Te bemehetsz-e a nyitott kapun?

„Nyitott kaput adtam előtökbe, melyet senki be nem zárhat.” — Jel 3:8, UV.

1. Miért vannak még mindig nagyszerű alkalmak a szolgálatra a keresztény gyülekezetben?

JÉZUS Krisztus parancsa a prédikálásra és tanítványképzésre még mindig rendkívül sürgős a tanítványai számára. Ez világosan kitűnik az ő ígéretéből: „Meglátjátok! Veletek vagyok minden napon a dolgok rendszerének befejezéséig.” (Máté 28:20, UV) Éppen ezért, ma is sok nagyszerű alkalomnak örvendhetünk a szolgálatban, mivel „a Királyságnak ezt a jó hírét” tovább prédikálják erőteljesen, ajtóról ajtóra. (Máté 24:14, UV) Jehova keresztény tanúi gyülekezetének világméretű növekedése következtében nagy szükség van olyan képes és készséges munkásokra is, akik hittestvéreiket építik és egyéb létfontosságú szolgálatokat végeznek a szellemi érdekek előmozdítására. Végül, az embereknek mindenütt hallani kell a „jó hírt”, hogy állást tudjanak foglalni mellette vagy ellene, mielőtt Isten végrehajtja igazságos ítéletét ez istentelen világon.

2. a) Miért van szüksége központi, összehangolt irányításra a keresztény gyülekezetnek? b) Kik által gondoskodott ilyen irányításról a gyülekezet feje az i. sz. első században?

² Ahhoz, hogy mindezt a szükséges feladatot szabályosan végre lehessen hajtani, nyilvánvalóan központi, összehangolt irányítás szükséges. (1Kor 14:33) Időszámításunk első századában a gyülekezet feje, Jézus Krisztus, az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet többi vénei által gondoskodott erről. Pál, akit az Úr Jézus Krisztus maga választott ki a pogányok apostolául, szintén sokat tett a gyülekezetek szellemi felépítése érdekében. Azt a módot, ahogyan Pál és munkatársai teljesítették Jézustól kapott megbízatásukat a prédikálás és tanítványképzés tekintetében, teljesen elismerték és elfogadták a jeruzsálemi vének testületében. — Gal 2:1-9.

3, 4. a) Miért helyes, hogy a Jehova tanúi kiadóhivatalával kapcsolatban levő férfiak központi, összehangolt segítséggel látják el az egész világon élő hittestvéreiket? b) Mi a vének egyik elsőrendű feladata, és hogyan tesz eleget ennek a Vezető Testület a brooklyni Béthelben?

³ Mi a helyzet ma? Jehova tanúi modern történetének igen korai szakaszában a legrégebbi gyülekezet tagjai kapcsolatban álltak kiadóhivatalukkal, az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulattal [Watch Tower Bible and Tract Society]. Ma a tevékenység az Őrtorony Társulat brooklyni (New York-i) főhivatalára összpontosul, ahol a „Béthelben” több mint 250 személy immár több mint tíz év óta erőteljesen szolgálja a szellemi érdekeket. Sőt vannak, akik még sokkal régebb idő óta. Egész életüket Jehova Isten hűséges szolgálatában töltötték el mint az ő Fiának önátadott tanítványai. Ez alatt az idő alatt gazdag tapasztalatot szereztek a keresztényi életben és a hittestvéreiknek nyújtott segítségben. Isten Igéjének megértésébe is belemélyedtek. Közéjük tartoznak azok az önátadott férfiak is, akik Jehova tanúi világraszóló gyülekezetének Vezető Testületét alkotják. És jóllehet máshol is van sok képes, tapasztalt testvér, sehol a földön nincs olyan hely, ahol annyi sok vént lehetne azonnali tanácskozásra elérni. A brooklyni Béthelben éppen ezért kiváló képviselete van a keresztényi ismeretnek és tapasztalatnak, amely eddig felhalmozódott Isten népének világméretű gyülekezetében. Nagyjából ugyanez mondható el a kisebb Béthel-családokról is, amelyek az Őrtorony Társulat fiókhivatalaival vannak kapcsolatban a föld más részein.

