A gyermekek szexuális kizsákmányolása világméretű probléma
AZ ÉBREDJETEK! SVÉDORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
Az emberi társadalmat a gyermekmegbecstelenítés felháborító viselkedésformája rendíti meg, mely terület és hajlam egészen az elmúlt évekig nem igazán volt széles körben ismeretes. Hogy megvizsgálják, mit lehetne tenni ezzel kapcsolatban, 130 ország képviselője találkozott Stockholmban (Svédország) az első olyan világkongresszuson, amely a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen ült össze. Az Ébredjetek! egyik svédországi tudósítója is jelen volt ezen.
AMIKOR Magdalen 14 éves volt, elcsalták egy manilai (Fülöp-szigetek) kocsmába, hogy ott „hostessként” dolgozzon. Munkája valójában abból állt, hogy férfi kuncsaftokat vigyen egy kis szobába, és meztelenre vetkőzzön, hogy a páciensek szexuálisan kizsákmányolják — egy éjszaka átlagosan 15 férfi fordult meg nála, szombatonként pedig 30. Néha, amikor a kislány azt mondta, nem bírja tovább, az üzletvezető arra kényszerítette, hogy folytassa. A kislány gyakran hajnali négykor fejezte be a munkáját, s kimerültnek, depressziósnak és nyomorultnak érezte magát.
Egy fiatal, akit Sareounnak hívnak, árván maradt utcafiú volt Phnom Penhben (Kambodzsa). Szifiliszben szenvedett, és arról volt ismert, hogy külföldiekkel van „találkája”. Egy pagodában adtak neki szálláshelyet, ahol egy exszerzetes „vigyázott rá”. Ez az ember azonban szexuális erőszakot tett a fiún, és arra bírta rá, hogy külföldiekkel közösüljön. Amikor a pagodában Sareoun szálláshelyét lerombolták, nagynénjével kezdett lakni, de még mindig arra kényszerítették, hogy az utcán dolgozzon.
Ez csupán két példa azok közül a szörnyű problémák közül, amelyekkel a múlt évben azon a világkongresszuson foglalkoztak, amely a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen ült össze. Milyen széles körben terjedt el ez a gyakorlat? Gyermekek százezreit érinti — néhányan még azt is mondják, hogy több milliót. Az egyik képviselő a következőképpen foglalta össze a problémát: „A gyermekeket úgy vásárolják meg, és úgy adják el, mint szexuális és gazdasági árucikkeket. A határokon belül és azokon kívül úgy üzérkednek velük, mint a csempészárukkal, bordélyházakba zárják őket, és arra kényszerítik, hogy a szexuális kizsákmányolók tömegeinek engedelmeskedjenek.”
Göran Persson svéd miniszterelnök az összegyűltekhez intézett nyitó szavaiban úgy jellemezte ezt a kizsákmányolást, mint amely „a bűnözés legbrutálisabb, legkegyetlenebb és legundorítóbb kategóriája”. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik képviselője azt mondta, hogy ez „egy abszolút értelemben vett támadás a gyermekek ellen . . ., totálisan aljas, és az emberi jogok megsértésének az elképzelhető leghitványabb módja”. Az egész kongresszus alatt a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatban sok hasonló, a felháborodottságukat tükröző kifejezésnek adtak hangot a szónoki emelvényről, amint ennek a hatáskörét, jellegét, okait és hatásait vizsgálták.
Ahogyan egy forrásmű írja: „Elterjedési területe nemzetközi méretű, hatása pedig több nemzedékre terjed.” Egy másik a következőt írja: „A becslések szerint évente 1 millió gyermekről gondolják, hogy belép a több milliárd dolláros, illegális szexpiacba.” Mi ennek a hatása? „Aláássa a gyermekek méltóságérzetét, identitását és önbecsülését, a bizalomra való képességük pedig eltompul. Fizikai és érzelmi egészségük kockázatnak van kitéve, jogaikat megsértik, jövőjüket pedig veszélyeztetik.”
