Fiatalok kérdezik:

Miért nem tudom megtartani a barátaimat?

„A barátnőmmel sok érdekes dologban és tevékenységben vettünk részt; élveztük az együtt töltött időt. Ám hirtelen egyre inkább elhidegültünk egymástól. Ez igazán lehangolt” (Mária).

VÉGRE találsz egy barátot, aki megért téged, és nem ítél el. Majd váratlanul vége szakad barátságotoknak. Megpróbálod megmenteni, de nem megy.

Egy hűséges barát felbecsülhetetlen értékű (Példabeszédek 18:24). És ha elvesztesz egy ilyet, az fájdalmasan érinthet. A Biblia elmondja, hogy amikor Jóbot elhagyták barátai, így siránkozott: „Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam” (Jób 19:14). Hasonló fájdalmat érezhetsz, ha nemrégen bomlott fel egy barátságod. Ahogyan azt a fiatal Patrik kifejezte: „Olyan érzés, mintha egy szeretted meghalt volna.” De mi a helyzet, ha gyakorlatilag minden eddigi baráti kapcsolatod kudarcba fulladt?

Törékeny barátságok

Eastwood Atwaternek az Adolescence (Serdülőkor) című könyve azt mondja, hogy a tizenévesek közötti barátságok „hajlanak arra, hogy izzanak, majd hirtelen, drámai változásokkal és keserű érzésekkel kihűljenek, amikor véget érnek”. Mi teszi a tizenévesek közötti barátságokat oly törékennyé? Az egyik ok az, hogy amint idősebb leszel, érzelmeid, nézőpontjaid, céljaid és érdeklődési köröd kezd megváltozni. (Vö. 1Korinthus 13:11.) Abban a helyzetben találhatod magad, hogy a veled egykorúak bizonyos tekintetben megelőznek, vagy éppen te hagyod magad mögött őket.

Így amikor a barátok felnőnek, néha eltávolodnak egymástól — nem azért, mert haragszanak egymásra, hanem mert különböző céljuk, érdeklődési körük és értékrendjük alakul ki. Talán még az a legjobb, ha a barátság véget ér. Amint egyre idősebb leszel, és kezded komolyabban venni a szellemi dolgokat, talán felismered, hogy néhány korábbi barátodnak nem volt építő a befolyása (1Korinthus 15:33). Foglalkozol velük, de nem élvezed a társaságukat úgy, mint egykor.

Dolgok, melyek megmérgezik a barátságokat

Mi a helyzet azonban akkor, ha állandóan elveszted barátaidat — olyan kapcsolataidat, melyeket meg szeretnél tartani? Őszintén szólva ez azt jelentheti, hogy van némi személyiségbeli hibád, melyet ki kell javítanod. Az irigység például megmérgezi a barátságokat. Képzeld el, hogy van egy olyan barátod, aki gazdagabb, tehetségesebb, vonzóbb vagy népszerűbb, mint te. Vajon neheztelsz amiatt, hogy talán jobban figyelnek rá? „Az irígység . . . a csontoknak rothadása” (Példabeszédek 14:30). „Tényleg irigykedtem barátom népszerűségére, és mindarra, amije neki volt, nekem pedig nem — ismeri be a fiatal Keenon —, és ez kihatással volt barátságunkra.”

A kisajátítás egy másik romboló magatartás lehet. Mi történik akkor, ha észreveszed, hogy egyik barátod egyre több időt tölt másokkal, és egyre kevesebbet veled? Egy fiatal elismerte: „Még akkor is irigy voltam, amikor mások néhány barátommal beszélgettek.” Barátod másokkal való együttlétét talán cserbenhagyásnak érezheted.

A maximalizmus is halálra ítélhet egy barátságot. Tudomásodra jut például, hogy egyik barátod a hátad mögött kibeszélt téged, és talán még bizalmas dolgokat is feltárt rólad (Példabeszédek 20:19). „Nem tudok többé megbízni benne!” — kiáltasz fel mérgesen.

Barátság — adni vagy kapni?

Ha az irigység, a másik személy kisajátítása vagy a maximalizmus teszi próbára barátságaidat, kérdezd meg magadtól: „Mit várok el egy barátságtól?” Úgy képzeled, hogy a barátság azt jelenti, hogy valaki mindig a kívánságaidat lesi, egyfajta szolga, aki megteszi, amit csak parancsolsz? Presztízsből, a népszerűségért vagy nyereségvágyból keresel barátokat? Kizárólagos odaadást vársz el egy baráttól, úgy, hogy nem nagyon hagysz másoknak helyet a kapcsolatban? Akkor ki kellene igazítanod a barátságról alkotott véleményedet.

A bibliai tanításokból megtudjuk, hogy a másokkal való jó kapcsolatok nem abból erednek, hogy folyamatosan kapunk, hanem abból, hogy adakozunk! Maga Jézus Krisztus ezt mondta a Máté 7:12-ben: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” Az természetes, hogy bizonyos dolgokat elvársz a barátoktól. Az Understanding Relationships (A kapcsolatok megértése) című könyv elismeri: „Általában elvárjuk egy baráttól, hogy olyan legyen, aki őszinte és nyitott, kimutatja szeretetét, elmondja nekünk titkait, nehézségeit, segít, amikor arra szükségünk van, megbízik bennünk, és . . . kész a nézeteltérések rendezésére is.” Ezzel azonban még nincs elintézve a dolog. A könyv még ezt is hozzáfűzi: „Ezek azok a dolgok, melyeket az emberek elvárnak egy baráttól, és viszonzásul meg kell tenni ezeket a barátokért.” (Kiemelés tőlünk.)