⁴ Érthető tehát, hogy azok a vének, akik bonyolult problémával néznek szembe, írnak a Társulatnak vagy a fiókhivatalnak szentírási segítségért. Időnként a kapott bibliai feleletek nagy hasznára válnak az egész földön lévő összes gyülekezetnek. Ilyen esetben, úgy mint az i. sz. első évszázadban, írott anyagot készítenek. Továbbá, mivel a vének elsőrendű feladata a tanítás, a vének központi testülete, bizottságai által felügyel a felvilágosítások elkészítése és kiadása felett, amelyek a keresztény gyülekezetben és gyülekezeten kívül álló emberek szellemi oktatására szolgálnak.

5. Milyen fontos munka folyik a Béthelben, és miért van szükség mindenkire, aki ott dolgozik?

⁵ Nyilvánvalóan népes személyzetre van szükség Brooklynban, hogy az összes fontos munkára gondot viseljenek, segítve és irányítva a szellemi érdekek előmozdítását az egész földön, beleértve a segélyszolgálatot is szükség esetén. Néhányan közvetlenül a bibliai felvilágosító anyag előkészítésével és a testvéri közösség szükséges irányításával foglalkoznak, a többiek pedig fontos szolgálatokat végeznek annak érdekében, hogy ez az anyag eljusson a föld legtávolabbi részéig is. A Béthelben szolgáló testvérek közül tehát sokan foglalnak el a Timótheuséhoz, Márkéhoz és más olyan testvérekéhez hasonló pozíciót, akik az első században a vének kisegítőiként szolgáltak a gyülekezetben. Nélkülük nagyon nehéz lenne a Vezető Testületnek gondoskodni a testvérek szellemi érdekeiről az egész földön levő gyülekezetekben.

BÉTHEL-SZOLGÁLAT

6. a) Miért különösen fiatalokra van szükség a Béthelben? b) Mint Timótheus esete szemlélteti, mit kell elvárni attól, aki rendelkezésre bocsátja magát a Béthel-szolgálatra?

⁶ Mivel a Béthelben végzett munkáka nagy része fizikai erőt és kitartást igényel, különösen fiatal emberekre van szükség. Ha fiatal vagy, foglalkoztál-e már azzal a gondolattal, hogy rendelkezésre bocsásd magad kemény kétkezi munkával a szellemi testvéreid, valamint azok érdekében, akik még azzá lehetnek? Természetesen nem csupán akaráson és képességen múlik a szolgálat. Szellemi képesítés is szükséges. Timótheus esetében például azt olvassuk: „a lisztrai és ikóniumi testvérek dicsérőleg nyilatkoztak róla.” (Csel 16:2, Békés-Dalos) Bizony, Timótheus jó hírű fiatalembernek bizonyult mind a saját otthoni gyülekezetében — nyilvánvalóan Lisztrában — mind a szomszédos gyülekezetben, Ikóniumban. Szavaival és tetteivel elnyerte hittestvérei bizalmát és tiszteletét. Jóllehet fiatal volt, alapos ismerettel rendelkezett a Szentírásból, mivel kora gyermekségétől tanította erre az édesanyja és a nagyanyja. — 2Tim 3:14, 15.

7. a) Mi volt a nyilvánvalóan dicséretes abban, ahogyan a lisztrai vének és Euniké hozzáálltak Timótheusnak Pállal való szolgálatához? b) A Béthel-szolgálattal kapcsolatban kik hasznosíthatják ezt a példát ma és miért?

⁷ A Timótheus képességével rendelkező ifjak valóságos értékek a gyülekezet számára. A lisztrai testvérek kétségtelenül nagyra értékelték azt, amit Timótheus tudott tenni érdekükben. A buzdítás igazi forrása volt biztosan az édesanyja, Euniké számára is, különösen azért, mert az apja hitetlen volt. Amikor Pál apostol kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy Timótheus kísérje el őt utazásain, a vének testülete mégsem akarta önzően visszatartani a fiatalembert a saját gyülekezetében. Nem, ezek a vének nyilvánvalóan csatlakoztak az apostolokhoz kezeiknek Timótheusra való tételében, különleges szolgálatra különítve el őt. (Csel 16:3; 1Tim 4:14; 2Tim 1:6) Ha tehát ma képes fiatal ember vágyik rendelkezésre bocsátani magát a Béthel-szolgálatra, nagyon dicséretes, ha a vének és a hivő családtagok buzdítják és teljes szívvel támogatják ebben.

