A keresztény gyülekezet és működése
AZ EMBERISÉG jelenleg nagyon megosztott. A vallási, faji, nemzeti, társadalmi és nyelvi korlátok leküzdhetetlennek bizonyultak. Ez a megosztottság azonban nem Isten szándéka volt. Eleinte Ádám és Éva, az emberi faj ősszülei tökéletes egységben és összhangban voltak egymással, és ami sokkal fontosabb, Istennel és angyalfiai mennyei családjával. (1Móz 1:27-31; Jób 38:7) Isten szándéka az, hogy visszaállítsa ezt az egységet és összhangot a világegyetemben. A Biblia, amikor „[Isten] akaratának szent titkáról” beszél, azt mondja: „Az ő tetszése szerint, amit elhatározott magában egy ügyintézésre vonatkozóan a meghatározott idők teljes határán, ugyanis hogy minden dolgot, a mennyei és a földi dolgokat ismét egybegyűjt a Krisztusban. Igen őbenne.” — Ef 1:9, 10, UV.
Nem lehet béke és boldogság a földön egység nélkül. Ezt az egységet azonban nem lehet félelem útján létrehozni, ahogyan ma a nemzetek elérni remélik, hogy megvédjék magukat a nukleáris hadviseléstől. A valódi békének a mélyen átérzett egységen kell alapulnia — az egymás iránti és Isten iránti szereteten. Ez a Krisztusba való egybegyűjtés a Jehova Isten hatalma alá való egybegyűjtés, amely azt jelenti, hogy Őt mint Szuverént elismerik. Az elmúlt 1900 év alatt minden fajból, nemzetből és nyelvből begyűjtött embereket, hogy Krisztussal mint Fővel megalakítsa a keresztény gyülekezetet. A jelen világrendszer befejezésének ezen idejében Isten olyan személyeket is begyűjt, akik remélik, hogy túlélik e rendszer végét és örökké élnek Jehova szuverenitása alatt a földön. Sőt ezeréves királysága alatt Krisztus a halottakat is visszahozza feltámadás útján, hogy egyetlen harmonikus testbe gyűjtse egybe mindazokat, akik engedelmeseknek bizonyulnak. — 1Kor 15:22, 23.
A GYÜLEKEZET ÉS EGYSÉGE
Mi a gyülekezet? A „gyülekezet” szó az ekkleszia görög szó fordítása, melynek jelentése szó szerint „kihívás”; ek azt jelenti „ki”, a kleszisz pedig hogy „hívás”. E kifejezést a korai görögök használták az egybegyűlt polgárok testületére, akik összegyűltek az állam ügyei megvitatására. A szó magyar megfelelője a „gyülekezet”. Némely Biblia-változat „egyház”-nak adja vissza az ekkleszia szót. A megfelelő héber szó, qahal, melyet Izrael gyülekezetére vonatkozóan használnak. — Hasonlítsd össze a Zsoltárok 22:22, 25-tel és a Zsidók 2:12-vel!
A „gyülekezet” kifejezés legkiterjedtebb értelmében a keresztény tanítványok egész testületére vonatkozik, Krisztus mint Fő alatt. (Kol 1:18; Róma 12:5) A Bibliában a keresztények helyi testületére hivatkozva is használják. (Csel 15:41; Jel 1:4) Minden gyülekezetnek egységesnek kell lennie önmagával és az egész földre kiterjedő gyülekezettel — mindnyájan egyek. Hogy milyen fajta egységnek kell lennie a gyülekezetben, azt a 1Korinthus 1:10 írja le: „Most figyelmeztetlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus neve által, hogy mindnyájan egybehangzóan beszéljetek, és ne legyenek szakadások közöttetek, hanem legyetek egyazon értelemben és egyazon gondolatmenetben illően egységesek.” (UV)
A szeretet — az egység alapja — az igaz keresztény gyülekezet elsődleges azonosító jele. Jézus mondta: „Erről tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van közöttetek.” (Ján 13:35, UV) A Biblia megparancsolja a keresztényeknek: „Öltözzétek fel a szeretetet, mert ez az egység tökéletes köteléke.” (Kol 3:14, UV) E szerető egység megszerzése céljából a gyülekezet minden tagjának tanulmányoznia kell az Isten szellemétől ihletett Bibliát. Ily módon kifejlesztik Krisztus értelmét és szellemét vagy ösztönző erejét, és a dolgok szemléletét illetően elnyerik az ő értelmét. (Róma 8:9; 1Kor 2:16) Megismerik Istent — egyéniségét, nagyszerű tulajdonságait és eljárásmódját, s utánzóivá válhatnak. (Ef 5:1) Ez egységet eredményez, nem pedig egyöntetűséget. A gyülekezet tagjai — azáltal, hogy új egyéniséget öltenek fel —, nem veszítik el azonosságukat. (Ef 4:22-24) Még mindig megmarad egyéni ízlésük, tehetségük. Ez élvezetes változatosságot és boldogságot hoz létre a gyülekezetben.
