Mi a te biztonságod? . . . a házad? . . . a bankszámlád? . . . a foglalkozásod?
1. Milyen illő vágyakat fog kielégíteni Jehova, és hogyan?
MINDEN normális ember biztonságra vágyik. Gazdasági biztonságot, szép lakóhelyet, kielégítő munkát, félelemmentességet és lelki nyugalmat kíván. Jehova helyezte belénk e helyes kívánságokat, mikor megteremtette a férfit és a nőt. És Jehova új rendjében, az ő mennyei királyságának uralma alatt ilyen biztonság lesz az ember boldog osztályrésze. Jehovára vonatkoztatva mondta az ihletett zsoltáros: „Megnyitod kezedet és kielégíted minden élő kívánságát.” (Zsolt 145:16, UV) Isten új rendjében az emberek minden illendő vágya teljesen ki lesz elégítve, még a várakozásukon felül is.
2. Milyen veszteség fog bekövetkezni az eljövendő „nagy nyomorúságban”?
2 De még nem vagyunk Isten új rendjében. Még a dolgok jelen gonosz rendszerében élünk. És ez gyorsan közeledik a végéhez. Befejezését akkor éri el, amikor szembeütközik Istennel az elkövetkező „nagy nyomorúságban”. (Máté 24:21) Ennélfogva, mielőtt Isten új rendje valósággá válna, a Sátán uralma alatt álló régi politikai, kereskedelmi és vallási rendszernek félre kell tétetni az útból. (2Kor 4:4; Jel 19:11-21) Abban az időben temérdek élet elvész, mivel Jehova halálra adja azokat, akik nem hajlandók az ő akaratát cselekedni. Kétségtelenül nagy anyagi veszteség is lesz, mint volt akkor, mikor Noé napjainak özönvize elpusztította a gonoszokat, vagy mikor Szodoma és Gomora elpusztult, meg akkor is, amikor Jeruzsálem i. sz. 70-ben rombadőlt. — Luk 17:26-29; 2Krón 36:19.
3. Milyen magatartásunk legyen amiatt, amit a közeljövő tartogat?
3 Ezért van sürgető okunk, hogy a maga helyén tartsuk azt a normális vágyat, ami bennünk az anyagi biztonság iránt felmerülhet. Ha túl nagy figyelmet fordítunk az anyagi dolgokra, mellékvágányra téríthet bennünket, elirányítva a legfontosabb dolgoktól: Jehova akaratának cselekvésétől és elismerésének elnyerésétől. Mint Pál apostol írta: „Vessünk el azért minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt, és kitartással fussuk meg az előttünk álló versenypályát.” (Zsid 12:1, UV) A hit hiánya könnyen fölénk kerekedhet, ha belemerülünk abba a hajszába, ami a dolgok mostani rendszerének sajátja. Mint ahogy a futó megszabadítja magát ,a fölösleges súlytól, hogy futhasson a versenyben, nekünk is így kell tennünk az örök életért folyó versenyben. Pál katonához is hasonlítja a keresztényt, aki nem hagyja figyelmét elterelni, más törekvésekbe keveredvén: „Mint Krisztus Jézus jó katonája, vedd ki részedet a gonosz elszenvedéséből. Mert egyetlen katona sem keveredik az élet kereskedelmi ügyleteibe, hogy tessék annak, aki őt katonának alkalmazta.” 2Tim 2:3, 4, UV.
KIEGYENSÚLYOZOTT NÉZET
4. Vajon azt kívánja Isten az ő népétől, hogy feladjon lakást, állást és pénzt?
4 Azt kell ebből következtetnünk, hogy Isten elvárja a keresztényektől lakásuk, munkájuk és pénzük elhagyását, mivel oly közel vagyunk e rendszer végéhez? Vajon többé nem kell törődniük a megélhetés előteremtésével, különösen nehéz időkben, mikor sok embert elbocsátanak a munkahelyükről? Nem, nem szabad így következtetnünk, mert Isten Igéje azt is mondja: „Bizonyára, ha valaki az övéiről, különösen a családja tagjairól nem gondoskodik, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5:8, UV) Azoknak, akiknek családi kötelezettségeik vannak, rendszerint dolgozniuk kell, hogy elég pénzük legyen élelemre, ruhára és hajlékra.
5, 6. Mi a tulajdonképpeni kérdés az anyagi javakkal kapcsolatban manapság?
