Szeretnél találkozni egy kobrával?
Az Ébredjetek! indiai tudósítójától
NOS, szeretnél? Előfordulhat, hogy a legtöbb felnőtt nemmel válaszol. Nem így a gyerekek. A kígyóktól, köztük a kobráktól való félelem nem ösztönös vonás a kisgyermekekben, sőt még az állatokban sem. A nem megbízható információ, a túlzásba vitt történetek, mítoszok és a félreértés lehet az oka annak, hogy idegenkedünk a kígyóktól.
Természetesen amikor meghívunk, hogy találkozz egy kobrával, ez úgy értendő, hogy tisztes távolságból nézzük! A kobrák veszedelmes mérges kígyók, és nem szeretnénk odamenni egyikhez sem, s a kezünket sem szeretnénk kinyújtani, hogy megcirógassuk. Valószínűleg a kobra sem várakozna, hogy üdvözöljön minket; közeledésünk hallatán gyorsan visszavonulna egy biztonságos búvóhelyre. Tehát elégedjünk meg azzal, hogy úgy találkozunk vele, hogy megismerünk néhány lebilincselő tényt erről az érdekes teremtményről.
A kobrák a Serpentes (kígyók) alrendjébe, és az Elapidae (mérges siklófélék) családjába tartozó hüllők. Az Elapidae nevet olyan mérges kígyók kapják, amelyeknek barázdás méregfoguk van. Körülbelül 12 kobrafajta él szétszórtan Ausztráliától az ázsiai és afrikai trópusokon keresztül Arábiáig és a mérsékelt égövig terjedő területen. Messze a legfélelmetesebb kobra a királykobra. Három és öt méter közti hosszúságával ez a legnagyobb mérgeskígyó a világon. Mivel a dzsungel vagy az ingovány aljnövényzetének sűrűjét szereti, ahol bőséges a csapadék, ezért Dél-Kínában, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Malajziában, Mianmarban és India több részén található meg. Meglehetősen szépen néz ki a koromfekete faroktól, a zöldessárga testén — amely sötét olajzölddé válik, ahogy öregszik — látható színes csíkoktól, és a nyakpajzsán lévő kis pöttycsoportosulásoktól.
A többi kobrafajta 1-2 méter hosszú. Indiában őshonos, és ott széles körben elterjedt a pápaszemes kobra, melynek szemüvegre hasonlító egyedülálló jelek vannak a nyakpajzsán. Lehet fekete, sötétbarna vagy sárgásfehér, széles, sötét gallérral, testén hosszában fehér és sárga csíkokkal tarkítva. A monoklis kobra, mely Srí Lankán, valamint India keleti és északkeleti részén található, világosabb színű, és kisebb, kerekebb nyakpajzsa van, amelyen egyetlen fehér kör van — innen a neve is. India északnyugati részén meg Pakisztánban található egy koromfekete kobra. Afrikában van többek között a gyűrűsnyakú, vagyis köpködő kobra, és az ureusz kígyó. Ez utóbbinak sötét, keskeny nyakpajzsa van, és valószínűleg ez volt az a mérges kígyó, amely hozzájárult Kleopátra királynő halálához.
A kígyók csak a saját fajtájukbelivel párosodnak, és egy egyedülálló pézsmaillat vonzza őket. A kobra több érdeklődést mutat a család iránt, mint más kígyók, és a hím meg a nőstény gyakran együtt is marad. A nőstény királykobra egyike annak a néhány kígyónak, amelyik arról ismert, hogy keres egy helyet, ahová a tojásait lerakja. Körülbelül 30 centiméteres kupacba összehúzza a leveleket, és oda 20-50 tojást rak le. Majd testével a kupac köré gömbölyödik, és a majdnem két hónapig tartó kelési ideig ott marad élelem nélkül, s a hím is gyakran a közelében marad. Más kobrák, amelyek nem így rakják le a tojásaikat, ott maradnak a közelben, hogy megvédjék azokat.
Az ivadékok egy tojásfog segítségével, amely később kiesik, feltörik a tojáshéjat, és kiszabadítják magukat. Kikeléskor teljesen önállóak, egészen kifejlődött méregmirigyekkel és méregfogakkal. Sűrűn kiöltögetik a nyelvüket, megízlelik a környezetet, és kémiai információt továbbítanak oda, amit Jacobson-szervnek neveznek, és ami a szájpadlásukban van. Ez kapcsolatban van a szaglóérzékkel; az ízlelés és szaglás kombinációja segít a kígyónak a zsákmány nyomon követésében, a társkeresésben vagy a ragadozók előli menekülésben.
