Az igazság a hazugságról
„HAZUG vagy!” A fejedhez vágták már valaha is ezeket a csípős szavakat? Ha igen, kétségtelenül tisztában vagy azzal az érzelmi ütéssel, mellyel ezek járnak.
Éppen úgy, ahogy egy becsben tartott váza is darabokra törhet, ha a földre esik, egy értékes kapcsolat is tönkremehet a hazugság miatt. Az igaz, hogy egy idő után talán képes vagy rendbe hozni a kárt, de a kapcsolat talán sohasem lesz ugyanolyan.
A Lying—Moral Choice in Public and Private Life (Hazudozás — erkölcsi választás a köz- és a magánéletben) című könyv a következőket írja: „Akik rájönnek, hogy hazudtak nekik, azok óvatosak a kapcsolat újrakezdését illetően. És az újonnan felfedezett hazugságok fényében tekintenek vissza a múltbeli hitükre és cselekedetükre.” Miután lelepleződik a csalás, az egykor nyílt kommunikációtól és bizalomtól virágzó kapcsolatot talán elfojtja a gyanakvás és a kétely.
A hazudozással kapcsolatos összes kedvezőtlen érzéssel együtt a következő kérdést kell feltennünk: „Hogyan kezdődhetett egy ilyen körmönfont szokás?”
Az első hazugság
Amikor Jehova Isten megteremtette az első emberpárt, Ádámot és Évát, egy gyönyörű, kertszerű otthonba helyezte őket. Otthonuk mentes volt mindenféle csalástól vagy ámítástól. Ez valóban paradicsom volt!
Éva megteremtése után egy bizonyos idővel azonban Sátán, az Ördög egy csábító ajánlattal közelítette meg Évát. Azt mondta neki, hogy ha eszik „annak a fának gyümölcséből”, melytől Isten eltiltotta, nem hal meg, ahogyan azt Isten mondta. Ehelyett inkább ’olyan lesz, mint az Isten: jónak és gonosznak tudója’ (1Mózes 2:17; 3:1–5). Éva hitt Sátánnak. Vette a gyümölcsöt, evett belőle, majd adott a férjének is. Nem váltak azonban olyanná, mint Isten, ahogyan azt Sátán ígérte; ehelyett Ádám és Éva engedetlen bűnösökké, a romlottság rabszolgáivá váltak (2Péter 2:19). Sátán pedig azzal, hogy elmondta ezt az első hazugságot, a „hazugság atyja” lett (János 8:44). Idővel ez a három bűnös megtanulta, hogy sem a hazug, sem pedig az, aki bízik a hazugságban, nem arathat győzelmet.
Halált okozó hatások
Jehova azt akarta, hogy az összes égi és földi teremtménye tudatában legyen annak, hogy a szándékos engedetlenség nem marad büntetlenül. Gyorsan cselekedett azáltal, hogy arra ítélte a lázadó szellemteremtményt, hogy élete hátralevő részét Isten szent szervezetén kívül élje le. Ezenkívül Jehova Isten végül gondoskodni fog Sátán teljes elpusztításáról. Ez akkor fog megtörténni, amikor az Isten által megígért „mag” végső csapást mér a fejére (1Mózes 3:14, 15; Galátzia 3:16).
Ami Ádámot és Évát illeti, száműzték őket az Éden kertjéből. Isten ezt az ítéletet mondta ki Ádám felett: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” Idővel mind ő, mind pedig Éva meghalt, ahogyan azt Isten előre megmondta (1Mózes 3:19).
Mint Ádám leszármazottai, az egész emberi család „a bűn alá” lett „rekesztve”. Az egész emberiség tökéletlenséget örökölt, és ez halálhoz vezet (Róma 5:12; 6:23; 7:14). Mennyire megdöbbentők ennek az első hazugságnak a következményei! (Róma 8:22).
