Fiatalok kérdezik:

Mi történik, ha beleszeretek egy nem hívő személybe?

„Van egy problémám — vallotta be egy keresztény lány. — Szerelmes lettem a szomszédomba. Ő kedves, udvarias és figyelmes, csak egy dolog hibádzik — nem szereti Jehovát. Tudom, helytelen, hogy tetszik nekem, de nem tudom biztosan, hogyan bánjak iránta való érzéseimmel.”

Marka 14 éves volt, amikor hasonló helyzetben találta magát. Belehabarodott egy lányba, aki nem osztotta az ő vallási hitnézeteit. „Gyakran álmodoztam arról, milyen lenne együtt, összeházasodva — mondja. — De tudtam, hogy ez helytelen.”

A SZERELEM és a belehabarodás általános a tizenéves korban, amikor a romantikus érzések erőteljesekké válnak. (Vö. 1Korinthus 7:36.) Mivel ezeknek az érzéseknek nincs biztos megnyilvánulási lehetőségük, így a fiatalok hajlamosak belehabarodni kedvenc tanárukba, sztárjukba és hozzájuk hasonló emberekbe. Mivel a legtöbb esetben elérhetetlen a személyes kapcsolat ezekkel a felnőttekkel, az ilyen szerelmek általában rövid életűek és viszonylag fájdalommentesek.b Mi történik azonban akkor, ha mély érzéseket kezdesz táplálni egy veled egykorú személy iránt — egy olyan valaki iránt, aki kész és képes kapcsolatot ápolni veled —, de ez a személy egyszerűen nem osztja vallási hitnézeteidet?

Egyesek esetleg ezt nem tekintik problémának. Először is sok fiatal alig érdeklődik a vallás iránt. És talán még a vallás iránt érdeklődő emberek között sem tartják mindig helytelennek a randevúzást egy eltérő hitű személlyel. A liberális szellemű emberek esetleg még helyeslik is. Sok felnőtt azonban látja a lehetséges problémákat egy ilyen kapcsolatban, különösen mivel ezek a kapcsolatok gyakran vezetnek házassághoz. Andrea Eagan, írónő ezt a tanácsot adta a fiataloknak: „Nem fontos, hogy ugyanaz a vallási hátteretek legyen, ha egyikőtök sem vallásos. De ha a vallási gyakorlat egyikőtöknek vagy mindkettőtöknek fontos, akkor figyelembe kell venni a vallási különbségeket . . . Nem kell, hogy ugyanolyanok legyetek, amikor a vallásról van szó . . ., de képesnek kell lennetek együtt élni.”

Egy ilyen tanács talán ésszerűnek hangzik. A valóságban azonban a „világ bölcseségét” tükrözi vissza (1Korinthus 3:19). A Biblia rámutat, hogy egy hívő és egy nem hívő személy közötti romantikus érzelem sokkal fontosabb kérdéseket vet fel, mint a házastársi összeférhetőség. Jehova fiatal Tanúi tudják, hogy ez az Isten Szava iránti engedelmesség kérdése, ami arra buzdítja a keresztényeket, hogy „csak az Úrban” házasodjanak (1Korinthus 7:39, Újfordítású revideált Biblia). Mivel a randevúzás nem pusztán kikapcsolódás, hanem bevezetés a házasságba, Isten nemtetszését vonná maga után, ha egyik szolgája romantikus érzelmekbe bonyolódna egy olyan valakivel, aki nem adta át életét Jehovának.

Néhány fiatal Tanú még így is abban a helyzetben találja magát, hogy vonzódni kezd nem hívő személyekhez. Hogyan történik ez? Mit kell tenned, ha ilyen helyzetben találod magad?

Így szokott történni

Először is tudatosítsd, hogy minden ember hajlamos hibát elkövetni. „Ki veheti észre a tévedéseket?” — kérdezte a zsoltáríró (Zsoltárok 19:13). A fiatalok különösen hajlamosak hibákat elkövetni, amikor a romantikus érzelmeik uralkodnak. Miért? Egyszerű okból, mert hiányzik az a tisztánlátásuk, amely a tapasztalattal és a korral jár (Példabeszédek 1:4). Mivel kevés tapasztalata van a más nembeliekkel való bánásmód terén, egy keresztény fiatal talán egyszerűen nem tudja, hogyan kezelje a romantikus vonzalmát — vagy a más nembeli részéről érkező figyelmességet.

Ez volt az eset Sheilával is, amikor észrevette, hogy iskolatársa szerelmes lett belé. „Elmondhattam, hogy tetszettem neki — mondta Sheila. — Az ebédidőben odajött hozzám és együtt ettünk. A tanulási időszakokban a könyvtárban is megkeresett.” Sheila érzései kezdtek kibontakozni a fiú iránt. Mark, akit korábban említettünk, hasonlóan emlékszik vissza: „Mindig láttam ezt a lányt a tornateremben. Ő minden lehetőt megtett, hogy elérjen és beszélgessen velem. Nem volt nehéz barátságot kialakítani.” A tizennégy éves Pam esetében a szomszéd fiú odáig ment el, hogy egy gyűrűt ajándékozott neki az iránta érzett vonzalma kifejezéseként.

