A mikrobák bosszúja

A XX. SZÁZAD embere az orvostudomány terén csodálatos fejlődésnek a szemtanúja. Több ezer évig az emberiség gyakorlatilag tehetetlen volt a halálos mikrobák csapásával szemben. Ám az 1930-as évek közepén a dolgok kezdtek megváltozni, amikor is a tudósok felfedezték a szulfanilamidota, az első olyan anyagot, amely le tudja győzni a baktériumokat, anélkül hogy súlyos károkat okozna a fertőzött személyben.

Az ezt követő években a tudósok új, erős gyógyszereket fejlesztettek ki, hogy megküzdjenek a fertőző betegségekkel — chloroquint, hogy megtámadja a maláriát, és antibiotikumokat, hogy legyőzzék a tüdőgyulladást, a skarlátot és a tuberkulózist. 1965-re már 25 000-nél is több, különféle antibiotikumos terméket fejlesztettek ki. Sok tudós arra a következtetésre jutott, hogy a bakteriális betegségek többé nem jelentenek nagy gondot, és a kutatás szempontjából sem érdekesek. Elvégre minek tanulmányozzanak olyan betegségeket, amelyek hamarosan örökre megszűnnek létezni?

A világ fejlett országaiban az új oltóanyagok drámaian csökkentették a kanyaró, a mumpsz és a rubeola áldozatainak számát. A gyermekbénulás elleni, 1955-ben elkezdett, tömeges, kampányszerű beoltás annyira sikeres volt, hogy Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a betegséggel kapcsolatos esetek száma az azévi 76 000-ről kevesebb mint 1000-re zuhant 1967-re. A himlőt, amely jelentősebb gyilkos betegség volt, világszerte felszámolták.

Ebben a században történt az is, hogy felfedezték az elektronmikroszkópot, egy készüléket, amely olyan erős nagyítású, hogy a tudósok láthatják az ember körménél milliószor kisebb vírusokat. Ezek a mikroszkópok egyéb technikai fejlődésekkel együtt lehetővé tették, hogy úgy értsék meg a fertőző betegségeket, és úgy küzdjenek meg velük, mint még soha azelőtt.

A győzelem biztosnak látszott

Ezen felfedezések következtében az orvostársadalom bizalommal teljes volt. A fertőző betegségek mikrobái vereséget szenvedtek a modern orvostudománnyal szemben. A tudomány győzelme biztosan gyors, döntő és teljes lesz a mikrobák felett! Ha még nem elérhető egy konkrét betegség gyógymódja, hamarosan biztos az lesz.

George C. Marshall, az Egyesült Államok külügyminisztere már 1948-ban azzal dicsekedett, hogy küszöbön áll a győzelem minden fertőző betegség felett. Három évvel később az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megerősítette, hogy az ázsiai malária hamarosan olyan betegség lesz, „amelynek nincs többé nagy jelentősége”. Az 1960-as évek közepén annyira elterjedt az a nézet, hogy a pusztító és járványos betegségek kora véget ért, hogy az amerikai hadsereg egészségügyi alakulatának főparancsnoka, William H. Stewart azt mondta az egészségügyi köztisztviselőknek, ideje pontot tenni a fertőző betegségek ügyének végére.

Visszatérnek a régi betegségek

A fertőző betegségek ügye azonban még korántsem állt készen arra, hogy pontot tegyenek a végére. A mikrobák nem tűntek el a bolygóról csak azért, mert a tudomány kieszelte a gyógyszereket és az oltóanyagokat. A jól ismert gyilkos mikrobák — melyeket távolról sem győztek le — dühösen visszatértek! Ráadásul más halálos mikrobák is felbukkantak — olyan mikrobák, amelyek azt megelőzően ismeretlenek voltak az orvosok előtt. Így tehát mind a régi, mind az új mikrobák tombolnak, s ezzel világszerte megszámlálhatatlan milliókat fenyegetnek, kínoznak és ölnek meg.

Azok a halálos betegségek, melyekről egykor azt gondolták, hogy ellenőrzés alatt tartják, újra felbukkantak, több, halált okozó formában, mint valaha, és nehezebb volt kezelni őket gyógyszerekkel. Az egyik példa erre a tuberkulózis (tbc). A WHO nemrégiben kijelentette: „1944 óta Japánban, Észak-Amerikában és Európában széles körben használják a tbc elleni gyógyszereket, hogy drámaian csökkentsék a tbc-s esetek és a tbc-ből eredő halálesetek számát. Ám a kevésbé fejlett országokban semmibe vették a tbc ellenőrzés alatt tartásával kapcsolatos erőfeszítéseket . . ., lehetővé téve ezáltal, hogy a betegség veszélyesebb, és sokféle gyógyszerrel szemben ellenálló formában visszatérjen a gazdag országokba.” Napjainkban a tbc — melyet általában levegő által hordott baktériumok okoznak, amelyek befészkelik magukat a tüdőbe — körülbelül hárommillió embert öl meg évente, ami több mint 7000 személyt jelent naponta. 2005-re a halálos áldozatok száma évi négymillióra szökhet fel.