Néhány ok
Milyen okai vannak ennek a rendkívül gyorsan növekvő problémának? Azt mondták, hogy néhány gyermeket „a körülmények kényszerítik a prostitúcióba, mint olyan megoldásba, amely által életben maradnak az utcákon, vagy így támogatják a családjukat, illetve így tudnak ruhát és élelmiszert vásárolni. Másokat a média hirdetéseiben megjelenő reklámok ostroma csábít el.” Megint másokat elrabolnak és prostitúcióra kényszerítenek. Az erkölcsi értékek mindenhol bekövetkező gyors romlását, valamint a reménytelenség általános érzését említették még az okok között.
Sok lány és fiú a család által elkövetett erőszak miatt keveredik a szexkereskedelembe — őket az otthoni erőszak és a vérfertőzés kergeti ki az utcára. Ott annak a kockázatnak vannak kitéve, hogy pedofil emberek és mások, sőt úgy tűnik, hogy még néhány rendőr is megerőszakolja őket. Erről a problémáról szól a Kids for Hire (Gyermekek bérbevétele) című beszámoló, mely a Brazíliában élő hatéves Katiáról is ír. Amikor egy rendőr elfogta őt, arra kényszerítette, hogy hajtson végre erkölcstelen aktusokat, és azzal fenyegette, hogy ha elmondja ezt a rendőrfőnöknek, megöli a kislány családját. A következő nap öt másik férfival tért vissza a rendőr, és mindegyikőjük azt akarta a kislánytól, hogy nekik is ugyanazt a szexuális szolgáltatást nyújtsa.
A gyermekek állampolgári jogaival foglalkozó biztos, egy svéd hivatalnok, a következőt mondta a képviselőknek: „Amikor tanulmányokat végzünk a gyermekprostitúció okaival kapcsolatban, semmi kétség afelől, hogy a [szex]turizmus az egyik fő ok.” Egy beszámoló ezt írta: „Az elmúlt tíz évben a gyermekprostitúció hihetetlen mértékű elterjedését közvetlenül a turizmus okozta. Újabban a fejlődő országok által nyújtott gyermekprostitúció vonzza a turistákat.” Az egész világon nagy igényt teremtenek a gyermekprostituáltakra az Európából, az Egyesült Államokból, Japánból és máshonnan kiinduló „szextúrák”. Egy európai légitársaság egy félreérthetetlenül szexuális testtartást felvevő gyermeket ábrázoló karikatúrát használ a szextúrák reklámozására. Az utazási irodák minden évben szextúrák ezreit szervezik meg.
A kiváltó okok hosszú listáján ott van még az is, hogy a gyermekszexipart nemzetközileg is előmozdítják az új technika által. A beszámolók szerint az Internet, más számítógépes technikákkal együtt, a pornográfia legnagyobb forrása. Az olcsó videoberendezések is hasonlóképpen megkönnyítik a gyermekpornográfia rögzítését.
Kik ezek?
A gyermekeket megbecstelenítő felnőttek közül sokan pedofilek. Egy pedofil ember természetellenes szexuális vonzalmat érez a gyermekek iránt. Svédországban a gyermekek állampolgári jogaival foglalkozó biztos szerint „ezek az emberek nem feltétlenül korosodó, rendezetlen, esőkabátot viselő férfiak vagy erőszakos, férfias típusok. Egy tipikus pedofil ember művelt, középkorú férfi, aki gyakran gyermekekkel foglalkozik mint tanár, orvos, szociális dolgozó vagy lelkész.”
A svéd csoport egy 12 éves Fülöp-szigeteki kislány, Rosario példáját hozta fel, akit egy szextúrán lévő személy, egy ausztriai orvos becstelenített meg. A nemi erőszak a kislány életébe került.
