Biztonságban vannak a gyermekek a kutyád mellett?

AZ ÉBREDJETEK! DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGBELI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

A KÉTÉVES Sydney elkószált, és túl közel került egy agresszív rottweilerhez, amely ki volt kötve. A kutya támadott, felsértette Sydney fejbőrét, és majdnem leszakította a bal fülét. Egy sor bőrátültetésre lesz még szüksége.

Mivel egyre több ember tart kutyát a védelme érdekében, növekvő számban vannak olyan beszámolók, amelyek szerint a kutyák gyermekeket támadnak meg. Néhány kutya arról ismert, hogy megharapja a gyermekeket, ilyen például a rottweiler, a dobermann, a bullmasztiff, a német juhászkutya és a bullterrier. A Dél-afrikai Köztársaságban készített egyik felmérés feltárta, hogy a megvizsgált esetekben a gyermekek többségét olyan kutyák támadták meg, amelyeket már ismertek. Ezeknek a gyermekeknek majdnem a fele a szomszéd kutyájának esett áldozatul, egynegyedét pedig a saját kutyája harapta meg. A kóbor kutyák a támadásoknak mindössze a 10 százalékáért voltak felelősek. Sokszor az áldozat ingerelte a kutyát valamilyen módon, talán anélkül, hogy tudatában lett volna ennek. Nyilván sok kutyatámadást el lehet kerülni, ha a kutyatulajdonosok és a szülők megtesznek néhány alapvető óvintézkedést.

Képezd ki a gyermeket

Sok kutyakiképző azt hangsúlyozza, hogy a kisgyermekeket és a kutyákat nem szabad egyedül hagyni, felnőtt felügyelete nélkül. A kisgyermekek nem tudják, hogyan kell bánni az állatokkal. Meg kell őket tanítani erre. Így sok ember azt a szabályt alkalmazza, hogy ha nem tud jelen lenni egy felelős felnőtt, akkor a kutyákat és a kisgyermekeket elkülöníti egymástól. Brian Kilcommons kutyakiképző a Childproofing Your Dog (Ahogyan a kutyánkat gyermekbiztossá tehetjük) című könyvében megjegyzi: „Azokban a történetekben, amelyeket hallunk, a bajok többsége akkor történik, amikor a felnőtt másra figyel.”

Gyakran az állatokat kell megvédeni a gyermekektől! Kilcommonst segítségül hívták, amikor egy család kutyája megkapott egy gyermeket. A zaklatott apa elmagyarázta, hogy két és fél éves kisfia odaszaladt az alvó kutyához, és jól belerúgott. A kutya — nyilván fájdalmában — azzal válaszolt, hogy megkapta a gyermeket. Ebben az esetben a kutya dicséretre méltón visszafogta magát, és nem harapta meg a gyermeket. Ez a kutyakiképző ezt tanácsolja a szülőknek: „Ne engedje a gyermekének, hogy olyat tegyen egy kutyával, amit egy másik gyermekkel sem engedne megtenni.”

Tanítsd meg a gyermekednek, hogyan bánjon kedvesen az állatokkal. Tanítsd meg őt arra, hogy sohase incselkedjen a kutyával. A szülőknek ébereknek kell lenniük, hogy észrevegyenek minden lehetséges veszélyt, amikor a gyermekek és a kutyák együtt vannak. Ha észreveszed, hogy a kutya próbál menekülni vagy elbújni a gyermek elől, ne hagyd, hogy a gyermek üldözze. Ha a gyermek követi, és sarokba szorítja a kutyát, az csak úgy tud védekezni, ha ugat, morog, sőt harap. A szülőknek következetesen kell fegyelmezniük, hogy mind a kutya, mind a gyermek tudja, hogy a szülő komolyan gondolja, amit mond.

