Amikor nem jobb, ha nagyobb
„Nem jönnek rám többé a ruháim — kesergett a 35 éves Rosa. — Most közel 90 kilogramm vagyok, és sosem képzeltem volna, hogy ilyen testes leszek!”
NEM Rosa az egyetlen, aki a gyarapodó testsúlya miatt aggódik. Az Egyesült Államokban lakik, és ennek a nemzetnek közel egyharmada van elhízvaa. Nagy-Britanniában tíz év alatt megduplázódott az elhízott felnőttek aránya. Japánban, ahol a túlsúlyosság régebben ritka volt, az elhízottság mindennapossá válik.
Egyre több gyermek válik nehezebbé annál, mint amennyinek lennie kellene. Mintegy 4,7 millió 6 és 17 év közötti amerikai fiatalon igen nagy súlytöbblet van, míg a kanadai gyermekeknek körülbelül 20 százaléka van elhízva. Szingapúrban a legutóbbi években a gyermekkori elhízottságot tekintve háromszoros növekedés volt tapasztalható.
Néhány országban a testsúlygyarapodással elért nagyságot a jómód és az egészség bizonyítékának tekintik, s ez jóval kívánatosabb állapot, mint a nincstelenség és az alultápláltság. A nyugati országokban azonban, ahol a táplálékhoz gyakran könnyen lehet hozzájutni, a hízást általában nemkívánatosnak tekintik. Sőt, erre általában komoly gondot fordítanak. Miért?
Dr. C. Everett Koop volt amerikai tiszti főorvos ezt mondja: „Bár a legtöbb ember azt hiszi, hogy az elhízottság csak a külső megjelenésben okoz problémát, ez valójában komoly betegség.” F. Xavier Pi-Sunyer, New York-i endokrinológus így magyarázza: „Mivel [az amerikaiak egyre inkább elhíznak] . . ., egyre több ember van kitéve a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az agyérkatasztrófa, a szívbetegség, sőt még a rák néhány formája kockázatának is.”
Nagyobb testsúly, nagyobb kockázat
Vizsgálj meg egy tanulmányt, amelyet 115 000 amerikai ápolónő bevonásával készítettek, akiket 16 éven keresztül kísértek figyelemmel. A tanulmány feltárta, hogy ha a felnőttek csupán 5-8 kilogrammot szednek is fel, már az is növeli a szívbetegség kockázatát. Ez a tanulmány, melyet a The New England Journal of Medicine 1995. szeptember 14-ei számában közöltek, azt mutatta, hogy a rákos emberek egyharmadánál, valamint a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők felénél a halál bekövetkezése a túlsúlyosságnak tudható be. A The Journal of the American Medical Association (JAMA) 1996. május 22/29-es számában megjelent egyik beszámoló szerint „a férfiak 78 százalékánál, a nők 65 százalékánál a magas vérnyomást közvetlenül az elhízottságnak lehet tulajdonítani”. Az Amerikai Rákkutató Társaság azt állítja, hogy akik „jelentős mértékben túlsúlyosak” (40 vagy ennél több százalékkal haladják meg az ideális testsúlyt), „azoknál magasabb a rák kockázata”.
De nem csupán abban rejlik a veszély, hogy több súlyt szedünk fel — a testzsíreloszlás is hatással van a betegség kockázatára. Akiknek túl sok zsír van a hasukon, azoknál valójában nagyobb a kockázat, mint azoknál, akiknek a csípőjükön és combjukon van több súly. A hasi részen lévő zsír a cukorbetegség, a szívbetegség, a mellrák és a méhrák nagyobb kockázatával van kapcsolatban.
Ehhez hasonlóan a túlsúlyos fiatalok a magas vérnyomás, magas koleszterinszint és cukorbajra való hajlamok miatt szenvednek. Ők gyakran elhízott felnőttekké válnak. A The New York Times a Nagy-Britanniában kiadott The Lancet című orvosi magazinban megjelent adatokat felhasználva arról számolt be, hogy „azok az emberek, akik gyermekként kövérek voltak, korábban meghaltak, valamint sokkal fiatalabb korban sokkal több betegségben szenvedtek, mint az átlagos emberek”.