A VÉNEK KÖZPONTI TESTÜLETE
Egységes, egybehangzó erőfeszítésre van szükség a „jó hír” egész földre kiterjedő hirdetésének megvalósításához. Az első századbeli keresztények között megvolt ez az egység, ahogy Pál apostol a macedóniabeli Filippi városában levő keresztény gyülekezetnek írta: „Csakhogy a Krisztusról szóló jó hírhez méltó módon viselkedjetek, hogy akár jövök és látlak titeket, akár távol vagyok, a titeket érintő dolgokról azt hallhassam, hogy szilárdan álltok egy szellemben, egy lélekkel egymás mellett fáradozva a jó hír hitéért.” (Fil 1:27, UV) Az első századbeli gyülekezetek együttműködtek a jeruzsálemi gyülekezettel. Mivel az volt a legrégebbi gyülekezet, és a vének testülete magába foglalta az apostolokat is, a többi gyülekezet ettől a testülettől várt tanácsot és irányítást.
Jehova tanúi napjainkban erőfeszítéseket tettek, hogy megtanulják a korai keresztény gyülekezet működési módját, és kövessék azt a Szentírás szerinti mintát. Jehova tanúi több mint 40 000 gyülekezete az egész földön együttműködik a New Yorkban, Brooklynban levő vének központi testületével. Ezt a testületet érett, tapasztalt keresztény férfiak alkotják, akik Krisztus gyülekezetének tagjai és különböző nemzetiségűek, valamint különböző országokból valók. Ők egyben képesített pásztorai és felvigyázói Isten nyájának, ahogyan a 1Timótheus 3:1-7 és a Titus 1:5-9 vázolja.
Az első századi vének testületének működése a Cselekedetek 15. fejezetében van szemléltetve. Amint ott kitűnik, Isten foglalkozott népével — az egész gyülekezettel — bárhol volt is a földön. Isten a gyülekezet Feje, Jézus Krisztus által szolgáit, Pált és Barnabást — akik a nem zsidó országokban prédikáltak — problémát jelentő helyzet elé állította: Meg kell-e követelni a keresztényiséget elfogadó pogányoktól, hogy körülmetélkedjenek, mielőtt befogadják őket a keresztény gyülekezetbe? Egyes zsidókból lett keresztények azt mondták: Igen.
Következésképp Pál apostol és mások Jeruzsálembe mentek a problémával, ahol a többi apostol és annak a gyülekezetnek vénei laktak. (Csel 15:1, 2) Amikor ez az egész testület egybegyűlt, Pál és Barnabás eléjük terjesztette a kérdést. Megbeszélés következett, melynek során Péter elmondta a szellem irányítását az első pogány megtérésével — Kornéliuséval — kapcsolatban. (Csel 10. fej.) Ezután Pál és Barnabás hasonlóképpen tanúskodtak. A szent szellem ezáltal tanúskodott Isten akaratáról az üggyel kapcsolatban. (Ján 15:26) Akkor, hogy az Írásoknak megfelelően rendezzék el a kérdést, Isten szelleme mint emlékeztető működött, hogy Jakab, Jézus Krisztus féltestvére figyelmét az Ámos 9:11, 12-re irányítsa, és mint tanító, hogy Jakabbal megértesse azon prófécia jelentőségét. (Ján 14:26) Így az ügyet valójában a szent szellem rendezte el. Tehát levelet írtak az összes gyülekezeteknek, hogy Isten akaratával összhangban irányítsák őket. — Csel 15:22-29.
