Növekvő számú menekültek

AZ EMBERI történelem java részét háborúk, éhségek és üldözések rontották el. Ennek következtében mindig is voltak olyan emberek, akiknek menedékre volt szükségük. A történelem során a nemzetek és népek menedéket adtak azoknak, akiknek erre szükségük volt.

Az ősi aztékok, asszírok, görögök, zsidók, muszlimok és mások tiszteletben tartották a menedéket biztosító törvényeket. Platón, a görög filozófus ezt írta több mint 23 évszázaddal ezelőtt: „A saját honfitársaitól és családjától elszigetelt idegennel az embereknek és isteneknek nagyobb szeretettel kellene bánniuk. Ezért minden óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy az idegenek ellen semmilyen jogtalan cselekedetet ne kövessenek el.”

A XX. század folyamán felszökött a menekültek száma. A II. világháborúból megmaradt 1,5 millió menekültről való gondoskodásra törekedve, 1951-ben létrehozták az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR). Három évre tervezték a fennmaradását, azon elgondolás alapján, hogy az akkor élő menekültek hamarosan beolvadnak majd azokba a társadalmakba, amelyekben menedéket találtak. Úgy gondolták, hogy a szervezetet azután feloszlathatják.

Az évtizedek során azonban könyörtelenül emelkedett a menekültek száma. 1975-re a számuk elérte a 2,4 milliót. 1985-ben 10,5 millióan voltak. 1995-re 27,4 millióra szökött fel azoknak az embereknek a száma, akik védelmet és támogatást kaptak az UNHCR részéről!

Sokan azt remélték, hogy a hidegháború utáni időszak utat nyit a világméretű menekültprobléma megoldásának; nem így történt. Ehelyett a nemzetek történelmi vagy etnikai vonalak mentén feldarabolódtak, ennek pedig konfliktus lett a következménye. Ahogy dúltak a háborúk, az emberek menekültek, mivel tudták, hogy a kormányzataik nem tudják, illetve nem fogják megvédeni őket. 1991-ben például majdnem kétmillió iraki özönlött a szomszédos országokba. A becslések szerint azóta 735 000 személy menekült el a volt Jugoszláviából. Azután 1994-ben a ruandai polgárháború az ország 7,3 milliós lakosságának több mint a felét arra kényszerítette, hogy meneküljön el az otthonából. Körülbelül 2,1 millió ruandai keresett menedéket a közeli afrikai országokban.

Miért súlyosbodik a gond?

Számos tényező van, ami hozzájárul a menekültek számának növekedéséhez. Egyes helyeken, mint Afganisztánban és Szomáliában, a nemzeti kormányzatok megbuktak. Emiatt a dolgok a fegyveres milíciák kezébe kerültek, melyek akadálytalanul fosztogatják a környék lakosságát, ezzel pánikot és menekülést idézve elő.

Máshol a konfliktusok az összetett etnikai és vallási nézeteltéréseken alapulnak, melyekben a szemben álló csoportok elsődleges célja a polgári lakosság megfutamítása. A volt Jugoszláviában zajló háborúval kapcsolatban egy ENSZmegbízott így panaszkodott 1995 derekán: „Sok embernek elég nehéz megértenie ennek a háborúnak az okait: kik harcolnak, és miért. Tömeges kivándorlás tapasztalható az egyik oldalon, majd azt követően három héttel később a másik oldalon. Nagyon nehéz követni még azoknak az embereknek is, akiknek követniük kell.”

A rendkívül pusztító modern fegyverek — a rakéta-sorozatvetők, lövedékek, ágyúk és ehhez hasonlók — csak fokozzák a mészárlást, és kiszélesítik a konfliktus színterét. A következmény: egyre több és több menekült. A világon élő menekülteknek mostanában körülbelül a 80 százaléka fejlődő országokból menekül a szomszédos, szintén fejlődő országokba, amelyek nincsenek felkészülve arra, hogy gondoskodjanak a menedéket keresőkről.

Sok konfliktusban az élelmiszerhiány is hozzájárul a gondhoz. Ha az emberek éheznek, talán mert a segélyszállítmány-karavánok eljutása akadályoztatva van, akkor kénytelenek elköltözni. A The New York Times megjegyzi: „Olyan helyeken, mint amilyen Afrika szarva, a szárazság és a háború kombinációja oly vadul támadta meg az országot, hogy már nem képes többé biztosítani a megélhetést. Hogy az a több százezer ember, aki menekül, az éhség vagy a háború miatt menekül-e, az mellékes.”