Carol Bellamy, a Genfben székelő UNICEF (Egyesült Nemzetek Gyermekvédelmi Alapja) ügyvezetője a 12 éves filippínó lányra vonatkozóan a következőt mondta: „Gyakran pontosan azok a felnőttek teszik lehetővé és állandósítják ezt a tűrhetetlen gyakorlatot, akiket a gyermekek gondozásával és védelmezésével bíztak meg. Tanárok, egészségügyi szakemberek, rendőrök, politikusok és a papság tagjai azok, akik arra használják a tekintélyüket és hatalmukat, hogy szexuálisan kizsákmányolják a gyermekeket.”
A vallásnak is része van benne
A római katolikus egyház egyik képviselője, aki jelen volt a stockholmi kongresszuson, kijelentette, hogy a gyermekek kizsákmányolása a „bűncselekmények legfertelmesebb fajtája”, valamint „a mélyreható eltorzulás és az értékek összeomlásának következménye”. A katolikus egyházat ennek ellenére súlyosan érintik a saját papságából kikerülő emberek által gyakorolt ilyenfajta szokások.
A Newsweek az 1993. augusztus 16-ai számában, a „Papok és megbecstelenítések” című cikkben „az Egyesült Államok katolikus egyháza modernkori történelmének legsúlyosabb papi botrányáról” számolt be. Ezt írta: „Míg 1982 óta a becslések szerint 400 pap ellen tettek vallomást, néhány egyházi személy úgy következtet, hogy mintegy 2500 pap molesztált gyermekeket vagy tizenéveseket . . . A pénzveszteségen kívül a botrány az egyházra óriási szégyent hozott — és ezzel valamelyest csökkent az erkölcsi tekintélye.” Más vallások világszerte ugyanebben a helyzetben vannak.
Ray Wyre, aki szexuális bűncselekmények szakértője az Egyesült Királyságban, a stockholmi kongresszuson két olyan fiúról beszélt, akiket egy pap szadista módon megbecstelenített. Ezek közül a fiúk közül az egyiknek most egy olyan ügynöksége van, amely a papok áldozatául esett, megbecstelenített gyermekekkel foglalkozik, a másik fiú pedig maga is megbecstelenítővé vált.
Mettanando Bhikkhu, egy thaiföldi buddhista tudós arról számolt be, hogy „a buddhizmus vallási gyakorlatainak bizonyos fajtái is felelősek azért, hogy Thaiföldön a gyermekek üzleti célokat szolgáló szexuális kizsákmányolása a legkülönbözőbb szinteken folyik. Thaiföldön a helybeli falvakban a szerzetesek néha hasznot húznak abból a pénzből, amit azok a gyerekek küldenek a közösségnek, akiket prostitúcióra kényszerítettek.”
Mit lehet tenni?
Dr. Julia O’Connell Davidson, az Egyesült Királyság Leicester Egyetemének egyik munkatársa a kizsákmányolók viselkedése indokainak megvitatására kérte a kongresszust. Az erőszaktevők gyakran a gyermek feltételezett szexuális romlottságára és erkölcstelenségére összpontosítanak, s azt bizonygatják, hogy a gyermek már amúgy is be van szennyezve, és romlott. Más kizsákmányolók azt az eltorzított és hamis állítást hozzák fel, hogy tetteikből semmiféle kár sem fog származni, és hogy ebből a gyermek még hasznot is merít.
Egy bizottság, amely a szexturizmussal foglalkozik, azt javasolta, hogy az iskolai tantervben lévő oktatással küzdjenek ez ellen. Ezenkívül az egész utazás alatt — indulás előtt, utazás alatt és amikor elérnek a célállomásukra — olyan felvilágosításhoz kellene jutniuk az utazóknak, amely a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen szól.
Az új kommunikációs technikákra vonatkozóan egy bizottság azt ajánlotta, hogy a nemzeteknek irányelvekről kellene gondoskodniuk annak az anyagnak a kitörlését illetően, amely a gyermekek kizsákmányolásáról szól. Egy olyan nemzetközi ügynökség felállítását vették fontolóra, amely e terület tevékenységének koordinálásával foglalkozik. Egy másik bizottság azt javasolta, hogy a számítógéppel létrehozott gyermekpornográfiát és általában véve minden más dolognak a birtoklását, ami ezzel kapcsolatos, az összes országban bűncselekménynek kellene tartani, amelyre a törvény büntetést ró ki.