Ha megfigyeljük, hogyan működött az a testület Jeruzsálemben, megértjük, hogyan működik a modernkori központi vezető testület. Ha további segítségre van szükség, a vének vezető testületét képező férfiak kiválasztanak más tapasztalt férfiakat, akik képesítettek arra, hogy velük szolgáljanak ebben a testületben. Ez a testület irányítja a véni tisztségre ajánlott egyének felülvizsgálatát, valamint az egyének ezen tisztségre való kinevezését. Egy másik funkciója az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok, Bibliák és más bibliai kiadványok írásának és kiadásának ellenőrzése. Erre a Pennsylvániai Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatot, valamint a New Yorki Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatot mint törvényes testületet használják fel.
Ezen ügyek intézésén felül a központi vezető testület a fiókhivatalok révén szoros kapcsolatban áll az összes gyülekezetekkel szerte a világon. New Yorkban, Brooklynban fenntartja a Gileád misszionárius iskolát, irányítja a misszionáriusok kinevezését az egész földön, és gondoskodik róla, hogy a Királyságról szóló „jó hír” hirdetői eljussanak elszigetelt helyekre is. E testület tagjai időnként meglátogatják ezeket a többi országokat. Ez elősegíti a gondolatbeli egység fenntartását az egész földön. (1Kor 1:10) Ezek a férfiak kapcsolatban állnak a helyi, New York-i gyülekezetekkel, és mint vének szolgálnak. Ők nem kormányzói vagy „urai” Jehova tanúi életének vagy hitének, hanem testvéreknek és egyenrangúaknak tekintik őket, mint akiknek sáfári kötelességük van. — 1Kor 4:1, 2; 2Kor 1:24; 1Pét 4:10.
A GYÜLEKEZETI VÉNEK
Másfelől minden helyi gyülekezetben van „vének” vagy „felvigyázók” testülete. (Görögül episzkopoi) A vének semmiképpen sem magasabbrangú emberek, hanem a valóságban Isten „nyáj”-ának szolgái. Magatartásukat és munkájukat Péter apostol írta az 1Péter 5:1-4-ben, ahol „pásztorok”-nak nevezi őket. Segíteniük kell a „nyáj” terhe viselésében. A megnevezések, melyeket ezekre a férfiakra alkalmaznak, nem címek, hanem a valóságban inkább azt mutatják, hogy ők ténylegesen „vének”. Mint érett férfiak ki vannak jelölve, hogy szellemi dolgokban pásztori és felvigyázói munkát végezzenek. Különleges címeket — melyek elválasztják a „papi” osztályt a „laikusok”-tól — nem használnak Jehova tanúi között. — Jób 32:21, 22.
Azokat a férfiakat, akiket az egyes gyülekezetek mint véneket vagy felvigyázókat ajánlanak, a Szentiratokban kimutatott képesítések szerint választják ki, melyek az 1Timótheus 3:1-7-ben, Titus 1:5-9-ben és más szövegekben az igazi felvigyázó tulajdonságait és munkáját írják le. Így van az, hogy a „szent szellem” mutatja meg a vének vezető testületének, kit jelöljenek ki, „hogy Isten gyülekezetének pásztora” legyen. — Csel 20:28.
Isten nyájának felügyelete „pásztori” munka. Amikor Pál apostol a kötelességükről beszél, hogy „Isten gyülekezetére vigyázzanak” az epimeléomai görög szót használja, melynek jelentése „vigyázni”, ez pedig előrelátást és gondoskodást foglal magába, ahol az epi azt jelenti: ,az elme irányítása a gondoskodásban részesítendő tárgy iránt’. (1Tim 3:5) A Lukács 10:34, 35 ezt a szót a jó szamaritánusnak a sérült emberről való gondoskodásával kapcsolatban használja.
Ezek szerint a vének elsődleges feladata az, hogy jól vigyáznak a gyülekezet szellemiségére, tanítanak, feddnek, helyreigazítanak, buzdítanak. A vének a gyülekezettel nem mint embercsoporttal foglalkoznak, hanem minden egyes tag szellemi jólétével egyénileg. A vének „tanításra való képessége” magába foglalja azt a képességet, hogy hasznos tanácsot tudnak adni egyéneknek, házaspároknak és családoknak a Szentiratoknak az életükre és nehézségeikre való alkalmazását illetően. — 1Tim 3:2; 2Tim 4:2; 2:24, 25.
