Egy újbóli látogatás Oroszországba

AZ EGYIK LEGNAGYOBB VÁLTOZÁS A KORÁBBI SZOVJETUNIÓBAN AZ, HOGY MOST BÁRKI SZABADON BESZÉLHET A VALLÁSRÓL. SOK OROSZ EMBER ARRA HASZNÁLJA FEL EZT A SZABADSÁGOT, HOGY MEGVIZSGÁLJA A BIBLIAI TANÍTÁSOKAT. AZ EREDMÉNY GYAKORLATILAG EGY MODERNKORI CSODA.

MICSODA meglepetés volt számomra, amikor 1993. július 28-án reggel kezembe vettem a New York Timest, és egy Moszkvában készített hatalmas keresztelkedési képet láttam a címoldalon! Az aláírás így szólt: „A vallás felszabadítása Oroszországban megtérteket hozott a moszkvai Lokomotív Stadionba, hogy tömegesen megkeresztelkedjenek mint Jehova Tanúi.”

Feleségemmel alig egy nappal előtte tértünk haza Oroszországból. Jelen voltunk, amikor 1489 személy keresztelkedett meg. Az orosz emberek által kimutatott keresztényi szeretet és a szellemi dolgok iránti érdeklődésük valóban mély benyomást tett ránk. Egy tapasztalatunk, amely a kongresszus vasárnap esti befejező ülésszaka után történt, szemlélteti ezt.

Amikor a metrón ülve szállodánk felé tartottunk, egy 18-19 év körüli fiú mellett foglaltam helyet. Átnyújtottam neki a Milyen reménységük lehet elhunyt szeretteinknek?a című bibliai traktátust orosz nyelven. Miután röviden áttekintette, odaadta édesanyjának. Ezért adtam a fiúnak egy másik példányt. Ebben rámutatva a bevezető kérdésre: „Ha meghal az ember, vajon feltámad-e?”, kételkedést kifejező hangon ezt kérdezte angolul: „Ön hisz ebben?” (Jób 14:14).

Odafordultam hozzá, egyenesen a szemébe néztem és határozott meggyőződéssel ezt válaszoltam: „Valóban hiszek benne!” Majd gyorsan hozzáfűztem: „Gondold el. Intelligens, gondolkodó emberek lévén életünk egy csoda. Egy bizonyos Magasabb rendű Lénynek felelősnek kell lennie azokért a törvényekért, amelyek meghatározták azt, hogy élő emberekké váljunk. Ezért hiszek abban, hogy ez a Legfőbb Személy képes arra is, hogy újrateremtsen egy személyt az újbóli életre.”

A fiatal azonnal elkezdte olvasni a traktátust. Amikor befejezte, átadtam neki orosz nyelven a Valóban törődik velünk Isten?b című füzetet. Többet szeretett volna megtudni, azonban a következő megállónál már le kellett szállnunk. Annak ellenére, hogy a fiúnak és édesanyjának el kellett érnie egy vonatot aznap éjjel, leszálltak velünk a metróról, hogy egy pár perccel tovább beszélgessünk. Miután néhány szóban beszéltem bibliatanulmányozási programunkról, megmutattam neki egy címet a füzet hátoldalán, ahova írhat további tájékoztatásért.

Másnap elhagytuk Oroszországot, de az ehhez hasonló találkozások maradandó nyomot hagytak bennünk.

Oroszországra gondolunk

Újra meg újra az új személyek hihetetlenül növekvő számára gondoltunk, akik Jehova Tanúi volt szovjetunióbeli betiltásának 1991. márciusi végső feloldása után keresztelkedtek meg. Gyors ütemben hét kongresszust szerveztek 1991 nyarára, és 7820 személy merítkezett alá vízben. Ezek után, az 1993-as nyári kongresszusokon — beleértve azt, amelyiken részt vettünk Moszkvában — 11 238 ember merítkezett alá.

Oroszországban a Tanúk evangéliumhirdető buzgalma nem marad figyelmen kívül sok orosz ember szemében. Ha arra gondolsz, hogyan reagálnak az orosz emberek a bibliai tanításokra, akkor az a csodával határosnak tűnik.

„Hogyan lehetséges ez a gyors növekedés? — csodálkoztunk. — Mennyire megalapozott tudással rendelkeznek ezek az orosz emberek a keresztény tanításokról?”

Amikor egy Moszkvában élő házaspár azt mondta, hogy szerez nekünk szállást, ha újból meglátogatjuk Oroszországot, tervezgetni kezdtük az utazást. Az út utáni várakozásunk nőtt, amikor az orosz emberek bibliai igazságok iránti szokatlan érdeklődéséről szóló további beszámolókat hallottuk.

