Hirtelen katasztrófa Japánban — Ahogy az emberek megbirkóztak vele

AZ ÉBREDJETEK! JAPÁN TUDÓSÍTÓJÁTÓL

EGYIK percben a japán Kobe 1 500 000 lélekszámú, viruló kikötőváros volt. Ám 20 másodpercen belül a Richter-skála szerinti 7,2 erősségű földrengés a város nagy részét romba döntötte. Több tízezer ház és épület dőlt romba vagy károsodott meg, és több mint 300 000 ember vált hajléktalanná.

A katasztrófa 1995. január 17-én sújtott, pontosan egy évvel azután, hogy egy földrengés súlyos károkat okozott Northridge-ben, Kaliforniában (USA), és 61 ember életét oltotta ki. A kobei rengés körülbelül kétszer annyi szeizmikus energiát szabadított fel, mint az. A több mint 5500 halálos áldozat miatt Japánban ez volt a legtöbb személy halálát okozó földrengés 1923 óta, amikor is mintegy 143 000 ember vesztette életét abban a nagy földrengésben, mely Tokiót és Yokohamát sújtotta.

A szörnyűség pillanata

Azon a végzetes reggelen 5.46-kor Riudzsi újságot hordott ki Kobe belvárosában. Még sötét volt. Hirtelen egy olyan hang hallatszott, mintha egy vonat ment volna át egy magasvasúton. Az út és az épületek úgy dülöngéltek, mint ahogy a tenger hullámai hömpölyögnek. Azután az összes világítás elment.

A felüljárók összerogytak, az alattuk lévő utakra borítva a járműveket. A vasúti sínek meghajlottak, mint az agyagrudak, a vonatok pedig kisiklottak. A régi, fából készült épületek összeomlottak, a kétszintes bérházak hirtelen egyszintes házaknak látszottak. Ez Kobe legtöbb lakosát felrázta álmából.

Azonnal tüzek kaptak lángra, és egész háztömbök égtek le. A tűzoltók tehetetlenül néztek, mivel a földrengés során a vízellátás megszűnt. Egy szempillantás alatt megsemmisült a földrengésbiztos építkezésről kialakult hiedelem.

Épphogy megmenekültek, és volt, hogy tragédia történt

A földrengés által közvetlenül érintett térségben Jehovának 3765 Tanúja volt, akik 76 gyülekezetben jöttek össze. A földrengést követő reggelen megállapították, hogy 13 Tanú és 2 kereszteletlen társ vesztette életét (Prédikátor 9:13). A rendőrség által akkor közreadott jelentés szerint 1812 volt a halottak száma, de egy héten belül 5000 fölé emelkedett. Mivel a Tanúk gyorsan megkeresték azokat, akik kapcsolatban voltak a gyülekezeteikkel, közöttük nem emelkedett a halálos áldozatok száma.

Miszao férje korán reggel elment otthonról dolgozni. „Úgy egy óra múlva a ház megingott — mondta Miszao. — Körülöttem mindenütt potyogtak a tetőcserepek. A nagy, középső tetőcserép pont eltalálta azt a kispárnát, ahol épp egy órája a férjem feje volt.” Egy fiókos szekrény és egy könyvespolc egymásnak dőlt, éppen Miszao felett. Ez mentette meg attól, hogy a tetőcserepek betemessék.

Egy nyávogó cica ébresztette fel Hiromasát, egy 16 éves diákot. Ahogy kiengedte a cicát, megindult a földrengés. Amikor visszament a házba, az édesanyját a televíziókészülék és a könyvespolc alatt találta. Mennyire megkönnyebbült, hogy életben találta! Hiromasa kölcsönkért egy zseblámpát az egyik szomszédtól, és kiszabadította az édesanyját. Több ezren tudnának olyan történeteket mesélni, hogy hajszál híján menekültek meg. Más Tanúkat viszont fájdalmas tragédia ért.

Kaneko Hirosit és Kazut lakásuk kőtörmeléke temette maga alá. A keresztény gyülekezet tagjai a helyszínre siettek, hogy segítsenek nekik. Egészen délelőtt 10 óráig tartott, mire Hirosit végre ki tudták szabadítani és kórházba vitték. De Kazu halott volt, amikor később kihúzták.