Nemkívánatos milliók

Noha a menedék gondolatát elvileg tiszteletben tartják, a menekültek óriási száma felkavarja a nemzeteket. A helyzet megfelel az ősi Egyiptom helyzetének. Amikor Jákób és családja Egyiptomban keresett menedéket a hét évig tartó éhség pusztítása elől, szívélyes fogadtatásban részesültek. A fáraó a „föld legjobb részét” adta nekik lakóhelyül (1Mózes 47:1–6)

Ám, ahogy telt-múlt az idő, az izraeliták sokan lettek, „úgy hogy megtelék velök az ország”. Ekkor az egyiptomiak durván reagáltak, ám „minél inkább sanyargatják vala [az egyiptomiak] őt [Izráel népét], annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól” (2Mózes 1:7, 12).

A nemzetek ma hasonlóképpen „félnek”, ahogy a menekültek száma egyre csak sokszorozódik. Aggodalmuk egyik fő oka gazdasági jellegű. Rengeteg pénzbe kerül a menekültek millióinak a táplálása, felruházása, elhelyezése és védelme. Az UNHCR évenkénti kiadása 1984 és 1993 között 444 millió dollárról 1,3 milliárd dollárra emelkedett. A pénz zömét gazdagabb országok adományozzák, melyek némelyike szintén küszködik a maga gazdasági nehézségeivel. Az adományozó országok olykor így panaszkodnak: „Nyomasztó helyzetben vagyunk, hogy segítsünk a saját utcáinkon heverő hajléktalanokon. Hogyan felelhetünk az egész bolygó hajléktalanjaiért, különösen amikor úgy néz ki, hogy a gond inkább súlyosbodik, semhogy szűnne?”

Mi bonyolítja a dolgokat?

Azok a menekültek, akik tényleg eljutnak egy gazdag országba, sokszor azt tapasztalják, hogy az a több ezer ember, aki gazdasági okokból vándorolt ki ugyanabba az országba, csak bonyolítja a helyzetüket. Ezek a gazdasági okokból kivándorolt személyek nem háború vagy üldözés, illetve éhség elől menekülő emberek. Inkább azért jönnek, hogy jobb életet keressenek — egy szegénységtől mentes életet. Mivel gyakran menekülteknek tettetik magukat, hamis kérelmekkel ostromolva a menedéket nyújtó szervezetek hálózatait, megnehezítik a valódi menekültek helyzetét, hogy azok korrekt meghallgatást nyerjenek.a

A menekültek és a bevándorlók áramlata hasonlít két áradathoz, melyek évekig egymás mellett folynak be a gazdag országokba. Az egyre szigorúbb bevándorlási törvények azonban akadályozzák a gazdasági okokból bevándorló személyek áradatát. Így a menekültek áradatának lesznek a részei, ez az áradat pedig kiönt és árvizet okoz.

A gazdasági okokból bevándorló személyek, tudva azt, hogy a menedékre vonatkozó kérelmük kivizsgálása évekig is eltarthat, úgy érvelnek, hogy mindenképpen nyerő helyzetben vannak. Ha elfogadják a menedékre vonatkozó kérelmüket, akkor nyert ügyük van, hiszen egy viruló gazdasági környezetben maradhatnak. Ha a kérelmüket elutasítják, akkor is nyert ügyük van, hiszen addigra már keresnek némi pénzt, és néhány dologban jártasságra tesznek szert, amit hazavihetnek magukkal.

Ahogy a menekültek — csakúgy mint a szélhámosok — növekvő száma özönlik az országokba, sok ilyen ország beveszi az üdvözlő felirattal ellátott lábtörlőt, és becsapja az ajtót. Némelyik ország lezárta a határait a menekülők előtt. Más országok olyan törvényeket és eljárásokat vezettek be, amelyek éppen ilyen hatásosan utasítják el a menekültek belépését. Megint más országok kényszerrel juttatják vissza a menekülteket azokba az országokba, ahonnan elmenekültek. Az UNHCR egyik kiadványa megjegyzi: „Mind a valódi menekültek, mind a gazdasági okokból bevándorló személyek számának könyörtelen növekedése komoly megterhelést jelent a menedékjog 3500 éves hagyományára nézve, melytől az az összeomlás szélén áll.”

