Védjük meg gyermekeinket a balesetektől
AZ ÉBREDJETEK! SVÉDORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
KARL-ERIK és Birgitta egyik szomszédja meghalt. Elmentek, hogy kitakarítsák a házát, s magukkal vitték a csaknem hároméves kislányukat, Hannát. Kis idő múlva Hanna kijött a szobából, egy gyógyszeres dobozzal a kezében. Már megevett néhány szemet a gyógyszerből. Miután Birgitta megvizsgálta a dobozt, kővé dermedt a rémülettől. A dobozban a szomszéd szívgyógyszere volt.
Hannát gyorsan kórházba vitték. Az egész éjszakát az intenzív osztályon töltötte. Noha akkora adag gyógyszert vett be, hogy maradandóan károsodhatott volna az egészsége, semmilyen utóhatás sem jelentkezett nála a későbbiekben. Miért? Mert főtt zabpelyhet evett, mielőtt lenyelte a pirulákat. A zabpehely, mely magába szívta a méreg egy részét, kiürült belőle, amikor hányt.
A Hannával történtek egyáltalán nem mennek ritkaságszámba. Naponta több ezer gyermeket ér világszerte olyan baleset, mely szükségessé teszi egy orvos vagy egy kórház felkeresését. Svédországban minden nyolcadik gyermeket kell baleset utáni orvosi kezelésben részesíteni. Ha tehát szülők vagyunk, nagyon is fennáll annak a veszélye, hogy valami hasonló történik a gyermekünkkel.
Nem szokatlan, hogy a gyermekek a számukra ismert környezetben sérülnek meg, például a lakásban vagy a körül. Ahogy telnek az évek, változik a sérülések fajtája. A kisbabák könnyen leeshetnek a pelenkázóasztalról, vagy fulladni kezdhetnek egy ételdarabkától, illetve egy kis tárgytól, mely megakad a torkukon. A kisgyermekek gyakran lepottyannak, mikor ide-oda másznak, valamint megégetik magukat vagy megmérgeződnek, amikor megérintik, illetve megkóstolják azt, ami a kezük ügyébe kerül. Az iskoláskorú gyermekek sokszor közlekedési balesetekben sérülnek meg, vagy akkor, amikor a szabadban játszanak.
Ezek közül a balesetek közül sok megelőzhető. Kis előrelátással és a gyermek fejlettségi szintjének a tudatában megelőzhetjük a sérüléseket, sőt még a végzetes baleseteket is. Ezt igazolja egy szervezett gyermekbiztonsági program, mely 1954 óta működik Svédországban. Ezt az évet megelőzően több mint 450 gyermek halt meg évente balesetekben. A halálos áldozatok száma napjainkra körülbelül évi 70-re csökkent.
A házban
„Nem lehet megtanítani egy egy-, két- vagy hároméves gyermeknek, hogy kerülje a veszélyeket, s nem lehet elvárni tőle, hogy emlékezzen a figyelmeztetésre” — mondja Kerstin Bäckström gyermekpszichológus. Így hát a felelősség, hogy segítsünk a gyermekünknek elkerülni a baleseteket, rajtunk, szülőkön nyugszik, vagy más felnőtteken, akik olykor-olykor együtt vannak a gyermekünkkel.
Először is nézzünk körül a házunkban. Használjuk ehhez a bekeretezett részben található listát. Talán vannak olyan biztonsági eszközök, amelyeket nem lehet beszerezni minden országban, vagy ha beszerezhetők is, az áruk nem elfogadható. Ám némi találékonysággal és képzelőerővel valószínűleg megtalálhatjuk a megoldást, mely a saját körülményeink között beválik.
Ha például lyukasak a konyhaszekrényeink fogantyúi, lezárhatjuk az ajtókat úgy, hogy átdugunk a fogantyúkon egy kis fadarabot. Hasonlóképpen zárhatjuk le a sütőajtót is. A műanyag szatyrok sokkal kevésbé veszélyesek, ha a tárolásukkor csomót kötünk rájuk.
Talán ki tudunk találni további egyszerű módokat a házon belüli és az a körüli balesetek megelőzésére, és elmondhatjuk ezeket kisgyermekes barátainknak és ismerőseinknek.
A szabadban
Ellenőrizzük a területet, ahol a gyermekünk játszik. A négy éven felüli gyermekekkel akkor történik a legtöbb baleset, amikor a szabadban játszanak. Leesnek valahonnan és megsérülnek, vagy esetleg elesnek a kerékpárjukkal. A három és hét év közötti gyermekek korosztályán belül a szabadban történő végzetes balesetek két leggyakoribb formája a közlekedési baleset és a vízbefúlás.
Amikor ellenőrizzük a játszóteret, vizsgáljuk meg, hogy az ottani eszközök működőképes állapotban vannak-e. Erre azért van szükség, hogy a gyermek ne sérüljön meg, amikor használja őket. Van-e a játékok alatt puha anyag, például homok, hogy a gyermek ne üsse meg magát, ha leesik a hintáról, mászókáról vagy más eszközről?