Ne bánj úgy a kutyával, mint egy száműzöttel. Amikor egy házaspárnak, amelynek kutyája van, megszületik az első kisbabája, az lehet a tendencia, hogy figyelmen kívül hagyja a kutyát, és az udvarba száműzi. Bár ésszerű óvintézkedéseket tenni, Richard Stubbs kutyakiképző ezt tanácsolja: „A kutyával nem szabad úgy bánni, mint egy száműzöttel. Inkább amennyire csak lehetséges, őrizze meg a kutya megszokott életritmusát, és ésszerű mértékben fordítson rá figyelmet.”

Gondold át, hogyan fog reagálni gyermeked az idegen kutyákra. Ha meglát egy idegent, amint kutyát sétáltat az utcán, mit fog tenni? Hirtelen odaszalad, hogy megsimogassa a kutyát? Tanítsd meg neki, hogy ne tegye ezt. Először engedélyt kell kérnie a kutyatulajdonostól. Ha a kutyatulajdonos beleegyezik, utána lassan közeledhet a kutyához úgy, hogy ne ijessze meg. Be kell mutatkoznia azzal, hogy egy kis távolságnyira áll a kutyától, és nyugodtan beszél hozzá. A barátságos kutya közeledni fog a gyermekedhez. Az utcán őrizet nélkül sétáló kutyákat legjobb békén hagyni. (Lásd a „Kutyatestbeszéd” című bekeretezett részt a 22. oldalon.)

Képezd ki a kutyát

Mindig dicsérd meg a kutyádat, és legyél pozitív. A verés és a durva szavak nem gyorsítják fel a tanulást, hanem inkább ellenkező hatást váltanak ki. Jó, ha a kutya megtanulja, hogy jöjjön oda, amikor hívják, és engedelmeskedjen az alapvető parancsszavaknak is, mint például annak, hogy „ülsz!” A kutya megtanulja a gazdájának való engedelmességet, és ezáltal a kutyatulajdonos jobban az ellenőrzése alá tudja vonni a kényes helyzetekben. Az egyszerű szavak és kifejezések válnak be a legjobban. Ragaszkodj ugyanazokhoz a kifejezésekhez. Amikor a kutyád elvégzi a kívánt műveletet, azonnal jutalmazd meg dicséret, simogatás vagy nyalánkság formájában. Ahhoz, hogy elérd a kívánt megerősítő hatást, a jutalmat azonnal a művelet után kell adnod. A következő fontos tényező az ismétlés, amelyet addig kell folytatni, amíg a viselkedés erősen rögzül benne.

Ha kutyához jutsz, akár kölyök, akár idősebb kutyáról van szó, segítségre lehet szüksége abban, hogy hozzászokjon a gyermekekhez. A gyermekek másképpen reagálnak, mint a felnőttek. Hangosabbak és hirtelenebbek, és valószínűleg nekirontanak a kutyának, amitől az megijedhet. Jó, ha hozzászoktatod a kis háziállatodat az effajta kiszámíthatatlan viselkedéshez. Amikor a gyermekek nincsenek a közelben, szoktasd hozzá a kutyát a hirtelen zajhoz. A képzést tedd játékossá. Kiálts egy parancsszót a kutyának, és szaladj felé. Azután rögtön jutalmazd meg a kutyádat. Fokozatosan egyre hangosabban kiálts. Dédelgesd a kis háziállatodat. Hamarosan élvezni fogja ezt a játékot.

A kisgyermekek szeretik ölelgetni a kutyákat, de meg kell tanítani nekik, hogy ezt ne tegyék, mivel néhány kutya tart az ilyen szoros kapcsolattól. Abban az esetben, ha a gyermekek mégis ölelgetik a kutyádat, kiképezheted, hogy fogadja el. Rövid ideig öleld át a kutyádat, majd adj neki valamilyen nyalánkságot, és dicsérd meg. Fokozatosan hosszabb és hosszabb ideig öleld őt. Ha a kutyád morog vagy vicsorog, kérj tanácsot egy hozzáértő kutyakiképzőtől.

Az agresszív kutya

Néhány kutya látszólag természeténél fogva agresszív, és veszélyt jelenthet a család tagjaira nézve. A kan kutyák nagyobb valószínűséggel nyilvánítják ki az agresszív vonásokat.

