Kilimandzsáró — Afrika teteje
AZ ÉBREDJETEK! KENYAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
CSUPÁN 150 évvel ezelőtt Afrika belseje nagyrészt feltérképezetlen volt. A külvilág számára ez a nagy kontinens felderítetlen és rejtelmes volt. A Kelet-Afrikából kiszivárgó sok történet közül az egyik különösen furcsának tűnt az európaiak számára. Erről német misszionáriusok, nevezetesen Johannes Rebmann és Johann L. Krapf számoltak be, akik azt állították, hogy 1848-ban az Egyenlítőhöz közel láttak egy olyan hegyet, amely annyira magas volt, hogy a csúcsa fehér volt a hótól.
Azt a történetet, hogy egy hófedte hegy létezik a trópusi Afrikában, nem csak kétségbe vonták, de még a nevetség tárgyává is tették. Mégis, egy óriási hegyről szóló leírás felkeltette a földrajztudósok és felfedezők kíváncsiságát és érdeklődését, s végül megerősítették a misszionáriusok beszámolóit. Valóban volt egy hófedte, vulkáni hegység Kelet-Afrikában, melyet Kilimandzsárónak hívnak. Néhány nép ezen „A nagyság hegyét” értette.
Afrika „teteje”
Manapság a nagy Kilimandzsáró tökéletes szépségéről és lenyűgöző magasságáról híres. Kevés látvány van, amely olyan festői és emlékezetes, mint egy legelésző elefántcsorda áthaladása a száraz, poros, afrikai síkságokon, miközben lenyűgöző háttérként a hósapkás „Kili” méltóságteljesen kiemelkedik a távolból.
A Kilimandzsáró az afrikai kontinens legmagasabb hegysége, és a világ legnagyobb szunnyadó vulkánjai egyikének számít. Tanzániában helyezkedik el, az Egyenlítőtől éppen délre, a kenyai határ mellett. Itt a föld több mint négymilliárd köbméternyi vulkáni anyagot vetett ki magából, s ezzel kialakította ezt a hegyet, amelynek a felhőkben vannak a csúcsai.
A hegy roppant nagy méretét az elszigeteltsége emeli ki. Egyedül és tartózkodóan állva, a maszájok száraz, bozótos vidékéből emelkedik ki, a tengerszint feletti 900 méteres magasságból egy 5895 méteres kolosszussá! Nem is csoda, ha a Kilimandzsárót néha Afrika tetejeként jellemzik.
A Kilimandzsárót „Karavánok hegyének” is nevezték, mivel olyan, mint egy vörösen fénylő fehér jelzőtűz, és amelynek nagy jégmezőit és gleccsereit bármelyik irányból, több száz kilométerről is látni lehet. A múlt századokban a havas csúcsa gyakran irányította a karavánokat, hogy elefántcsont-, arany- és rabszolgaszállítmányokkal megrakottan jöjjenek ki az Afrika belsejében lévő vadonból.
Lenyűgöző csúcsai
A Kilimandzsáró két vulkanikus hegycsúcsból áll. A Kibo a fő vulkáni csúcs — gyönyörű, szimmetrikus kúpját állandóan jég és hó fedi. Ettől keletre van egy másik csúcs, melyet Mawenzinek hívnak — ez 5354 méteres magasságba szökik fel, és a Kibo után ez a második legmagasabb hegytető Afrikában. A Kibo enyhén meredek, lankás oldalaival ellentétben a Mawenzi egyenetlen, gyönyörűen kifaragott csúcsát minden oldalról meredek, csipkézett sziklafalak alkotják. A Kibo és a Mawenzi csúcsait 4600 méteres magasságban egy hatalmas, lejtős síkság köti össze, mely sziklatömbökkel van telehintve. Kibótól nyugatra fekszik Shira, egy ősi vulkán összeomlott maradványai, melyet a szél és a víz már régóta lepusztított, most pedig egy lélegzetelállító mocsaras fennsíkot alkot a tengerszint felett 4000 méteres magasságban.
Ökológiai remekmű
A Kilimandzsáró ökoszisztémája különböző övezetekből áll, és ezeket a magasság, az eső, valamint a növényzet határolja el egymástól. Az alacsonyabban fekvő lejtőket érintetlen tropikus erdők borítják, melyekben elefánt- és kafferbivalycsordák kóborolnak. Majmok számos faja él magasan az erdőkoronában, és az ide látogatók néha futó pillantást vethetnek a félénk, hegyekben élő, tarka guibekre és a Cephalopus spadixekre, melyek oly könnyen beleolvadnak a sűrű aljnövényzetbe.