Mélyen gyökerező szokás
Mivel Sátánt és azokat az angyalokat, akik csatlakoztak hozzá az Isten elleni lázadásban, még nem végezték ki, nem kell meglepődnünk azon, hogy ők ’hazug beszédre’ ösztönzik az embereket (1Timótheus 4:1–3). Ennek eredményeképpen a hazugság mélyen meggyökeresedett az emberi társadalomban. A Los Angeles Times a következő megjegyzést tette: „A hazugság olyannyira intézményes formát öltött, hogy a társadalom most már túlnyomórészt érzéketlenné vált ezzel szemben.” Manapság sokan szoros összefüggésbe hozzák a politikát és a politikusokat a hazugsággal, de tudtad azt, hogy a vallásvezetők is a legközismertebb hazudozók között vannak?
Jézus vallásos ellenfelei a földi szolgálata alatt hazugságot terjesztettek róla (János 8:48, 54, 55). Jézus nyilvánosan leleplezte őket, ezt mondván: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni . . . Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (János 8:44).
Emlékszel arra a hazugságra, ami akkor terjedt el, amikor Jézus sírját a feltámadása után üresen találták? A Biblia azt írja, hogy a főpapok „sok pénzt adának a vitézeknek, ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopák őt, mikor mi aluvánk.” Ez a hazugság széles körben elterjedt, és sok embert félrevezettek vele. Mennyire gonoszak voltak a vallásvezetők! (Máté 28:11–15).
Vallásos hazugságok napjainkban
Melyik az a szembetűnő hazugság, amelyet napjainkban a vallásvezetők mondanak? Ez hasonló ahhoz, amit Sátán mondott Évának: „Bizony nem haltok meg” (1Mózes 3:4). De Éva igenis meghalt, és visszatért a földbe, a porba, amiből teremtetett.
De vajon csak úgy tűnt, mintha meghalna, valójában pedig valamilyen más formában élt tovább? A halál csupán ajtó egy másik életbe? A Biblia semmiféle jelét sem adja annak, hogy Évának valamilyen tudattal bíró része tovább élt volna. A lelke nem élt tovább. Ő vétkezett az Isten iránti engedetlenséggel, és a Biblia ezt mondja: „a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” (Ezékiel 18:4). Éva a férjéhez hasonlóan élő léleknek lett megteremtve, és az élete mint élő léleké, megszűnt (1Mózes 2:7). A halál állapotáról a Biblia a következőt mondja: „a halottak semmit nem tudnak” (Prédikátor 9:7). Akkor hát mit tanítanak általában az egyházak?
Az egyházak gyakran azt tanítják, hogy az embereknek van egy halhatatlan lelkük, amit a halál felszabadít, hogy egy másik életet éljen — vagy üdvösségben, vagy gyötrelemben. Egy katolikus enciklopédia például ezt mondja: „Az egyház kifejezetten mint igaz hitet tanítja azt, hogy a pokol fájdalmai örökké tartanak, és ezt senki sem tagadhatja vagy kérdőjelezheti meg anélkül, hogy az nyilvánvaló eretnekség ne lenne” (The Catholic Encyclopedia, 1913-as kiadás, 7. kötet, 209. oldal).
Mennyire különbözik ez a tanítás attól, amit a Biblia félreérthetetlenül állít! A Biblia azt tanítja, hogy amikor egy ember meghal, „visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei” (Zsoltárok 146:4). Így hát a Biblia szerint a halottak semmilyen fájdalomtól sem szenvednek, mivel ők egyáltalán semminek sincsenek a tudatában. A Biblia ezért a következőre buzdít: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [az emberiség közös sírjában], a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:12).
Résen kell lenni
Mint ahogy Jézus napjaiban sok embert félrevezettek a papok hazugságai, éppen úgy fennáll az a veszély is, hogy napjaink vallásvezetőinek hamis tanításai megtévesztenek bennünket. Ezek az emberek „az Isten igazságát hazugsággá változtatták”, és olyan hamis tanításokat támogatnak, mint például az emberi lélek halhatatlansága, és olyan elgondolást, miszerint az emberek lelke gyötrődni fog a pokoltűzben (Róma 1:25).