A kígyóivadék gyorsan nő, és rövid időn belül levedli a külső bőrét, amely túl szűk már számára. Ez a szokatlan jelenség rendszeresen megismétlődik, mivel a kobra egész életén át folyamatosan nő, s ez akár 20 év is lehet. A vedlés előtt egy vagy két héttel a kígyó álomkóros lesz, a bőre fakó színű, a szeme pedig zavaros kék. Aztán hirtelen kitisztul a szeme, és a fejét kövekhez dörzsölve felhasítja a régi bőrt a szájánál. Ekkor szó szerint kibújik a bőréből, ahogy kifordulva lehámlik róla a szeme fölötti átlátszó szarurétegtől kezdve a szemen át egészen a farokig. Most már az eleven, csillogó, újnak látszó kígyó kész a szokásos tevékenységekre.
A levegő hőmérséklete nagy hatással van a kobrára. Az időjárás hűvösre fordulásával lelassul, sőt elszunnyad, s csak akkor moccan meg, ha a hőmérséklet emelkedik. A túl nagy melegben elpusztulhat. Kivételt képez a királykobra, amely kígyókkal táplálkozik, de a többi kobra patkányokat, egereket, békákat, gyíkokat, madarakat és más kisállatokat eszik. Miután elkapja zsákmányát, a belefecskendezett méreggel megbénítja. Egészben nyeli le, mivel a kobrának nincs mivel megrágnia az ételt. A bőr nyúlékonysága és az állkapocs rugalmassága lehetővé teszi, hogy a kobra még a fejénél kétszer-háromszor nagyobb állatot is le tudja nyelni. Míg az áldozat teljesen eltömíti a száját, a kígyó úgy lélegzik, hogy a légcsöve nyílását előrehúzza az eldugító állat felett, mint amikor az úszó légzőcsövet használ. Ekkor a több sornyi hátrahajló foga a kígyó testébe nyomja a zsákmányt. Félrevonul egy csöndes helyre, hogy ott lassan megeméssze az ételt, s előfordul, hogy több napig nem eszik. A kobra hónapokig kibírja étel nélkül, mert a testében felhalmozódott zsíradékot veszi igénybe.
A kígyó óvatos. (Lásd: Máté 10:16, NW.) A kobra úgy védekezik, hogy vagy elmenekül, talán becsúszva egy szikla alá, illetve a szikla patkánylyukába, vagy a mozdulatlanságot választja, amivel kivédi, hogy észrevegyék. Amikor szembetalálja magát valakivel, felágaskodik, és kifeszíti a nyakpajzsát, meg sziszeg, hogy elijessze ellenségét. Csak akkor mar, ha minden kötél szakad.
Kígyómarás
Az Afrika és Ázsia vidéki területein történő kígyómarásokat nem gyakran jelentik be, de úgy tűnik, világszerte körülbelül évi egymillió embert mar meg mérges kígyó. India tartja a halálos kimenetelű esetek rekordját — évente körülbelül 10 000 eset —, s talán a legtöbb ezek közül a pápaszemes kobra műve. A kobramarásoknak úgy 10 százaléka halálos.
A kobra sok kígyónál lassúbb; a mozgékony mungó, az egyik fő ellensége, képes túljárni az eszén. A kígyónak ugrik, majd ismételten kitérve a kobra támadó csapásai elől, a mungó elbátortalanítja a kobrát, és határozatlanná teszi. A nyakpajzsa mögött támadva rá, a mungó eltöri a kobra nyakát. Sok kígyó összegömbölyödött helyzetből csap rá áldozatára, s így megnehezíti az áldozat számára annak felismerését, hogy milyen távolságra van tőle, ám a kobra felegyenesedik és egyenesen lesúlyt. A távolságot fel lehet mérni, és a személy ki tud térni a viszonylag lassú mozgás elől.
Néhány kobra, mint például a gyűrűsnyakú kobra, a dél-afrikai feketenyakú kobra és az északkelet indiai kobra köpködéssel védi magát. Felegyenesednek, és méregfogukat az áldozatra irányítják, s a kifújt levegővel két jó adag méregpermetet spriccelnek ki több mint 2 méteres távolságra. A bőrön nem okoz sérülést, ám ha a szembe kerül, időszakos vakságot, és ha nem mossák ki gyorsan, akkor tartós vakságot okozhat. Érdekes módon a kígyó látszólag képes a szembe célozni.
Tegyük fel, hogy egy kobra megmar téged. Mit kell tenned? A mérget a kígyó az arcában elhelyezkedő méregzacskókból nyomja ki, két kicsi, üreges, állandó méregfogból, mely az állkapcsa elején található. Ezek a méregfogak átszúrják a bőrt, és befecskendezik a mérget, mintha injekciós fecskendők lennének. Az egyedüli biztos gyógymód a kígyómarás ellen a négy mérges kígyó mérgéből készült szérum. A XX. század elején India volt az első ország, ahol széles körben használtak kígyómarás elleni szérumot. A kígyómarás elleni szérum por formájában hűtés nélkül öt évig hatásos; injekciónak elkészítve fecskendezik be.