Az uralkodó kutya nem szereti, ha hozzányúlnak, különösen nem az érzékeny területeken, mint amilyen a pofája és a nyaka. Máskor viszont lehet, hogy a kutya megy oda hozzád, gyengéden bökdös, sőt az öledbe teszi a mancsát, „kérve”, hogy figyelj rá. Előfordulhat, hogy őrzi otthon a felségterületét, és még a családtagoknak sem engedi, hogy odamenjenek. Gyakran birtokába vesz tárgyakat, például játékokat, és talán morog, vagy abbahagyja a rágásukat, amikor valaki odamegy hozzá, miközben el van foglalva velük.

Vezető szerepük megerősítésére az ilyen kutyák szándékosan figyelmen kívül fogják hagyni az ismert parancsszavakat. Lehet, hogy meglökik a gyermekeket, vagy elvárják, hogy ők mehessenek be elsőkként a bejáraton. Talán arra is hajlamosak, hogy felmásszanak az emberekre. Ez Brian Kilcommons állítása szerint „uralkodását kifejező tett”, és „nem szexuális irányú”. Figyelmeztet, hogy ez „mindig annak a jele, hogy a kutya azt gondolja, hatalmat gyakorol. A leghatározottabban baj lesz belőle.” A kutya talán azt a szokást is kialakítja, hogy a szájába veszi tulajdonosa kezét, hogy kikövetelje a figyelmet.

Az agresszivitásnak ezeket a jeleit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az agresszivitás nem fog egyszerűen csak elmúlni; nagyobb a valószínűsége annak, hogy fokozódni fog, és otthon a gyermekek veszélyben lehetnek. Sok kutyakiképző azt javasolja, hogy nemétől függetlenül ivartalaníttassuk az ilyen kutyát, mivel ez általában segít csökkenteni az agresszivitást.

Nem tanácsos provokálni egy agresszív kutyát, hogy megmutassuk, ki a főnök. Az agresszív összeütközések és a durva fenyítés igazából veszélyes lehet. Árnyaltabb módokon meg lehet mutatni a kutyának, hogy ki gyakorolja a hatalmat.

Minden alkalommal, amikor egy agresszív kutya odamegy hozzád, hogy figyelj rá, és te figyelsz is rá, megerősíted a kutyában azt a hiedelmet, hogy ő gyakorolja a hatalmat. Tehát amikor egy ilyen kutya követeli a figyelmet, ne vegyél tudomást róla. Ebben a bánásmódban az egész családnak együtt kell működnie. A kutya először zavart lesz, sőt talán még ugat is, és kedvesen néz rád, de te állj ellen annak a kísértésnek, hogy beadd a derekadat. Amikor visszavonul, és talán elmegy lefeküdni a helyére, akkor van itt az ideje, hogy egy kis figyelmet szentelj neki. Így a kutyád megtanulja, hogy te vagy a vezér, és te döntöd el, mikor figyelsz rá.

Az agresszív játékok, például a kötélhúzás és a birkózás csak táplálhatja a kutya uralkodó hajlamait, és ezért ezeket kerülni kell. Inkább szelíd játékokkal helyettesítsd ezeket.

Jobb, ha a kutya nem a hálószobában alszik. A hálószoba kiváltságos terület, és ha a kutya ott alszik, akkor azt fogja érezni, hogy a helyzetével a gyermekek fölé emelkedett a házban. Inkább a konyhába vagy egy szabadban lévő kennelbe tedd a kutya fekhelyét. A kutyatulajdonosokat sokszor a hálószobájukban harapja meg először az agresszív kutya.

