Vajon Isten jelenlétében jársz?
AZ ÖRÖKLÖTT gyengeségek következtében sok alkalmazottat figyelni kell, különben talán lopna vagy ellógná a munkaidőt. Éppen ezért az Egyesült Államokban minden nagyobb postahivatal ellenőröket helyez magasan a postai tisztviselők fölé. Az ő dolguk kinyomozni azt a dolgozót, akinek „ragad a keze” vagyis könnyen kísértésbe esik, hogy eltulajdonítson értékes postaanyagot. Az ellenőrök egyoldalú tükrök mögött dolgoznak, ahonnan láthatják a tisztviselőket, de a tisztviselők nem láthatják őket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy csupán a postai alkalmazottakat kell figyelni. Az alkalmazotti becstelenség világszerte tombol, s több milliárd dollár veszteséget idéz elő. Statisztikai adatok kimutatták, hogy a legnagyobb becstelenség — dollárban számítva — az ellenőrök és végrehajtó tisztviselők között található.
Nyilvánvaló, hogy ezek közül egy se tévedne meg, ha Isten jelenlétében járna. Természetesen ahhoz, hogy valaki Isten jelenlétében járhasson, először is hinnie kell, hogy Isten valóban létezik. Az érzékszerveinkkel felfogható összes bizonyíték a Teremtő Jehova Isten mellett tanúskodik. Ugyanezt teszik az ő Igéje, a Biblia lapjai. De csupán hinni azt, hogy Isten létezik, még nem elég, amint maga az Ige is figyelmeztet minket: „Ugye hiszed, hogy egy az Isten? Nagyon is jól teszed. De a démonok is hiszik, és rettegnek.” (Jak 2:19, UV) Ennél a lépésnél tovább kell mennünk. Hinnünk kell Isten igazságosságában, bölcsességében és hatalmában; értékelnünk kell azt, hogy tud arról, ami a földön történik az emberek között, és hogy őt érdekli is a dolgok kimenetele.
Igen, Isten mindent lát; látóképessége sokkal magasabb rendű a postai ellenőr látóképességénél. Neki nincs szüksége egyoldalú tükrökre ahhoz, hogy az emberek előtt láthatatlan maradjon. Hogy a létező dolgokról személyesen vagy hatalmas angyali szervezete útján szerez-e tudomást, az most mellékes. A végeredmény ugyanaz: „Jehova szemei minden helyen ott vannak, s figyelik a rosszakat és a jókat.” Biztosak lehetünk abban, hogy „nincs olyan teremtmény, amely nyilvánvaló ne volna előtte, hanem minden dolog mezítelen és nyíltan kitárt annak szemei előtt, akinek elszámolással tartozunk.” Itt jegyezzük meg, hogy elszámolással tartozunk Istennek. — Péld 15:3; Zsid 4:13.
Annak a ténynek, hogy elszámolással tartozunk Istennek, arra kell indítania minket, hogy komolyan Isten jelenlétében járjunk. Ez azt jelenti, hogy úgy járunk, vagyis úgy viselkedünk, mint akik tudjuk, hogy Isten állandóan figyeli azt, amit teszünk. Mózes Jehova prófétája és Izrael ókori vezére olyan ember volt, aki teljes mértékben tudatában volt ennek a ténynek, mivel azt olvassuk róla, hogy „állhatatos volt, mintha látta volna Azt, aki láthatatlan”. Isten valóban valóság volt számára, és nekünk is annak kell lennie. — Zsid 11:27, UV.
Ha Isten jelenlétében járunk, ez megvéd minket attól, hogy összeütközésbe kerüljünk vele. Hiszen aki Isten jelenlétében jár, fél magára vonni az ő helytelenítését, tudva azt, hogy nem menekülhet el az ő ítéletei elől. Az Isten jelenlétében való járás megvéd minket a gonosz ember útjától, akiről azt jegyezték fel, hogy „nincs Isten-félelem az ő szemében”. (Zsolt 36:1, UV [Károli: 36:2] Hogy az Istentől való félelem megvéd attól, hogy engedjünk a kísértésnek, és így bajba kerüljünk, Jákob pátriárka kedvenc fiának, Józsefnek a magatartásából is kitűnik. Amikor megközelítette őt egyiptomi gazdájának, Potifárnak felesége, ő így válaszolt: „Hogyan követhetném el ezt a nagy rosszaságot és valóban bűnt Isten ellen?” (1Móz 39:9, UV) Ő Isten jelenlétében járt, mintha Isten figyelte volna őt mindvégig, és mintha ő is mindvégig látta volna Istent. Helyes eljárása védelmül szolgált számára.
Az ellenségünk, Sátán, az Ördög részéről jövő támadások ellen — akár olyan kísértések formájában nyilvánulnak meg ezek a támadások, hogy erkölcstelenséget kövessünk el vagy az önzés más formáiba essünk bele, akár nyomások formájában, melyek arra irányulnak, hogy megalkudjunk a Jehova Isten iránti lojalitásunkban — egyetlen védelmünk az, ha Isten jelenlétében járunk. Ez azt jelenti, hogy Istennek nagyon is valóságosnak kell lennie számunkra. Hogy ebben segítséget kapjunk gyakran kell gondolnunk Istenre. Ennek egyik módja az, ha rendszeresen imádkozunk hozzá. Ha az imádkozást szokásunkká tesszük, akkor ösztönösen kérjük majd Isten segítségét, midőn kísértéssel vagy nyomással találjuk szemben magunkat. Az Istenhez való imádkozás erősíti a hitünket, mivel az imádkozás a hit kifejezése, és Isten felel is a helyes módon és a helyes dolgokért hozzá intézett imákra. (1Ján 5:14, 15) Ésszerű módon azonban nekünk is meg kell tennünk, amit csak tudunk; munkálkodnunk kell azon, amiért imádkozunk, mégpedig teljes szívünkkel. — Fil 4:6, 7.
Ennek egyik módja az, hogy növeljük a Jehova Istenről való ismeretünket azáltal, hogy tanulmányozzuk az ő Igéjét; a Biblia pedig, amiről gondoskodott, segít nekünk ebben. Javunkra fordíthatjuk a heti gyülekezeti összejöveteleket. Minél jobban megismerjük Istent, annál többet szerepel majd az ő személye a gondolatainkban, s Ő lesz első az érzéseinkben is. Ez persze mind időt igényel, amivel kapcsolatban Pál apostol erre int minket: „Komolyan ügyeljetek arra, hogy ne balgán járjatok, hanem mint bölcsek, megvásárolva a kedvező időt magatoknak, mert a napok gonoszak.” Igaz, bizonyos időre szükségünk van olyan dolgokhoz, melyek becsületesek minden ember szemében; ilyen az evés és az alvás. De ezeken túlmenően vajon nem pazarolunk-e sokat a túlzott kikapcsolódásra, szórakozás-keresésre vagy hobbikra? — Ef 5:15, 16, UV.
A törvénytelenség is nagyrészt azért növekszik ezekben a veszélyes utolsó napokban, mert az emberek a valaha megért legkisebb mértékben vannak tudatában annak, hogy Isten mindent lát, és hogy elszámolással tartoznak neki. Ha bölcsek vagyunk, nem hagyjuk figyelmen kívül ezeket a tényeket, hanem minden időben Isten jelenlétében fogunk járni.