Isten Szava hitet érdemel
A BIBLIA igaz voltát már sok részről támadták, de ezek közül az erőfeszítések közül egy sem ásta alá vagy gyengítette meg egy cseppet sem a helyzetét.
Bibliai történelem: Sir Isaac Newton egyszer ezt mondta: „Úgy vélem, a hitelességnek biztosabb jelei vannak a Bibliában, mint bármely világi történelemben” (R. Watson: Two Apologies, London, 1820, 57. oldal). Az igazsághoz való feddhetetlensége bármilyen kérdésben helytállónak bizonyul, és ezt próba alá lehet vetni. Történelme pontos és megbízható. Például nem lehet sikeresen megcáfolni azt, amit arról ír, hogy Babilon a médek és perzsák kezébe került (Jeremiás 51:11, 12, 28; Dániel 5:28); azt sem lehet sikeresen kétségbe vonni, amit olyan emberekről ír, mint a babiloni Nabukodonozor (Jeremiás 27:20; Dániel 1:1), az egyiptomi Sésák király (1Királyok 14:25; 2Krónika 12:2), az asszír III. Tiglát-Piléser és Sénakhérib (2Királyok 15:29; 16:7; 18:13), a római Augusztus, Tibérius és Klaudius császár (Lukács 2:1; 3:1; Cselekedetek 18:2), a római Pilátus, Félix és Festus (Cselekedetek 4:27; 23:26; 24:27), valamint azt sem, amit az efézusi Artemisz templomról és az athéni Areopágusról ír (Cselekedetek 19:35, Újfordítású revideált Biblia; 17:19–34). Amit a Biblia ezekről vagy bármilyen más helyekről, emberekről, illetve eseményekről állít, az minden részletében történelmileg pontos.
Rasszok és nyelvek: Az is hiteles, amit a Biblia az emberiség rasszairól és nyelveiről ír. Tekintet nélkül a termetre, a kultúrára, a színre vagy a nyelvre, minden nép egyetlen emberi család tagja. Nem lehet sikeresen kétségbe vonni, hogy az egész emberi család, mely három vonalon, Jáfet, Khám és Sém vonalán született, Noén keresztül Ádámtól származik (1Mózes 9:18, 19; Cselekedetek 17:26). Sir Henry Rawlinson a következőt állítja: „Ha a bibliai beszámolót teljesen figyelmen kívül hagynánk, és csupán a nyelvi ösvények érintkezési pontjai által vezéreltetnénk magunkat, akkor is arra a végkövetkeztetésre jutnánk, hogy az a központ, amelyből a különböző vonalak sugárszerűen szétfutottak, Sineár síkságán volt” (G. Rawlinson: The Historical Evidences of the Truth of the Scripture Records, 1862, 287. oldal; 1Mózes 11:2–9).
Gyakorlatiasság: A Biblia tanításai, példái és tantételei a leggyakorlatiasabbak a modernkor emberének. Az ebben a könyvben található igazságos alapelvek és magas erkölcsi irányadó mértékek messze az összes többi könyv fölé emelik. Nem csak a Biblia ad választ fontos kérdésekre, de ez a könyv sok gyakorlatias javaslattal is szolgál, melyeket ha követnénk, sokat tenne a föld lakossága fizikai és elmebeli egészségének növelése érdekében. A Biblia a jóra és rosszra vonatkozóan olyan alapelveket fektet le, amelyek mércéül szolgálnak az igazságos üzleti kapcsolatokra (Máté 7:12; 3Mózes 19:35, 36; Példabeszédek 20:10; 22:22, 23), a szorgalmasságra (Efézus 4:28; Kolossé 3:23; 1Thessalonika 4:11, 12; 2Thessalonika 3:10–12), a tiszta erkölcsös viselkedésre (Galátzia 5:19–23; 1Thessalonika 4:3–8; 2Mózes 20:14–17; 3Mózes 20:10–16), az építő társaságra (1Korinthus 15:33; Zsidók 10:24, 25; Példabeszédek 5:3–11; 13:20) és a jó családi kapcsolatokra (Efézus 5:21–33; 6:1–4; Kolossé 3:18–21; 5Mózes 6:4–9; Példabeszédek 13:24). Mint ahogyan a híres pedagógus, William Lyon Phelps egyszer mondta: „Úgy hiszem, hogy a Biblia ismerete egyetemi tanfolyam nélkül értékesebb, mint egy egyetemi tanfolyam Biblia nélkül” (The New Dictionary of Thoughts, 46. oldal). John Quincy Adams a Bibliára vonatkozóan a következőt írta: „A világ összes könyve közül ez az, amelyik a leginkább hozzájárul ahhoz, hogy az ember jó, bölcs és boldog legyen” (Letters of John Quincy Adams to His Son, 1849, 9. oldal).
