Pusztító hatalom – Jehova „hatalmas harcos”

1–3. a) Milyen helyzetbe kerültek az izraeliták? b) Hogyan harcolt Jehova a népéért?

AZ IZRAELITÁK csapdába kerültek: be voltak szorítva a hegyek és a tenger közé, amelyen nem tudtak átkelni. A kegyetlen pusztításairól hírhedt egyiptomi hadsereg volt a nyomukban, hogy megsemmisítse őket.a Mózes mégis arra ösztönözte Isten népét, hogy ne essen kétségbe. „Maga Jehova fog harcolni értetek” – nyugtatta meg őket (2Mózes 14:14).

² Mózes biztosan Jehovához kiáltott, és ő így válaszolt: „Miért kiáltasz folyton hozzám segítségért? … emeld fel a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté” (2Mózes 14:15, 16). Képzeld magad oda az ezt követő eseményekbe! Jehova azonnal parancsot ad az angyalának, és a felhőoszlop Izrael mögé kerül, talán szétterül, mint egy fal, és útját állja az egyiptomi seregnek (2Mózes 14:19, 20; Zsoltárok 105:39). Mózes kinyújtja a kezét. Erős szél támad, és a tenger kettéválik. A víz valahogy megdermed, és mindkét oldalon falként áll, így elég széles út nyílik az egész nemzetnek (2Mózes 14:21; 15:8).

³ Látva ezt a rendkívüli csodát, a fáraónak fel kellene hagynia az izraeliták üldözésével. De ehelyett ez a büszke uralkodó kiadja a parancsot a támadásra (2Mózes 14:23). Az egyiptomiak a tengermederbe rohannak az izraelitákat üldözve, de a szekereiknek kiesnek a kerekei, ezért nem tudják folytatni a támadást. Amikor az izraeliták biztonságba kerülnek a másik oldalon, Jehova ezt parancsolja Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra.” Az addig falként tornyosuló víz alázúdul, maga alá temetve a fáraót és a seregét! (2Mózes 14:24–28; Zsoltárok 136:15).

4. a) Minek bizonyult Jehova a Vörös-tengernél? b) Milyen érzést válthat ki némelyekből az, hogy Jehova hatalmas harcos?

⁴ Az, ahogyan Jehova megmentette a népét a Vörös-tengernél, sok mindent tanít nekünk róla. Jehova hatalmas harcosnak bizonyult (2Mózes 15:3). De mit érzel, amikor arra gondolsz, hogy Jehova hatalmas harcos? Tény, hogy a háborúk sok fájdalmat és szenvedést okoztak az emberiségnek. Az, hogy Isten időnként pusztít, talán elrettent attól, hogy közeledj hozzá?

Isten háborúi az emberek harcaival szemben

5–6. a) Miért helyénvaló Istent a seregek Jehovájának hívni? b) Miben különböznek Isten háborúi az emberekéitől?

⁵ A Héber Iratok mintegy kétszázhatvanszor, a Keresztény Görög Iratok kétszer használja Istenre a „seregek Jehovája” címet (1Sámuel 1:11). Mint legfőbb Úr, Jehova az angyalok hatalmas seregének parancsol (Józsué 5:13–15; 1Királyok 22:19). Ennek a seregnek félelmetes a pusztító ereje (Ézsaiás 37:36). Nem jó érzés arra gondolni, hogy emberek halnak meg. De ne felejtsük el, hogy Isten háborúi nem olyanok, mint az emberek kicsinyes csatározásai. A katonai és politikai vezetők talán igyekeznek úgy feltüntetni a támadásaikat, mintha nemes indítékok vezérelnék őket. De az emberi háborúkban mindig szerepet játszik a büszkeség és az önzés.

⁶ Ezzel ellentétben Jehovát nem a vak érzelmek irányítják. Az 5Mózes 32:4 kijelenti: „Kőszikla, cselekedete tökéletes, hisz minden tette igazságos. A hűség Istene, aki sosem igazságtalan. Igazságos és egyenes ő.” Isten Szava elítéli a féktelen dühöt, a kegyetlenséget és az erőszakot (1Mózes 49:7; Zsoltárok 11:5). Ezért Jehova sosem cselekszik ok nélkül. Pusztító hatalmát csak végső esetben és korlátozottan használja. Úgy, ahogy azt Ezékiel próféta által kijelentette: „Hát örömet találok-e a gonosznak halálában? – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Nemde inkább azt szeretném, hogy megtérjen és éljen?” (Ezékiel 18:23).

7–8. a) Milyen téves következtetést vont le Jób a szenvedéseiből? b) Hogyan igazította ki Elihu Jób gondolkodásmódját? c) Mit tanulhatunk abból, ami Jóbbal történt?