5 Az Írások lényegében azt mondják, hogy fontos és szükséges a megélhetésről gondoskodni, de ne az legyen az ember életének központja. Ha valakit felemészt a mindennapi gond, úgy érezheti, hogy nincs ideje és ereje Istent keresni, követelményeit megtanulni és akaratát cselekedni. El kell tehát döntenie, ki legyen az Istene: Jehova-e, vagy az anyagiak. „Senki sem lehet két úr rabszolgája” — mondta Jézus. „Nem lehettek Istennek és a Gazdagságnak rabszolgái.” (Máté 6:24, UV) Az, akit túlságosan érdekelnek az anyagi dolgok, rendszerint belemerül az értük való küzdelembe és a velük való törődésbe. Ezért okoz nagy nehézséget Jehova akaratának cselekvése annak, aki gazdag. Túlságosan leköti a gazdagság megszerzése és megtartása. Jézus meg is jegyezte: „Milyen nehéz is lesz azoknak, akiknek pénzük van, bejutni az Isten királyságába!” — Márk 10:23, UV.
6 Előbb-utóbb vagy egyik, vagy másik — Isten vagy az anyagi javak — győztesen kerül ki és életed központjává válik. Ez megnyilvánulhat a rájuk fordított idődben, magatartásodban vagy szívbeli értékelésedben. Ami a központ lesz, az határozza meg jövődet, úgy mint meghatározta Lótét és feleségéét. „Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja learatni is.” (Gal 6:7, UV) A gazda nem vethet el gyom-magvakat azzal a reménnyel, hogy búzát arasson belőlük. Így ha mi is a jelen rendszer anyagi előnyeibe vetjük bizalmunkat, csalódást fogunk aratni, mikor az elpusztul. Ha pedig Istenbe vetjük reménységünket, azt a jutalmat aratjuk, amit ő ad most és az ő új rendjében.
7. Hogyan mutatta be Pál apostol a helyes magatartást?
7 A gyakorlati bölcsességnek megfelelő mai eljárás — tekintettel arra, hogy hol járunk az idő áramlatában — az olyan magatartás, mint Pál apostolé volt, aki azt mondta: „Valóban mindent kárnak ítélek az én Uram Krisztus Jézus megismerésének kiváló értékéért, Őérette mindent kárba veszni hagytam, és egy halom szemétnek tekintek, hogy megnyerhessem Krisztust.” Még ha Isten akaratának cselekvése azt jelentette volna, hogy mindent elveszít, beleértve az életét is, Pál akkor sem hátrált volna meg. Rendelkezett a feltámadás biztos reményével. Ő valóban előre tekintett a „halottak közül való korai feltámadásra”. Pál helyesen látta, hogy az életben igazán nem a vagyon, gazdagság, pozíció vagy állás számít, amivel ő korábban rendelkezett a társadalomban. Kész volt lemondani ezekről a dolgokról azért, ami valóban számít: Isten akaratának cselekvéséért, kegyének és áldásának elnyeréséért. — Fil 3:8, 10, 11, UV.
MENNYIRE FONTOS AZ OTTHONOD?
8, 9. Miért nem bölcs eljárás túlságosan kötődni az otthonhoz vagy anyagi javakhoz?
8 E magatartás bölcsessége abból a szomorúságból, csalódásból és bosszankodásból látszik meg, ami azokat éri, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi javakhoz és elvesztik azokat. Gyönyörű otthonod lehet például ma, de mi a biztosítékod, hogy holnap is lesz még? Lehet, hogy nem is éred meg a holnapot. (Luk 12:16-21) Most is sokan járnak úgy, hogy nagyon eladósodnak és a „nehéz idők” gazdasági helyzete miatt nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségüknek, s így kénytelenek feladni a házat.
9 Évente lakások ezrei pusztulnak el vagy szenvednek kárt tűztől, mások pedig árvizek vagy viharok következtében. Egyre sűrűbben törnek be tolvajok a lakásokba és rabolják ki azokat. Némely esetben a biztosító fedezi a veszteség költségeit, sok más esetben nem. És mit mondjunk az érzelmi ártalomról, ami az olyanokat éri, akik az ilyen vagyont teszik életük központjává? Mint az egyik háziasszony megjegyezte: „Valóban igaz, hogy minél többje van az embernek, annál több gondja van vele.” A világ sok részén voltak háborúk, forradalmak és más erőszakos cselekmények, amelyek otthonokat tettek tönkre a kártérítés reménye nélkül.
10. Hogyan veszi hasznát a keresztény, hogy helyes szempontja van? (Luk 14:33)
10 Annak, aki ésszerű minimumra csökkenti a vágyait, aki kész megelégedni kevés anyagival, nem sok veszteni valója van. Ezenfelül több időt és erőt tud fordítani tanulmányozásra és Teremtője szolgálatára. Képes figyelmét a Jehovába és ígéreteibe vetett bizalom építésére összpontosítani. Tűz, lázadás vagy erőszak elpusztíthatja otthonát, de nem tudja megsemmisíteni igazi biztonságát, amely Jehovától származik. Ezért mondja Jehova: „Aki rám hallgat, biztonságban lakik és nem zavarja a szerencsétlenségtől való félelem.” (Péld 1:33, UV) Az ilyen ember joggal mondhatja: „Békességben fekszem le és alszom is, mert egyedül te, ó Jehova, adsz nekem biztonságos lakozást.” — Zsolt 4:8, UV [Károli: 4:9].
