Fiatalok kérdései . . .

Csapatsportok — Vajon nekem valók?

„Odavagyok a sportokért. Tényleg jól érzem így magam. És szeretek a barátaimmal lenni” — mondja a 14 éves Sandy.

„JÓ BULI!” „Izgalom!” „Nyerés!” Többek között ilyen érveket soroltak fel amerikai és kanadai fiatalok, amikor arról készítettek velük felmérést, hogy miért vesznek részt versenyszerűen a sportban. Kétségkívül sok fiatal osztozik lelkesedésükben.

Vegyük például az Egyesült Államokat. Lawrence Galton Your Child in Sports című könyve szerint „minden évben 20 millió hatéves vagy ennél idősebb amerikai gyerek játszik, vagy próbál meg versenyszerűen sportoló csapatban játszani”. Noha csupán pár évvel ezelőtt a versenyszerűen sportoló csapatokban szinte kizárólag csak fiúk vettek részt, most rekordszámú lány baseballozik, kosárlabdázik, sőt még a focipályán is versenyeznek egymással.

Talán sportoló típus vagy, és úgy érzed, egy csapathoz csatlakozni klassz dolog lehet. Vagy talán nagyon buzdítanak erre — esetleg még nyomást is gyakorolnak rád — a szülők, a tanárok vagy az edzők. Bárhogy legyen is, a csapatsportokban való részvétel igen jelentős időbeli kötelezettséget és energiát kíván. Így hát ésszerű tudatában lenni néhány előnyének és hátrányának. Először vessünk egy pillantást néhány előnyre.

A sport előnyei

„A test gyakorlásának . . . van némi haszna” — mondja a Biblia (1Timótheus 4:8, NW ). A fiatalok minden bizonnyal hasznot merítenek a fizikai tevékenységből. Az Egyesült Államokban ijesztő számú fiatal szenved az elhízottság, a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint miatt. A rendszeres testmozgás sokat segíthet az ilyen problémák megfékezésében. Az American Health folyóirat egyik cikke szerint azon fiataloknak, akik rendszeresen mozognak, „jobban működik a légző- és keringési rendszerük, mint az ülő életmódot folytató [tunya] gyermekeknek. Akik gyakran mozognak, ügyesebbek a sportokban, és jobban ellenőrzésük alatt tartják testsúlyukat.” A kutatók azt is mondják, hogy a testmozgás enyhíti a stresszt, csökkenti a fáradékonyságot, sőt még az alvást is javítja.

Érdekes módon a Your Child in Sports című könyv a következő megfigyelést teszi: „Nyilvánvalóvá vált, hogy sok, felnőttkorban jelentkező egészségi probléma gyökere a fiatalkorba nyúlik vissza.” Ezért sok orvos úgy érzi, a rendszeres testmozgás előnyei a felnőttkorra is kihatással lehetnek. Mary C. Hickey írónő a következőkről számol be: „A kutatás megállapította, hogy azok a gyermekek, akik sportolnak, valószínűleg fizikailag aktívabbak lesznek felnőttkorukban.”

Sokan úgy érzik, más kiemelkedő előnyök is származnak a csapatsportokból. Az egyik apa ezt mondta arról, hogy fia focizik: „Megóvja attól, hogy az utcán lófráljon. Fegyelemre tanítja őt.” Mások úgy gondolják, hogy a csapatjáték megtanítja a fiatalt arra, hogy együtt dolgozzon másokkal — ez olyan készség, amely egész életében javára válhat. A csapatsportok arra is megtanítják a fiatalokat, hogy tartsák be a szabályokat, gyakoroljanak önfegyelmet, irányítsanak, és viseljék kiegyensúlyozottan, akár sikerük van, akár kudarc éri őket. „A sport egy nagy laboratórium a fiatalok számára — mondja dr. George Sheehan. — Ezáltal a diákok közvetlenül megtapasztalják azokat a dolgokat, melyekről gyakran hallanak tanáraiktól: a bátorságot, az ügyességet és az odaadást” (a Current Health folyóirat 1985 szeptemberi száma).

Még ha más haszna nincs is belőle, a győztes csapat tagjaként egy személynek növekedhet az önbecsülése. „Ha lövök egy gólt, vagy pontot szerzek — mondja a fiatal Eddie —, egészen büszkének érzem magam.”

Hírnév, szerencse és népszerűség

Más fiataloknak azonban a csapatsportok valódi vonzereje abban rejlik, hogy elnyerjék egykorú társaik helyeslését és elismerését. „Valahányszor csinálsz valami jót — magyarázza a 13 éves Gordon —, mindig mindenki vállonvereget.”

Susan és Daniel Cohen a Teenage Stress című könyvükben elismerik: „Ha valami biztos út látszik a népszerűséghez — különösen a fiúk számára —, akkor az a sport . . . Ritkán találod a futball- vagy a kosárlabdacsapat csillagát elismerés után éhezni.” Egy felmérés kimutatta, milyen nagyra becsülik a sportolókat. Diákokat kérdeztek meg, hogy melyiket választanák leginkább: ha úgy emlékeznének rájuk, mint sportcsillagra, mint kiváló tanulóra, vagy mint a legnépszerűbb személyre. A fiúk között a „sportcsillag” szerepelt az első helyen.