Az erdő felett húzódik a hangaövezet. A szél és az idő kíméletlensége miatt megcsavarodott öreg, göcsörtös fákat olyan zúzmószálak vonják be, amelyek az öregemberek hosszú, szürke szakállához hasonlítanak. Itt a hegyoldal kivirul, és hatalmas hangák virágzanak rajta. Fűcsomók vegyülnek az élénk színű virágnyalábok közé, s ezzel gyönyörű, festői tájjá varázsolják a vidéket.
Az erdőhatártól még magasabban tűnik fel a mocsaras terület. A fákat szokatlan kinézetű növények váltják fel — ezeket óriás aggófűnek nevezik, amelyek elérik a 4 méteres magasságot is, a lobéliák pedig nagy káposztához vagy articsókához hasonlítanak. A sziklák és sziklás kibúvások körül nőnek a maradandó virágú szalmavirágok — ezek a szalmához hasonlítanak, száraz tapintásúak, és némi színt adnak az egyébként ezüstszürke vidéknek.
Még ennél is magasabban a mocsaras terület átadja a helyet az alpesi övezetnek. A terület a sötétbarna és a szürke színek tónusai miatt fakó. Csak kevés növény tud gyökeret ereszteni ebben a gyér, száraz környezetben. Ezen a ponton a két fő csúcsot, a Kibót és a Mawenzit egy nagy földnyereg köti össze, mely száraz, sziklás, magasfekvésű sivatag. A hőmérséklet itt rendkívüli, napközben még a 38 °C-ot is eléri, éjszaka pedig jóval a fagypont alá esik.
Végül elérjük a csúcsövezetet. A levegő itt hideg és tiszta. A mélykék éggel szemben nagy gleccserek és jégmezők állnak fehéren és tisztán, s ezzel gyönyörű kontrasztot alkotnak a hegy sötét területével. A levegő ritka, az oxigéntartalom pedig körülbelül a fele annak, ami a tengerszinten található. A Kibo lapos ormának tetején van a vulkán krátere, mely szinte tökéletesen kerek, az átmérője pedig 2,5 kilométer. A kráter belsejében, a hegy legbelsejében van egy hatalmas hamugödör, melynek átmérője több mint 300 méter, és a vulkán torkába 120 méter mélyen hatol be. Forró, kénes füst száll fel lassan a hideg levegőbe a kis gázkráterekből (füstgödrökből), s ez bizonyítja, hogy az alvó óriásnak mélyen a belsejében nyugtalanság van.
A hatalmas mérete és tömege teszi lehetővé, hogy a Kilimandzsáró megteremtse a saját éghajlatát. Nedves szél fúj a szárazföld belseje felé az Indiai-óceántól a félszáraz, alacsonyan fekvő területeken keresztül, majd nekiütközik a hegynek, és felfelé áramlik, ahol összesűrűsödik, és esőzést hoz létre. Ez teszi az alacsonyabban fekvő lankákat termékennyé a kávéültetvények és élelmiszertermények számára, amelyek ellátják a hegy lábánál élő embereket.
A „Kili” meghódítása
A Kilimandzsáró árnyékában élő emberek babonásan hittek abban, hogy a hegy lejtői adnak otthont azoknak a gonosz szellemeknek, amelyek bárkinek ártanak, aki megpróbálja elérni jeges tetejét. Ez megakadályozta a helybelieket abban, hogy megpróbálják elérni a csúcsát. Csak 1889-ben történt, hogy két német felfedező felmászott a hegyre, és Afrika legmagasabb pontján állt. A második csúcsot, a Mawenzit, melyet technikai szempontból nehezebb megmászni, 1912-ig nem hódították meg.
Napjainkban a Kilimandzsáró megmászásának élménye bárki előtt nyitva áll, aki jó egészségnek örvend — ez a sport meglehetősen népszerű a Kelet-Afrikába látogatók körében. A tanzániai park hatósági szerveinek jól megszervezett előkészületei vannak azok számára, akik fel akarnak mászni a hegyre. Ruhát és felszerelést lehet kölcsönözni. Kiképzett teherhordók és vezetők állnak rendelkezésre, néhány fogadó pedig kényelmes szállást kínál a hegymászó expedíció elejétől a végéig. A hegyen, különböző magasságokban jól felépített menedékházak találhatók, melyek a hegymászónak szálláshelyről és menedékről gondoskodnak.
Lenyűgöző, és elmélkedésre indít, ha a saját szemeddel látod a Kilimandzsárót. Készségesen egyet érthetsz a következő, Istenről szóló szavakkal: „hegyeket épít erejével” (Zsoltárok 65:7). Igen, Afrika felett magasan és magányosan áll a Kilimandzsáró, mint amely magasztos bizonyítéka a Nagy Teremtő erejének.
[Térkép a 16. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
AFRIKA
Kenya
KILIMANDZSÁRÓ
Tanzánia