A tizenkét kém

Az izraeliták továbbvonulnak a Sínai-hegytől, és most Párán pusztájában vannak, Kádesnél. Jehova itt ezt mondja Mózesnek: „Küldj mind a 12 törzsből egy-egy férfit Kánaánba, hogy kikémleljék, mert ez az a föld, amit a népnek fogok adni.” Mózes kiválaszt 12 férfit, köztük Józsuét és Kálebet, és mielőtt elindulnának Kánaánba, ezt mondja nekik: „Derítsétek ki, termékeny-e a föld! Figyeljétek meg, milyenek az emberek, erősek vagy gyengék, és hol élnek, sátrakban vagy városokban!” Ezután a kémek elindulnak Kánaánba, köztük Józsué és Káleb.

40 nap múlva térnek vissza. Hoznak magukkal fügét, gránátalmát és szőlőt. Ezt mondják: „Nagyon jó a föld, de az emberek erősek, a városok pedig nagy fallal vannak körülvéve.” Káleb így szól: „Le tudjuk győzni őket. Azonnal induljunk!” Tudod, miért ilyen bátor Káleb? Mert ő és Józsué Jehovában bíznak. De a többi tíz kém így felel: „Nem megyünk. Nagyon erősek azok az emberek, olyanok, mint az óriások. Mi csak szöcskék vagyunk hozzájuk képest.”

Az izraeliták megijednek. Panaszkodni kezdenek, és ezt mondják:

– Válasszunk másik vezetőt, és menjünk vissza Egyiptomba! Miért mennénk el Kánaánba? Hogy meghaljunk?

– Ne féljetek! Engedelmeskedjetek Jehovának! Meg fog védeni minket – szól hozzájuk Józsué és Káleb.

De a nép nem hallgat rájuk. Sőt, meg akarják őket ölni.

Mit tesz Jehova? Ezt mondja Mózesnek: „Annyi mindent tettem már az izraelitákért, és még mindig nem fogadnak szót nekem. Ezért 40 évig a pusztában kell maradniuk, és ott fognak meghalni. Csak a gyerekeik, meg Józsué és Káleb fognak a megígért földön lakni.”