Lehet még bízni valakiben?

A férfit a fájdalomcsillapítás úttörőjének tartották. De mint kiderült, ez a neves aneszteziológus 1996-tól kezdődően több mint 10 éven át valótlan kutatási eredményeket publikált. A tanulmányai tekintélyes orvosi lapokban jelentek meg.

„NEM tudom felfogni, hogy miért csinál valaki ilyet” – idézte dr. Steven L. Shafert az Anesthesiology News című orvosi lap.

Mi visz rá egy köztiszteletben álló szakembert, hogy becsapja az embertársait? Vegyünk sorra négy lehetséges okot.

● Kapzsiság. Dr. Jerome Kassirer, a The New England Journal of Medicine korábbi szerkesztője a következőket nyilatkozta a The New York Times-nak: „A kutatók a [gyógyszeripari] vállalatok lekötelezettjei, mivel jövedelmük nagy részét tőlük kapják, ebből kifolyólag hihetetlenül nagy a kísértés arra, hogy olyan kutatási eredmények szülessenek, amelyek kedveznek a vállalatoknak.”

● Sikeresnek lenni bármi áron. Németországban arra gyanakszanak, hogy az egyetemi hallgatók több ezer eurót csúsztatnak a tanáraik zsebébe a doktori titulusért cserébe, abban az országban ugyanis a doktori cím a siker egyik szimbóluma. A The New York Times beszámolt egy tanulókkal készített felmérésről. A megkérdezettek közül sokan, akik tisztességtelen módszerekhez folyamodtak, azt mondták, hogy „ők szigorú etikai elvekhez akarnak ragaszkodni” . . . majd amikor sikeresek lesznek.

● Nincsenek követésre méltó példák. A The New York Times egy professzor szavait idézve ezt írta a középiskolásokkal kapcsolatban: „Hajlamosak vagyunk azt mondogatni, hogy elvesztették az erkölcsi érzéküket, de valószínűleg pontosabb lenne azt mondani, hogy a tanáraik, a tanácsadóik és a társadalom egésze eleve nem is segített nekik erkölcsi érzékre szert tenni.”

● A gyakorlat nem egyezik az elmélettel. Egy közel 30 000 tanuló megkérdezésével végzett felmérésben 98 százalék azt mondta, hogy elengedhetetlennek tartja az emberi kapcsolatokban az őszinteséget. Ám 10 tanuló közül 8 beismerte, hogy hazudott már a szüleinek, és 64 százalék bevallotta, hogy az elmúlt évben csalt valamelyik vizsgán.

Magasabb rendű erkölcsi elvek

Ahogy az itt található kiemelt rész is megjegyzi, minden jel arra utal, hogy a bizalom az ember lényének a része. Ugyanakkor a Biblia reálisan ezt írja: „az ember szívének hajlama már ifjúságától fogva rossz” (1Mózes 8:21). Hogyan kerekedhetünk felül ezen a hajlamon? Mit tehetünk, hogy ne ragadjon magával minket is ez a becstelen világ? Az itt következő bibliai alapelvek segíthetnek:

● „Ne forralj semmi rosszat embertársad ellen, mikor úgy lakik melletted, hogy biztonságban érzi magát” (Példabeszédek 3:29).

Ha szeretjük az embertársainkat, akkor nem élünk vissza a bizalmukkal, hanem azt tesszük, ami nekik is jó. Ez az alapelv a kapzsiságból eredő kizsákmányolás és visszaélés sok formáját megszüntetné, például a hamis gyógyszerekkel való kereskedést is, melyre a cikksorozat elején láttunk példát.

● „Az igazság ajka szilárdan megerősödik mindörökre, a hazugság nyelve pedig csak egy pillanatig marad meg” (Példabeszédek 12:19).

Ma sokan úgy érzik, hogy aki becsületesen akar élni, az hátrányos helyzetben van. De gondolkodj csak el ezen: Mi értékesebb? Az, amit azonnal megkaphatsz, vagy az, aminek mindig értéke lesz, mint például az önbecsülés? Ha egy tanuló csal a vizsgákon, elhitetheti másokkal, hogy okos és jó képességű, de mi lesz vele a munkahelyen?

● „Tisztességben éli életét az igaz, boldogok utána a gyermekei!” (Példabeszédek 20:7, „Katolikus fordítás”).

Ha vannak gyermekeid, mutass nekik példát azzal, hogy ’tisztességben élsz’. Mondd el nekik, hogy hogyan válik hasznodra az, hogy próbálod azt tenni, ami helyes. Amikor a gyerekek azt látják, hogy a szüleik tisztességesen próbálnak élni, nagyobb az esélye, hogy ők is becsületesek és megbízhatók lesznek (Példabeszédek 22:6).

Tényleg beválnak ezek a bibliai alapelvek? Léteznek még megbízható, becsületes emberek?

[Oldalidézet a 4. oldalon]

A Le Figaro című újság szerint egyre több francia „tartja erénytelennek a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet nagyjait, és nem látja okát, hogy neki magának miért kellene erényesnek lennie”

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

BIZALOM – AZ EMBER LÉNYÉNEK A RÉSZE?

Michael Kosfeld professzor, aki üzleti adminisztrációt tanít a németországi Frankfurti Egyetemen, egy kísérletsorozat alapján arra a következtetésre jutott, hogy „az emberi bizalomnak biológiai alapja van”. Kosfeld professzor megfigyelte, hogy a társas érintkezés során az agyban oxitocin termelődik. Ez a hormon felelős a bizalom érzéséért. „A bizalom valójában az emberi faj egyik megkülönböztető jegye” – fejti ki a professzor. „Ha nincs bizalom, bizonyos értelemben elveszítjük az emberi mivoltunkat.”