Figyeld meg, hogy maga Jézus hogyan bánt azokkal, akik közeli kapcsolatban voltak vele. Ezt mondta tanítványainak: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak.” Vajon Jézusnak a tanítványaihoz fűződő barátsága azon alapult, hogy ők mit tudtak neki nyújtani? Éppen ellenkezőleg. Ezt mondta: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (János 15:13, 15). Igen, a barátság igazi alapja az önfeláldozó szeretet! Amikor egy kapcsolatnak a szeretet az alapja, akkor az átvészeli a vitatkozásokat és a nehézségeket.

Amikor nehézségek merülnek fel

Képzeld el például, hogy a barátodnak több pénze van, mint neked, intelligensebb vagy tehetségesebb nálad. Az önzetlen szeretet segít, hogy együtt örülj a barátoddal. Végül is a Biblia azt mondja, hogy „a szeretet nem irígykedik” (1Korinthus 13:4).

Vagy tételezzük fel, hogy a barátod olyat mond vagy tesz, ami megbánt. Vajon ez azt jelenti, hogy vége a barátságotoknak? Nem feltétlenül. Pál apostol nagyon elcsüggedt, mikor barátja, Márk otthagyta őt egyik misszionáriusi útján. Annyira csalódott volt, hogy elutasította, hogy Márk csatlakozzon hozzá a következő útján! Pál még éles szóváltásba is keveredett Márk unokatestvérével, Barnabással a dolog miatt. Évekkel később azonban Pál szeretettel beszélt Márkról, sőt még meg is hívta őt Rómába, hogy szolgáljon neki. Minden bizonnyal rendezték nézeteltérésüket (Cselekedetek 15:37–39; 2Timótheus 4:11).

Miért ne próbálnád megtenni ugyanezt, amikor problémák merülnek fel barátságaidban? Ne engedd, hogy a dolgok elmérgesedjenek (Efézus 4:26). Mielőtt hirtelen következtetéseket vonnál le, vagy mérgedben vádaskodnál, engedd, hogy barátod is elmondja véleményét a történtekről (Példabeszédek 18:13; 25:8, 9). Talán valami félreértésről van szó. De mi a helyzet, ha a barátod tényleg vétkes abban, hogy nem jól ítéli meg a helyzetet? Emlékezz arra, hogy a barátod is csak egy ember (Zsoltárok 51:7; 1János 1:10). És mindannyian vétkezünk abban, hogy olyat mondunk és teszünk, amit később megbánunk. (Vö. Prédikátor 7:21, 22.)

Mindazonáltal te is nyíltan kifejezheted, mennyire megbántott, amit a barátod tett. Ez arra indíthatja őt, hogy őszintén bocsánatot kérjen. Mivel a szeretet „nem rójja fel a gonoszt”, talán fátylat boríthatsz a dologra (1Korinthus 13:5). Visszatekintve egy elveszett barátságra, a fiatal Keenon elmondja: „Ha újracsinálhatnám az egészet, nem várnék el tökéletességet a barátságunktól. Jobban figyelnék, támogatnám őt, és nem nagyítanám fel hibáit. Most már értem, hogy a próbákkal és kihívásokkal való megbirkózás teszi sikeressé a barátságot.”

De mi van akkor, ha a barátod nem tölt veled annyi időt, mint azelőtt, vagy annyit, amennyit te szeretnél? Lehetséges, hogy túlságosan ki akarod sajátítani barátod idejét és figyelmét? Ez talán megsemmisíthet egy kapcsolatot. Az egészséges kapcsolatokban az emberek szabad teret engednek egymásnak. (Vö. Példabeszédek 25:17.) Bőven hagynak helyet más személyek örömének! Végül is a Biblia arra buzdítja a keresztényeket, hogy ’tárulkozzanak ki’ a barátságaikban (2Korinthus 6:13). Így amikor egy barát ezt teszi, nem szükséges hűtlennek tekinteni őt.

Valójában az nem jó gondolat, hogy túlságosan függjünk bárkitől is (Zsoltárok 146:3). Bölcs dolog a veled nem egykorúakkal is barátságokat ápolnod, olyanokkal, mint a szüleid, a vének és mások, akik törődő, felelősségteljes felnőttek. Anna szeretetteljesen ezt mondta: „Anyukám a legjobb barátnőm. Bármiről tudok vele beszélgetni.”

A tartós barátságok örömmel tölthetnek el!

Az 1Péter 3:8-ban ezt mondja a Biblia: „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek.” Igen, mutass ki kedvességet, könyörületet, erkölcsi feddhetetlenséget és valódi törődést mások iránt, és így mindig vonzani fogod a barátokat! Az biztos, hogy a tartós barátságok erőfeszítést és elhatározást igényelnek. Ám a jutalom nagyon is megéri az erőfeszítést.

Érdekes, hogy a Biblia beszél Dávidról és Jonathánról. Kiemelkedő barátságnak örvendtek (1Sámuel 18:1). Képesek voltak felülkerekedni az alantas irigységen és a személyiségbeli hibákon. Ez azért volt lehetséges, mert mind Dávid, mind pedig Jonathán mindenekfölött Jehova Istennel voltak baráti kapcsolatban, és iránta mutattak ki lojalitást. Tedd ugyanezt, és nem okoz majd sok gondot, hogy megtartsd istenfélő barátaidat!

[Kép a 26. oldalon]

A barátságok gyakran felbomlanak, amikor az egyik fél úgy érzi, hűtlenség, ha más barátok is vannak