Együttélés a tanulási zavarral

A hatéves Davidnek a nap kedvenc szakasza a mesélés. Nagyon szereti, amikor az anyukája felolvas, és semmi nehézséget sem okoz neki a hallottakra való emlékezés. Davidnek azonban van egy problémája. Ő maga nem tud olvasni. Valójában bármilyen feladat, ami vizuális ügyességet kíván meg, bosszúságot okoz neki.

Sarah most harmadikos az iskolában, írása azonban szokatlanul hanyag. Betűit nem jól formálja, néhányat pedig visszafelé ír le. Szülei nyugtalanságát az a tény is fokozza, hogy Sarah-nak még a saját neve leírásával is gondja van.

Josh-nak, egy fiatal tizenévesnek, minden iskolai tantárgy jól megy, kivéve a matematikát. A számbeli értékek fogalma teljesen megzavarja őt. Josh-t már csupán az is feldühíti, ha ránéz a számokra, amikor pedig leül, hogy megcsinálja a matematika-házifeladatát, hirtelen elromlik a kedve.

MI A hiba Daviddel, Sarah-val és Josh-sal? Egyszerűen csak lusták, makacsok vagy talán nehéz felfogásúak? Egyáltalán nem. Ezek közül a gyermekek közül mindegyiknek átlagos vagy átlagon felüli az intelligenciája. Mégis mindegyikőjüket gátolja a tanulási zavar. David dyslexiában szenved, mely kifejezést számos, olvasással kapcsolatos nehézségre használják. Sarah-nak az írással kapcsolatos rendkívüli nehézségét dysgraphiának hívják. Az pedig, hogy Josh képtelen felfogni az alapvető matematikai fogalmakat, dyscalculiaként ismeretes. Ez csupán három a tanulási zavarok közül. Sokkal több van ezeknél, és néhány szakértő úgy becsüli, hogy mindent egybevetve, az Egyesült Államokban élő gyermekeknek legalább 10 százalékát érintik ezek.

A tanulási zavarok meghatározása

Az igaz, hogy a legtöbb fiatal időnként nehéznek találja a tanulást. Általában azonban ez még nem utal tanulási zavarra. Ehelyett egyszerűen azt mutatja, hogy minden gyermeknek vannak erősségei és gyengeségei a tanulás területén. Néhányuknak jó a hallásuk; ők hallás által is elég jól fel tudják fogni az információkat. Mások inkább a látásra orientálódnak — ők az olvasás által tanulnak jobban. Az iskolában azonban a tanulókat csoportostól berakják egy tanterembe, és mindegyiküktől elvárják, hogy tanuljanak, függetlenül attól, hogy mi a felhasznált tanítási módszer. Ezért elkerülhetetlen, hogy néhányuknak ne legyen nehézségük a tanulással.

Egyes szakemberek szerint azonban különbség van az egyszerű tanulási nehézségek és a tanulási zavar között. Úgy magyarázzák, hogy a tanulási nehézségeket türelemmel és erőfeszítéssel le lehet győzni. Ezzel szemben a tanulási zavarokról azt mondják, hogy ezeknek sokkal mélyebben vannak a gyökereik. „Úgy tűnik, a tanulási zavarban szenvedő gyermek agya bizonyosfajta szellemi feladatokat rosszul érzékel, rosszul dolgoz fel, vagy rosszul emlékszik rájuk”a — írja dr. Paul és dr. Esther Wender.

Mindazonáltal a tanulási zavar nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermek szellemi fogyatékos. Ennek magyarázatára Wenderék ezt párhuzamba állítják a rossz zenei hallású emberek problémájával, akik nem tudnak különbséget tenni a zenei hangmagasság különbözőségei között. „A rossz zenei hallású embereknek nincs agykárosodásuk, és semmi baj sincs a hallásukkal — írják Wenderék. — Senki sem mondaná, hogy a rossz hallás a lustaságnak, a gyenge minőségű tanításnak vagy a gyenge motivációnak köszönhető.” Ők azt állítják, hogy ugyanez a helyzet azokkal is, akiknek tanulási zavaruk van. A nehézség gyakran a tanulásnak egy konkrét területére összpontosul.