Tesima Mijoko 24 éves és csak körülbelül két éve megkeresztelt lány volt, akinek a teljes idejű szolgálat volt a célja. A földrengés reggelén lakóépületének földszintjén aludt, amikor az első emelet összeomlott. Mijokót betemették a szarufák és a gerendák. Szülei és a szomszédok megpróbálták eltávolítani a kőtörmeléket, de nem tudták. Édesanyja, aki tanulmányozza a Bibliát, kapcsolatba lépett Jehova Tanúival, akik segítségére siettek.

Amikor Mijokót majdnem hét óra múlva kiszabadították a törmelékek alól, még mindig életben volt. Három keresztény vén az orvossal és az ápolónővel felváltva adott neki szívmasszázst, de Mijoko meghalt. Édesapját, aki korábban ellenezte a hitét, megindította az az erőfeszítés, mellyel a Tanúk meg akarták menteni lánya életét, és beleegyezett lánya korábbi kérésébe, hogy a Tanúk temessék el.

Dzsingudzsi Takao, keresztény vén egy régi bérház földszintjén lakott feleségével és leányukkal. „Amikor a rengések jelentkeztek — mondta —, a fölöttünk lévő szint ránk omlott, és én a könyvespolc alatt rekedtem. Végül sikerült kihúznom magam alóla, és kezdtem kifelé igyekezni a házból. Hirtelen egy hangot hallottam. Egy Tanú-szomszéd volt, aki azért jött, hogy megkeressen minket.”

Amikor Takao végül kijutott a házból, látta, hogy a tűz a körülötte lévő házaktól az ő lakása felé terjed. Tehát visszamászott a kőtörmelékek közé, és kétségbeesetten igyekezett kihúzni a feleségét. De már túl késő volt. Huszonhat éves felesége, Eiko és lánya, Naomi életét vesztette. Ennek ellenére elkezdett segíteni gyülekezete többi tagjának. „Már semmit sem tehettem a saját családomért — mondta később —, tehát mások megsegítésére fordítottam figyelmemet. Megkönnyebbültem, hogy megállapíthattam, a gyülekezetünkből mindenki más épségben van.”

Reménytelen helyzet

Több ezren iskolákban és középületekben kerestek menedéket. Az utórengésektől tartva mások a szabad ég alatt táboroztak, vagy a kocsijukban aludtak. A vasutak és a közutak darabokra hasadtak, a segélyszállítmányok szállítására alkalmas utakat járművek ezrei torlaszolták el. Sok embernek napokig alig vagy egyáltalán nem volt mit ennie. De bámulatos módon nem lehetett hallani fosztogatásokról, és sokan megosztották másokkal azt a kevés ételt is, amijük volt.

„Olyan, mint a II. világháború után” — mondta egy idős, takaróba burkolózott ember, miközben könnyek csordultak le az arcán. A japán miniszterelnök, Murajama Tomiicsi megtekintette a károkat és így nyilatkozott: „Nem láttam még ehhez hasonlót. Minden képzeletet felülmúl.”

A Tanúk azonnal válaszolnak

Amikor Kosiro Keidzsi, keresztény vén a földrengés reggelén ellátogatott Kobe belvárosába és látta a rettenetes pusztítást, hazatért és megszervezte a helyi gyülekezetben, hogy főzzenek keresztény társaiknak, akik még rosszabb helyzetben vannak. Este már autóval hordta szét az ételt és az italt Kobe belvárosi gyülekezeteibe. Másnap reggel még több ételről és vízről gondoskodtak. Mivel forgalmi dugókkal találták magukat szembe, a Tanúk megszerveztek egy 16 motorból álló konvojt, hogy azzal hordják szét a segélyszállítmányokat.

Sokan mások is azonnal magukhoz ragadták a kezdeményezést, hogy megkeressék keresztény testvéreiket és segítsenek nekik. Tszuboi Tomojuki és egy másik vén motorkerékpáron indult útnak Asijába, egy Kobe melletti városba, ahol szintén súlyos károk keletkeztek. Asija belvárosában a Királyság-teremben megtalálták az utazófelvigyázót, Kumada Josinobut, aki már segélyközpontot állított fel ott.

Telefonösszeköttetést létesítettek, hogy riasszák a testvéreket a szükséghelyzet miatt, és hamar gyűltek a szállítmányra való dolgok. Nemsokára kilenc autó tartott Asijába, paplanokat, élelmet és vizet szállítva. Ezeket a szállítmányokat a városban lévő két Királyság-terembe vitték, ahol 40-50 személy talált menedéket. Mások hívőtársaik otthonában találtak menedéket. Másnap a környéken élő Tanúk 800 főre készítettek ételt. Bőséges volt az élelem, melyről azok számára gondoskodtak, akik szükséget szenvedtek, tehát a Tanúk megosztották azt a szükséget szenvedő szomszédaikkal.