Tudományos pontosság: Ha a tudományos pontosságról van szó, a Biblia ebben sem szenved hiányt. Akár arról ír, hogy a föld miként lett fokozatos sorrendiségben elkészítve, azért hogy emberek lakjanak rajta (1Mózes 1:1–31), akár arról beszél, hogy a föld gömbölyű és a „semmiség” fölött függ (Jób 26:7; Ésaiás 40:22), legyen arról szó, hogy a mezei nyulat a kérődző állatok közé sorolja (3Mózes 11:6), vagy állítsa azt, hogy „a testnek élete a vérben van” (3Mózes 17:11–14), a Biblia tudományos szempontból megállja a helyét.
Kultúrák és szokások: Olyan kérdésekben, amelyek a kultúrákkal és a szokásokkal vannak kapcsolatban, a Bibliát semmilyen tekintetben sem találták tévesnek. A politikai dolgokat tekintve, a Biblia mindig a megfelelő ranggal illeti az uralkodót, olyannal amit az a megírás idején viselt. Heródes Antipásra és Lisániásra fejedelemként (negyedes fejedelemként) történik utalás, II. Heródes Agrippára mint királyra, Gallióra pedig mint tiszttartóra (Lukács 3:1; Cselekedetek 25:13; 18:12). A római időkben megszokott volt, hogy a győztes seregek a hadifoglyaikkal együtt diadalmenetekben vettek részt (2Korinthus 2:14). Az idegenek iránt mutatott vendégszeretetre, a keleti életformára, a telekvásárlás módjára, a szerződéskötések jogi eljárásmódjára és a héberek, valamint más népek körülmetélésére vonatkozóan utalás történik a Bibliában, és a Biblia mindezekben a részletekben pontos (1Mózes 18:1–8; 23:7–18; 17:10–14; Jeremiás 9:25, 26).
Őszinteség: A Biblia írói olyan őszinteséget mutattak, melyet más ókori íróknál nem lehet felfedezni. Már rögtön a legelején Mózes őszintén beszámolt saját bűneiről, valamint népének bűneiről és hibáiról — ezt az eljárásmódot a többi héber író is követte (2Mózes 14:11, 12; 32:1–6; 4Mózes 14:1–9; 20:9–12; 27:12–14; 5Mózes 4:21). Az olyan kiemelkedő személyek bűneit, mint például Dávid és Salamon, nem palástolták el, hanem feljegyezték (2Sámuel 11:2–27; 1Királyok 11:1–13). Jónás beszélt a saját engedetlenségéről (Jónás 1:1–3; 4:1). A többi próféta is ugyanilyen egyenes, őszinte jellemet mutatott ki. A Keresztény Görög Iratok írói is ugyanígy szem előtt tartották, hogy szavahihető beszámolókat írjanak, mint ahogyan az a Héber Iratokban megnyilvánult. Pál korábbi bűnös életútjáról beszél; az Írások elmondják, hogy Márk nem ragaszkodott a misszionáriusi munkához; és még Péter apostol hibáira is történik utalás (Cselekedetek 22:19, 20; 15:37–39; Galátzia 2:11–14). Az ilyen őszinte, nyílt beszámolók bizalmat építenek a Biblia azon állításával kapcsolatban, hogy az őszinte és szavahihető.