Vannak medencék vagy patakok az otthonunk közelében? Egy egy-két éves gyermek csupán néhány centiméteres vízben is megfulladhat. „Amikor egy kisgyermek orra esik a medence vizében, nem tud különbséget tenni a fent és a lent között — mondja Bäckström gyermekpszichológus. — Egyszerűen nem tud újra felállni.”
Az alapszabály ezért a következő: Sohasem szabad hagyni, hogy az egy és három év közötti gyermekek felnőtt felügyelete nélkül, egyedül játsszanak a szabadban. Ha víz van a közelben, addig ne engedjük a gyermekünket felügyelet nélkül odakinn játszani, amíg elég nagy nem lesz.
Közlekedés
Ugyanez igaz arra az esetre is, ha járművek közlekednek a házunk körül. „Az iskolás kort megelőzően a gyermekek csak az egyértelmű üzeneteket fogják, és egyszerre egy dologra összpontosítanak — jegyzi meg Bäckström. — De amikor közlekedünk, csupa elvont gondolattal és kétértelmű üzenettel találjuk szemben magunkat.” Ne engedjük a gyermekünknek, hogy iskoláskora előtt egyedül keljen át az úttesten. A szakértők szerint a gyermekek csak 12 éves korukra lesznek elég érettek ahhoz, hogy egyedül kerékpározzanak a sűrű forgalomban.
Tanítsuk meg a gyermekünknek, hogy viseljen bukósisakot a biciklizéshez, lovagláshoz, görkorcsolyázáshoz vagy szánkózáshoz. A fejsérüléseket nehéz kezelni, s e sérülések maradandó károsodást okozhatnak, sőt akár végzetesek is lehetnek! Egy gyermekkórházban a kerékpárbalesetet szenvedők 60 százalékát fej- vagy arcsérüléssel kezelték, de azok, akik bukósisakot viseltek, nem szenvedtek súlyos fejsérülést.
Tennünk kell arról is, hogy a gyermekünk akkor is biztonságban legyen, amikor autóval utazunk. Sok országban törvények írják elő, hogy a kisgyermeket be kell csatolni egy különlegesen kialakított biztonsági gyermekülésbe. Ez az eljárás nagymértékben csökkenti a közlekedési balesetekben érintett gyermekek sérüléseinek és haláleseteinek a számát. Ha be tudunk szerezni egy biztonsági gyermekülést ott, ahol élünk, akkor egy nap talán a gyermekünk életét menti majd meg a használata. De bizonyosodjunk meg róla, hogy szabványmodellt vásárolunk-e. Figyeljünk rá, hogy a kisbabáknak készített ülés nem ugyanolyan, mint az, amit a hároméves kor körüli gyermekeknek terveztek.
Gyermekeink értékes ajándékok Jehovától, és mi minden tekintetben szeretnénk gondot viselni róluk (Zsoltárok 127:3, 4). Jó szülőkként Karl-Eriknek és Birgittának mindig is gondjuk volt rá, hogy megvédjék a gyermekeiket — a Hannával történtek előtt, és után is. „De persze sokkal óvatosabbak lettünk ez után az eset után” — ismeri el Karl-Erik. Birgitta végül ezt mondja: „Most már unokáink vannak, és mindig vigyázunk arra, hogy a gyógyszerek el legyenek zárva.”
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
Biztonság az otthonunkban
• Gyógyszerek: Mindig zárt szekrényben kell tartanunk őket, nehogy a gyermekek hozzájuk nyúlhassanak. Ugyanez igaz a recept nélküli, valamint a természetes alapanyagú gyógyszerekre is. Ezenkívül meg kell kérnünk a vendégeinket, hogy tartsák a gyógyszereiket biztonságos helyen.
• Vegyszerek: Zárható szekrényben kell tárolnunk őket, hogy a gyermekek ne férhessenek hozzájuk. Jó, ha e szerek eredeti dobozukban maradnak, hogy könnyen felismerhetők legyenek. Használat közben gondosan ügyelnünk kell ezekre a termékekre, használat után pedig mindig el kell raknunk őket — még akkor is, ha csupán egy pillanatra hagyjuk el a szobát. Sohase hagyjuk a megmaradt mosogatószert a mosogatógépben.
• Tűzhely: A tűzhelyen lévő serpenyő fülét mindig fordítsuk befelé. Ha beszerezhető, szereljünk fel egy nyelesserpenyő-védőt. A biztonság érdekében rögzítsünk a tűzhelyre egy dőlésgátlót arra az esetre, ha a gyermek felmászna a sütő nyitott ajtaján. A sütő ajtajára valamilyen zárszerkezetet kell szerelni. Megégetheti-e magát a gyermekünk, ha megérinti a sütő ajtaját? Akkor valamilyen védőeszközre vagy rácsra van szükségünk, hogy a gyermek ne nyúlhasson a forró ajtóhoz.