Mit tehetnek a szülők? Egy bizottság, amely a média szerepével foglalkozik, azt javasolta, hogy a szülők vállalják a felelősséget a gyermekeik megvédéséért. A következőt állította: „Amint a gyermekek növekszenek, a szülők nemcsak a média felhasználásával irányíthatják őket, hanem még úgy is, hogy további felvilágosítást és magyarázatot adnak nekik, valamint különböző információforrásokat használnak fel, hogy így ellensúlyozzák a média hatását, és segítsenek a gyermeknek növekedni a megértésben.”
Egy svéd tévéműsor, mely tudósított a kongresszusról, annak szükségét hangsúlyozta, hogy a szülők jobban vigyázzanak a gyermekeikre, és figyelmeztessék őket a veszélyekre. Még a következő tanácsot is adta: „Gyermekeidet ne csak a »romlott, idősödő férfiaktól« intsd óva, mivel a gyermekek . . . akkor úgy gondolják, hogy csak az idősebb, rendezetlen külsejű férfiakkal kell óvatosan bánniuk, pedig az a személy, aki ilyen bűncselekedeteket elkövet, nagyon jól öltözött is lehet, egyenruhát vagy szép öltönyt viselve. Azok ellen az idegenek ellen intsd hát őket, akik szokatlan érdeklődést mutatnak irántuk.” Persze a gyermekek figyelmét bárki olyan személyre is fel kell hívni — és arra kell buzdítani, hogy jelentsék a hatóságoknak —, aki szeméremsértő módon közeledik feléjük, és ezek között olyan személyek is lehetnek, akiket a gyermekek ismernek.
Az egyedüli megoldás
Amire a stockholmi kongresszus nem tudott javaslatot tenni, az az volt, hogy miként lehet a gyermekek szexuális kizsákmányolásának okaival megbirkózni. Ezek az okok magukban foglalják a mindenhol megnyilvánuló, gyorsan romló erkölcsi értékeket; a növekvő önzést és az anyagi dolgok iránti mohó vágyat; azon törvények iránti egyre nagyobb tiszteletlenséget, amelyek megvédik az embereket az igazságtalanságtól; a szellemi jólét, a méltóság és mások életének egyre nagyobb mértékben való figyelmen kívül hagyását; a családi elrendezés gyors összeomlását; a túlnépesedésnek, a munkanélküliségnek, az urbanizációnak és a kivándorlásnak köszönhető széles körű szegénységet; a külföldiekkel és menekültekkel szemben egyre inkább eluralkodó rasszizmust; a kábítószerek egyre nagyobb mértékben történő előállítását és kereskedelmét; valamint az elfajult vallásos nézeteket, gyakorlatokat és hagyományokat.
Bár a gyermekek szexuális kizsákmányolása megdöbbentő, az ilyen gonoszság nem lepi meg azokat, akik figyelmesen olvassák a Bibliát. Miért? Mert most abban az időben élünk, amit a Biblia az „utolsó napoknak” nevez, és amelyek Isten szava szerint „nehezen elviselhető, válságos idők” (2Timótheus 3:1–5, 13, NW). Csodálkozol hát, hogy az erkölcs egyre rosszabbá válik?
A Biblia azonban előremutat a világ nagy problémáinak egyedüli megoldására — a Mindenható Isten által elvégzett teljes megtisztításra. Hamarosan meg fogja mutatni erejét, és mindazokat el fogja távolítani a földről, akik nem tartják be igazságos alapelveit és törvényeit: „az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak” (Példabeszédek 2:21, 22; 2Thessalonika 1:6–9).
