A fa ősrégi szépségének felfedezése

Az „Ébredjetek!” új-zélandi tudósítójától

A FAANYAG, különösen az őshonos fajtája, igen gyorsan ritkasággá válik. A világon sok helyen ijesztő mértékben termelik ki az erdőket. A fűrészáru-ellátásban megmutatkozó hiány azt eredményezi, hogy rendkívül felszökött a fa ára, annak az anyagnak az ára, amely a világ egyik alapvető és korábban bőséges mennyiségben meglévő árucikke volt.

Ironikus, hogy itt Új-Zélandon jól fejlődő montereyfenyő-ültetvények vannak, melyeket az 1930-as években honosítottak meg, míg az őshonos faállományok, mint például a rimu-fa, a kaurifenyő, a bükkfafélék és a podokarpuszfélék családjába tartozó fák csökkenőfélben vannak.

A tömör fa vonzereje örökké tart

Az ember már több ezer éve élvezettel alakít ki fából rengetegféle hasznos eszközt. A szín, a jellegzetes erezet, sőt még a legtöbb fafajta által kibocsátott illat is gyakran szerez gyönyörűséget az embereknek. Azok az eszközök, amelyeknek sokféle hasznuk van, több éven, egyes esetekben pedig évszázadokon keresztül megelégedettséggel töltik el az embereket.

A tömör fából készült bútort már a legkorábbi időktől fogva használja az ember az otthonában. Kezdetleges szerszámokat használva, férfiak és asszonyok tehetségről és ügyességről tettek bizonyságot, mikor olyan alapvető dolgokat készítettek, mint az asztalok, edények, zsámolyok, hordók, ládák és székek.

A modern technikával napjainkban egyre gyorsabban lehet ezeket a tárgyakat elkészíteni. Elektromos szerszámok, például fűrészek, fúrók, gyaluk és csiszológépek hatékonyan, bár egy kicsit hangosan alakítják át a nyersfát tömörfa-bútorrá. A legtöbb ország büszkélkedhet fafeldolgozó gyárakkal, és ezek ésszerű áron, tömegesen gyártanak bútorokat.

Az ilyen bútorok azonban gyakran nem olyan tartósak, mivel vagy 1. a tömör fát valami mással helyettesítik (forgácslappal, farostlemezzel), vagy 2. az asztalos technikája a gyors gyártáson alapul, mely során tűzőgépeket, széles fejű szegecseket vagy szegeket használ.

Visszatérés a bárdhoz

Egyesek abbeli kísérletezgetésükben, hogy felülkerekedjenek a modern technika látszólagos hiányosságain, az ősi famegmunkáló szerszámmal, a bárddal akarnak dolgozni. Ezt a szerszámot úgy határozzák meg, mint „olyan vágószerszámot, amelynek vékony, ív alakú pengéje van, és ezt derékszögben rögzítik a nyélbe — főleg a fa megformálására használják”. Új-Zélandon a maorik zöld színű kőből (jadeitből) készült bárdot használtak a kenuk kivájásához és az oszlopok kialakításához, hogy majd kifaragják őket. Manapság azonban a legtöbb bárd fémből készül.

Az elmúlt évszázadokban az ácsok arra használták a bárdot, hogy kiegyenesítsék és simává tegyék vele a házak és hajók építésekor használt keretszerkezetek faanyagát. Úgy munkálták meg a deszkákat, hogy azokat a lábuk közé vették, és a bárd íves pengéjét használták, hogy félkör alakú hornyokat készítsenek velük, vagy hogy bemélyedéseket véssenek a fa felületébe.

A bárd párja a vonókés

Van még egy másik nélkülözhetetlen szerszám is, amely a megmunkálás alatt lévő munkadarab népies varázsát fokozza, és amely a bárd párjának bizonyul — a vonókésről van szó. Ez arra való, hogy kialakítsák vele a faanyag széleit vagy felületét. A bárdnak és a vonókésnek egyaránt borotvaélesnek kell lennie.

Ha egyszer már szert teszel ezekre a szerszámokra, akkor az a következő lépés, hogy megfelelő nyersanyagot keress, majd pedig átalakítsd a kívánt bútordarabbá. E munka során az asztalosok szemével nézve a régimódi, népies bútor készítése sokkal előnyösebb, mint a megszokottabb, gyári módszerekkel készült bútorok megalkotása.

A durván elfűrészelt fadeszkákból, feltéve, hogy ezek szárazak, és nincsenek megvetemedve vagy meghajolva, erős és gyönyörű bútorokat lehet készíteni. Ilyen deszkákat sokféle helyről lehet beszerezni: kiselejtezett bútorokból (ruhásszekrényekből, ágyak fejlapjaiból, asztallapokból), öreg csomagolóládákból, romba dőlt épületek gerendáiból és öreg kerítésoszlopokból.