8. Miért nem volt könnyű Timótheusnak Pál apostollal végzett különleges szolgálata?

⁸ A Béthel-szolgálat, ámbár gazdag szellemi jutalommal jár, egyáltalán nem könnyű. De hát Timótheus megbízatása sem volt könnyű. Amellett, hogy Pál apostol irányításával szellemi érdekek előmozdításán fáradozott, nyilvánvalóan kezeivel is dolgozott, hogy személyes szükségleteiről gondoskodjék. (Hasonlítsd össze a 2Korinthus 12:14-18-cal, az 1Thessalonika 2:9-cel és a 2Thessalonika 3:7, 8-cal!) Része volt azokban a nehézségekben és veszélyekben, amelyekről az apostol a korinthusiaknak írt második levelében számol be: „Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” — 2Kor 11:26, 27.

9. Mi képesitette Timótheust arra, hogy megmaradjon különleges szolgálatában, ahelyett, hogy hazament volna sokkal rendezettebb életmódot élvezni?

⁹ Mindezek ellenére Timótheus tovább dolgozott Pállal együttműködve, éspedig nemcsak rövid ideig, hanem mintegy tizenöt évig, igen, nyilván az apostol mártírhaláláig. Mi tette lehetővé Timótheus számára, hogy ragaszkodjon a munkához, ahelyett, hogy hazament volna saját gyülekezetébe, rendezettebb életmódot folytatni? Az az őszinte vágya, hogy szolgáljon másoknak, tekintet nélkül arra, hogy mibe kerül az neki személyesen. Pál ezért azt írhatta Timótheusra vonatkozóan: „Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, aki igazán szívén viselné dolgaitokat. Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangélium [jó hír] ügyében.” (Fil 2:20-22) Timótheus emellett alázatos volt, elismerte saját hiányosságait. Nem, nem kovácsolt tőkét abból, hogy Pál társaságában volt és nem tartott igényt büszkén tekintélyre. (Hasonlítsd össze az 1Timótheus 4:11-14-gyel, a 2Timótheus 1:6, 7-tel és a 2:1-gyel!) Az apostollal való munkában Timótheus természetesen sokat tanult, és nyilvánvalóan képesítést szerzett, hogy vállalni tudja a vén felelősségeit, feladatait a keresztény gyülekezetben.

10. a) Mint Timótheus esetében megnyilvánul, milyen képességek fontosak ahhoz, hogy valaki boldog lehessen mások érdekeinek szolgálatában? b) Milyen káros hatásai vannak a büszkeségnek, feltűnésvágynak és mit kell tenni, ha észrevesszük ezeknek a nemkívánatos jellemvonásoknak bizonyos mértékét némelyik hittestvérünkben?

¹⁰ Mint Timótheus esetében, az alázatosság, az önfeláldozás szelleme és a fokozott érdeklődés mások szellemi jóléte iránt ma is elengedhetetlenül szükséges a boldog Béthel-szolgálathoz, valamint egyéb szolgálathoz is Jehova szervezetében. Bárhol szolgál is valaki, a büszkeség, a feltűnési vágy és az önzés nemcsak az egyén boldogságát csökkenti, hanem mások életét is megkeseríti. Tökéletlenek lévén, Isten szolgái állandóan harcolni kénytelenek ezek ellen a nemkívánatos jellemvonások ellen, ugyanakkor nem engedik meg maguknak, hogy túlságosan felizgassa őket másoknak észrevehető gyengesége ebben a tekintetben. A helyes szellem ápolása mindig megéri a fáradságot, mert a méltó jutalmat elnyeri, mégpedig nem emberektől, hanem Jehova Istentől. Ezenfelül, ha valaki jó példát mutat, egészséges, építő hatást gyakorol másokra.

