„Tágas ajtó” nyílik Portugáliában
1974. április 25-én hirtelen „tevékenységre nyíló tágas ajtó” tárult Portugáliában Jehova tanúi elé. Az éjszaka folyamán teljesen váratlanul katonai forradalom döntötte meg a negyvennyolc éves diktatúrát. Kihirdették a vallásszabadságot és egyéb polgári szabadságjogok helyreállítását. Milyen kellemes változás ez a hű keresztények számára! Munkájuk évek óta tiltva volt és üldözték őket mint vallásos kisebbséget. Azóta nagy dolgok történtek velük Portugáliában.
Az Isten és felebarát iránti szeretet által indíttatva Jehova tanúi Portugáliában megragadták az alkalmat, hogy „a Királyságnak ezt a jó hírét” erőteljesebben prédikálják, mint valaha. Rövid idő alatt sok olyan embert találtak, akik belátták, hogy hiába várnák emberi rendszerektől az emberiség problémáinak megoldását. Ezek a becsületes szívű emberek felismerték a fennmaradó alap-nehézségeket. Szerencséjükre megtalálták az egyedüli feleletet az emberiség sorsdöntő kérdéseire. „Hol?” — kérdezheted. A legrégebben létező történelmi okiratban, a Szent Bibliában. Az emberiség egyetlen reménysége Isten kormányzata, igen, Isten királysága.
Hogy megérthesd, mi megy végbe Portugáliában, gondold el: Az 1950-től 1969-ig terjedő húszéves időszakban Jehova tevékeny tanúinak számát 58-ról a 6 037-es csúcsszámig láthattuk növekedni. De 1974 áprilisától csupán húsz hónap alatt több mint 6 270 személy merítkezett alá Jehova keresztény tanújaként! Átlagosan több mint tíz új tanítvány naponta! Sokuknak ehhez erőteljesen meg kellett változtatnia az életét. Most már nem csupán ,hagyományos’ tisztelői Istennek. Élő hitük van, amely cselekvésre indítja őket. Örvendve imádják Istent „szellemmel és igazsággal”. — Ján 4:24, UV.
FIÓKHIVATAL NYÍLT
Nagy előrelépés történt a munka újjászervezésében 1975. február 14-én. Ezen a napon írtak alá egy bérleti szerződést egy alkalmatos épületre vonatkozóan, amely központjául szolgálhat Jehova tanúi helyi társulatának. Ez a modern, jól tervezett, húsz-szobás épület eszményien megfelel a portugáliai tanúk terjeszkedésének felügyeletére, lévén Estorilban, egy Lisszabon melletti városban.
Két hónap leforgása alatt összesen hatvan tonnányi bibliai irodalmat tartalmazó négy nagy konténert kaptak az Őrtorony Társulat Brooklynban, New Yorkban lévő nyomdájából. Ehhez még összesen 333-700 könyvet nyomtattak portugáliai világi nyomdákban a Portugáliai Társulat részére 1975-ben. Oly nagy a kereslet a bibliai irodalom iránt, hogy a gyülekezeti felvigyázók gyakran saját kocsijukkal mennek Estorilba, hogy felpakoljanak 500 vagy 1000 könyvet.
Ennek a fiókhivatali Béthel-otthonnak a megnyitása („Béthel” jelentése: „Isten háza”) nemcsak egyféleképpen jelentett áldást. Olyan telken fekszik, amelynek szép pázsitja és hátul konyhakertje is van. Történetesen egy testvérnő, akinek a férje a város hivatásos kertésze, a szomszéd gyülekezethez tartozik. A férj barátságos ember, aki szívesen van Jehova tanúi társaságában. Még a betiltás idején is megengedte, hogy házát összejövetel céljára használják, noha akkoriban nem mutatott hajlandóságot a Biblia tanulmányozására. Mivel a Béthel kertje szakértő kezet igényel, ezt a férfit kérték meg, hogy szíveskedjék segíteni. Ő boldogan vállalkozott és több napot eltöltött ott munkálkodva 1975 tavaszán. A Béthel-családdal való együttműködés mély benyomást tett elméjére és szívére. Midőn a család egyik tagja felajánlotta neki a bibliatanulmányozást, előbb vonakodott, de aztán végül beleegyezett. Csupán arra volt szüksége, hogy ,elkezdjék’, mert azután gyors előhaladást tett és 1975 decembere elején alámerítkezett.
Ez a kertész azonban már alámerítkezése előtt is buzgón vetett másféle „magokat”. Lebilincselő beszédű ember lévén, már akkor felkeltette egy városi élelmiszerfelügyelő érdeklődését az Isten királysága iránt. Ez az élelmiszerfelügyelő gyorsan felfogta az üzenet értelmét. Azóta nem hajlandó tisztességtelen ügyletekbe keveredni; bibliatanulmányozást kezdett és látogatja az összejöveteleket. A felügyelő beszélt a szomszédjának, aki szintén elkezdte az otthonában végzett heti bibliatanulmányozást és a gyülekezeti összejövetelek látogatását. Ennek eredményeként négy olyan személy volt jelen a kertész alámerítkezésén, akikkel ő tanulmányozik. Milyen ragyogóan mutatja ez, hogyan eredményez az igazság beszélése tevékeny tanítványt Jézus Krisztus számára! Ámbár a kertész még mindig örvend kertek beültetésének és gondozásának, még boldogabb „a Királyság igéje” gyümölcsének művelésében, melyet a másoknak való beszéd által tesz. — Máté 13:18-23.
