közelebb kerülhessenek’.
Így tehát, míg sokan úgy találják, hogy több pénzük és anyagi javuk van, mint az elmúlt években, mégis előszeretettel emlegetik a „régi szép idők”-et. Kétségtelenül évekkel ezelőtt a legtöbb embernek keményen meg kellett dolgoznia a megélhetésért, és rendszerint több órát is dolgozott, mint általában ma. Munkájuknak azonban normális módon az volt a célja, hogy általa megszerezzék az élethez szükséges dolgokat, s azután élvezzék azt. Ezzel szemben ma sokan kétségbeesetten hajszolják magukat a még fejlettebb technikai termékek megszerzéséért, s a tény az, hogy ezek megszerzése kevesebb valódi megelégedettséget eredményez számukra. A bölcs férfiú tanácsa következésképpen ma még inkább helytálló:
„Mert mi származik az embernek a kemény munkájából és szíve sóvárgásából, mellyel keményen dolgozik a nap alatt? Mert [élete] minden napjában elfoglaltsága fájdalmakat és gyötrelmet eredményez, még az éjszaka folyamán sem tér nyugovóra az ő szíve. Ez is csupa hiábavalóság. Az ember esetében nincs jobb, minthogy egyék és valóban igyék és jót láthasson lelkével a kemény munkájáért.” — Préd 2:22-24.
Igen, az egész szellem valahogyan másnak tűnik ma. Mivel sokan a mi időnkben valójában kevesebb ,jót látnak minden kemény munkájukból’, hajlamosakká válnak arra, hogy sóvárogjanak a „régi szép idők” után.
BARÁTOK ÉS A CSALÁD
Egy másik dolog, ami sokaknak feltűnt a régebbi időkkel kapcsolatban az, hogy az emberek akkoriban sokkal barátságosabbnak tűntek. Az emberek barátokként ismerkedtek meg. A szomszédok nemcsak egyszerűen olyan személyek voltak, akik közel laktak — egyben barátok is voltak. Kevesebb figyelmet szenteltek az anyagi dolgokra és többet a személyek közti kapcsolatokra.
Amikor ezzel kapcsolatban megkérdezték a milliomos kosárlabda-játékost, Julian Ervinget: „Van-e valamilyen hátránya annak, ha valakinek sok a pénze?”, ezt válaszolta:
„Az ember sok tekintetben céltáblává válik. Nehéz valódi nyílt kapcsolatokat kiépíteni. Kritikus szemmel kell nézned az embereket, fenntartással és gyanakvással kell tekinteni rájuk. A nagy többségből csupán futó ismeretség lesz. Mondhatod azt, hogy ,barát’, de a valóságban ez csak ismeretséget jelent.”
Erving csupán megerősítette a bibliai példabeszédet: „A gazdagság sok társat szerez, aki viszont alázatos, attól még a társa is elkülönül. . . Mindenki társul szegődik ahhoz, aki ajándékokat osztogat.” (Péld 19:4, 6) Általában ez volt a helyzet Salamon király napjaiban. És általában ez a helyzet ma, amikoris ,amid van’ vagy ‚amit meg tudsz szerezni’, olyan fontosnak tűnik sokak számára. Ebből pedig világosan kitűnik, hogy a valódi barátok hiánya nemcsak a gazdagok körében fennálló probléma. Ma a javakra helyezett túlzott hangsúly — ahelyett, hogy a kapcsolatok lennének kihangsúlyozva — minden társadalmi fokon álló embernél előidézi a valódi barátok hiányát. Ezért is hajlamosak vágyódni a „régi szép idők” után.
Az elmúlt évek „szellem”-ével kapcsolatban felfigyelhetünk a családban uralkodó helyzetre is. Évekkel ezelőtt a családtagok nem „szigetelték” el állandóan magukat egymástól a televízió képernyője vagy a mozi vászna előtt. De nem is rendelkeztek azokkal a modern közlekedési eszközökkel, mellyel lehetővé vált a modern szülőknek és fiataloknak, hogy nagy sebességgel „elviharozzanak” egymástól különböző irányokba. A családok azelőtt többet tettek együtt, mint egy egység. A tagok közelebb voltak egymáshoz. Gyakran egész családok jöttek össze, s együtt olvasták a Bibliát, mellyel kielégítették azt a szellemi szükségletet, amit a Teremtő az emberekbe plántált. Ez még jobban hozzájárult a családi beszélgetésekhez.
MIT TEGYÜNK?
De milyen értéke van annak, ha felismerjük ezeket a jó vonásokat vagy a „szellemet”, ami oly gyakori volt a „régi szép idők”-ben? Változtathatunk-e a dolgok mai állásán?
Tény, hogy mi személyesen nem tudjuk visszacsinálni mindazt a technikai fejlődést, ami végbement. De ezt szükségszerűen nem is akarjuk megtenni azáltal, hogy megpróbálunk úgy élni, mint ahogy nagyszüleink éltek. A ma az ma. Szembe kell néznünk ezzel a ténnyel. Milyen értelme lenne túlzottan azzal foglalkozni, hogy régebben mi volt?
Ez ebben az értelemben megfelel az ihletett tanács lényegének: „Ne mondd: ,Miért van az, hogy a korábbi napok jobbaknak bizonyultak ezeknél?’, mert nem bölcsességből kérdeztél efelől.” (Préd 7:10) Nincs abban bölcsesség, ha a valóságtól elrugaszkodva elmélkedünk a múltról, mintha akkor minden jó volt, ma pedig semmi sem jó.