ÚTTÖRŐ-SZOLGÁLAT VAGY KISEGÍTÉS MÁS TERÜLETEN

11. Milyen alkalmak állnak nyitva a prédikálással és tanítványképzéssel kapcsolatban, és minek kell indítania az embert ezek megragadására? (Máté 22:37-39)

¹¹ A Béthel-szolgálat természetesen olyan tevékenységre nyíló kapu, amely nem nyílik meg mindenki előtt, aki Isten népével kapcsolatban van a világon. Vannak azonban más jó alkalmak, amelyek nyitva állnak az elvégzendő munkával kapcsolatban. Kiváltsága például Isten szolgáinak, hogy minden felhasználható idejüket a prédikálás és tanítványképzés fontos munkájára fordítsák. Korlátlanul tölthetik idejüket e szolgálatban. Bizonyára mindnyájan teljeslelkűek kívánunk ebben lenni. Némelyeknél ez azt jelenti, hogy mintegy hatvan órát képesek havonta e munkára áldozni, mint „kisegítő úttörők”, néhányan pedig mintegy kilencven órát vagy ennél is többet mint „rendszeres úttörők”. Beléptél-e az úttörő-tevékenységre nyíló kapun vagy tervbe vetted a belépést? Ha igen, akkor a Jehova Isten és embertársaid iránti szeretet vezessen téged ebben a szolgálatban.

12. Hogyan szemlélteti Pál apostol példája: mi követeltetik azoktól, akik sikeresen vehetik át a szent szolgálatot más területen?

¹² Amiképpen Pál és Barnabás azért kezdett az antiókhiai gyülekezettel szolgálni, mert ott nagy szükség volt rá, ti is olyan helyzetben lehettek, hogy más területre költözhettek a szellemi érdekek előmozdítására. Újra az alázatosság, önfeláldozás és mások jóléte iránti buzgó érdeklődés jelenthet nagy segítséget a szükséges helyreigazítások elvégzésében az új környezetben. Így volt ez Pál apostol esetében is, aki azt mondhatta magáról: „Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem . . . Mindeneknek mindenné lettem.” (1Kor 9:19-22) „Megtanultam, hogy bármilyen körülmények között vagyok, megelégedett legyek. Valóban tudom, hogyan legyek meg szűkös ellátással, és valóban tudom, hogyan legyek bőségben.” (Fil 4:11, 12, UV) Jehovába vetett teljes bizalommal Pál képes volt kitartani nagyon nehéz körülmények között.

13. Miért kell megszámolni a költségeket annak, aki misszionárius szándékozik lenni, és a többi között mit kell imateljesen megfontolni, hogy képes legyen részt venni e szolgálatban?

¹³ Ma más területen, vagy misszionáriusként a világ más részén szolgálni áldozatokat és mások szolgálatára való hajlandóságot követel. Ezeket jó előre meg kell fontolni imádságos elmével. (Hasonlítsd össze a Lukács 14:28-32-vel!) Az olyannak például, aki mindig autóval rendelkezett, meg kell gondolnia, hogy kész-e kilométereket gyalogolni egyenetlen terepen, tűző napon, vagy hajlandó-e felszállni zsúfolt vagy ritkán közlekedő szállító alkalmatosságokra. Ha most vonakodik az ilyen dolgoktól, nagy nehézségekbe ütközhet a teljesen új és idegen környezethez való alkalmazkodásban. Hasonlóképpen azok is, akiknek nehézséget okoz a különböző környezethez és körülményekhez, valamint a különböző múltú, szokású, életfelfogású és életmódú emberekhez való alkalmazkodás, ismerjék fel, hogy ,be kell gyakorolniuk’ az ilyen dolgokat, ha képessé akarnak válni az evangelizáló munka idegen földön való végzésére.

ALKALMAK ARRA, HOGY SZOLGÁKKÉNT ÉS VÉNEKKÉNT SZOLGÁLJUNK

14. Mi a követelmény azok számára, akiket szolgákként vagy vénekként neveznek ki a gyülekezetben?

¹⁴ Szolgák vagy vének gyanánt szolgálni hittestvéreinknek a keresztény gyülekezet férfiai előtt álló nyitott kapu. A Szentírásban felsorolt képesítések félreérthetetlenné teszik, hogy azoknak, akik ilyen szolgálatban foglalatoskodnak, szellemi embereknek kell lenniük, jó példáknak a keresztényi életben, igen, olyanoknak, akik a keresztény gyülekezetnek mint egésznek tiszteletét és bizalmát élvezik. (1Tim 3:1-10, 12, 13; Tit 1:5-9) És mert a véneknek tanítói feladataik vannak, olyan embereknek kell lenniük, akik gondosan tanulmányozzák Isten Igéjét. Olyan férfi, aki alig olvassa a Bibliát és talán soha nem olvasta el teljes egészében, aligha tekinthető alkalmasnak arra, hogy tanítsa azt a hittestvéreinek. — Hasonlítsd össze az 1Timótheus 1:6, 7-tel és a Jakab 3:1-gyel!