Nem annyira meglepő, hogy egy futball- vagy kosárlabdajátékos nagyobb tiszteletet kap, mint egy tudós, ha megfigyeled, hogy a tömegkommunikációs eszközök imádattal felérő figyelmet szentelnek a hivatásos sportolóknak. A nyilvánosság nagyrészt a csillagászati összegeket elérő fizetésükre és fényűző életvitelükre összpontosít. Nem csoda, ha sok fiatal — különösen az, aki a belvárosban lakik — úgy tekinti az iskolai sportokat, mint a jóléthez vezető egyik lépcsőfokot, mint menekülést a szegénység elől!

Sajnos a valóság messze elmarad az efféle várakozásoktól. A Current Health folyóiratban a „Hány sportolónak sikerül a hivatásosak közé kerülnie?” című cikk néhány kijózanító statisztikát közölt. A következőről számolt be: „[Az Egyesült Államokban] több mint 1 millió fiú focizik a középiskolában; majdnem 500 000-en kosárlabdáznak, és körülbelül 400 000-en vesznek részt a baseballban. A főiskolát a középiskolához viszonyítva a résztvevők száma drasztikusan lecsökken. Összesen mintegy 11 000 sportoló vesz részt a főiskolai fociban, kosárlabdában és baseballban.” A főiskolákon túllépve a statisztikák még lehangolóbbak. „[A főiskolai sportolóknak] csak mintegy 8 százalékát választják ki valaha is a hivatásos csapatok, és csupán úgy 2 százalékuk ír alá hivatásos sportolóknak szóló szerződést.” A cikk még a következőkre is figyelmeztet: „Még egy szerződés aláírása sem jelenti, hogy a sportoló bekerül a csapatba.”

Mindezeket egybevéve „minden 12 000 középiskolai sportolóból egy válik hivatásos sportolóvá”. Talán nem sokkal nagyobb erre az esély, mint hogy valakinek ötöse lesz a lottón! Ám legvégül kíváncsi lehetsz, hogy egy sportoló minden erőfeszítésének eredményeképpen vajon nem díjmentes főiskolai oktatást kap? Újra azt mondhatjuk, hogy az esélyek nem is olyan jók. Richard E. Lapchick és Robert Malekoff On the Mark című könyve szerint „a középiskolai sportolók milliói közül . . . 50-ből csupán 1 kap ösztöndíjat, hogy sportoljon a főiskolán”. Egy másik lehangoló statisztika a következőt mondja: „A legjobb játékosok közül, akik ösztöndíjat kapnak a sok pénzt hozó sportágakban — ilyenek például a futball és a kosárlabda —, kevesebb mint 30 százalék végzi el a főiskolát négy év után.”

A játékosok óriási többségének az az álma, hogy gazdag és híres sportolóvá válik, egyszerűen csak egy fantáziakép — vágyálom.

Lemorzsolódó gyerekek

Mikor figyelembe veszed a jó egészség kilátásait, a jellembeli fejlődést és a fokozott népszerűséget, talán még mindig okos dolognak tűnhet egy versenyszerűen sportoló csapathoz való csatlakozás. De mielőtt elrohannál, hogy edzésekre járj a csapatba kerülésért, figyeld meg, mit mondott a Ladies’ Home Journal: „Manapság több gyerek iratkozik be sportegyesületekbe, mint bármely előző nemzedékben. A rossz hír az, hogy rekordszámban morzsolódnak le gyerekek ezekből a sportegyesületekből.” Az ebben a témában szakértő dr. Vern Seefeldt szavait idézve: „Mire tizenöt évesek lesznek, azon gyermekek hetvenöt százaléka, akik valaha is sportoltak, lemorzsolódik.”

Figyeld meg Kanadát, ahol a jégkorong roppant nagy népszerűségnek örvend. Az egyik amatőr jégkorongklubban a több mint 600 000 játékos 53 százaléka 12 éven aluli volt. Azonban csupán 11 százalékuk volt több 15 évesnél. Mi ennek az oka? A legtöbb fiatal akkorra már abbahagyja a sportolást. Miért hagyják oly sokan abba?

A kutatók azt mondják, hogy az ilyen lemorzsolódó gyerekek általában meglepően egyszerű magyarázatot adnak, hogy miért mennek el: a játék többé már nem olyan klassz. Valójában a csapatjáték kimerítő és időrabló vállalkozás lehet. A Seventeen folyóirat elmondta olvasóinak: egyszerűen az, hogy bejussanak egy csapatba, „a hét öt napján át napi három órai” munkát igényelhet „úgy egy-két héten keresztül”. Ha sikeresen megfelelsz ennek a kipróbálásnak, és bejutsz a csapatba, a jövőben sokkal több órát igényel az edzés és a gyakorlás. A lány kosárlabdacsapatban nem szokatlan, ha egy játékos több mint három órát tölt egy nap a meccsre való felkészülésre. Ezt az időt valami hasznosabb dologra is lehetne fordítani.

Természetesen sok fiatal nem bánja a kimerítő munkamenetet. Élvezik azokat a szórakoztató és kihívást jelentő dolgokat, melyek sportbeli ügyességük tökéletesítésével járnak. De vannak még más okai is, amiért sok fiatal lemorzsolódik a sportegyesületekből. Tudatában kell lenned ezeknek, hogy így meghozhasd a döntést, vajon csatlakozz-e egy csapathoz, vagy sem. Ahogyan azt a Példabeszédek 13:16 mondja: „Minden eszes cselekszik bölcseséggel.” Ezért egy következő cikk folytatja ezt a fejtegetést.

[Oldalidézet a 14. oldalon]

A legjobb egyetemi játékosok többsége, aki sportösztöndíjat kap, nem tud sikeresen levizsgázni

[Kép a 13. oldalon]

A sportolók népszerűsége sok fiatalt vonz, hogy versenyszerűen sportoljon