Kétségtelen, nem mindig a Tanúk az ártatlan áldozatai a közeledéseknek. Egy lány csupán viszonozta egy keresztény fiú, Jim feléje kimutatott nyilvánvaló érdeklődését. Jim azonban szorult helyzetbe került, amikor egy nap a lány eljött Jehova Tanúi Királyság-termébe és őt kereste!

Bármilyenek is legyenek a körülmények, akkor is tudatában lehetsz annak, hogy rossz belebonyolódni. Néha azonban nehéz ellenállni a más nembelitől jövő figyelmességnek. Figyeld meg Andrew esetét. A középiskola első évében szülei elváltak. „Szükségem volt valakire, akivel beszélgethetek” — emlékszik vissza. Az iskolában egy lány úgy tűnt, hogy mindig a bátorítás megfelelő szavait mondja neki. Nemsokára kölcsönös romantikus érzések fejlődtek ki.

A veszélyek

Ha nem irányítod ezeket az érzéseket, akkor azok valódi bajba sodorhatnak. A Példabeszédek 6:27 ezt mondja: „Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?” Figyeld meg például egy Kim nevű lány tapasztalatát. Bár keresztényként nevelték fel, engedte, hogy érzelmileg közel kerüljön egy fiúhoz az iskolában. „Ő volt az egyik legnépszerűbb és legizgalmasabb srác az iskolában” — emlékszik vissza Kim. Nem sokkal később titokban olyan partikra kezdett járni, ahol szabadon használtak kábítószereket. „Teljesen meg voltam rémülve, de szerelmes voltam belé. Teherbe estem.” Kim feleségül ment barátjához, de ő börtönben végezte fegyveres rablás miatt. Ismét igaznak bizonyult a Biblia figyelmeztetése: „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Korinthus 15:33).

Ez nem jelenti azt, hogy minden olyan fiatal, aki nem Jehova Tanúja, erkölcstelen vagy kábítószerezik. Ennek ellenére ezek a fiatalok mégsem osztják ugyanazokat az értékeket, nézőpontokat vagy célokat, mint a Tanú fiatalok. A Korinthusbeliekhez írt első levél 2:14 megmagyarázza, hogy egy nem hívő személy egyszerűen „nem fogja föl (fogadja el) ami Isten Szelleméé, mert bolondság számára és nem tudja (nem képes) megérteni, mivelhogy szellemileg kellene megítélnie (megvizsgálnia) mindeneket” (Vida fordítás). Gondolj bele, mennyire formálják érzelmeidet vallási értékeid — az öröm, amelyet a keresztény összejöveteleken tapasztalsz, az izgalom, amelyet akkor érzel, ha megosztod a Biblia üzenetét egy arra fogékony személlyel, a gyönyörűség, amelyet maga a Biblia tanulmányozása jelent. Vajon egy nem hívő személy egyáltalán képes felfogni — ami sokkal kevesebb, mintha meg is osztaná — ezeket az érzéseket? Aligha.

Pál így figyelmezteti a keresztényeket: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?” (2Korinthus 6:14, 15). A fiatal Sonya első kézből tanulta meg ezt a leckét, amikor érzelmileg közel került egy nem hívő személyhez. Ezt ismeri el: „Ha olyan társad van, aki nem osztozik Jehova iránti buzgalmadban és szeretetedben, az az elképzelhető legrosszabb magányosságot eredményezi. Érzelmileg lesújtó. Amikor az igazság életed ösztönző ereje, akkor meg kell osztanod azt — egyszerűen kell! Olyan nagy ürességet érzel, amikor nem vagy képes megosztani azt társaddal, mert egy nem hívő személlyel élsz együtt.”

Egy ilyen kapcsolatban ezek után a vallás valószínűleg nem egy közös alappá, hanem a vita gyújtópontjává válik. Könnyen úgy érezheted, arra vagy kényszerítve, hogy szorítsd háttérbe szellemi érdekeidet a béke fenntartása miatt. De ha így teszel, akkor az csak lerombol szellemileg. Egy fiatal nő ezt mondja el: „Elég közel kerültem egy sráchoz, aki nem volt Tanú. De amint a barátság szorosabb lett, észrevettem, hogy beleszerettem. Jehovával ápolt kapcsolatom egyre kisebb fontossággal bírt számomra; a fiúval kialakított kapcsolatom vált a legfontosabb dologgá az életemben. Többé nem akartam összejövetelekre járni, keresztény testvéreimmel társaságot ápolni vagy a prédikálómunkát végezni. Minden amit akartam, az volt, hogy vele lehessek. Tétlenné váltam mint Tanú a következő két évben. És ráadásul »barátom« sose viszonozta iránta érzett szerelmemet. Végig úgy gondolkoztam, egy nap végül mégis viszonozza, de sohasem történt meg.”

Igen, közel kerülni valakihez, aki nem osztja vallási és erkölcsi értékeidet, biztos, hogy szomorúságot és boldogtalanságot okoz neked. A bölcsesség útja az, hogy távol maradj ettől a felemás igától. De hogyan tudsz így tenni, amikor erős vonzalmat érzel valaki iránt? Ez lesz a következő cikkünk témája ebben a sorozatban.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 19. oldalon]

Vajon osztozni fog veled egy nem hívő személy a szellemi dolgok iránti lelkesedésedben?