A gyülekezet vénei szükség szerint összeülnek, hogy meghallgassák a gyülekezet tagjai közötti vitás eseteket, vagy olyanokat, melyek bűnnel való vádolást foglalnak magukba. Ebben mégse tekinthetjük őket nyers bíráknak, hanem inkább szerető testvéreknek, akiket a bűnös gyógyulása érdekel. Céljuk, hogy az érintetteknek segítsenek nehézségüket úgy megoldani, ahogyan Isten Igéje irányít, valamint a gyülekezet erkölcsi tisztaságát — a Szentiratokkal összhangban — fenntartani. Ez biztosítja Isten folytatólagos kegyét, egyben megvédi Isten gyülekezetét a szégyentől. (1Pét 2:15, 16) Az irgalom és a gyülekezet jó szellemi állapota ezért elsődleges tényezők. Minden erőfeszítést megtesznek, hogy megnyerjék a tévelygőt, segítve neki, hogy helyreigazodjon, útját megjavítsa és visszatérjen egészséges szellemi állapotra. (Máté 18:15) Viszont, ha egyesek súlyosan megsértenek szentírási alapelveket és nem tanúsítanak igazi megbánást vagy hajlandóságot, hogy valamely rosszat ne gyakoroljanak, a vének testülete a bűnöst kiközösítheti. A kiközösítés elválasztást, a szellemi közösség és testvéri meghittség megszakítását jelenti. — 1Kor 5:9-13.
Amellett, hogy a gyülekezet mentes marad a bűn elnézésének vádjától, a kiközösítés segítségére lehet a bűnösnek, hogy észre térjen. (1Tim 1:20) Az ilyen személyt, ha később megbánja helytelen eljárásmódját, elfordul tőle és kéri a visszafogadását, a vének testülete visszafogadhatja, miután figyelemmel kísérte megváltozott eljárásmódját és magatartását. (2Kor 2:5-8) Amíg kiközösített állapotban van, az egyént nem bántják vagy nem bánnak vele rosszul, hanem úgy tekintik, ahogyan Jézus tanácsolta, „mint egy embert a nemzetek közül”, azaz mint valakit a kívülállók közül, aki nem tagja a keresztény gyülekezetnek. — Máté 18:17.
KISEGÍTŐ SZOLGÁK
A „kisegítő szolgákat” (görögül diakonoi, szolgák vagy segítők) az 1Timótheus 3:8-13-ban lefektetett képesítések alapján választják ki. Ezek a férfiak a vének felügyelete alatt munkálkodnak, hogy segítsenek a gyülekezet sok szükséglete felől gondoskodni. Ezt úgy teszik, hogy vigyáznak a gyülekezet feljegyzéseire, gondoskodnak a gyülekezeti helyek tisztaságáról, felszereltségéről, ellátottságáról, valamint arról, hogy a körzetükben élő emberekhez rendszeresen eljuttassák a „jó hírt”. Ez utóbbi magába foglalja a különböző területekről készült térképek beszerzését, a területek kijelölését egyének és csoportok számára. Meg kell győződniük arról is, hogy a gyülekezet minden tagja el van-e látva a tanúskodáshoz és tanításhoz szükséges Biblia-irodalommal. Segíteniük kell az újaknak a „jó hír” hirdetésében, az érdeklődők meglátogatásában, a rászorulók és betegek ellátásában, és így tovább. Ők csakúgy mint a vének, az „adományokkal” összhangban szolgálnak, melyeket Isten illőnek látott, hogy nekik adjon. (Róma 12:6-8) A vének és kisegítő szolgák közül egy sem kap fizetést. Szolgálatuk ingyenes.
Bár a nők foglalatoskodnak a „jó hír” hirdetésében és az emberek tanításában — miként a korai keresztény gyülekezetben levő asszonyok tették — , vénekké egyikőjüket sem jelölik ki. Ez összhangban van Pál apostolnak az 1Timótheus 2:12-ben és az 1Korinthus 14:34-ben leírt szavaival.