A földrengés sújtotta egész területen Jehova Tanúi azonnal hívőtársaik segítségére siettek. Ez sok kívülállóra mély benyomást tett. A földrengés után egy héttel egy helikopterpilóta odament egy Tanúhoz Jokohamában, és ezt mondta: „Odamentem a katasztrófa sújtotta területre a földrengés napján, és egy hétig ott voltam. Egyedül Jehova Tanúi siettek a helyszínre. Ez nagy hatással volt rám.”

Létrehozták a segélyprogramot

Jehova Tanúi ebinai (Japán) fiókhivatala hamarjában négy megbízottat küldött a kobei térségbe, hogy szervezze meg a segélymunkát. „Azonnal megállapodtunk, hogy megkeressük azokat a Királyság-termeket, amelyek nem dőltek romba, és segélyszállítmányokat küldünk oda — számolt be az egyik megbízott. — Hat termet jelöltünk meg, és öt órán belül ezek színültig megteltek. A többi szállítmányt Jehova Tanúi két nagy, közelben lévő kongresszusi termébe küldtük.”

Nyitottak egy bankszámlát a segély pénzalapjának, és Jehova Tanúi gyülekezeteit egész Japánban tájékoztatták. Az első három munkanap alatt egymillió dollárt adományoztak. A pénzt gyorsan kiosztották felhasználás végett azoknak, akik szükséget szenvedtek.

A gyülekezeteknek megmondták, hogy a kijelölt segélyközpontokban vehetik fel a szükséges szállítmányokat. Minden gyülekezetben a vének elrendezték, hogy a szóban forgó gyülekezet rászoruló tagjaihoz elvigyék a szállítmányokat. A Tanúk nem hívő családtagjait sem hagyták figyelmen kívül. A katasztrófa sújtotta területen élő egyik keresztény vén édesapját — aki korábban ellenséges volt Jehova Tanúival — hallották, hogy amikor egy rokonnal beszélt telefonon, így kérkedett: „A fiam vallásából való emberek jöttek el segíteni nekünk!”

Az anyagi segítségnél többről volt szó

A keresztény összejöveteleket tüstént megszervezték. Az egyik gyülekezet kedden, a földrengés napján egy parkban gyűlt össze az összejövetelre. Vasárnapig az érintett területen lévő gyülekezetek legtöbbjében megtartották a szokásos Őrtorony-tanulmányozást, vagy kis csoportokban vagy a Királyság-termekben, melyek nem károsodtak súlyosan. Az azon a héten tanulmányozott, 1994. december 1-jei Őrtorony találóan arról a kiváltságról beszélt, hogy anyagi erőforrásainkat felhasználhatjuk arra, hogy „segítsünk a természeti katasztrófák áldozatain”. Egy asszony így szólt hozzá az összejövetelen: „Először vagyunk a segélymunkának azon a felén, ahova a segély érkezik. Hála tölt el, melyet nem tudok szavakba önteni. Ha egyszer visszatérünk a rendes kerékvágásba, megteszem, ami tőlem telik azon az oldalon, ahol a segélyt adják.”

A fiókhivatali megbízottak motorkerékpárt használtak, hogy a legsúlyosabban érintett területekre is eljussanak. „Megható volt látni a könnyező testvéreket — mondta egyikük. — Azt mondták nekünk: »Nem azért sírunk, mert mindent elveszítettünk, hanem mert megindította a szívünket, hogy ti, testvérek egyenesen Ebinából idejöttetek, hogy meglátogassatok minket.«”

A földrengést követő 24 órán belül Jehova Tanúi Vezető Testülete Brooklynban (New York, USA), valamint a világ más részein lévő fiókhivatalok szintén üzenetet küldtek, hogy kifejezzék segíteni akarásukat. Sok más ilyen üzenet érkezett a következő napokban is. Az a fax, mely a Koreai Köztársaság Wondzsu-Nyugat Gyülekezetéből érkezett, mely két évvel ezelőtt 15 tagot vesztett el egy gyújtóbomba-szerencsétlenségben, különösen megindító volt.a Így zárult: „Kobei testvéreink fájdalma a mi fájdalmunk és bánatunk. Kérünk benneteket, emlékezzetek arra, ahogy mi is tapasztaltuk, hogy a nyomorúság idején nem vagytok egyedül. Kedves testvérek, ne adjátok fel!”