Új testsúlyirányelvek
Mivel az amerikai kormány meg van győződve a testsúlyt érintő komoly válságról, 1995-ben megszigorította a javasolt testsúlyirányelveket. (Lásd a következő oldalon levő bekeretezett részt.) A naprakész irányelvek megállapítják, hogy mi az „egészséges testsúly”, a „mérsékelt elhízás” és a „komoly elhízás”. Az irányelvek korra való tekintet nélkül egyaránt alkalmazhatók felnőtt férfiakra és nőkre.
Az 1990-es irányelvek megengedték, hogy a középkorú embereknek megnövekedjen a test középső része — ezt gyakran a középkorúaknál jelentkező pocakosodásnak nevezik. Az új irányelvek nem tesznek ilyen engedményeket, mivel a jelek azt mutatják, hogy a felnőtteknek nem lenne szabad hízniuk az idő múlásával.b Így egy személy, akit korábban normál testsúlyúnak tekintettek, most talán a túlsúlyos kategóriában találja magát. Például egy 35 és 65 év közötti, 168 centiméter magas ember, aki 75 kilogramm, az 1990-es irányelvek szerint az egészséges testsúlyúak között volt. Az új irányelvek szerint azonban ezen a személyen 5 kilogramm többletsúly van!
Hogy lettünk ennyire testesek?
Genetikai vonások is befolyásolhatják egy személy hajlamosságát az elhízásra, de a nyugati országokban nem ezekre vezethető vissza a hízás. Valami más felelős a problémáért.
Egészségügyi szakértők egyetértenek abban, hogy a zsír evése kövérré tehet bennünket. A sok hús és tejtermék, sütőipari termék, gyorsétel, harapnivaló, sült étel, szósz, mártás és olaj tele van zsírral, és ezek fogyasztása elhízáshoz vezethet. Hogyan?
Nos, ha az általunk megevett ennivalóval több kalóriát fogyasztunk el annál, mint amit a testünk felhasznál, akkor ez testsúlygyarapodást idéz elő. Egy gramm zsír kilenc kalóriát tartalmaz, s ezzel összehasonlítva egy gramm fehérje vagy szénhidrát négy kalóriát. Így tehát több kalóriát veszünk fel, ha zsírt eszünk. Van azonban egy másik fontos tényező is — annak módja, ahogyan az emberi test felhasználja a szénhidrátokból, fehérjéből és a zsírból származó energiát. A test először a szénhidrátokat és a fehérjét égeti el, majd pedig a zsírt. A felhasználatlan zsírkalóriák testzsírrá alakulnak. Ezért a testsúly csökkentésének egyik fontos módja, ha csökkentjük a zsíros ételek fogyasztását.
Mégis, néhányan, akik azt gondolják, csökkentették a zsírfelvételüket, azt veszik észre, hogy a testük még mindig szélesedik. Miért? Ennek egyik oka, hogy nagy mennyiségű ennivalót esznek. Az Egyesült Államokban egy élelmezési szakértő ezt mondja: „Túl sokat eszünk, mert túl sokat raknak elénk. Ha előttünk van az étel, akkor azt meg is esszük.” Az emberek arra is hajlanak, hogy túl sokat fogyasszanak a zsírszegény vagy zsírmentes ételekből. De egy amerikai élelmiszer-ipari vállalat szaktanácsadója a következő magyarázatot adja: „A csökkentett zsírtartalmú termékeknek gyakran a [magas kalóriatartalmú] cukortartalom növelésével javítják az ízét.” Így a The New York Times a következőkről számolt be: „A 90-es évek két irányzata — jó vásárt csinálni, és zsírszegény vagy zsírmentes ételeket enni — a falánkságra ösztönzött”, s így arra is, hogy hízzunk.
A tunya életmód is elősegíti a hízást. Egy Nagy-Britanniában készített tanulmány feltárta, hogy abban az országban a felnőttek több mint egyharmada végez hetente 20 percnél kevesebb, mérsékelt tempójú testmozgást. Kevesebb mint a fele vett részt valaha is valamilyen aktív sportban. Sok nyugati országban az autóval való közlekedés helyettesíti a sétát, és a fokozott mértékű tévénézés egyaránt előmozdítja a tunyaságot és a falánkságot. Egy becslés szerint az Egyesült Államokban a gyermekek minden héten 26 órát ülnek a tévé előtt, és nézik azt, s ez még nem is foglalja magában a videojátékokkal eltöltött időt. Ugyanakkor az iskoláknak csupán mintegy 36 százalékában van még testnevelésóra.