Más, régi gyilkosok is terjedőben vannak. A kolera most Afrika, Ázsia és Latin-Amerika sok részén járványos méreteket ölt; egyre több embert kínoz és öl meg. Ázsiában egy teljesen új fajtája bukkant fel.

Az Aëdes aegypti nevű szúnyog által terjesztett dengue-láz szintén gyorsan terjed; most 2,5 milliárd embert fenyeget világszerte több mint 100 országban. Az 1950-es évek óta ennek a betegségnek egy új, halálos, haemorrhagiás formája bukkant fel és terjedt el a trópusokon. A becslések szerint minden évben közel 20 000 embert öl meg. Ahogy a legtöbb vírusos betegség esetében, úgy ennél sincs oltóanyag, hogy védekezzünk ellene, sem gyógyszer a gyógyításhoz.

A malária, melyről a tudomány egykor azt remélte, hogy megsemmisíti, most körülbelül kétmillió embert öl meg évente. Mind a malária élősködőket, mind a szúnyogokat, amelyek hordozzák azokat, egyre nehezebb elpusztítani.

Új pusztító betegségek

Az utóbbi időben felbukkanó új betegségek közül, melyek csapásokkal sújtják az emberiséget, talán a halálos AIDS a legismertebb. Ezt a gyógyíthatatlan betegséget egy olyan vírus okozza, amely hozzávetőlegesen alig tizenkét évvel ezelőtt még ismeretlen volt. Mégis azoknak az embereknek a száma, akiket 1994 végéig világszerte megfertőzött a vírus, 13 és 15 millió között van.

Más, korábban fel nem ismert fertőző betegségek közé tartozik még a hantavírus pulmonáris szindróma. Ez a mezei egér által terjesztett betegség az Egyesült Államok délnyugati részén tűnt fel, és a jelentett eseteknek több mint a felénél halálos kimenetelűnek bizonyult. Dél-Amerikában a haemorrhagiás láznak kialakult két fajtája — mindkettő új és halálos. Egyéb szörnyű betegségek is feltűntek — olyan vírusok, amelyek furcsa, egzotikus neveket viselnek — Lassa-láz, Rift-völgyi láz, Oropouche, Rocio, Q. Guanarito, VEE, majomhimlő (monkeypox), Chikungunya-betegség, Mokola, Duvenhage, LeDantec, Kyasanur erdei agyvírus, Semliki erdei ágens, Krími-Kongó haemorrhagiás láz, O’Nyong-Nyong láz, Sindbis, Marburg-betegség, Ebola.

Miért bukkannak fel új betegségek?

Mindazon ismeret és előny mellett, amely a modern orvostudomány birtokában van, mégis miért bizonyulnak a gyilkos mikrobák olyan nehezen leküzdhetőknek? Az egyik ok az, hogy a mai társadalom egyre többet mozog. A modern tömegközlekedés képes rövid időn belül világméretűvé tenni egy helyi járványt. A sugárhajtású repülőgéppel való utazás megkönnyíti egy halálos betegség egyik helyről a másikra jutását, egy fertőzött személyben megbújva órák alatt eljut a világ egyik részéről a világ bármelyik részére.

Egy második ok, amely kedvez a mikrobáknak, a világ népességének — különösen a városokban történő — robbanásszerű növekedése. Természetesen a városokban szemét is keletkezik. A szemét között vannak műanyag tartók és gumiabroncsok, melyek friss esővízzel vannak megtelve. A trópusokon ez szúnyogok elszaporodását eredményezi, melyek olyan gyilkos betegségeket hordoznak, mint a malária, a sárgaláz és a dengue-láz. Azonkívül, éppen úgy, ahogy egy sűrű erdő táplálhatja a tüzet, a magas népsűrűség is ideális feltételeket teremt a tuberkulózis, az influenza és más, levegő által hordott betegségek gyors terjedéséhez.