⁷ Miért használja hát Jehova a pusztító hatalmát? Mielőtt válaszolnánk, gondoljunk az igazságos Jóbra. Sátán kétségbe vonta, hogy Jób – és vele együtt bármelyik ember – megőrzi a feddhetetlenségét a próbák során. Jehova válaszul erre megengedte Sátánnak, hogy próbára tegye Jób feddhetetlenségét. Emiatt Jób megbetegedett, elveszítette a vagyonát és a gyermekeit (Jób 1:1–2:8). Mivel nem tudta, hogy miért történik vele mindez, tévesen úgy következtetett, hogy azért szenved, mert Isten igazságtalanul bünteti őt. Azt kérdezte Istentől, miért tette a céltáblájává, és miért tekinti ellenségének (Jób 7:20; 13:24).

⁸ De ez nem így volt, és a fiatal Elihu a következőképpen segített Jóbnak ezt felismerni: „Vajon annyira meg vagy győződve a magad igazáról, hogy ezt mondod: »Igazságosabb vagyok, mint Isten«” (Jób 35:2). Valóban nem bölcs azt gondolni, hogy jobban tudunk valamit, mint Isten, vagy azt feltételezni, hogy ő igazságtalanul jár el. „Elképzelhetetlen, hogy az igaz Isten gonoszul cselekedjen, hogy a Mindenható rosszat tegyen!” – jelentette ki Elihu. Majd később ezt mondta: „Nem tudjuk megérteni a Mindenhatót. Ő hatalmas, és sosem tér el attól, amit igazságosnak tart” (Jób 34:10; 36:22, 23; 37:23). Biztosak lehetünk benne, hogy amikor Isten harcol, annak komoly oka van. Ezt észben tartva vizsgáljunk meg néhány okot, amelyek miatt a béke Istene időnként harcol (1Korintusz 14:33).

Miért harcol időnként a béke Istene?

9. Miért harcol a szentség Istene?

⁹ Miután Mózes dicsőítette Istent, mint hatalmas harcost, ezt mondta: „Ó, Jehova, ki olyan az istenek közt, mint te? Ki olyan, mint te, kinek kimagasló a szentsége?” (2Mózes 15:11). Habakuk próféta hasonlóan fogalmazott: „Túl tiszták szemeid ahhoz, hogy elnézd a rosszat, és nem tűröd meg a gonoszságot” (Habakuk 1:13). Bár Jehova a szeretet Istene, ő a szentség és az igazságosság Istene is. Mivel ilyen tulajdonságai vannak, időnként arra kell használnia a hatalmát, hogy pusztítson (Ézsaiás 59:15–19; Lukács 18:7). De az, hogy harcol, nem jelenti azt, hogy ne lenne szent. Sőt, a szentsége miatt harcol (2Mózes 39:30).

10. Mi az egyetlen módja, hogy véget érjen az 1Mózes 3:15-ben megjövendölt ellenségeskedés, és milyen áldásokat eredményez ez majd az emberiségnek?

¹⁰ Figyeld meg, mi történt, amikor az első emberpár, Ádám és Éva fellázadt Isten ellen (1Mózes 3:1–6). Ha Jehova semmit nem tett volna a lázadás ellen, az kétségbe vonta volna, hogy ő a legfőbb Úr. Mivel igazságos, kénytelen volt kimondani felettük a halálos ítéletet (Róma 6:23). Az első bibliai próféciában megjövendölte, hogy ellenségeskedés lesz az ő szolgái és a „kígyónak”, vagyis Sátánnak a szolgái között (Jelenések 12:9; 1Mózes 3:15). Ezt az ellenségeskedést csak úgy lehet lezárni, ha összezúzzák Sátánt (Róma 16:20). Az elpusztítása csodálatos áldásokat hoz azoknak az embereknek, akik engedelmeskednek Istennek. Sátán nem fogja tudni többé félrevezetni az emberiséget, és az egész föld paradicsommá válhat (Máté 19:28). De addig is, akik Sátán oldalán állnak, támadják, üldözik, és megpróbálják elpusztítani azokat, akik szeretik Istent. Ezért időnként Jehovának be kell avatkoznia.

Amikor Isten elpusztított gonoszokat

11. Miért volt kénytelen Isten elhozni egy világméretű özönvizet?

¹¹ Noé napjainak özönvize jó példa erre. Az 1Mózes 6:11, 12 ezt írja: „A föld pedig romlottá vált az igaz Isten előtt, és megtelt a föld erőszakkal. Isten tehát a földre tekintett, és látta, hogy az romlott, mert minden ember romlottan cselekedett.” Vajon Isten hagyta, hogy a gonosz emberek megsemmisítsék azt a kevés igazságos embert, aki még megmaradt a földön? Nem. Jehova kénytelen volt egy egész világra kiterjedő özönvízzel megtisztítani a földet az összes erőszakos és erkölcstelen embertől.