Hogy a vének különleges kiképzésben részesüljenek, iskolatanfolyamról gondoskodtak számukra, alkalmas fekvésű helyeken. Minden gyülekezeti vént meghívnak ezekre a „Királyság Szolgálati Iskola” elnevezésű tanfolyamokra, ahol szükségleteikhez szabott szövegkönyvekkel látják el őket. Az iskolákat képesített tanítók vezetik. A helyi gyülekezetek gondoskodhatnak azok étkeztetéséről és elszállásolásáról, akik az iskolától távol eső helyekről jönnek az iskola látogatására. Hasonló iskoláról gondoskodtak az „úttörő” tanúk kiképzésére. Ezek a tanúk rendszeresen kilencven vagy még több órát áldoznak minden hónapban a jó hír hirdetése közvetlen munkájára.
UTAZÓ KÖRZET- ÉS KERÜLETFELVIGYÁZÓK
Azokat a véneket, akik abban a helyzetben vannak, hogy minden idejüket, vagy idejük nagy részét a körzetfelvigyázói munkára fordítsák, kinevezik egy adott terület mintegy húsz gyülekezetének rendszeres meglátogatására. A körzetfelvigyázó feladata, hogy együttműködjön a vénekkel abban a gyülekezetben, amelyet meglátogat, megtárgyalja a felmerült nehézségeket és buzdítsa a gyülekezetet azáltal, hogy társul hozzájuk és megosztja a gyülekezet lehető legtöbb tagjával a „jó hír” hirdetése szép szolgálatát. Beszédeket is mond, mindenkit arra buzdítva, hogy haladjon előre a hitben. — Róma 1:11, 12.
A kerületfelvigyázó feladata hasonló a körzetfelvigyázóéhoz. Egy kerület általában húsz körzetből vagy annak részeiből áll. A kerületfelvigyázó meglátogatja ezeket a gyülekezeteket, amelyekben időnként „körzetkongresszust” tartanak erre alkalmas városokban, vagy Jehova tanúi központi elhelyezésű Kongresszusi Termében. Az ilyen összejöveteleken mint elnöklő szolgál. Ezek a kongresszusok általában két napig tartanak. A kerület- és körzetfelvigyázók valamint más helyi vének által tartott építő beszédek és megbeszélések a keresztény életével, munkájával és nehézségeivel az Írások szerint foglalkoznak. A vének központi vezető testülete felülvizsgálja az évenként kétszer megtartott ilyen kongresszus programjának vázlatát. Ezeken a kongresszusokon alámerítést is végeznek.
ÖSSZEJÖVETELEK
Jehova tanúi mint gyülekezet a következő összejöveteleket iktatták be minden hétre a helyileg legalkalmasabb időpontokban.
Gyülekezeti könyvtanulmányozás. Hetente egyszer Jehova tanúi, valamint azok az egyének, akik velük tanulmányozzák a Bibliát, különböző helyeken, otthonokban összejönnek egy órás tanulmányozásra, felhasználva erre a Bibliát és egy — a Jehova tanúi vezető testületének irányítása alatt előállított — bibliai szövegkönyvet. Itt közelről megismerkedhetnek a saját lakóhelyükre valókkal, akik Istent szolgálják. A csoport kis mérete arra buzdítja az embert, hogy szabadon és bátran beszéljen és megszokja hite megvallását mások előtt. (Zsid 13:15) Arra is lehetősége nyílik, hogy kérdéseket tegyen fel s megkapja rájuk a választ a bizonyítékként szolgáló írásszövegek megbeszélésével. Ez élesíti az ember Biblia-ismeretét. – Péld 27:17.
Az otthon, ahol a gyülekezeti könyvtanulmányozást tartják, általában gyülekezési helyként szolgál más alkalmakkor a csoport számára, hogy onnan induljanak meglátogatni a környéken élő emberek otthonait a „jó hírrel”. Ez a csoportos elrendezés lehetőséget ad azok megsegítésére, akik jó előhaladást tesznek a Bibliatanulmányozásuk során, hogy a „jó hír” hirdetésében részt vegyenek.
