„Fénysugár . . . egy sötét korban”

Az Ébredjetek! németországi tudósítójától

ÍGY jellemezte egy történész Jehova Tanúinak a náci korszakbeli történetét. Ez a Jehova Tanúi szilárdan állnak a náci támadással szemben című, videóra vitt dokumentumfilm világpremierjének alkalmából volt, melyet Németországban, a Ravensbrücki Emlékmúzeumban tartottak. Ez a videofilm meghatóan számol be a bátorságról és hitről a náci korszak 24 túlélőjének, valamint 10 történet- és hittudósnak az elmondása alapján.

A ravensbrücki koncentrációs táborban egykor több száz Jehova Tanúja volt. Azok közül a Tanúk közül, akik ezt túlélték, és akiket több mint 50 évvel ezelőtt börtönöztek be a nácik, néhányan jelen voltak a premieren. Történészekkel és kormánytisztviselőkkel együtt visszaemlékeztek azokra a sötét napokra, amikor a náci rezsim rémuralma végigsöpört Európán. A mintegy 350 főből álló közönség meghallgatta annak a több száz Tanúnak a keresztény feddhetetlenségéről szóló lelkesítő beszámolóját, akik bátran inkább a halálba mentek, minthogy megtagadják a hitüket.

A hírközlési eszközök felfigyelnek

A premier reggelén, 1996. november 6-án sajtóértekezletet tartottak egy berlini hotelban. Az újságírók clipeket néztek meg a videofilmből, majd meghallgatták a tudósok beszédeit, akik megjegyezték, hogy ez az új dokumentumfilm milyen jelentős abban, hogy a történelem egy kevesek által ismert, de jelentős oldaláról beszél. Dr. Detlef Garbe, a Neuengammei Emlékmúzeum igazgatója kifejtette: „Nekünk — Jehova Tanúinak és azoknak, akik nem vagyunk Tanúk — nem szabad engednünk, hogy megfeledkezzünk a lila háromszöges [a Tanú rabok által viselt jellel ellátott] rabok történetéről. Ez fénysugár volt egy sötét korban.”

Több Tanú túlélő, aki a Szilárdan állnak videofilmben is megjelenik, jelen volt, hogy elmondja tapasztalatait. Vajon keserűek voltak a szenvedéseik miatt? Derűs és sugárzó arcuk azt mutatta, hogy nem.

Egy ideig tartó kérdés-felelet után a tudósítókat meghívták a premierre, amelyen bemutatták a Szilárdan állnak dokumentumfilmet a körülbelül 60 kilométerrel távolabb lévő Ravensbrücki Emlékmúzeumban. Jóformán mindannyian elfogadták a meghívást.

A premier

A szürke eget és a finom, sűrűn szemerkélő esőt ezen a hűvös őszi napon izgatottsággal teli légkör váltotta fel a Ravensbrücki Emlékmúzeum melletti, újonnan rendbe hozott csarnokban. Jürgen Dittberner professzor, a Stiftung Brandenburgische Gedenkstätten akkori igazgatója ezt mondta: „Méltányolni kell azt az erkölcsi bátorságot, amelyet Jehova Tanúi a nemzeti szocializmus idején kimutattak . . . Nagy tiszteletben tartjuk ezeknek az embereknek az emlékét, akik nem hagyták el hitüket, és akiknek ezért szenvedniük kellett, sőt meg kellett halniuk.”

Angelika Peter, aki az oktatással, fiatalokkal és sporttal kapcsolatos területek miniszter asszonya Brandenburgban (Németország), üzenetet küldött, melyet felolvastak. Ebben kijelentette: „Fontos, hogy ma megemlékezzünk Jehova Tanúi példaértékű kitartásáról.” Dr. Sigrid Jacobeit, a Ravensbrücki Emlékmúzeum igazgatója ezt mondta: „Örömmel és várakozással tekintek előre erre a premierre. Azt hiszem, mindannyiunknak különleges nap ez a mai.”

Majd elhalványult a fény a videofilm kezdéséhez. Hetvennyolc percen keresztül nemcsak a nyolc országból jelen lévő túlélők, hanem a közönségből mindenki újra átélte a német történelem ezen fájdalmas fejezetének tragédiáját és győzelmét. Sokan nehezen tudták visszatartani könnyeiket, amint ezek a mindennapi emberek a legborzalmasabb körülmények között végrehajtott, szeretetet és hitet kifejező, nem mindennapi tettekről beszéltek.

Miután a tapsvihar alábbhagyott, Joachim Görlitz történész felolvasta az egyik Tanú utolsó szavait, akit Brandenburgban végeztek ki. Görlitz csupán két héttel korábban találta meg a rövid levelet, miközben kutatást végzett a Brandenburgi Emlékmúzeum és Levéltárban, melynek ő az igazgatója. Elcsuklott a hangja az érzelmektől, amikor ennek a hűséges keresztény férfinak a szavait olvasta, aki buzdította hittársait, hogy maradjanak hűek Urukhoz. Majd Görlitz így fejezte be: „Hölgyeim és Uraim! Úgy vélem, hogy a Jehova Tanúiról szóló film jelentős mértékben hozzájárul majd az oktatómunkánkhoz.”

Wulff Brebeck történész kijelentette, hogy „ez által a film által jelentős új kinccsel bővültek az eddigiek — a túlélők szavaival, akiket túlságosan ritkán lehetett hallani, és . . . azoknak a szavaival, akik nem élték túl”. Dr. Garbe hozzáfűzte még: „Ezek olyan emberek jelentős tapasztalatai, akiknek az Istenbe vetett hite és a Biblia ígéreteibe vetett bizalma erőt adott ahhoz, hogy megállják a helyüket e borzalmas időszak alatt.”

A program alkalomhoz illő befejezéseként több Tanú túlélő megint a közönséghez szólt. Mindenki számára világos volt, hogy ezeknek az elszánt keresztényeknek még mindig ugyanolyan erős a hite, mint amely életben tartotta őket a sok megpróbáltatásuk során.

A premier óta Németország-szerte az újságokban több mint 340 cikk jelent meg Jehova Tanúiról és a Szilárdan állnak dokumentumfilmről. Több rádióprogram — az egyik egy országos rádióállomáson — szintén kedvező beszámolókat közölt.

A Szilárdan állnak dokumentumfilm végül legalább 24 nyelven lesz elérhetővé téve. Idővel egy átdolgozott iskolai változatot is készítenek. A videofilm közreadása óta egyre több pedagógus kezdte használni a Szilárdan állnak dokumentumfilmet a tananyaga részeként, hogy segítsen a fiataloknak átgondolni olyan fontos kérdéseket, mint amilyen az előítélet, az egykorú társak részéről jövő nyomás, valamint a lelkiismeret hangja.

Ebben a gyűlölet és az árulás által olyannyira megosztott világban mennyire időszerű, hogy a feddhetetlenségnek eme történetét ismertté tegyék a nyilvánosság előtt! Ezeknek a hűséges keresztényeknek a szenvedései valóban nem voltak hiábavalók (Zsidók 6:10).

[Kép a 15. oldalon]

A berlini sajtóértekezlet. Balról: dr. Detlef Garbe; a holocaust túlélői — Simone Liebster és Franz Wohlfahrt; valamint Wulff Brebeck történész