12. a) Mit jövendölt Jehova Ábrahám utódjáról? b) Miért kellett kiirtani az amoritákat?

¹² Ehhez hasonló Istennek az az ítélete, melyet a kánaániták felett hajtott végre. Jehova feltárta, hogy Ábrahámtól fog származni egy utód, amely által áldásban részesül a föld minden családja. Ezzel a szándékkal összhangban Isten elhatározta, hogy Ábrahám leszármazottja megkapja Kánaán földjét, vagyis azt a földet, amelyen az amoritáknak nevezett nép lakott. Vajon Isten jogosan pusztítja el ezeket az embereket? Jehova megjövendölte, hogy ez az ítélet csak mintegy 400 évvel később következik be, csak akkor jön el majd az ideje, hogy Jehova megbüntesse az amoritákatb (1Mózes 12:1–3; 13:14, 15; 15:13, 16; 22:18). Ez idő alatt az amoriták egyre mélyebbre süllyedtek erkölcsileg. Kánaánban az emberek bálványokat imádtak, gyilkoltak és undorító szexuális szokásokat gyakoroltak (2Mózes 23:24; 34:12, 13; 4Mózes 33:52). Még gyermekeket is áldoztak! Vajon egy szent Isten képes lett volna hagyni, hogy a népe ilyen emberek között éljen? Semmiképpen! Ezt jelentette ki: „Az a föld ezért tisztátalan, és én megbüntetem a vétkük miatt az ott lakókat, és a föld kihányja majd őket” (3Mózes 18:21–25). Jehova azonban nem ölte meg válogatás nélkül az embereket. Az olyan igazságos kánaánitáknak, mint Ráhábnak és a gibeoniaknak, megkímélte az életét (Józsué 6:25; 9:3–27).

Harcol a nevéért

13–14. a) Miért kellett Jehovának megszentelnie a nevét? b) Hogyan tisztította meg Jehova a nevét a gyalázattól?

¹³ Mivel Jehova szent, a neve is szent (3Mózes 22:32). Jézus így tanította imádkozni a tanítványait: „legyen megszentelve a neved” (Máté 6:9). Az édeni lázadás bemocskolta Isten nevét, hiszen aláásta a hírnevét, és megkérdőjelezte az uralkodási módját. Jehova sosem tud megbocsátani ilyen rágalmazást és lázadást. Kénytelen volt megtisztítani a nevét a gyalázattól (Ézsaiás 48:11).

¹⁴ Gondolj megint az izraelitákra! Ameddig rabszolgák voltak Egyiptomban, úgy tűnhetett, hogy Isten ígérete nem fog megvalósulni. Semmi nem utalt arra, hogy Ábrahám utódja által áldásban részesül a föld minden családja. De amikor Jehova kiszabadította és nemzetté tette őket, megtisztította a nevét a gyalázattól. Dániel próféta így idézte ezt fel az imájában: „Ó, Jehova Istenünk… erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről, és nevet szereztél magadnak” (Dániel 9:15).

15. Miért szabadította ki Jehova a zsidókat a babiloni fogságból?

¹⁵ Érdekes, hogy Dániel akkor imádkozott így, amikor ismét arra volt szükség, hogy a neve érdekében mentse meg a zsidókat. Az engedetlen zsidók fogságba kerültek, ez alkalommal Babilonba. A fővárosuk, Jeruzsálem romokban hevert. Dániel tudta, hogy ha a zsidók visszatérhetnek a hazájukba, az dicsőséget hoz Jehova nevére. Ezért így imádkozott: „Ó, Jehova, bocsáss meg! Ó, Jehova, figyelj és cselekedj! Ne késlekedj önmagadért, ó, Istenem, hiszen városod és néped a te nevedet viseli!” (Dániel 9:18, 19).

A népe érdekében harcol

16. Magyarázd meg, miért nem önző Jehova attól, hogy megvédi a nevét!

¹⁶ Vajon az, hogy Jehova megvédi a nevét, azt jelenti, hogy önző, és csak magával törődik? Nem, hiszen azáltal, hogy a szentségével és az igazság iránt érzett szeretetével összhangban cselekszik, megvédi a népét. Vizsgáld meg a Mózes első könyvének 14. fejezetét! Ott arról olvasunk, hogy négy ellenséges király elrabolja Ábrahám unokaöccsét, Lótot és annak családját. Isten segítségével Ábrahám elsöprő győzelmet arat a hatalmas túlerővel szemben. Az erről a győzelemről készült feljegyzés valószínűleg az első történet volt a Jehova háborúiról szóló könyvben, és nyilvánvalóan ebben a könyvben néhány olyan katonai összecsapást is feljegyeztek, amelyről nem olvashatunk a Bibliában (4Mózes 21:14). Még sok győzelem követte ezt.