Sértetlenség: A tények a Biblia sértetlensége mellett tanúskodnak. A Biblia beszámolója elválaszthatatlanul egymásba fonódik az idők történelmével. A legegyszerűbb stílusban, egyenes, szavahihető utasítást ad. Isten Igazság-Szavától azt várnánk el, hogy az írói nyíltak és becsületesek legyenek, és elvárnánk az igazság iránti égő buzgalmukat és lelkiismeretes erőfeszítésüket, hogy így részletekbe menően elérjék a pontosságot (János 17:17).
Prófécia: Ha van egy dolog, ami egyedül bizonyítja, hogy a Biblia Jehova ihletett Szava, akkor az a próféciák területe. A Bibliában sok olyan prófécia van, amelyet jó előre megjövendöltek, és már beteljesedett.
Megóvás
Napjainkban a Szentírás egyetlen eredeti írásáról sem tudunk, hogy létezne. Jehova azonban arról intézkedett, hogy másolatokat készítsenek a régi, eredeti írások pótlására. Valamint a babiloni fogságtól és utána, amint a Palesztinán kívül élő sok zsidó közösség számbelileg növekedett, fokozottabb igény támadt az Írások egyre több másolatára. Ezt az igényt szakképzett másolók elégítették ki, akik rendkívüli erőfeszítést tettek, hogy kézirataikban elérjék a pontosságot. Ezsdrás is éppen ilyen férfi volt — „bölcs írástudó vala a Mózes törvényében, melyet az Úr, Izráel Istene adott vala” (Ezsdrás 7:6).
Az Írásokról évszázadokon keresztül kézzel készítettek másolatokat, s ez idő alatt a Biblia a Keresztény Görög Iratok hozzáadásával is kibővült. Ezeknek a Szent Iratoknak a fordításai vagy változatai más nyelveken is megjelentek. Valójában a Héber Iratokat éri az a megtiszteltetés, hogy az első olyan könyv lett, amelyet egy másik nyelvre fordítottak. Ezeknek a bibliai kéziratoknak és fordításoknak az ezrei napjainkig fennmaradtak.
Az első nyomtatott Biblia, a Gutenberg Biblia 1456-ban jött ki a nyomdából. Manapság a Bibliából (a teljesből vagy annak egy részéből) már több mint kétmilliárd példányt terjesztettek el, több mint 2000 nyelven. Ez azonban nem ment anélkül, hogy sok részről ne lettek volna nagy ellenállások. A Bibliának valójában több ellensége volt, mint bármely más könyvnek — a pápák és zsinatok a kiközösítés terhe mellett megtiltották a Biblia olvasását. A Bibliát szerető emberek ezrei veszítették el életüket, több ezer Biblia pedig a lángok martalékává vált. A Biblia fennmaradásáért folytatott harc egyik áldozata William Tyndale fordító volt, aki egyszer egy papi hivatást betöltő személlyel folytatott beszélgetésekor kijelentette: „Ha Isten megkíméli életemet, néhány év múlva elérem, hogy egy szántó-vető fiú többet tudjon a Szentírásból, mint ön” (John Foxe: Actes and Monuments, London, 1563, 514. oldal).
Az ilyen erőszakos ellenállásra való tekintettel a Biblia fennmaradásáért minden érdem és hálaadás Jehovát, a Szavának Megőrzőjét illeti. Ez a tény növeli Péter apostol szavainak jelentőségét, amelyet Ésaiás prófétától idézett: „minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: de az Úr beszéde megmarad örökké” (1Péter 1:24, 25; Ésaiás 40:6–8). Ezért hát jól tesszük, ha ebben a XX. században ’figyelünk rá, mint sötét helyen világító szövétnekre’ (2Péter 1:19; Zsoltárok 119:105). Az az ember, akinek „az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”, és aki az olvasottakat átviszi a gyakorlatba, az sikert arat, és boldog lesz (Zsoltárok 1:1, 2; Józsué 1:8). Ennek az embernek Jehova törvényei, emlékeztetői, rendeletei, parancsolatai és bírói döntései, amelyeket a Biblia tartalmaz, „édesebbek a méznél”, és az ebből nyert bölcsességek „kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is”, mivel ezek magát az életet jelentik neki (Zsoltárok 19:8–11; Példabeszédek 3:13, 16–18).