Azok között, akik „kivágattatnak”, mindazok ott lesznek, akik a gyermekekből prostituáltakat csinálnak, és azok a romlott emberek is, akik visszaélnek a gyermekekkel. Isten Szava a következőket jegyzi meg: „se paráznák . . . se házasságtörők . . . se férfiszeplősítők [vagy akik kisfiúkat szeplősítenek meg] . . . nem örökölhetik Isten országát” (1Korinthus 6:9, 10). Még azt is hozzáfűzi, hogy az „útálatosoknak . . . és paráznáknak . . . a második halál”, az örök megsemmisülés lesz az osztályrészük (Jelenések 21:8).
Isten meg fogja tisztítani a földet, és a dolgok egy teljesen új és igazságos rendszerét fogja bevezetni — „új eget és új földet” (2Péter 3:13). Akkor, abban az új világban, amelyet ő készít, a romlott, elferdült emberek soha többé nem fogják kihasználni az ártatlanokat. Az ártatlanoknak pedig soha többé nem kell attól félniük, hogy áldozattá válnak, mivel „senki meg nem rettenti őket” (Mikeás 4:4).
[Oldalidézet a 12. oldalon]
„A bűnözés . . . legkegyetlenebb és legundorítóbb kategóriája” (Svédország miniszterelnöke).
[Oldalidézet a 13. oldalon]
„Minden héten 10-12 millió férfi látogat meg fiatal prostituáltakat” (A londoni The Economist).
[Oldalidézet a 14. oldalon]
A fejlődő országokban a szexturizmus az egyik fő oka a gyermekek kizsákmányolásának
[Kiemelt rész a 13. oldalon]
Szexturizmus — miért?
(Néhány ok, amiért a turisták gyermekekkel való szexualitásba bocsátkoznak.)
1. Az ismeretlenség, amit a turista élvez, megszabadítja őt az otthoni társadalmi megkötöttségektől.
2. Mivel a turisták csak egy kicsit, vagy egyáltalán nem értik a helyi nyelvet, könnyen félre lehet őket vezetni, hogy azt higgyék, egy gyermekkel folytatott szexuális viszonyért való fizetés elfogadott, vagy olyan módszer, amellyel segítenek a gyermekeknek megszabadulni a szegénységtől.
3. A rasszista magatartásformák arra késztetik a látogatókat, hogy kizsákmányoljanak másokat, akiket alsóbb rendűeknek tekintenek.
4. A turisták gazdagnak érzik magukat, amikor azt látják, hogy a szexuális szolgáltatásokat könnyen megengedhetik maguknak a fejlődő országokban.
[Kiemelt rész a 15. oldalon]
A probléma világméretű kiterjedtsége
(A következő becslések különböző kormányhatalmaktól és más szervezetektől származnak.)
Brazília: Legalább 250 000 gyermekprostituált van.
Egyesült Államok: Hivatalos források azt állítják, hogy több mint 100 000 gyermek van benne a szexiparban.
Fülöp-szigetek: 40 000 gyermek van benne a szexiparban.
India: 400 000 gyermek van benne a szexiparban.
Kanada: Tizenéves lányok ezreit teszik prostituálttá szervezett kerítőcsoportok.
Kelet-Európa: 100 000 utcagyerek van. Sokat közülük nyugat-európai bordélyházakba küldenek.
Kína: 200 000-500 000 gyermekprostituált van. Az elmúlt években körülbelül 5000 kínai lányt csalogattak át a határon, és Mianmarban prostituáltakként eladták őket.
Kolumbia: Bogotá utcáin a szexuálisan kizsákmányolt gyermekek száma az elmúlt hét évben megötszöröződött.
Mianmar: Minden évben 10 000 lányt és nőt visznek thaiföldi bordélyházakba.
Mozambik: Segélyezési ügynökségek azzal vádolták az ENSZ békefenntartó csapatait, hogy szexuálisan kizsákmányolják a gyermekeket.
Srí Lanka: A 6 és 14 év közötti gyermekek közül 10 000-et tettek bordélyházi rabszolgává, a 10—18 évesek pedig függetlenül dolgoznak turista üdülőhelyeken.
Tajvan: 30 000 gyermek van benne a szexiparban.
Thaiföld: 300 000 gyermek van benne a szexiparban.