A mikrobák visszatérésének harmadik oka az emberi viselkedésben bekövetkezett változásokkal kapcsolatos. A XX. század második felét jellemző, példátlan méreteket öltő sokpartneres szexuális kapcsolatok következtében buján tenyésznek és terjednek a szexuális úton terjedő mikrobák. Az AIDS elterjedése csak egy példa erre.b

A negyedik ok, amiért a gyilkos mikrobák olyan nehezen leküzdhetőknek bizonyulnak, az, hogy az ember betört a dzsungelekbe és az esőerdőkbe. Richard Preston író a The Hot Zone című könyvében kijelenti: „Úgy tűnik, az AIDS, az Ebola és számos más, esőerdei, betegséget okozó tényező felbukkanása természetes következménye a trópusi bioszféra megrongálódásának. A felbukkanó vírusok a föld ökológiailag sérült részeiről jönnek elő. Ezek közül sok a trópusi esőerdők olyan részéről jön, amely a tönkremenés szélén áll . . . A trópusi esőerdők a bolygón létező élet gazdag éléstárai, melyek a világ legtöbb növény- és állatfaját foglalják magukba. Az esőerdők a világ legnagyobb vírustárai is, mivel minden élőlény hordoz vírust.”

Így tehát az emberek közelebbi kapcsolatba kerültek a rovarokkal és a meleg vérű állatokkal, melyekben a vírusok úgy élnek, szaporodnak és pusztulnak el, hogy nem okoznak kárt bennük. Ám amikor a vírus „átugrik” az állatról az emberre, a vírus halálos formát ölthet.

Az orvostudomány korlátai

A fertőző betegségek visszatérésének egyéb okai magával az orvostudománnyal kapcsolatosak. Sok baktérium most dacol azokkal az antibiotikumokkal, melyek egykor elpusztították őket. Ironikus módon maguk az antibiotikumok segítettek eme helyzet kialakulásában. Például ha egy antibiotikum a káros baktériumoknak csak a 99 százalékát öli meg a fertőzött személyben, az életben maradt egy százalék, amely ellenállt az antibiotikumnak, ekkor növekedhet és szaporodhat, csakúgy, mint egy erős gyomfajta az újonnan felszántott földben.

A betegek csak súlyosbítják a gondot, amikor nem fejezik be az orvosuk által előírt antibiotikumos kúrát. Előfordulhat, hogy a betegek abbahagyják a tabletták szedését, mihelyst kezdik jobban érezni magukat. Noha lehet, hogy a leggyengébb mikrobák elpusztultak, a legerősebbek életben maradnak és nyugodtan szaporodnak. Néhány héten belül a betegség újra előjön, ez alkalommal azonban nehezebb, vagy lehetetlen gyógyszerrel meggyógyítani. Amikor ezek a gyógyszerrel szemben ellenálló mikrobafajták más embereket is elözönlenek, a következmény komoly közegészségügyi gond lesz.

A WHO szakemberei nemrégiben kijelentették: „A[z antibiotikumokkal és más, mikrobaellenes, betegséget okozó tényezőkkel szembeni] rezisztencia sok országban járványszerű, és a sokféle gyógyszerrel szembeni rezisztencia gyakorlatilag kizárja, hogy az orvosok manőverezzenek a növekvő számú betegségek kezelésében. Becslések szerint egyedül a kórházakban, világviszonylatban egymillió bakteriális fertőzés történik nap mint nap, és ezek többsége gyógyszerrezisztens.”

A második világháború óta mindinkább használt vérátömlesztések szintén segítenek a fertőző betegségek terjedésében. Annak ellenére, hogy a tudomány erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a vérbe ne kerüljenek bele halálos mikrobák, a vérátömlesztések jelentős mértékben hozzájárulnak a májgyulladás, a cytomegalovirus, az antibiotikummal szemben ellenálló baktériumok, a malária, a sárgaláz, a Chagas-betegség, az AIDS, és sok más, borzasztó betegség terjedéséhez.

A dolgok mai állása

Noha az orvostudományban ismeretek robbanásszerű növekedését figyelhettük meg e század folyamán, sok rejtély továbbra is megmarad. C. J. Peters veszélyes mikrobákat tanulmányoz a Járványügyi Központban, Amerika legfontosabb közegészségügyi laboratóriumában. 1995 májusában egy interjúban ezt nyilatkozta az Ebolával kapcsolatban: „Nem tudjuk, miért olyan ártalmas az emberre, azt sem tudjuk, mit csinál, [vagy] hol van, amikor éppen nem okoz járványokat. Nem találjuk. Nincs másik víruscsalád . . ., amelyről ennyire keveset tudunk.”

Még ha rendelkezésre áll is a hatásos orvosi ismeret, a gyógyszerek és az oltóanyagok a betegség leküzdéséhez, pénzre van szükség ahhoz, hogy azoknál használhassák, akik szükséget szenvednek. Milliók élnek szegénységben. A WHO World Health Report 1995 című kiadványa kijelenti: „A szegénység a fő oka annak, hogy a csecsemők nincsenek beoltva, hogy nincs tiszta víz és szennyvízelvezetés, hogy nem állnak rendelkezésre gyógyszerek és egyéb kezelések . . . A fejlődő világban évente 12,2 millió 5 éven aluli gyermek hal meg, legtöbben olyan okokból kifolyólag, amelyeket gyermekenként csupán néhány amerikai centből meg lehetett volna előzni. Többnyire azért halnak meg, mert a világ közömbös irántuk, de leginkább azért halnak meg, mert szegények.”