A túlsúlyosságnak pszichológiai okai is vannak. Dr. Lawrence Cheskin a Johns Hopkins testsúlykezeléssel foglalkozó központ egyik munkatársa ezt mondja: „Érzelmi szükségleteink miatt is eszünk. Akkor is eszünk, ha boldogok vagyunk, és akkor is, ha szomorúak. Úgy növünk fel, hogy az ennivaló sok más dolgot helyettesít.”
Sikeresek lehetünk?
A túlsúlyosság kérdése összetett dolog. Évente a becslések szerint 80 millió amerikai kezd diétázni. De nem sokkal azután, hogy leadnak néhány kilogrammot, szinte mindegyikőjük visszatér a korábbi táplálkozásmódjához. Öt éven belül a leadott súly 95 százalékát újra visszaszedik.
Életmódbeli változtatásokra van szükség ahhoz, hogy valaki lefogyjon, és megtartsa a súlyát. Az ilyen változtatások az erőfeszítés és az elkötelezettség mellett a család és a barátok támogatását kívánják meg. Némely esetben egészségügyi szakértők segítségére is szükség lehet.c Ahhoz azonban, hogy erőfeszítéseid célt érjenek, helyes indítékra van szükség. Jó, ha megkérdezed magadtól: „Miért akarok lefogyni?” Nagyobb valószínűséggel érnek célt a fogyás érdekében tett erőfeszítéseid, ha az egészségi veszélyek elkerülésével kapcsolatos vágyad azzal a kívánságoddal is párosul, hogy jobban érezd magad, jobban nézz ki, és életed minősége javuljon.
Bőségesen ehetsz ízletes és laktató ételeket, melyek táplálók és alacsony kalóriaszintűek is egyben. Mielőtt azonban megnéznéd, milyen ételek segítenek a fogyásban, vizsgáljuk meg, hogy az étrend bizonyos elemei miért válhatnak kockázatossá az egészségre.
[Lábjegyzetek]
a Az elhízottságot gyakran úgy határozzák meg, mint ami 20 vagy ennél nagyobb százalékkal haladja meg az ideálisnak tartott testsúlyt.
b Az 1995-ös irányelvek a legtöbb, de nem minden korosztályra vonatkoztathatók. Dr. Robert M. Russell a JAMA 1996. június 19-ei számában ezt mondja: „Általában egyetértenek azzal, hogy az új testsúlyirányelvek valószínűleg nem alkalmazhatók a 65 évesnél idősebb emberekre. Az idősebb személyeknél egy kis súlytöbblet talán még hasznos is lehet, mivel ez energiát tartalékol a betegség időszakaira, és segít megőrizni az izomzat és a csont tömegét.”
c Fogyásra tett javaslatokat találhatsz az Ébredjetek! 1994. május 8-ai számának 20—22. oldalán, az 1993. január 22-ei számának 12—14. oldalán és az 1989. december 8-ai [ang.] számának 3—12. oldalán.
[Táblázat a 6. oldalon]
Az „egészséges testsúly”, a „mérsékelt elhízás” vagy a „komoly elhízás” kategóriájában vagy? Az itt feltüntetett grafikon segíteni fog e kérdés megválaszolásában
1995-ös testsúlyirányelvek férfiak és nők számára
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Magasság *
cm 198
190
180
170
160 EGÉSZSÉGES TESTSÚLY MÉRSÉKELT ELHÍZÁS KOMOLY ELHÍZÁS
150
kg 30 40 50 60 70 80 90 100 110
Súly †
A statisztikák az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumától és az Egyesült Államok Egészségügyi Minisztériumától származnak
* Cipő nélkül.
† Ruha nélkül. A nagyobb súly azokra az emberekre vonatkozik, akiknek nagyobb az izomzatuk és csontozatuk, mint például sok férfinak.