Egy szeretetteljes orosz család

Július 24-én érkeztünk meg csomagjainkkal a kezünkben moszkvai tartózkodásunk helyszínére — egy második emeleti lakásba, amely körülbelül tízperces sétára volt barátaink lakásától. A szállásadó családból csak a tizenöt éves Kátya volt otthon, hogy üdvözöljön bennünket. Vasárnap este volt, és a családból a többiek még kint tevékenykedtek a keresztény szolgálatban.

Nem sokkal ezután a család többi tagja is lassan megérkezett — Galina, az édesanya; a tizenhárom éves Zenya, a kisebbik húg; és végül Viktor, az apa. Egyikük sem beszélt sokat angolul, mi pedig még annyit sem beszéltünk oroszul. A kommunikáció viszonylag könnyű volt, amikor angolul beszélő barátaink fordítóként működtek közre, azonban nehézzé vált a helyzet, amikor elmentek. Egy orosz—angol szótárt és leíró taglejtéseket használtunk. Kátyával és Zenyával könnyen tudtunk kapcsolatot teremteni, mivel jelbeszédet tanultak.

Az egész család ugyanabban az időben keresztelkedett meg, alig két éve. Viktor kisegítőszolga a gyülekezetben, a lányok pedig arra használják iskolai vakációjukat, hogy több időt töltsenek a szolgálatban. Az iskolában nem vonakodtak attól, hogy beszéljenek hitükről. Valójában prédikálásuk még az iskolájuk kerületén kívüli hatóságok figyelmét is magára vonta. Mély benyomást tett ránk, amikor megtudtuk, hogy a család hetente 28 házi bibliatanulmányozást vezet az érdeklődő személyekkel!

Világos, hogy minden családtag figyelme a Biblia tanulmányozására és a keresztény szolgálatra összpontosul, és láthattuk, hogy ezáltal gazdagodik életük. Sugároztak a boldogságtól (Cselekedetek 20:35).

A Bibliára épülő, jól megalapozott tudás

Lefekvés előtt esténként gondolkodásra serkentő kérdéseket tettem fel a családnak bibliai szövegekről. Először azt kérdeztem, mit mond a Jelenések 21:3, 4. A lányok szinte egyszerre idézték habozás nélkül. Utána az Ésaiás 2:4-et kérdeztem. Ezt is tudták, és még taglejtéseket is alkalmaztak, hogy jelezzék, ahogy a kardokat ekevasakká kovácsolják.

Az Ésaiás könyvéből származó szövegekkel folytattam, amelyek a Királyság uralmáról és az új világ áldásairól beszélnek, nevezetesen Ésaiás 9:6, 7; 11:6–9; 25:8; 33:24; 35:5, 6 és 65:21, 22. Anélkül hogy Bibliájukba néztek volna, a család minden egyes szöveg tartalmát el tudta mondani. A lányok időről időre megmutatták, hogy leíró mozdulatokkal is tudják a írásszövegeket, mint amilyen az oroszlánokat vezető kisgyermekről szóló bibliavers.

Egy másik este Jehova egyéniségére mutató írásszövegeket tekintettünk át, amelyek megmutatják, hogy Jézus alárendeltje Istennek, és hogy Isten és Jézus nem egy személy, de egységben tevékenykednek. A család magától felismerte az olyan írásszövegek mondanivalóját, mint amilyen a János 10:30, a János 17:20, 21 és a 1Korinthus 11:3. Feleségemmel együtt csodálkoztunk, mennyire jól ismerik a Bibliát.

Kedden reggel mintegy tizenketten találkoztunk és együtt elmentünk metróval egy gyönyörű parkba, ahol két és fél órát töltöttünk azzal, hogy a Bibliáról beszéltünk az emberekkel. Felosztottuk a csoportot és kettesével munkálkodtunk. Egyik társam Nadja volt, egy orosz lány, aki nagyszerű kiegyensúlyozottságot mutatott az emberek megközelítésében és a beszélgetések kezdeményezésében. Ügyesen Istennek a Bibliában feljegyzett gondolataira irányította a figyelmet. Azt mondtam magamnak: „Ő egy tapasztalt hírnök.” Megdöbbentem, amikor utána megtudtam, hogy csak tizenhét éves és csupán két hónapja keresztelkedett meg!