A kobramarás tünetei: fájdalom, duzzanat azon a helyen, homályos látás, bizonytalan járás, gégebénulás és lassuló légzés. Halál akkor következik be két órán belül, ha nagy adag méreg lett befecskendezve, és az illető nem részesül kezelésben.
A kígyóbűvölők
A kígyóbűvölés nagyon régi szórakozási forma. Leginkább Keleten gyakorolják, de néhány nyugati cirkusz is felvette a repertoárjába. Szokatlan nyakpajzsa és ideges kiállása miatt a pápaszemes kobra a legnépszerűbb kígyó, amit használnak, de más, hatásos megjelenésű kígyót is használnak, mint amilyen a királykobra és az indiai homoki boa. Ahogy a gyakorlott mutatványos, a kígyóbűvölő sípol, a kobra felegyenesedik a kosárból, és kifeszíti nyakpajzsát a megszokott védekező állásba. A kígyóbűvölő mozdulatai reakciót váltanak ki a kígyóból, miközben az szemmel tartja a férfit, mindig készen a támadásra. A kígyóbűvölők által itt használt legtöbb kobrának el van távolítva a méregfoga, de néhány férfi megkockáztatja, hogy mérges kígyókkal dolgozik.
Az ősi Indiában a vándorló kígyóbűvölő vallásos elképzelésekről és mítoszokról is mesélt, mely népszerűvé tette. Ma sokkal jövedelmezőbb, ha hotelok környékén játszanak, ahol gyakran fordulnak meg a sokat fényképező turisták. Néhány kígyóbűvölő otthonokat látogat meg, és közli a házigazdával, hogy hatalmas kertje valószínűleg kígyók tanyája. Egy megállapodott összegért felajánlja, hogy elfogja azokat. Eltűnik a bokrokban, s egy idő után, miközben sípjának hangja hallatszik, egy zsáknyi kígyóval tér vissza. Természetesen a házigazda bölcsen tette volna, ha szemmel tartotta volna a kígyóbűvölőt, vagy legalábbis ellenőrizte volna, hogy nem hozott-e magával egy zsák kígyót!
A kígyóparkok oktatást nyújtanak
A kígyóparkok serkentik a hüllők iránti érdeklődést. Kutatásokat támogatnak, oktatást nyújtanak a kígyómarás megelőzésével és gyógyításával kapcsolatban, valamint azon dolgoznak, hogy megóvják a kígyókat az ember kapzsiságától és tudatlanságától. A kobrákat elpusztítják szép bőrükért, melyből öveket, pénztárcákat, cipőket és más luxuscikkeket készítenek. Az egyik évben több mint tízmillió kígyót pusztítottak el Indiában a bőripar számára. A kígyókat elpusztítják, majd azonnal megnyúzzák. Indiában növényi festékeket használnak a bőr színezésére, valamint üvegporral fényezik, és néha befújják lakkal, hogy csillogjon, és leperegjen róla a víz.
A kobra értékét nem lehet túlbecsülni. Több tonna gabonát óv meg azáltal, hogy elpusztítja a patkányokat és más kártékony állatokat. Mérgéből kígyómarás elleni szérumot, fájdalomcsillapítókat és egyéb gyógyszereket nyernek. A Bombay-ban lévő Tata Memorial Cancer Institute tanulmányozza a kobraméreg ráksejtekre gyakorolt hatását.
Tetszett a kobrával való találkozás? Szép, hasznos, óvatos és jól felszerelt arra, hogy megvédje magát. Ahogy jobban megismerjük, az segít értékelnünk az állatvilág eme sokat ócsárolt tagját.
[Kiemelt rész a 19. oldalon
Kobraimádat és babona
A KOBRAIMÁDAT már ősidők óta létezik. Mohenjo Daróban, mely az egyik legrégibb civilizáció, ami feltárandó a régészek előtt, kobramotívumokat találtak a pecséteken. I. e. a harmadik évezredtől egészen napjainkig Indiában milliók tekintenek babonás tisztelettel a kobrára. Érdekes, hogy a kobráról szóló történetek közül sokat olyan elferdített mítoszként lehet felismerni, mely tényleges történelmi események köré épül.