Ha a kutyád nem reagál az erőfeszítéseidre, vagy ha a képzés közben, illetve bármikor fenyegetve érzed magad, kérj segítséget egy hozzáértő kutyakiképzőtől. Az állatorvosod is ajánlhat egyet. Először beszélj vele arról, hogy milyen képzési módszerei vannak, és mielőtt alkalmazod őt, bizonyosodj meg afelől, hogy meg vagy elégedve a képességeivel. Richard Stubbs kutyakiképző így figyelmeztet: „Míg lehet, hogy egy hivatásos kutyakiképzőre reagál az agresszív kutya, nincs rá biztosíték, hogy ugyanolyan lesz a tulajdonosával.” A kutyatulajdonosnak biztosnak kell lennie abban, hogy kritikus helyzetekben is képes megőrizni a kutyája feletti ellenőrzést.

Néhány kutya a legjobb kiképzés után is agresszív marad, és ha megtartjuk őket, azzal kockázatnak tesszük ki a családot. Miután megpróbáltál minden tőled telhetőt, talán úgy érzed, jobb lesz megszabadulni a kutyától, mint vállalni a kockázatot, hogy sérülés történik. Jó, ha tanácsot kérsz az állatorvostól vagy egy kutyakiképzőtől. Lehet, hogy tudsz találni egy másik otthont a kutyádnak, de természetesen kötelességed beszélni az új tulajdonosnak arról, hogy milyen gondjaid voltak a kutyával.

Peter Neville kutyakiképző ezt a tanácsot adja: „Az uralkodó kutyákkal kizárólag nagyon határozott irányelv szerint kell bánni, és gondosan fel kell mérni, hogy ki lesz kitéve továbbra is kockázatnak, valamint hogy mekkora kockázatról van szó. Ha a családban annak a személynek, aki a leginkább ki van téve a kockázatnak, nem lehet garantálni a biztonságot, akkor jobb, ha egy gondosan kiválasztott, új kutyatulajdonosnál helyezzük el, vagy elaltatjuk.”

A gyermekek tanulhatnak és érzelmileg hasznot meríthetnek abból, ha van kutyájuk háziállat gyanánt. Felelős felügyeletről gondoskodva a szülők segíthetnek annak biztosításában, hogy gyermekeik összes emléke kellemes legyen kis háziállataikkal kapcsolatban.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Kutyatestbeszéd

Az agresszív kutya jellemző viselkedése azt tárja fel, hogy barátságtalan szándékai vannak. Ha megtanítod a gyermeked arra, hogy ismerje fel ezt a kutyatestbeszédet, akkor segíthetsz neki elkerülni a veszélyes helyzeteket.

Az agresszív kutya megpróbál majd nagyobbnak látszani. Lehet, hogy a hátán a nyak tájékán feláll a szőre. Talán morog vagy ugat, miközben a farka mereven fölfelé mutat. Ha a farkát mereven, gyorsan és izgatottan csóválja, az nem barátságosságról árulkodik. Az ilyen kutyát békén kell hagyni.

A félénk kutya talán mélyen leereszti a fejét és a fülét, a farkát pedig vagy leereszti, vagy behúzza a lába közé. Ha odamegyünk egy ilyen kutyához, lehet, hogy félelmében agresszív lesz. Hagyjuk békén.

A fesztelen kutya úgy áll, hogy a fejét se nem túl magasan, se nem túl alacsonyan tartja, a szája nyitva van, a farka pedig a háta vonalához képest kicsit lejjebb van, de mégsem lógatja. A farokcsóválás a barátság jele. Általában minden probléma nélkül barátkozhatunk egy ilyen kutyával.

(Brian Kilcommons és Sarah Wilson Childproofing Your Dog című könyvéből vettük át.)

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Biztonság a kutyával kapcsolatban

1. Felügyelj a kisgyermekekre és a kutyákra.

2. Tanítsd meg a gyermekednek, hogy sohase incselkedjen a kutyával.

3. Kérj engedélyt a kutyatulajdonostól, mielőtt megsimogatsz egy idegen kutyát.

4. Képezd ki a kutyádat, hogy engedelmeskedjen az alapvető parancsszavaknak.

5. Szoktasd hozzá a kutyádat az ölelgetéshez.

6. Kerüld az agresszív játékokat.