Nagyon sok ilyen tapasztalatunk volt, ami azt a benyomást keltette bennünk, hogy Oroszországban egyedülálló a helyzet. A kommunizmus bukása óta az orosz emberek buzgóságot mutatnak abban, hogy megvizsgálják a bibliai tanításokat. A legtöbben közülük igen műveltek és szeretnek olvasni. Sőt, még a fiatalok is jól olvasnak és jól felfogják a dolgokat, ami nyilvánvaló volt, amikor meglátogattunk egy orosz családot, amely akkor tanulta a bibliai igazságot, amikor a Tanúk még betiltás alatt voltak.

A házaspár kisfia azt mondta, hogy szeretne kérni valamit. Egy fordító segítségével elmondta kérését. Ez annyira meghatott, hogy azt mondtam, ha leírná ezt a kérését írásban, akkor továbbítanám az Ébredjetek! kiadóinak. Azonnal leült és írt egy levelet. A következő az írásáról készült fordítás. A levél a 25. oldalon szintén látható.

„Szerjózsa ír Oroszországból a Watchtower Society-nak. Hétéves vagyok, és már járok prédikálni apuval és anyuval. Szeretek beszélni az embereknek Isten Királyságáról. Szeretem olvasni az Ébredjetek! folyóiratot is. Oroszországban ez csak havonta egyszer jelenik meg orosz nyelven, angolul azonban kétszer. Nagyon szeretném havonta kétszer megkapni ezt a folyóiratot, mert nagyon, nagyon, nagyon szeretem. Kérem tegyétek meg ezt.”

Nem volt könnyű elhagyni moszkvai barátainkat. Ilyen rövid idő alatt nagyon, de nagyon megszerettük őket.

A korai keresztényiséghez hasonlatosak

Éjszakai vonattal indultunk az észtországi Tallinnba. Ott láttuk a gyönyörű, új létesítményeket, ahonnan most a Szovjetuniónak ebben a korábbi köztársaságában irányítják a prédikálómunkát. Három nappal később egy Szentpétervár felé tartó vonatra szálltunk. Keresztény társaink mindkét helyen a Moszkvában folyó prédikálómunka felől kérdeztek. „Az ottlétünk, és hogy láttuk a növekedést — válaszoltam —, segített jobban megértenem, a Cselekedetek könyve 17. fejezetének elején és a thessalonikabeliekhez írt levelekben feljegyzetteket.”

Mindig is csodálkoztam azon, hogy Pál apostol ottani szolgálata alatt látszólag néhány héten belül gyülekezet alakult Thessalonikában. Bámulatos volt számomra az is, hogy Pál közel egy éven belül olyan mélyértelmű szellemi dolgokról írt két levelet ezeknek az új keresztényeknek, mint amilyen a feltámadás és az ’elragadtatás a felhőkben’, „Jehova napja”, a „béke és biztonság” kikiáltása és „a mi Urunk Jézus Krisztus jelenléte” (1Thessalonika 4:13–17; 5:1–3; 2Thessalonika 2:1, 2, NW). Ezeknek a korai keresztényeknek a lelkes prédikálása gyakorlatilag csodát hozott létre az első században — a prédikálók érett, szellemileg erős, nemzetközi szervezetét nagyon rövid idő alatt. Körülbelül tíz évvel később Pál az írta, hogy az „evangyéliom . . . hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kolossé 1:23).

Ami Oroszországban történt, úgy tűnik számomra, ahhoz hasonlatos, mint ami az első században ment végbe.

A növekedés fenntartása érdekében tett nagy erőfeszítés

Oroszország a föld legnagyobb országa, ezért irányításról gondoskodni ott, azoknak az ezreknek, akik Isten Királyságának a jó hírét prédikálják, nyilvánvalóan nagy feladat (Máté 24:14).

A Biblia ezt mondja azokra vonatkozóan, akik az első században hallottak a keresztényiségről: „az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén” (Cselekedetek 11:21). Mennyire úgy találtuk, hogy e szavak oroszországi keresztény testvéreinkre vonatkoznak! Bárcsak alkalmasak maradnának az orosz szántóföldek a szellemi aratásra, és bárcsak ezrekkel többen egyesülnének ott abban az értékes kiváltságban, hogy még másokat is az élet felé vezető útra segítenek! (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]

[Képek a 24., 25. oldalon]

Legfelül: a szállásadó család. Fent és jobbra: tanúskodás a parkban. Jobbra lent: Szerjózsa és levele

[Kép a 26. oldalon]

A Watch Tower új létesítményei az észtországi Tallinnban