15. Mint Jézusnak a Máté 20:25-27-ben levő szavaiból nyilvánvaló, mi az alapja annak, hogy valaki szolga vagy vén lehessen a gyülekezetben?

¹⁵ A Szentírás szerint a gyülekezet szolgái és vénei nem címzetes és rangos osztályát alkotják a gyülekezetnek, hanem rabszolgái a testvéreiknek. Jézus Krisztus mondotta az apostoloknak: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói uralkodnak rajtuk és nagyjaik hatalmat gyakorolnak fölöttük. Közöttetek ne így legyen: aki nagy akar lenni köztetek, legyen a ti szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, legyen a ti rabszolgátok.” (Máté 20:25-27, UV) Éppen ezért alapvető az ember szolgai vagy véni képesítéséhez az arra irányuló vágya, hogy szolgálja testvéreit, idejét és energiáját áldozva fel érdekükben.

16. Csak mi tehet egy férfit szolgává vagy vénné a legteljesebb értelemben?

¹⁶ Azokra, akik a szó igazi értelmében szolgák és vének, úgy tekintenek a testvéreik, mint szerény rabszolgákra, akik készek és buzgók magukat teljes szívvel segítségükre bocsátani. (Csel 20:25-35; 1Pét 5:2, 3) A szellemi érdekek előmozdítására való kemény fáradozásaikért aztán a gyülekezet nagyrabecsüli, sokra értékeli és szereti az ilyen szolgákat és véneket. (1Thess 5:12, 13; Zsid 13:17) Olyan férfiak ők, akik a megbízatásukért beléjük vetett bizalomnak megfelelően élnek. Különösen így kell lenni ennek az utazó felvigyázók esetében. A gyülekezetek joggal várják el tőlük, hogy kiemelkedően alázatos szellemi emberek legyenek. — Hasonlítsd össze a Lukács 12:48-cal!

17. Miért mondhatjuk, hogy nagyravágyó, rang-kívánó ember nem törekszik a felvigyázói szolgálatra?

¹⁷ Olyan emberek, akik előkelőséget és rangot kívánnak rabszolgai munka végzése helyett, nyilvánvalóan nem alkalmasak szolgáknak vagy véneknek. Nem ,törekszenek felvigyázói szolgálatra’. Miért nem? Mert nem keresik valójában azt a „jó munkát”, ami azzal jár. — 1Tim 3:1, UV.

18. a) Mit követel meg a szent szolgálattal kapcsolatos minden alkalom és miért? b) Mit várhatunk el, ha rendelkezésre bocsátjuk magunkat Istentől kapott képességeink legnagyobb mértékű felhasználására?

¹⁸ Azok az alkalmak, amelyek nyitva állnak Jézus Krisztus tanítványai előtt, nem tekintélyes és nagyrabecsült állások az emberek szemében. Olyan alkalmak ezek, amelyek önzetlen, teljes szívű erőfeszítések gyakorlását követelik meg, munkát igényelnek. Csak ésszerű tehát, hogy Jehova Isten és Fia adták a legtökéletesebb példát mint munkások, és az ő példájuk követésére vagyunk felszólítva. Jézus Krisztus mondotta: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik és én is munkálkodom.” (Ján 5:17) Ez mindnyájunk esetében igaz lehet, ha rendelkezésre bocsátjuk magunkat Istentől kapott képességeink legteljesebb mértékének felhasználásáig. Ha így járunk el, életünk telve lesz örömmel és megelégedéssel, míg előretekintünk Jehova áldásának elnyerésére. Pál apostolnak a zsidókhoz írt szavai nagyon buzdítók: „Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti munkátokról és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt azzal, hogy szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. Kívánjuk pedig, hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégig, hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” — Zsid 6:10-12, UV

[Lábjegyzet]