Tolerancia — Egyik végletből a másikba

A FESTŐI szépségű Kasmíri-medence egy XVI. századi filozófust arra indított, hogy így kiáltson fel: „Ha létezik valahol egy paradicsom, akkor az itt van!” Nyilvánvalóan fogalma sem volt arról, mi történik majd a világnak azon a részén. Az elmúlt öt évben legalább 20 000 embert gyilkoltak le itt a szeparatisták és az indiai hadsereg között dúló harcban. A Süddeutsche Zeitung című német újság ezt a területet most „siralomvölgy”-nek nevezi. A Kasmíri-medence egyszerű, mégis értékes leckét ad számunkra: az intolerancia romba dönthet egy lehetséges paradicsomot.

Mit jelent toleránsnak lenni? A Collins Cobuild English Language Dictionary szerint, „ha toleráns vagy, akkor még olyankor is megengeded más embereknek, hogy meglegyenek a saját magatartásformáik vagy hitnézeteik, illetve hogy sajátságos módon viselkedjenek, ha azzal te nem értesz egyet, vagy nem helyesled azt”. Micsoda kiváló tulajdonság ez arra, hogy kimutassuk! Biztosan nyugodtak vagyunk olyan emberek társaságában, akik még akkor is tiszteletben tartják hitnézeteinket és magatartásformáinkat, ha azok különböznek az övéiktől.

A toleranciától a vakbuzgóságig

A tolerancia ellentéte az intolerancia, melynek több fokozata van. Az intolerancia talán úgy kezdődik, hogy egy másik személy viselkedését vagy cselekvésmódját szűklátókörűen rosszalljuk. A szűklátókörűség elfojtja az élet örömét, és bezárja az egyén elméjét az új gondolatok előtt.

Például egy vaskalapos személy talán megdöbben egy gyermek élénk lelkesedésén. Egy fiatal talán ásítozik egy nála idősebb ember merengő viselkedésén. Kérj csak meg egy megfontolt személyt, hogy dolgozzon egy vakmerő ember mellett, és mindketten ingerlékennyé válhatnak. Miért döbbennek meg, miért ásítanak, és miért válnak ingerlékennyé? Azért, mert az egyén mindegyik esetben nehéznek találja, hogy tolerálja a másik ember magatartásformáját vagy viselkedését.

Ahol kialakul az intolerancia, ott a szűklátókörűség előítéletté fokozódhat, ami egy csoporttól, fajtól vagy vallástól való idegenkedést jelent. A vakbuzgóság erősebb az előítéletnél, és erőszakos gyűlöletben nyilvánulhat meg. Következménye a gyötrelem és a vérontás. Gondolj arra, mihez vezetett az intolerancia a keresztes hadjáratok alatt! Az intolerancia még napjainkban is a Boszniában, Ruandában és Közép-Keleten dúló harcok egyik tényezője.

A tolerancia kiegyensúlyozottságot kíván meg, a helyes kiegyensúlyozottság megőrzése pedig nem könnyű. Olyanok vagyunk, mint egy óra ingája, mely egyik oldalról a másikra leng. Időnként túl kevés toleranciát mutatunk, időnként pedig túl sokat.

A toleranciától az erkölcstelenségig

Lehetséges túlságosan toleránsnak lenni? Dan Coats amerikai szenátor 1993-ban beszélt „a tolerancia jelentése és gyakorlása feletti vitáról”. Mit értett ő ezen? A szenátor azon siránkozott, hogy a tolerancia nevében néhányan „felhagytak az erkölcsi igazságban való hittel — nem hisznek a jóban és a gonoszban, a helyesben és a rosszban”. Az ilyen emberek úgy érzik, hogy a társadalomnak nincs joga megítélni, mi a jó és mi a rossz viselkedés.

Lord Hailsham, brit politikus 1990-ben azt írta, hogy „nem az ateizmus, az agnoszticizmus, a materializmus, a kapzsiság vagy bármiféle más elfogadott magyarázat az erkölcs legszörnyűbb ellensége. Az erkölcs igazi ellensége a nihilizmus, ami szó szerint a semmiben való hitet jelenti.” Nyilvánvaló, hogy ha semmiben sem hiszünk, akkor a helyes viselkedéssel kapcsolatban semmilyen irányadó mértékünk sincs, és mindent lehet tolerálni. De helyénvaló mindenfajta viselkedést tolerálni?

Egy dán középiskola igazgatója nem ezt gondolta. Ő írt egy újságcikket az 1970-es évek elején, melyben kifogásolta, hogy a sajtóban olyan pornográf műsorokról szóló hirdetések jelennek meg, amelyek az állatok és az emberek közötti szexuális érintkezést ábrázolják. Ezeket a hirdetéseket a dánok „toleranciája” miatt engedték megjelenni.

Világos, hogy problémák akkor is felmerülnek, ha túl kevés toleranciát mutatunk, és akkor is, ha túl sokat. Miért nehéz elkerülni a szélsőségeket, és megőrizni a helyes egyensúlyt? Arra kérünk, olvasd el a következő cikket.

[Kép a 3. oldalon]

Kárt okozhat a gyermekekben, ha a hibáikra túlzott mértékben reagálnak

[Kép a 4. oldalon]

Ha mindent tolerálunk, amit a gyermekek tesznek, az nem fogja őket felkészíteni az élettel járó kötelezettségekre