17. Mi mutatja, hogy Jehova harcolt az izraelitákért, miután bementek Kánaán földjére? Mondj példákat!

¹⁷ Nem sokkal azelőtt, hogy az izraeliták bementek Kánaán földjére, Mózes erről biztosította őket: „Jehova, a ti Istenetek megy előttetek. Ő harcol értetek, ahogyan Egyiptomban is tette a szemetek láttára” (5Mózes 1:30; 20:1). Mózes utódjával, Józsuéval kezdve, a bírák időszakán át, egészen a Júdában uralkodó hűséges királyokig Jehova csakugyan harcolt a népéért, és sokszor látványos győzelemre segítette őket ellenségeik felett (Józsué 10:1–14; Bírák 4:12–17; 2Sámuel 5:17–21).

18. a) Miért lehetünk hálásak azért, hogy Jehova nem változott meg? b) Mi fog történni, amikor az 1Mózes 3:15-ben leírt ellenségeskedés eléri csúcspontját?

¹⁸ Jehova nem változott meg, és az a szándéka sem, hogy ezt a bolygót békés paradicsommá változtassa (1Mózes 1:27, 28). Isten még mindig gyűlöli a gonoszságot. Ugyanakkor gyengéden szereti a népét, és hamarosan cselekedni fog az érdekében (Zsoltárok 11:7). Az 1Mózes 3:15-ben leírt ellenségeskedés a közeljövőben drámai és erőteljes fordulóponthoz érkezik. Azért, hogy megszentelje a nevét, és megvédje a népét, Jehova ismét hatalmas harcosnak fog bizonyulni (Zakariás 14:3; Jelenések 16:14, 16).

19. a) Miért indít minket arra, hogy közeledjünk Istenhez az, ahogyan a pusztító hatalmát használja? Szemléltesd! b) Milyen hatással legyen ránk az, hogy Isten kész harcolni?

¹⁹ Figyeljük meg a következő szemléltetést. Tegyük fel, hogy egy családot megtámad egy veszélyes vadállat. Az apa megvédi a családját, és megöli az állatot. Vajon a felesége és a gyermekei rossz szemmel néznek rá emiatt? Éppen ellenkezőleg, meghatódnak az irántuk kimutatott önzetlen szeretetéért. Hasonlóképpen nekünk sem szabad rossz szemmel néznünk azt, ahogy Isten felhasználja a pusztító hatalmát. Annak, hogy kész harcolni a védelmünk érdekében, növelnie kellene az iránta érzett szeretetünket. Korlátlan hatalma miatt pedig a tiszteletünk is csak elmélyül. Ezért „szent szolgálatot [végezhetünk] Istennek, istenfélelemmel és mélységes tisztelettel” (Héberek 12:28).

Közeledjünk a hatalmas harcoshoz

20. Mit tegyünk, ha nehezen értünk meg egy bibliai beszámolót, és miért?

²⁰ Természetesen a Biblia nem magyarázza el minden esetben Jehova döntéseinek az összes részletét a háborúival kapcsolatban. De abban mindig biztosak lehetünk, hogy Jehova sosem igazságtalan, könyörtelen vagy kegyetlen. Gyakran segít helyes megvilágításban látnunk a dolgokat, ha megvizsgáljuk egy bibliai beszámoló szövegkörnyezetét is, vagy további háttér-információt szerzünk (Példabeszédek 18:13). Még ha nem ismerjük is az összes részletet, segít eloszlatni a kételyeinket az, ha többet tanulunk Jehováról, és elmélkedünk nagyszerű tulajdonságain. Így látni fogjuk, hogy elég okunk van arra, hogy bízzunk Istenünkben, Jehovában (Jób 34:12).

21. Bár Jehova időnként hatalmas harcos, mégis mi jellemzi őt?

²¹ Bár Jehova hatalmas harcos, amikor a helyzet megköveteli, ez nem jelenti azt, hogy szeret harcolni. Ezékielnek az égi szekérről szóló látomásában Jehova úgy jelenik meg, mint aki felkészült, hogy szembeszálljon ellenségeivel. Ezékiel mégis azt látta, hogy Istent szivárvány veszi körül, ez pedig a béke jelképe (1Mózes 9:13; Ezékiel 1:28; Jelenések 4:3). Világos, hogy Jehova nyugodt és békés. „Isten szeretet” – írta János apostol (1János 4:8). Jehova minden tulajdonsága tökéletes egyensúlyban van. Milyen megtisztelő, hogy közeledni tudunk egy ilyen hatalmas, mégis szerető Istenhez!