Ráadásul a mai vallások általában véve egy szintre emelik az emberi hagyományokat és filozófiákat a Biblia igazságával (Kolossé 2:8). Így Istennek az erkölcsre vonatkozó törvényeit — beleértve ebbe a becsületességet és a szexuális viselkedést is — relatívnak, nem pedig abszolútnak tekintik. Ennek az az eredménye, amit a Time folyóirat a következőképpen ír le: „A hazugságok a társadalmi bizonytalanságban virágzanak, amikor az emberek többé nem értik azokat a szabályokat, vagy nem értenek egyet azokkal, amelyek az egymás iránti viselkedést irányítják.” (Vö. Ésaiás 59:14, 15; Jeremiás 9:5.)
Ha olyan környezetben élünk, ahol az igazságot nem nagyon becsülik, az megnehezíti Isten azon intésének figyelembevételét, hogy ne hazudjunk. Mi segíthet, hogy minden időben igazmondók legyünk?
Állj ki az igazság mellett
Az az óhajunk, hogy dicsőítsük Teremtőnket, megadja nekünk a legjobb ösztönzést arra, hogy kifejlesszük az igazmondást. Lényegében a Biblia „igaz Istennek” nevezi őt (Zsoltárok 31:6, Újfordítású revideált Biblia). Ha tehát az az óhajunk, hogy örömet szerezzünk Teremtőnknek, aki utálja a „hazug nyelvet”, arra érzünk majd ösztönzést, hogy utánozzuk őt (Példabeszédek 6:17). Hogyan tehetjük meg ezt?
Isten Szavának buzgó tanulmányozása feltárhatja nekünk, hogy mit jelent ’szólni az igazságot a felebarátunkkal’ (Efézus 4:25). Azonban pusztán annak ismerete, hogy mit kíván meg tőlünk Isten, még nem elég. Ha a mai világunkban élő sok emberhez hasonlóan nem mindig hajlunk az igazmondásra, igazi erőfeszítést kell tennünk, hogy ezt cselekedjük. Talán szükséges lehet Pál apostol példáját követnünk abban, hogy legyünk kemények önmagunkhoz. Pál ezt írta: „megsanyargatom testemet és szolgává teszem” (1Korinthus 9:27).
Az ima további segítség abban a harcban, hogy minden időben igazat mondjunk. Ha Jehovához könyörgünk segítségért, ’rendkívüli erőnk’ lehet (2Korinthus 4:7, Úf). „Az igazmondó ajak” megtartása és a ’hazugság nyelvének’ elvetése valóban igazi küzdelmet jelenthet (Példabeszédek 12:18). Jehova segítségével azonban megvalósítható (Filippi 4:13, NW).
Mindig emlékezz arra, hogy Sátán, az Ördög tünteti fel a hazudozást normális dolognak. Az első nőt, Évát úgy vezette félre, hogy rosszindulatúan hazudott neki. Mi azonban teljesen tisztában vagyunk Sátán hazug módszereinek katasztrofális következményeivel. Megszámlálhatatlan szenvedés zúdult az emberi családra egy önző hazugság és három önző személy — Ádám, Éva és Sátán — miatt.
Igen, az igazság a hazugságról az, hogy ez hasonló a halált okozó méreghez. Szerencsére azonban tehetünk ennek érdekében valamit. Felhagyhatunk a hazudozással, és örökké élvezhetjük Jehovának, annak az Istennek a kegyét, aki „nagy irgalmasságú és igazságú” (2Mózes 34:6).
[Oldalidézet a 19. oldalon]
A hazugság hasonló a halált okozó méreghez
[Kép a 17. oldalon]
A hazugság hatásai olyanok, mint egy váza összetörése