• Veszélyes háztartási eszközök: A késeket, ollókat és más veszélyes eszközöket olyan szekrényekben, illetve fiókokban kell tartani, amelyeken zár vagy rögzítő pecek van, vagy olyan helyen, ahol a gyermekünk nem érheti el. Ha használat után átmenetileg félretesszük ezeket az eszközöket, akkor helyezzük őket az asztal vagy ételkészítő felület szélétől távolabbra, hogy a gyermek ne érhessen hozzájuk. A gyufák és a műanyag szatyrok szintén veszélyesek a kisgyermekek számára.
• Lépcső: Szereljünk fel legalább 70-75 centiméter magas korlátokat a lépcső két oldalára.
• Ablakok és erkélyajtók: Szereljünk rájuk olyan biztonsági rögzítőket, láncokat vagy más biztonsági eszközöket, melyeket a gyermek nem tud kinyitni. Mindezeknek elég magasan kell lenniük. Ezeknek az eszközöknek meg kell akadályozniuk, hogy a gyermek ki tudja nyitni az ablakokat vagy ajtókat, illetve, hogy át tudja préselni magát rajtuk, amikor a szoba szellőztetésekor nyitva vannak.
• Könyvespolcok: Ha a gyermekünk szeret felmászni a tárgyakra, és lógni azokon, akkor a könyvespolcokat és más nagy bútorokat oda kell erősítenünk a falhoz, nehogy ledőljenek.
• Konnektorok és elektromos vezetékek: Az éppen nem használt konnektorokra valamilyen zárat kell szerelni. Erősítsük az asztali lámpa (és a hozzá hasonló eszközök) vezetékét a falhoz vagy a bútorhoz, hogy a gyermek le ne ránthassa a lámpát, és hogy a lámpa esés közben meg ne üthesse őt. Máskülönben el kell rakni az ilyen lámpákat. Sohase hagyjuk az elektromos vasalót a vasalódeszkán, s az sem jó, ha a vasaló vezetéke csak úgy lóg a levegőben.
• Meleg víz: Ha szabályozható a lakásunkban a meleg víz hőfoka, akkor állítsuk körülbelül 50 Celsius-fokra, hogy a gyermek ne forrázza le magát, ha megnyitja a csapot.
• Játékok: Selejtezzük ki azokat a játékokat, melyeknek éles szélei és sarkai vannak. Dobjuk ki a kis játékokat, illetőleg azokat, melyek apró darabokra szedhetők, mert a gyermek megfulladhat tőlük, ha a szájába veszi őket. A gyermekünk játék mackóján lévő szemnek és orrnak erősen rögzítve kell lennie. Tanítsuk meg a nagyobb gyermekeknek, hogy tegyék el a kisebb játékaikat, amikor a kisbaba a földön van.
• Édességek és rágcsálnivalók: Nem szabad elöl hagyni az édességeket és a rágcsálnivalókat, például a mogyorót vagy a cukorkát. Megakadhatnak a gyermek torkán.
[Forrásjelzés]
Forrás: A Gyermekek Országgyűlési Biztosának a Hivatala
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
Ha baleset történik
• Mérgezés: Ha a gyermek valamilyen mérgező folyadékot nyelt le, alaposan öblítsük ki a száját, s itassunk meg vele egy-két pohár vizet vagy tejet. Ezután hívjuk fel az orvost vagy egy mérgezésekkel foglalkozó információs központot, hogy tanácsot kérjünk. Ha valamilyen maró hatású anyag ment a szemébe, azonnal öblögessük a szemét bő vízzel legalább tíz percig.
• Égések: Ha kisebb sérülés éri gyermekünket, legalább 20 percig engedjünk hideg (nem jéghideg) vizet a sérült felületre. Ha a sérülés nagyobb, mint a gyermek tenyere, vagy ha a gyermek arcán, egyik ízületén, alhasán, illetve a nemi szervén található, vigyük el a gyermeket az ambulanciára. A bőr mélyebb sérüléseit mindig orvossal kell kezeltetni.
• Fuldoklás: Ha valami megakad a gyermekünk légcsövében, a legfontosabb az, hogy a megakadt dolgot gyorsan eltávolítsuk. A hatásos módszerek egyike lehet a Heimlich-műfogás. Ha valaki nem ismeri ezt, s további felvilágosítást szeretne erről a módszerről, keresse föl az orvosát, vagy vegyen részt egy olyan elsősegély- vagy gyermekbalesetekkel foglalkozó tanfolyamon, ahol megtanulhatja azt.
[Forrásjelzés]
Forrás: Svéd Vöröskereszt
[Kép a 23. oldalon]
Védelmet nyújtó bukósisak viselése
[Kép a 23. oldalon]
Biztonságban az autó ülésén