A siketek dicsőítik Jehovát
AZ ÉBREDJETEK! NIGÉRIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
NIGÉRIÁBAN Jehova Tanúinak sok éven keresztül nehézséget okozott, hogy a siket embereket a Bibliára tanítsák. Ez annak volt tulajdonítható, hogy nem volt elég olyan Tanú, aki ismerte volna a jelbeszédet. Ez a helyzet azonban most változóban van. Egyre több Tanú tanulta meg a jelbeszédet, és tanúskodik a siket lakosságnak. Ebben a fejlődésben nagy lépést jelentett Jehova Tanúinak az a kerületkongresszusa, amelyet több mint egy évvel ezelőtt tartottak meg Nigériában.
Az egyik küldött az otai (Nigéria) kongresszussal kapcsolatban ezt mondta: „Az izgatottságot érezni lehetett a levegőben.” Egy másik azt mondta, hogy „az áhítat és a csodálat érzése volt ott”. Mi indította őket ezeknek az érzéseknek a kifejezésére? Nigériában ekkor tolmácsolták először jelnyelven az egész programot. Abban az évben az egész országban megtartott 96 kongresszus közül ez volt az egyetlen, ahol ezt megtették.
A több ezer jelenlevő között 43 siket küldött volt, akik a pódiumtól balra ültek, a szektor elülső részében. Fölöttük függött egy nagy fehér tábla, melyre piros betűkkel a következő volt írva: „Jelbeszéd”. A siket küldöttek teljesen fellelkesültek, hogy ott lehetnek. Közülük az egyik ezt írta: „Óriási örömmel és könnybe lábadt szemmel írok most. »Tegnap« még csak harapdáltuk a szánkat, amikor megtudtuk, hogy más országokban milyen szellemi gondoskodás történik siket keresztény hittársaink számára. Fogalmunk sem volt arról, hogy ugyanilyen áldásban lesz nekünk is részünk.”
Ki volt jelen?
Nigéria minden részéről jöttek siket emberek. Az egyik siket Tanú magával hozta három siket bibliatanulmányozóját. Egy másik, siketekből álló csoport, mely oda is, és vissza is 700 kilométert utazott, hét hónapig gyűjtött pénzt a közlekedési eszközre. Amikor azonban elérkezett az utazás ideje, nem tudtak járművet bérelni az állam szállítási vállalatától, mivel akkor ünnepi időszak volt. Amikor az államhatóság megtudta, milyen nehézséggel néznek szembe, adott nekik 13 000 nairát (25 000 forintot), hogy ezzel segítsen nekik egy másfajta szállítási eszközhöz jutni!
Azok a családok is elutaztak, hogy részt vegyenek ezen a páratlan kongresszuson, ahol siket gyermekek voltak. Egy vidéken élő nő is hallott a kongresszusról, és a siket fiával eljött erre. Se ő, se pedig a siket fia nem tudott sokat a jelbeszédről. Amiket láttak, könnyekre fakasztották őket, és most már elhatározták, hogy megtanulják a jelbeszédet.
A több ezer jelenlevő között voltak néhányan, akik több száz kilométerről jöttek, csak hogy lássák, hogyan „hallják” a siketek a programot. Vasárnap a jelenlevők száma 13 936 volt — ez volt a legmagasabb szám a Nigériában megtartott 96 kongresszus közül. A siket küldöttek örültek, hogy részét képezhetik a nagy tömegnek.
A szemlélőkre nagy hatást gyakorolt
Sok siket akkor „hallotta” először a jó hírt jelnyelven. A halló emberek pedig ekkor láttak először jelbeszédet. Az egyik küldött elmondta, hogy meglepődött, amikor látta, hogy a program minden részét tolmácsolják: az énekeket, az imákat, a bejelentéseket, sőt még a drámát is! „Elsöprő volt” — mondta egy másik.
A siket küldöttek öröme az éneklésükben tükröződött. Kezüket lelkesedéssel használták, hogy dicsőítsék Jehovát. A halló személyeknek az volt a legmegindítóbb élményük, amikor nézték a siketek „éneklését”. Ez sokak szemébe könnyeket csalt. Hallani lehetett, amint az egyik küldött, értékelést kifejező csodálattal így kiáltott fel: „Ó, Jehova!” Egyik alkalommal, amikor az ének véget ért, a jelbeszédes szektorhoz közel ülők önkéntelenül is tapsviharban törtek ki.
A keresztelkedési beszéd után, amikor a keresztelkedésre jelöltek felálltak, a jelbeszédes szektorban egy fiatalember is felállt. Értékelést kifejező moraj hullámzott át a hallgatóságon, amikor a férfi az előadó által feltett két kérdésre jelelve „igen”-nel válaszolt.
Micsoda öröm töltötte el a siket küldötteket, hogy az ország más részeiről érkezett szellemi testvéreikkel és testvérnőikkel találkoznak! Karok és ujjak kezdtek izgatottan mozogni, amikor a siketek megismerkedtek egymással. Nagyon sok kézfogás történt ott, és sokan címet cseréltek.
Kilenc tolmács (jelelő) érkezett az ország különböző részeiről. Csodálatos volt látni, amikor a kezük és karjuk könnyedén lejelelt minden előadást és éneket. Erőfeszítéseikért ölelésekkel, kézfogásokkal és dicséretekkel jutalmazták őket. Kérdések áradatát is rájuk zúdították: Hogyan tanultad ezt? Hogyan tudom én is megtanulni? Vannak olyan könyvek, amelyek a jelnyelvet tanítják?
Egy új terület nyílik meg
A siket emberek számára a kongresszus fénypontja volt, amikor az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyv jelbeszédes változatát videón közreadták. Többeket arra ösztönöztek, hogy tanulják meg a jelbeszédet, és ennek a tanítói segédeszköznek a segítségével egész Nigériában elérjék a siket embereket. A kongresszus sokakat arra az elhatározásra juttatott, hogy pontosan ezt tegyék.
Az egyik testvérnő a következőt mondta: „Régen, amikor a szántóföldi szolgálat során találkoztunk egy siket emberrel, egyszerűen csak továbbmentünk a következő házhoz. Most már tudjuk, mit kell tennünk.” A becslések szerint Nigériában ötmillió hallássérült van, és biztos, hogy ez a lehetőségek széles skáláját rejti magában. Az egyik testvér ezt mondta: „Ez még csak a kezdet. Most arra van szükség, hogy ápoljuk ezt az új területet.”
A kongresszus óta eltelt hónapokban éppen ez van folyamatban. Összehangolt erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy Nigériában a hallássérült emberek millióinak Isten Szava igazságait tanítsák. Nekik is ismeretet kell szerezniük az Isten Királysága alatt eljövendő új világról szóló jó hírről, ahol csodagyógyítás fog végbemenni, és „a süketek fülei megnyittatnak” (Ésaiás 35:5).