1995-ig a fertőző betegségek és élősködők voltak a világ legnagyobb gyilkosai, évente 16,4 millió ember életét oltva ki. Sajnos megszámlálhatatlan milliók élnek olyan körülmények között, amelyek ideálisak a halálos mikrobák felbukkanásához és terjedéséhez. Figyeld meg napjaink siralmas helyzetét. Egymilliárdnál is több ember él rendkívüli szegénységben. A világ népességének a fele nélkülözi a rendszeres orvosi kezeléseket és az alapvető gyógyszereket. A szennyezett megavárosok utcáin magukra hagyott gyermekek milliói kószálnak, akik közül sokan kábítószereznek és prostitúciót űznek. Menekültek milliói senyvednek nem higiénikus táborokban kolera, vérhas és más betegségek közepette.

Az ember és a mikroba között dúló háborúban a körülmények egyre inkább a mikrobának kedveznek.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Becslések szerint egyedül a kórházakban, világviszonylatban egymillió bakteriális fertőzés történik nap mint nap, és ezek többsége gyógyszerrezisztens” (Egészségügyi Világszervezet).

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Amikor a mikrobák visszavágnak

Egy kis mikroba, amelyet baktériumként ismerünk, „mindössze 0,000 000 000 01 grammot nyom. Egy kék bálna pedig körülbelül 100 000 000 gramm súlyú. A baktérium mégis meg tud ölni egy bálnát” (Bernard Dixon, 1994).

A kórházakban található, leginkább rettegett baktériumok a Staphylococcus aureus baktérium gyógyszerrel szemben ellenálló fajtái. Ezek a fajták a betegeket és a gyengéket sújtják, halálos vérfertőzéseket, tüdőgyulladást és toxikus sokkot okozva. Egy összesítés szerint a staphok mintegy 60 000 embert ölnek meg évente az Egyesült Államokban, ami több mint az autóbalesetben elhunytak száma. Az évek folyamán ezek a baktériumfajták annyira ellenállóvá váltak az antibiotikumokkal szemben, hogy 1988-ra csak egy hatásos antibiotikum volt ellenük, a vancomycin nevű szer. Hamarosan azonban beszámolók érkeztek arról, hogy a vancomycinnel szemben ellenálló fajták kezdtek felbukkani a világ minden részén.

De még ha el is végzik az antibiotikumok azt a feladatot, amit el kell végezniük, még mindig felmerülhetnek más gondok. 1993 derekán Joan Ray befeküdt egy egyesült államokbeli kórházba egy rutinszerű műtétre. Mindössze néhány nap múlva otthon kellett volna lennie. Ehelyett 322 napig a kórházban kellett maradnia, elsősorban azért, mert a műtét után fertőzések léptek fel nála. Az orvosok erős dózisokban adagolt antibiotikumokkal — köztük vancomycinnel — küzdöttek a fertőzések ellen, de a mikrobák visszavágtak. Joan ezt mondja: „Nem tudtam használni a kezemet. Nem tudtam használni a lábamat . . . Még egy könyvet sem tudtam felemelni, hogy elolvassam.”

Az orvosok igyekeztek kitalálni, hogy Joan miért beteg még hónapokkal az antibiotikumos kezelés után is. A laboratóriumi munkák kimutatták, hogy a staphfertőzés tetejébe Joannak még egy másik baktériumfajta is volt a szervezetében — a vancomycinnel szemben ellenálló enterococcus. Ahogy a neve is utal rá, ebben a baktériumban nem okozott kárt a vancomycin; minden más antibiotikummal szemben is ellenállónak látszott.

Azután az orvosok megtudtak valamit, amitől elképedtek. A baktériumok nemcsak hogy ellenálltak a gyógyszereknek, amelyeknek meg kellett volna ölniük őket, hanem várakozásukkal ellentétben, tulajdonképpen a túlélésükhöz használták a vancomycint! Joan orvosa, aki specialista a fertőző betegségek terén, ezt mondta: „[A baktériumoknak] azért kell a vancomycin, hogy szaporodjanak, és ha nem jutnak hozzá, akkor nem növekednek. Tehát ebben az értelemben a vancomycinnel táplálkoznak.”

Amikor az orvosok nem adtak több vancomycint Joannak, a baktériumok elpusztultak, és Joan jobban lett.

[Kép a 8. oldalon]

A mikrobák buján tenyésznek, amikor a betegek helytelenül használják az antibiotikumokat

[Kép a 9. oldalon]

A vérátömlesztések halálos mikrobákat terjesztenek