A fa az újrafeldolgozása által újjászületik

Az öreg fát, amelyet még nem támadott meg szú vagy még nem korhadt el, a szakember keze újjá tudja éleszteni úgy, hogy meleg színű és csodálatos legyen.

A fán lévő hibák, szegek okozta lyukak és bemélyedések szokatlan sajátságokat teremthetnek a bútorkészítéshez használt, újra feldolgozott faanyagon. Akár természetes formájában hagyod, akár színesre fested és lefényezed, kézzel megmunkált bútorod megelégedettséggel és örömmel fog eltölteni mint olyan darab, amelyet szépen elkészítettek, és amely tartós.

Éppen úgy, ahogyan a kertész azt találja a leginkább jutalommal járó munkának, ha felszántja a földet, a fazekas azt, ha meggyúrja az agyagot, a fonó pedig azt, ha összefonja a természetes rostokat, az asztalosnak az a legnagyobb jutalommal járó munkája, ha bárdot vagy vonókést használva kifarag és megmunkál egy darab fát. Igen, ez kemény munkát jelent. És az is igaz, hogy hosszabb ideig fog tartani így elkészíteni a munkadarabot, mint modern módszerekkel. Annak felismerése azonban, hogy a munkád a megelégedettség forrása lesz, és hogy a kézzel készített bútor éveken keresztül hasznos lesz annak élvezője számára, hozzájárul ahhoz az örömhöz, amely réges-régóta a fa megmunkálásával jár.

Technikai tippek

Nem minden faanyag megmunkálására ideális a bárd. A trópusi keményfák rostjai többnyire ellenállnak a bárd ütéseinek. Általában a puhább fát jobban meg lehet munkálni bárddal. A göcsörtök nem feltétlenül jelentenek nehézséget. Homorú vésőt (ív alakú vésőt) használva ezeket a göcsörtöket kivésheted vagy kivájhatod, s így különleges jelleget adsz annak a felületnek, amelyen dolgozol.

A legszebb színek némelyikét gyakran olyan deszkáknál találhatod, amelyeket a fa közepéből fűrészeltek ki. Azokat a bútorokat, amelyek a fának ebből a részéből készülnek, csak ritkán kell befesteni. Ha azonban mélyebb színt szeretnél, és azt, hogy valamilyen jellegzetes tulajdonsága legyen az egyszerű fának, akkor festékek széles skálájából választhatsz az egyéni ízlésednek megfelelően.

Még ez az eljárás sem feltétlenül költséges. Vannak olyanok, akik kenőzsírt dörzsölnek a világos vagy fakó színű fába, és úgy látják, hogy ez az anyag gyönyörűen kiemeli a kézzel készített tárgy szépségét.

Amikor az utolsó simításokat végzed a műveden, igen sokféle poliuretán vagy lakk közül választhatsz, amelyet rá lehet fújni vagy kefével rá lehet vinni a bútorra. Ahhoz, hogy természetesebb hatású legyen a felületkezelés, amely táplálja, semmint szigeteli a fát, dörzsölj bele fényező olajat — ezt az olajat a következők alapján készítsd el: öt rész ecet, négy rész terpentin, két rész nyers lenmagolaj és egy rész metil-alkohollal denaturált szesz. Oldj fel egy kis méhviaszt a keverékedben, és hagyd, hogy ez a keverék néhány napig átjárja a fát.

Megelégedettséget nyújtó kézművesség

A saját kezűleg, jellegzetes módon elkészített tömörfa-bútor mindig is varázserővel fog bírni, amint az, ha szerény is az otthonod, a legkedvesebb sarkában foglal helyet. Az egész világon az uradalmi kastélyokban és az egyszerű házakban a bútorkészítő mesterek keze munkájára sok lenyűgöző példát láthatsz, amelyek néha több száz évesek is lehetnek. Az ilyen bútorok biztosan ezeknek az embereknek az ügyességéről, szorgalmáról és türelméről tanúskodnak. Az töltötte el őket megelégedettséggel és örömmel, hogy olyan tárgyakat készítettek, amelyeknek gyakorlati értékük van és szépek, ha szeretetteljes módon megőrzik őket. Ezek némi egyediséget visznek az általuk díszített lakásba.

Korunkban, melyet egyre inkább elárasztanak a műanyagból és extrudált gyantából készült termékek, Teremtőnk ajándéka, a fa, még mindig sok hasznos célt szolgál. Nem utolsósorban a fa nyersanyagról gondoskodik, mely vonzza a buzgó mesterembert, hogy gyönyörű fabútort készítsen belőle.

[Képek a 23. oldalon]

Rimu-fa

Egy babérfaféle

Tölgy

Göcsörtös monterey-fenyő

Lakkozott fenyő

Kenőanyaggal bevont fenyő

Sötétre festett fenyő

[Képek a 24. oldalon]

A bárd

és a vonókés használata

[Kép a 25. oldalon]

Kézzel készített kredenc

[Kép a 25. oldalon]

Sarokpolc