A KIRÁLYSÁG-TERMEK SOKASODÁSA
A gyülekezetek 1975. január 9-én értesítést kaptak, hogy Királyság-termeket nyithatnak. Ez a ,nyitott ajtó’ valósággal felvillanyozta a testvéreket. Attól kezdve összesen hetvenkét szép termet béreltek, díszítettek és avattak fel avatóprogram kíséretében. További negyven terem készen áll az átadásra. Nagy városokban a bérleti díj nagyon magas, ezért három-négy gyülekezet ugyanazt a termet használja, hogy közösen viseljék a költségeket. Hogy elegendő pénzalapot szerezzenek tiszta és méltó Királyságtermek létesítésére, néhányan Jehova tanúi közül eladták személyes holmijaikat: rádiókat, magnetofonokat, aranygyűrűket, melltűket. Gyermekek minden megtakarított pénzüket elvitték a gyülekezet számára, átnyújtva ,malacperselyüket’. Az egyik gyülekezet nőtagjai minden ékszerüket odaadták adományként.
Rendkívüli tapasztalatot szereztek Funchalban, Madeirában. Az egyedüli Királyság-teremnek alkalmas hely egy áruház volt, amely igen sok újjáépítést igényelt. A tulajdonos ráállt a változtatásokra, s a helyi gyülekezetek tagjai munkához láttak. Egy teherkocsi épületfa lerakása után egy péntek délután az építésvezétéssel megbízott tanú megemlítette a tulajdonosnak, aki történetesen jelen volt, hogy még azon a hétvégén fel akarják rakni a mennyezetet. A tulajdonos alig akart hinni a fülének. Lehetetlennek tartván ezt a feladatot, kíváncsiságtól ösztönözve hétfőn elment megnézni, hogyan teljesedett ez a bejelentés. Nagy csodálkozással szemlélte a szép famennyezetet. Meg is jegyezte: „Ha egy vállalkozónak fizettem volna, hogy végezze el a munkát, legalább néhány hetet vett volna igénybe, maguk pedig egyetlen hétvégén megcsinálták.” Ez az eset és a testvéri szeretet szellemének látható szép megnyilvánulása a termen dolgozó három gyülekezet között, nagy hatást gyakorolt a tulajdonosra. Közvetlenül a Királyságterem avatási összejövetele előtt azzal a közleménnyel lepte meg a helyi tanúkat, hogy tizenegy hónapig díjtalanul használhatják a termet. Egy nagyobb összegű pénzbeli hozzájárulást is adott és üdítőket küldött a munkásoknak.
AZ ELSŐ KONGRESSZUSOK
A törvényes elismerés azt is jelentette, hogy az évi kerületi kongresszusokat is meg lehetett tartani Portugáliában. Ez teljesen új tapasztalat volt. Micsoda lehetőség! Mindent a nullpontról kellett kezdeni. Eddig ismeretlen volt a kongresszusok szervezése és hiányzott az azokhoz szükséges felszerelés — mégcsak egyetlen hangszóró vagy egy üst sem volt az étkeztetés céljaira. 1975 januárjában terveket körvonalaztak a nyári kerületi gyűlésekhez egy különleges összejövetelen, amelyen minden utazó felvigyázó jelen volt.
Mikor elérkezett a nagygyűlés ideje, csodálatosképpen mindenki a feladatának magaslatára emelkedett. Az osztályok jól működtek, betöltve feladatukat, hogy segítsenek a tanúknak jelen lenni a négynapos programon, melyen sok egészséges tanács hangzott el, hogyan kell a kereszténynek fogadni és legyőzni ezeknek a zavaros időknek kihívásait. 1975 júliusa és augusztusa folyamán a három kerületi kongresszus nyilvános előadásán összesen 34 529 személy volt jelen Portugáliában, meg 410 az Azori szigeteken és 629 Punhalban, Madeira szigetén.
Ilyen méretű események nem maradhattak észrevétlenek. A portói napilap, a Journal de Notícias, 1975. aug. 2-i számában megállapította a városukban rendezett nagygyűlésről: „A légkör békés és szívélyes, ami jellemző Jehova tanúira. Ez a vallási csoport, amely a katolikusok után a legnagyobb országunkban, már több mint 16 000 tagot számlál.”
A királyságénekekkel kapcsolatban az O Comércio do Porto 1975. aug. 4-i számában megjegyezte: „Az énekek — melyeknek mind szavait, mind zenéjét Jehova tanúi szerezték — a Biblián alapulnak, és a Jehovára való várás örömeiről, az Isten áldását élvező szelídek és türelmesek boldogságáról és egy már uralkodó Királyság eljöveteléről szólnak.
Az énekek nagyon szépek és kétségtelenül egyik formáját alkotják a Szentírás igazságaiban való részesülésnek és továbbításának.”