Ma ezt is helyesen tesszük, ha figyelembe vesszük. Kétségtelenül igaz, hogy az ember technikai fejlődése ellenére egyesek még mindig éheznek. Mások a bűnözéshez folyamodnak, ebből alakítanak ki maguknak életmódot, s az általános erkölcsi légkör valóban egyre rosszabbá lesz. Arra azonban nincs szükség, hogy az ember főleg negatív szemléletet alakítson ki.
Jól szemlélteti ezt az a pozitív, optimista szellem, amit Jehova tanúi nyilvánítanak ki, akik nem foglalják le magukat nosztalgikus emlékekkel a „régi szép idők”-kel kapcsolatban. Jehova tanúi úgy találták, hogy a Biblia tanulmányozása lehetővé teszi számukra, hogy most kielégítsék szellemi és érzelmi szükségletüket, mégpedig oly módon, ami felülmúlja azt, amit sokan az idősebbek közül előszeretettel úgy emlegetnek, mint a „régi szép idők”.
Valóban, hát nem azt várja-e az ember, hogy a Biblia tanulmányozásából segítséget kapjon szellemi és érzelmi szükségleteinek a kielégítésére? Jehova Isten gondoskodott a Bibliáról. Ő nemcsak a Teremtőnk, aki legjobban ismeri legmélyebb érzelmi szükségleteinket és azok kielégítésének a módját, hanem minket is úgy alkotott meg, hogy értékelni tudjuk szellemi szükségletünket, azt a szükségletünket, hogy imádjuk Őt. A zsoltáros az igazságnak megfelelően megírta:
„Jehova törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. . . . A Jehovától jövő rendeletek egyenesek, megörvendeztetik a szívet, Jehova parancsa világos, ragyogóvá teszi a szemeket. Jehova félelme tiszta, örökké megmarad. Jehova bírói döntései igazak, együttvéve igazságosaknak bizonyultak. . . . Megtartásuk nagy jutalommal jár.” — Zsolt 19:7-11.
Isten Igéje tanulmányozása és alkalmazása által mindenki erőteljes érzelmi és szellemi megelégedettséget nyerhet. Amikor ezt családi szinten megvalósítják, amint azt maga Jehova ajánlja, a család minden tagja közelebb kerül egymáshoz, közelebb mennyei Atyjukhoz. Így mialatt nem becsüljük le az ember anyagi fejlődésének eredményeit és előnyeit, az ember nem lesz csalódott anyagiaskodó, olyan, mint aki tétlenül álmodik a múltbeli dolgokról.
Azután ott van annak a gazdagító áldása, hogy az ember részévé válhat egy olyan embercsoportnak, ahol valódi barátságok alakulnak ki. A „Vallásos mozgalmak a mai Amerikában” (Religious Movements in Contemporary America) (1974) című műben Lee R. Cooper beszámol megfigyeléséről néhány feketebőrű Jehova tanújával kapcsolatban, akik egy nagy városban laknak. Azt látta, hogy „saját gyülekezeti életük által a tanúk a bizalom és elfogadottság eredetiségén alapuló közösséget alakítanak ki”. Arra a következtetésre jutott, hogy „a Jehova tanúi [az embernek] olyan más életstratégiát ajánlanak, ami követői számára lehetőséget ad arra, hogy önmagukra találjanak, tiszteljék önmagukat, elfogadható közösséget hozzanak létre, és reménységük legyen a jövőre vonatkozóan”. Ez a reménység Istennek arra az ígéretére épül, hogy eltávolítja nemcsak az ember technikai fejlődésének nemkívánatos vonásait, hanem az emberi tökéletlenség minden kihatásait is. Igaz az, hogy a Biblia a jelenlegi időt helyesen nevezi az „utolsó napok”-nak, melyeket olyan személyek jellemeznek, akik, ,önmagukat szeretők, pénzszeretők, önhittek, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, természetes vonzalom nélküliek, önuralom nélküliek, nyakasak, inkább az élvezetek szeretői, mint Isten szeretői’. (2Tim 3:1-4) Isten azonban biztosít minket arról, hogy hamarosan megváltoztatja a dolgokat.
Ezt úgy valósítja meg, hogy eltörli a gonoszságot a föld színéről s létrehozza az igazságosság új rendjét. Arról az időről szólva, mellyel kapcsolatban a bizonyítékok azt mutatják, hogy rövidesen bekövetkezik, a Jelenések 21:4 ezt mondja: „És [Isten] eltöröl minden könnyet az ő szemükről, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.” Hasonló jövendölés szerepel az Ésaiás 65:17-ben, ahol ez a kijelentés áll: „Mert itt vagyok, hogy új egeket és új földet teremtsek; a korábbi dolgok pedig észbe sem jutnak, sem fel nem merülnek a szívben.” Az állapotok, melyről Isten fog gondoskodni minden tekintetben, annyival jobbak lesznek, mint a korábban fennálló helyzet, hogy nem lesz ok a nosztalgiára. Igen, akkor senkit nem ösztönöz majd a szíve arra, hogy vágyakozzék a „régi szép idők” után.
Ha szeretnél többet tudni a hamarosan bekövetkező jobb napokról, Jehova tanúi örömmel segítenek neked tanulmányozni a Bibliát, hogy te is nagy elégedettséget találj az életben már most a jelenlegi körülmények között, s biztos „reménységed legyen a jövőre vonatkozóan”, ami ez életükre jellemző jól felismerhető vonás.