Nyilvános összejövetel. Minden héten, általában vasárnap, a gyülekezet összejön, hogy meghallgasson egy nyilvános előadást. A beszédeket képesített szónokok, általában vének tartják a bibliai témák nagy választékban rendelkezésre álló vázlatai alapján. Ha a Bibliát magával viszi az ember, lehetősége van követni a szónokot, amint idézi a Szentírást vagy hivatkozik rá; ily módon képes lesz megérteni, amit a Biblia erről a tárgyról tanít.
„Őrtorony”-tanulmányozás. Ez az összejövetel általában a nyilvános összejövetel után következik és a Bibliának az Őrtorony folyóirat segítségével történő tanulmányozásából áll. Ezt az összejövetelt, ahol az egész gyülekezet jelen van, hasonló módon vezetik le, mint a gyülekezeti könyvtanulmányozást egy kis csoporttal. Az elnöklő kérdéseket tesz fel, a hallgatóság pedig önként jelentkezik hozzászólásokkal.
Teokratikus Iskola. Minden gyülekezet vezet ilyen iskolát, mely minden beiratkozott tagnak segít tökéletesebben felkészülni arra, hogy az igazságot eredményesen beszélje másoknak. Felkészít sokakat, hogy „példává váljanak a hűségesek számára a beszédben”, amikor nyilvános beszédeket tartanak s emelvényről buzdítják és tanítják a gyülekezetet. Az iskola minden résztvevőjének beszédeket jelölnek ki bibliai témákról, az iskolát vezető vén pedig kedvesen egyéni tanáccsal segíti előhaladásukat. (1Tim 4:12, 13, 15; 2Tim 2:15) Bárki, aki kapcsolatban áll a gyülekezettel, beiratkozhat. Ily módon eredményesebb lesz az érdeklődők otthonában folytatott beszélgetésben és tanításban.
Szolgálati összejövetel. Ezt az összejövetelt — amely általában a Teokratikus Iskola után következik ugyanaznap este — azért nevezik így, mert kifejezetten a kereszténynek Jehova Isten iránti szolgálatára összpontosul. Ez magába foglalja a mindennapos élettel kapcsolatos dolgokat csakúgy, mint a „jó hír” prédikálását és tanítását az embereknek. Megbeszélik a Biblia igazsága másokkal való közlésének módjait, a gyermekek nevelését és fegyelmezését, a magatartást, a tanúknak a jó hír hirdetésében elért tapasztalatait, az élet nehézségeivel való szembeszállást, és így tovább. A program előadásokat és csoportos megbeszélést foglal magába. Ezen az összejövetelen bemutatnak halló fülű egyénekkel folytatott beszélgetéseket, valamint Biblia-tanulmányozások levezetését az érdeklődők otthonaiban.
KIRÁLYSÁG-TERMEK ÉS FINANSZÍROZÁS
Jehova tanúi gyülekezeti, összejöveteli helyeiket „Királyság-termeknek” hívják. Olykor bérelt épületeket használnak, de gyakran a tanúk építenek gyönyörű, mégis egyszerű, rendeltetésének megfelelő termeket. Rendszerint maguk a tanúk végzik az építési munka legnagyobb részét. A Királyság-termek építését és fenntartását, valamint a gyülekezet minden más költségét a gyülekezet tagjainak önkéntes adományaiból fedezik. Jehova tanúi összejövetelein nem adnak kézről kézre gyűjtőtányért és soha nem kérnek könyöradományokat. Bárki, aki segíteni kíván a költségek viselésében, adakozhat, amint helyesnek találja. Hozzájárulását az előcsarnokban e célra elhelyezett dobozba teheti. — Máté 6:3, 4.
Hasonlóképpen Jehova tanúi egész világra kiterjedő munkáját azok adakozásából támogatják, akik azt szeretnék látni, hogy a „Királyság e jó hírét” prédikálják. (Máté 24:14) A Biblia-irodalmat megfizető érdeklődők hozzájárulnak a nyomtatás és terjesztés költségeinek részleges fedezéséhez.
Elismerve azt, hogy „az élő Isten gyülekezete” az „igazság oszlopa és támasza” a földön, Jehova tanúi erősen ragaszkodnak a Bibliához a gyülekezet felépítését és működését illetően. Céljuk az, hogy a gyülekezet igazán segíthessen sok személynek abban, hogy tudomást szerezzen Isten elrendezéseiről és az igazság szerint éljen, dicsőítve az igazság Istenét. — 1Tim 3:15.