11. Milyen anyagi veszteség érhet a „nagy nyomorúság” alatt?
11 Végezetül, ami az ember otthonát és vagyonát illeti, fennmaradnak-e a „nagy nyomorúság” alatt? Azokban a zűrzavaros állapotokban gondolhatjuk-e, hogy valakinek a vagyona érintetlen marad? (Zak 14:13) A nagy nyomorúság idején Sátán és hordái támadást indítanak Jehova szolgai ellen, „nagy zsákmányt szerezni és sokat rabolni”. (Ez 38:12, UV) Hogy milyen messzire engedi menni Jehova az ellenségeit, most még nem tudjuk, de az anyagi veszteség valószínűsége fennáll.
12. Mire tekinthetünk előre?
12 Mindezekből az okokból azt látjuk, hogy nem bölcs dolog érzelmileg túlságosan kötődni olyan dolgokhoz, mint az otthon, bútorok stb., bármilyen élvezetesek is azok jelenleg. Nem azért, mintha Jehova elítélné az ilyesmit, hanem jól tudja, hogy veszélyesnek bizonyulhat a hozzájuk való ragaszkodás, mint például Lót felesége esetében. (Luk 17:31, 32) Inkább előre kell tekintenünk az Isten új rendjének idejére, amikor az ő szolgái teljes biztonságban építhetnek megfelelő otthonokat.
VAJON PÉNZ VAGY ÁLLÁS AD NEKED BIZTONSÁGOT?
13. Mennyire biztos a pénz? (Préd 7:12)
13 A dolgoknak ebben a rendszerében pénzre van szükség az életszükségletek megvásárolásához. Sok embernek azonban csak kiadós bankszámla tud biztonságérzetet nyújtani. A közelmúlt történelme pedig azt mutatja, hogy a pénz nem ad igazán biztonságot. A nagy gazdasági válság idején az egész földön bankok ezrei csuktak be a betéttulajdonosok komoly veszteségére. Egy közgazdász a minap állapította meg: „A bankrendszer . . . állandó hanyatlást mutat a második világháború vége óta.” A pénz vásárlóértéke valóban úgy olvadozik az infláció következtében, mint egy jégtömb a napon. A pénz története tulajdonképpen egy szóban összegeződik: bizonytalanság.
14. Miért értelmes dolog mentesnek lenni a pénz szeretetétől? (Máté 19:21)
14 Így, jóllehet ma szükséges és hasznos a pénz, balgaság abba vetni a reménységet. Bármit tesznek is a hatóságok a mai gazdasági rendszer helyrehozására, tény az, hogy nemsokára minden teljesen összeomlik, mégpedig ezúttal végérvényesen. Gyorsan közeledik az az idő, mikor — mint már megtörtént azelőtt is — „ezüstjüket az utcára vetik és saját aranyuk undort keltővé válik. Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket Jehova haragjának napján.” (Ez 7:19, UV) Erre való tekintettel bölcsen tanácsolja a Biblia: „Életmódotok legyen mentes a pénz szeretetétől, legyetek elégedettek a meglévő dolgokkal.” Mivel nem figyeltek e tanácsra, hanem szeretetet fejlesztettek ki a pénz iránt, „némelyek eltévelyedtek a hittől és átszegezték magukat sok fájdalommal”. (Zsid 13:5; 1Tim 6:10, UV) A pénz szeretete tehát nemcsak eltérít az Isten királyságának érdekeitől, hanem „sok fájdalmat” is okoz mindazzal, amin keresztül kell menni az embernek, míg megszerzi és megtartja azt.
15. Van-e előnye a gazdagságnak az örök életért való munkálkodásban? (Zsolt 49:17, 18)
15 A gazdag azt szeretné, ha „örökké élne és nem látná meg a sírgödröt”, és hogy „háza végtelen ideig fennmaradna”, sőt „földjeik és birtokaik nevükről lennének nevezve”. (Zsolt 49:9, 11, UV [Károli: 49:10, 12]) Csakhogy Isten az, aki meghatározza a jövőt. Nem a pénz, hanem Jehova dönti el, ki vagy mi legyen megőrizve az eljövendő nyomorúságos időben. Az ő új rendjében pedig nem a ma élő hatalmasok és gazdagok szeszélye szerint lesz felosztva a föld. Jehova az ő Királyság-kormányzata útján fogja szabályozni a gazdasági ügyeket úgy, hogy egész népe hasznot húz a föld bőségéből. (Róma 2:11) Milyen gyakorlati tehát a Biblia életmentő tanácsa: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, s ahol a tolvajok nem törnek be és nem lopják el.” (Máté 6:20, UV) Az Istennél a mennyben levő jó számla számít, nem pedig a nagy bankszámla.