Ez magyarázatot ad arra, hogy sok gyermeknek, akinek tanulási zavara van, miért átlagos vagy átlagon felüli az intelligenciája — valójában némelyikük rendkívül okos. Gyakran ez a paradoxon jelzi az orvosoknak, hogy talán tanulási zavarról van szó. A Why Is My Child Having Trouble at School? (Miért van nehézsége a gyermekemnek az iskolában?) című könyv a következőt magyarázza: „Az a gyermek, aki tanulási zavarban szenved, kettő vagy több évvel van lemaradva a korához és a megállapított IQ-szintjéhez képest.” Más szavakkal élve, a probléma nem egyszerűen abban rejlik, hogy a gyermeknek gondot okoz, hogy lépést tartson a társaival. Ehelyett inkább arról van szó, hogy a teljesítménye nem egyezik meg a saját potenciális adottságaival.

A szükséges segítségnyújtás

A tanulási zavar érzelmi hatásai gyakran fokozzák a problémát. Amikor a tanulási zavarban szenvedő gyermekek gyenge teljesítményt érnek el az iskolában, a tanáraik, a társaik, sőt talán még a saját családjuk is félresikerültnek tekintheti őket. Sajnos sok ilyen gyermek negatív képet alkot magáról, mely megmaradhat, amint idősebb lesz. Ez egy valós aggodalom, mivel a tanulási zavarok általában nem tűnnek el.b „A tanulási zavarok egész életen át megmaradnak — írja dr. Larry B. Silver. — Ugyanazok a zavarok, melyek az olvasást, az írást és az aritmetikát akadályozzák, a sport- és más tevékenységeket, a családi életet és a barátokkal kapcsolatos dolgokat is akadályozni fogják.”

Ezért hát létfontosságú, hogy a tanulási zavarban szenvedő gyermekek szülői támogatást kapjanak. „Azoknak a gyermekeknek, akik tudják, hogy szüleik nagyon támogatják őket, megvan az alapjuk arra, hogy kifejlesszék az alkalmasság és az önbecsülés érzését” — írja a Parenting a Child With a Learning Disability (Tanulási zavarban szenvedő gyermek nevelése) című könyv.

Ahhoz azonban, hogy a szülők támogatók legyenek, először a saját érzéseiket kell megvizsgálniuk. Egyes szülők bűnösnek érzik magukat, mintha valahogyan őket lehetne hibáztatni gyermekük állapota miatt. Mások pánikba esnek; úgy érzik, megsemmisíti őket az előttük álló kihívás. Mindkét reakció haszontalan. Ezek megbénítják a szülőket, és megakadályozzák, hogy a gyermek megkapja a szükséges segítséget.

Ha tehát egy jártas szakorvos megállapítja, hogy gyermeked tanulási zavarban szenved, ne ess kétségbe. Emlékezz arra, hogy a tanulási zavarban szenvedő gyermekeknek csupán több támogatásra van szükségük a tanulás egy bizonyos területén. Szakíts időt arra, hogy a területeden elérhető bármilyen programot megismerj, amit azoknak a gyermekeknek szánnak, akiknek tanulási zavaruk van. Sok iskola most jobban fel van szerelve arra, hogy ilyen helyzetekkel foglalkozzon, mint évekkel ezelőtt.

A szakértők kihangsúlyozzák, hogy a dolog nagyságától függetlenül bármilyen teljesítményért dicsérd meg a gyermekedet. Ne légy szűkmarkú a dicséretet illetően. Ugyanakkor ne mulaszd el a fegyelmezést sem. A gyermekeknek szervezettségre van szükségük, és ez még inkább igaz azokra, akik tanulási zavarban szenvednek. Tudasd gyermekeddel, mit vársz el tőle, és tartsd magad azokhoz a mértékekhez, amelyeket megszabtál.

Végül tanuld meg reálisan látni a helyzetedet. A Parenting a Child With a Learning Disability című könyv ezt a következőképpen szemlélteti: „Képzeld el, hogy elmész a kedvenc éttermedbe, és rendelsz egy borjúszeletet. Amikor a pincér eléd rakja a tányért, rájössz, hogy az egy báránysült. Mindkettő fenséges étel, de te a borjúszeletet vártad. Sok szülőnek elmebeli változtatást kell tennie a gondolkodásmódjában. Talán nem a bárányra vártál, de úgy fogod találni, hogy ez is nagyon finom. Így van ez akkor is, ha különleges szükségletű gyermekeket nevelsz.”

[Lábjegyzetek]