Egy lisszaboni újság, a Tempo rendszeresen kiemelkedő beszámolókat közölt a lisszaboni nagygyűlésekről, amelyeket ugyanabban a futball-stadionban tartottak két egymás után következő héten. Ez a hírlap egy nyolclapos mellékletet — összesen 1 100 hasáb-centiméternyi közlést teljesen Jehova tanúinak szentelt. Ugyancsak a Tempo írta 1975. aug. 7-i számában az első lisszaboni kongresszusról: „Ami leginkább meglepte tudósítóinkat ezen a nagygyűlésen, az a rendőrség hiánya volt. Önkéntesek 1 100 fős testülete gondoskodott a nagygyűlés teljes szervezéséről, beleértve a forgalomirányítást, a parkolóhelyek felügyeletét, a takarítást, elsősegélyt, szállítást, üdítőital és szendvics árusítást a stadion körüli hat bódéban, valamint körülbelül 6 000 ebéd előkészítését és kiosztását egy óra alatt a Sport-gimnáziumban levő kantinban.”
Nem kétséges, hogy az „Isteni Szuverenitás” nagygyűlésnek minden tekintetben nagy sikere volt.
TERJESZKEDÉS PORTUGÁLIA-SZERTE
1975 októberétől decemberéig különleges kampány indult a „jó hír” prédikálására olyan városokban, községekben és falvakban, ahol eddig még nem hallottak Isten királyságának híréről. Ötvennyolc különleges teljesidő-hírnököt szerveztek meg kocsicsoportokban, hogy munkálkodjanak minden műút mellett és látogassanak el minden otthonba. És az eredmény?
A kampány első hónapjában egy négy tanúból álló csoport elterjesztett 2 241 Bibliát és könyvet. Nyilvános előadásokat tartott érdeklődő embereknek. Egy kis falucskában egy nagyon őszinte, vendégszerető katolikus család ingyen szállást ajánlott fel a csoportnak. Minden este, midőn a tanúk visszatértek, kész étellel várta őket a háziasszony. Nagy érdeklődést tanúsított a bibliai nevelőmunka iránt, amelyet ezek az „úttörők” végeztek. Minden este az volt az első kérdése: „És hogyan ment ma a munkájuk? Figyeltek-e jól az emberek?” Ez a melegszívű hölgy volt a sekrestyés, lévén fő támogatója a plébánosnak. Az ottani látogatásai azonban megritkultak és megkevesbedtek. Kellemes meglepetés volt a csoport számára, midőn ez az asszony huszonhárom személyt gyűjtött össze e kis falucskából, hogy meghallgassanak egy bibliai előadást a saját házában.
A BIBLIA HELYÉRE KERÜL!
A tilalom évei alatt nehéz volt elegendő Bibliához jutni a gyülekezeteknek. A Bibliát árusító üzletek ugyanis nem voltak hajlandók nagyobb tételben adni Jehova tanúinak. Milyen nagy örömre adott okot, midőn 60 000 példány érkezett New Yorkból a Szent Iratok Újvilág Fordításából az első ajtóról-ajtóra való Bibliahadjáraton való felhasználásra, melyet 1975 novembere és decembere folyamán tartottak! Nagy buzgalommal töltötte el a tanúkat az a tény, hogy rendelkeztek portugál nyelvű Bibliával, melyet felajánlhattak az embereknek. Bragában, egy északi, igen vallásos városban egy új házról-házra járó munkás lelkesen elterjesztett huszonöt Bibliát a kampány első hetében.
Egy húsz tanúból álló falusi gyülekezet 104 Bibliát terjesztett el — egyenként átlag több mint ötöt — a kampány első hónapjában.
RAGYOGÓ KILÁTÁS
Jóllehet egyedül a nagy lisszaboni területen több mint száz gyülekezete van már Jehova tanúinak, és Lisszabonban az arány egy tanú minden 176 lakosra, még mindig bőven találhatók olyan emberek, akik „éhezik és szomjúhozzák az igazságot”. — Máté 5:6.
Ma már több mint 18 000 tevékeny Jehova tanúja van Portugáliában. És a jelentésekből kitűnik, hogy az egész országban további ezrek csatlakoznak hozzájuk rendszeresen a Királyság-termekben tartott összejöveteleken. Azután ha meggondoljuk, hogy 1976 áprilisában 45 221 személy gyűlt össze Krisztus halálának emlékünnepére, könnyen megérthetjük, miért boldogok Jehova tanúi Portugáliában, hogy „tevékenységre nyíló tágas ajtó” tárult föl előttük. Örvendezve és buzgón mentek át ezen az ajtón és ragadták meg szolgálati kiváltságukat mint nagyszerű áldást. (1Kor 16:9, UV) Nem lankadnak a kezeik. Az elmúlt hónapokban oly sok áldásban részesültek, hogy az az érzésük, ami Dávidé volt, midőn így szólt az ő áldásairól: „Többek, semhogy elszámlálhatnám.” — Zsolt 40:6.
[Kép a 30. oldalon]
Jehova tanúinak fiókhivatala Estorilban (Portugália)