KERÜLJÜK AZ AGGODALMAT!
16. Milyen egyensúlyt tartanak a keresztények még gazdasági nehézségek idején is? (Máté 6:34)
16 Ma azonban nem mindenki válik gazdaggá. Az emberek inkább azon aggódnak, hogy legyen elég pénzük a költségeik fedezésére. Nagy aggodalom uralkodik, mert az elmúlt évek világszerte jelentkező gazdasági nehézségei miatt sokan elvesztették munkájukat és jövedelmüket. Isten szolgálnak is gondot okoznak ezek a körülmények. De ők megőrzik egyensúlyukat. Emlékeznek arra, hogy Isten Igéje azt mondja nekik: „Ne hagyjuk el a magunk összejövetelét, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást, annál is inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik.” (Zsid 10:24, 25, UV) A kiegyensúlyozott keresztény helyesen ítéli meg, hogy „az ember nemcsak kenyérrel él, hanem minden olyan kijelentéssel, amely Jehova szájából származik.” (Máté 4:4, UV) Ezért a keresztény, bár lelkiismeretesen megtesz mindent, hogy alkalmazást találjon a szükségletek megszerzésére, nem engedi meg, hogy ezek megakadályozzák az összejövetelek látogatásában, Isten Igéjének a testvéreivel való tanulmányozásában, vagy hátráltassák a szolgálatban, amit olyanok érdekében végez, akik a helységében még nem ismerik Jehovát és szándékait. Első helyen tartja az Istenre és akaratára vonatkozó dolgokat. — Fil 1:10.
17. Milyen vigasztaló ismerete van a kereszténynek, jóllehet maga is tapasztal gazdasági nehézségeket? (Zsid 13:5, 6)
17 Isten szolgája, ha nehézségeket tapasztal is a gazdasági válság következtében, nagy előnyben van azokkal szemben, akik nem szolgálják Jehovát. Vigasztalja az a tény, hogy Isten, akit ő szolgál, jobban ismeri helyzetét, mint saját maga. Bízik benne, hogy Isten mint szerető Atya segít a szükség idején. Gondoskodna-e Isten szellemi erősítésre szolgáló összejövetelekről és az új rend jó hírének prédikáltatásáról, ha nem támogatná szolgáit, akik első helyre teszik Isten érdekeit életükben? S mivel Isten maga mondta, hogy ,aki az övéiről gondot nem visel, rosszabb a hitetlennél’, vajon Ő maga nem ragaszkodik-e ugyanehhez az alapelvhez? (1Tim 5:8, UV) „Van-e Istennél igazságtalanság? Ilyen sohase lehetséges!” — jelenti ki Pál apostol. — Róma 9:14, UV.
18, 19. a) Miért kell örvendenünk eme gonosz rendszer végének közeledtén, ahelyett, hogy elkeserednénk az anyagi veszteségek lehetőségén? b) Ezért milyen életmódot folytassunk a vég eme idején?
18 Igen, Jehova az embert a jó dolgok utáni természetes vággyal teremtette. A korszakok e csúcspontja idején azonban minden anyagi szempontot a maga helyén kell tartani. Soha nem szabad engedni, hogy azok váljanak úrrá felettünk. Így ha a „nagy nyomorúság” közeledtére gondolunk, nem járunk úgy, mint Lót felesége. Nem keseredünk el anyagi javaink elvesztésének gondolatától, mert ilyen negatív gondolkozás annyira kizökkenthet az egyensúlyunkból, hogy az életünk is veszélybe kerül.
19 Ehelyett örvendünk a jelen gonosz rendszer közeledő végének. Tudjuk, hogy az Jehova neve igazolását fogja jelenteni, valamint a nevét viselő nép megszabadítását, akik a mindennapi életükben támogatják Jehova nevét. Jehova iránti lojalitásukért beléphetnek az új rendbe, ahol a föld paradicsommá tételének örvendetes feladatát végezhetik, mentesen Sátánnak, valamint a dolgok jelen gonosz rendszerének befolyásától, és szabadon a bűn és halál rabszolgaságától. (1Kor 15:25, 26) Ilyen ragyogó jövővel közvetlenül előttünk, mindazok, akik továbbra is élni szeretnének, arra törekedjenek, hogy „reménységüket ne a bizonytalan gazdagságba vessék, hanem Istenbe, aki mindennel gazdagon ellát bennünket a mi gyönyörűségünkre; hogy munkálkodjanak a jón, legyenek gazdagok jó cselekedetekben, legyenek bőkezűek, készségesen az adakozásra, biztonságos kincseket gyűjtve jó alapul a jövőre, hogy szilárdan megragadhassák a valódi életet”. — 1Tim 6:17-19, UV.