A teremtésről szóló „történet” beszél olyan időről, amikor nem volt fény a világegyetemben. A sötét kozmikus vizekből először a ragyogó Visnu isten lett megteremtve, majd az ég, a föld és a túlvilág. A maradék anyagból egy Sesa (jelentése: maradék) nevű óriási kobra teremtetett. A mítosz szerint Sesának 5—1000 feje van, és a képek úgy ábrázolják Visnut, hogy az összegömbölyödött Sesán fekszik, Sesa pedig sok fejének kifeszített nyakpajzsával védelmet nyújt neki. A földrengéseket Sesa ásításának tulajdonítják, és egy bizonyos korszak végén a szájából jövő tűz vagy méreg elpusztítja a világot.
A hindu mitológia ábrázol egy nága nevű kobrafajt, amely a túlvilágon lakik, melynek neve Nágaloka vagy Pátála. A majomistenség, Hanumán kijelenti, hogy a „Tökéletes Korban” minden ember szent volt, csak egyetlen vallás volt, és nem voltak démonok vagy nágák. A kígyók lettek a föld gazdagságának őrzői, és nagy tudással meg mágikus erővel rendelkeztek. Sesát, kit Vaszukinak is hívnak, az istenek felhasználták egy tengernyi tej megköpülésére, hogy amritát készítsen, egy olyan nektárt, amelytől a személy halhatatlan lesz. A túlvilágot, melyet a nágák uralnak, úgy mutatják be, mint a legvonzóbb helyet. A csatában eleső katonáknak azt ígérik, hogy ott olyan gyönyörűségben lesz részük, amilyet el sem tudnak képzelni.
De nem minden mitikus kobrát tartanak jónak. Egy „történet” Krisna, aki Visnu megtestesülése, és Kálija, egy hatalmas, ellenséges démonkobra találkozásáról szól. A képek a győztes Krisnát mutatják, amint lába a nagy kígyó fején nyugszik.
Manaszát vagy Durgammát, a nágák királynőjét a nők imádják, hogy védje meg gyermeküket a kígyómarástól. Nágápansami ünnepén a kígyóimádók tejet, sőt vért öntenek a kobraképekre és a kígyólyukakba. Kőből vagy ezüstből készült kobraképeket imádnak, és a nők a templomokban felajánlják őket, azt remélve, hogy fiúgyermeket fogannak.
Kobra a filmekben
A mitológiai kobra nagyon népszerű téma az Indiában készült filmekben — 1928 óta több mint 40 ilyen film készült. Általában a jóság őrzőjeként ábrázolják, aki megsegíti imádóit, és elpusztítja a gonoszokat. Híres az Icsádári kobrák mítosza, melyeknek állítólag olyan hatalmuk van, amellyel emberi formát tudnak ölteni. Mondják, hogy van egy odaadó párjuk. Ha a kobra párját megölik, képes arra, hogy lássa a gyilkos képét az elpusztult kígyó szemében, és nyomába indul, hogy bosszút álljon. Ez eleven alapot ad sok filmhez. A történetben túlsúlyban vannak azok a részek, amikor a kígyó táncol; a kígyóbűvölőéhez hasonló zenére a táncosok a kígyó mozgását utánozzák, és még a földön is csúsznak.
A Shakti című egyik ismeretterjesztő filmet egy fesztiválon forgatták Rajasthanban (India), ahol a sivatagban több százezer kígyóimádó találkozik minden augusztusban. A nap perzselő tüze alatt, és több mint 50 Celsius-fokos hőmérsékletben vasrudakkal verik magukat, és több mint 2 kilométeren keresztül a hasukon csúsznak a perzselő homokban Gogá, a kígyóisten templomáig. Gogá, az i. sz. X. század történelmi királya állítólag úgy mentette meg népét a muszlim bevándorlóktól, hogy az ellenséget kígyóktól hemzsegő területre vezette, ahol a kígyómarások megtizedelték a hadsereget.
[Kiemelt rész a 20. oldalon]
A kobra mentette meg őket
Indiában, a Sastur nevű faluban két család okkal hálás egy kobrának. 1993. szeptember 30-án hajnalban körülbelül 3 óra 50 perckor egy kobra hangos sziszegésére ébredtek, ami akkor csúszott ki a házukból. Kikergették a földekre, hogy elpusztítsák. Négy órakor egy borzasztó földrengés sújtott le a falujukra Közép-Indiában, melynek során szinte mindenki meghalt. A két család életben maradt — hála a kobra korai riasztásának!
[Képek a 16., 17. oldalon]
Hátul- és elölnézet egy ázsiai kobráról
Betét: egy fekete kobra kifeszíti nyakpajzsát, miközben egy meleg sziklán sütteti magát
[Forrásjelzés]
Képek a 16—20. oldalon: A. N. Jagannatha Rao, Trustee, Madras Snake Park Trust
[Képek a 18. oldalon]
Elöl- és hátulnézet egy fekete kobráról