Gyűlölet és félelem

A menekültek gondjait csak súlyosbítja az idegengyűlölet jelensége — az idegenektől való félelem, és azok gyűlölete. Sok országban az emberek úgy vélik, hogy az idegenek fenyegetik nemzeti azonosságukat, kultúrájukat és állásukat. Az effajta félelmek néha erőszakban jutnak kifejezésre. A Refugees című folyóirat ezt írja: „Az európai kontinens minden harmadik percben lát fajgyűlöletből eredő támadásokat — és a menedéket keresők számára létrehozott gyűjtőtáborok igen gyakran célpontjai ennek.”

Egy közép-európai plakát mélységes gyűlöletet fejez ki, olyan gyűlöletet, melyet egyre inkább visszhangoznak a föld sok országában. Rosszindulatú üzenetének célpontjai az idegenek: „Gusztustalan és fájdalmas tályogok nemzetünk testén. Etnikai csoport, amelynek nincs semmilyen kultúrája, erkölcsi vagy vallási ideálja, egy nomád csőcselék, amely csak rabol és lop. Mocskosak, tele vannak tetvekkel, elfoglalják az utcákat és a pályaudvarokat. Csomagolják össze mocskos rongyaikat, és menjenek el örökre!”

Természetesen a legtöbb menekült semmit sem szeretne jobban, mint örökre elmenni. Vágyik haza menni. Fáj a szíve azért, hogy békés, normális életet élhessen a családjával és barátaival. De nincs otthona, ahova mehetne.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

A menekültek nehéz helyzete

„Tudtad, hogy több százezer menekült gyermek éhesen fekszik le minden este? Vagy hogy nyolc menekült gyermekből csak egyetlen egy volt valaha is iskolában? Ezek közül a gyermekek közül a legtöbben sohasem voltak még moziban vagy parkban, s még kevésbé múzeumban. Sokan szögesdrót mögött vagy elszigetelt táborokban nőnek fel. Soha életükben nem láttak még tehenet vagy kutyát. Nagyon is sok menekült gyermek azt hiszi, hogy a zöld fű valami, ami enni való, és nem olyasvalami, amin hancúrozni és szaladgálni lehet. A menekült gyermekek jelentik a munkám legszomorúbb részét” (Ogata Szadako, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztosságától).

[Forrásjelzés]

U.S. Navy photo

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

Jézus menekült volt

József és Mária Betlehemben laktak fiukkal, Jézussal. Keletről asztrológusok érkeztek, akik aranyat, tömjént és mirhát vittek magukkal ajándékba. Indulásuk után egy angyal megjelent Józsefnek, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket” (Máté 2:13).

Mindhárman gyorsan menedéket kerestek egy idegen országban — menekültek lettek. Heródes dühös volt, amiért az asztrológusok nem tájékoztatták őt Annak a tartózkodási helyéről, akiről azt jövendölték, hogy a zsidók királya lesz. Mivel Jézus megölésére tett kísérlete eredménytelen volt, megparancsolta az embereinek, hogy öljenek meg minden kisfiút Betlehemben és környékén.

József a családjával Egyiptomban maradt, amíg Isten angyala ismét meg nem jelent neki egy álomban. Az angyal ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, a kik a gyermeket halálra keresik vala” (Máté 2:20).

Nyilvánvalóan József Júdeában szándékozott letelepedni, ahol Egyiptomba menekülésük előtt laktak. De egy álomban figyelmeztetést kapott arra, hogy veszélyes lenne ezt tennie. Ezért az erőszak veszélye megint csak hatással volt az életükre. József, Mária és Jézus észak felé, Galileába utazott, és a Názáret nevű városban telepedett le.

[Kép a 7. oldalon]

Az elmúlt években több millió menekült személy az életben maradása érdekében más országokba menekült

[Forrásjelzés]

Balra fent: Albert Facelly/Sipa Press

Jobbra fent: Charlie Brown/Sipa Press

Lent: Farnood/Sipa Press

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Fiú a bal oldalon: UN PHOTO 159243/J. Isaac