A fiókhivatali megbízottak előkészületeket tettek a folyamatos szellemi segítség érdekében is. Például további utazófelvigyázókat jelöltek ki ideiglenesen a kobei térségbe, hogy buzdításról gondoskodjanak. Valamint Japán más részéről is meghívtak keresztény véneket, hogy időnként úgy egy hétre látogassanak el Kobéba, hogy gondoskodjanak szellemi és érzelmi támogatásról azoknak, akik szenvednek.

A hívőtársak részéről világviszonylatban megnyilvánuló ilyenfajta gondoskodás és buzdítás mellett a katasztrófa sújtotta területen élő Tanúk pozitív és megértő magatartást tanúsítottak. Az egyik Tanú azt követően, hogy a földrengés utáni első összejövetelen részt vett, ezt mondta: „Tegnapig még kicsit aggódtunk, mert nem volt hova mennünk. De tényleg megszabadított minket az aggodalmainktól az, hogy idejöttünk és hallottuk, hogy milyen kedvességet tükröző előkészületeket tettek az érdekünkben, beleértve a mosodaszolgálatot, a fürdési lehetőségről való gondoskodást, és hogy a kongresszusi termeket használhatjuk ideiglenes lakóhelyül. Ez aztán tényleg Isten szervezete!”

Valóban segített a Tanúknak megbirkózni a helyzettel, hogy a szellemi gazdagságra helyezték a hangsúlyt. Egy húszas évei elején járó lány ezt mondta: „Az édesanyám hároméves korom óta arra tanít, hogy Jehovába vessem a bizalmamat. Az ő képzése, és az, amit a keresztény gyülekezeten keresztül kapok, segít elviselnem a lesújtó élményeket.”

Megszervezték az újjáépítést

A Tanúk házai közül mintegy 350 súlyosan megrongálódott vagy összeomlott; ezek közül száz magánkézben volt. A Tanúk több mint 630 további házán apróbb javításokat kellett végezni. Tíz Királyság-terem is súlyosan megrongálódott, olyannyira, hogy nem lehetett használni őket.

Hamarjában előkészületeket tettek, hogy újjáépítsék a Királyság-termeket azoknak a gyülekezeteknek, melyek elveszítették saját termüket. És a Japánban lévő 11 Területi Építőbizottság mindegyike 21 fős csapatot szervezett, hogy helyreállítsa a Tanúk megrongálódott házait.

Az idők jele

Mostanában gyakrabban vannak földrengések. „Egyedül az elmúlt évben — jegyezte meg a Maclean’s folyóirat — több olyan földrengés volt [Japánban], mely nagyobb volt a kobeinél.” Az egyik nagyobb rengés 8,1 magnitúdójú volt, de északon, egy gyéren lakott területen sújtott.

A földrengések számának ilyen növekedése nem lepi meg Jehova Tanúit. Közvetlenül azután, hogy földrengés sújtotta kobei otthonát, az ötéves Atszusi körbement és ezt mondta: „lesznek földindulások mindenfelé” (Márk 13:8). Az anyukájától tanulta ezt a jövendölést. Jézus Krisztus a földrengéseket is ’eljövetele és a világ vége jelének’ részeként sorolta fel. A jel többi része háborúkat, élelmiszerhiányokat, járványokat és a szeretet sokakban való meghidegülését foglalja magában (Máté 24:3–14; 2Timótheus 3:1–5).

A kobei földrengés csak további bizonyítéka annak, hogy e világ utolsó napjaiban élünk. Örömmel mondhatjuk, hogy ez Jézus most beteljesedő jelének a része, mely azt bizonyítja, hogy ezt a világot hamarosan egy igazságos új világ váltja fel (1János 2:17).

[Lábjegyzet]

[Képek a 23. oldalon]

Dzsingudzsi Takao ezek között a romok között vesztette el a családját

[Kép a 24. oldalon]

Összeomlott vasútállomás

[Képek a 24., 25. oldalon]

Összerogyott felüljáró

[Képek a 26. oldalon]

A Tanúk hamarjában létrehoztak egy segélyprogramot az áldozatok számára