Segítség az AIDS-betegeknek

„ÉRINTETT az AIDS-ben, ezért a lelkipásztor csukott ajtókra talál” — ez volt a címe a The New York Times egyik cikkének. Az újság egy baptista lelkipásztor történetéről számolt be, akinek a felesége és két gyermeke AIDS-vírussal fertőzött lett egy vérátömlesztéstől, amit 1982-ben adtak az asszonynak (a gyermekek a méhében fertőződtek meg). Következésképpen a betegség miatt őt és a családját elriasztották attól, hogy különböző baptista egyházakba járjanak. Kiábrándultságában abbahagyta a próbálkozást és felhagyott a baptista lelkipásztori tevékenységgel.

Ennek a férfinak a csalódottsága, amit az egyházának hiányossága okozott, számos kérdést vet fel: Törődik-e Isten a beteg emberekkel, beleértve az AIDS-betegeket? Hogyan lehet segíteni rajtuk? Milyen óvintézkedéseket kell megtenni, amikor AIDS-betegeknek nyújtunk keresztényi vigaszt?

Isten szeretete a lesújtottak iránt

A Biblia azt mutatja, hogy a Mindenható Isten mély együttérzést fejez ki azok iránt, akik szenvednek. Földönlétekor Jézus is szívből jövő szánalmat mutatott a betegek iránt. És Isten hatalmat adott neki ahhoz, hogy az embereket mindenfajta betegségükből kigyógyítsa, ahogy a Biblia elmondja: „És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket” (Máté 15:30).

Természetesen napjainkban Isten nem adott hatalmat a földön senkinek sem arra, hogy csoda útján meggyógyítsa a betegeket úgy, ahogyan Jézus tette. De a bibliai prófécia azt mutatja, hogy hamarosan, Isten új világának „egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24, Katolikus fordítás). A Biblia ezt ígéri: „És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:4). Az emberek iránt érzett nagy szeretetéből Isten tartós orvosságot készített minden betegnek, beleértve az AIDS-betegeket is.

A Zsoltárok 22:25 (Újfordítású revideált Biblia) ezt mondja Istenről: „nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.” Isten szeretete elérhető azok számára, akik segítségül hívják őt.

Kik kapják meg az AIDS-vírust?

Az AIDS főleg életformából eredő betegség. Sok ember utólag egyetért a Zsoltárok 107:17 versével (Czeglédy fordítás), mely ezt állítja: „Vannak balgák, akiknek hűtlenségük útja és bűneik miatt nyomorogniok kell.”

Amikor egy személy elhagyja a Biblia irányadó mértékeit és szexuális viszonyt kezd Isten házassági elrendezésén kívül, akkor nagyon is valóságos lesz annak a kockázata, hogy megkapja az AIDS-et vagy megfertőz másokat. Akkor is megkaphatják az AIDS-et és továbbadhatják a vírust másoknak, ha az egyének közösen használják a tűket a kábítószerek intravénás befecskendezéséhez. Azonkívül sokan fertőzött donoroktól származó vér átömlesztése által kapják meg az AIDS-et.

Szomorú, de az ártatlan emberek elképesztő száma fertőződik meg sokféleképpen az AIDS-vírussal. Például sok hűséges házastárs nem a saját hibájából, hanem a fertőzött házastársukkal folytatott szexuális viszonyon keresztül kapja meg az AIDS-et. Azután, különösen egyes területeken, a csecsemők ijesztő százaléka is megkapja az AIDS-vírust a fertőzött édesanyától, mely ezáltal az egyik legtragikusabb áldozattá teszi az AIDS-es újszülött csecsemőt. Balesetek miatt a kórházi személyzet és mások is megszerzik a betegséget, amikor fertőzött vérrel bánnak.

Bármilyen módon szerzi is meg valaki az AIDS-et, az Írások világosak a tekintetben, hogy Isten nem felelős ennek a halálos betegségnek a továbbadásáért. Jóllehet napjainkban a fertőzöttek többsége magának köszönheti az AIDS-et, és olyan viselkedés által fertőznek meg másokat, amely nincs összhangban a Biblia irányadó mértékeivel, a százalékok változnak, és egyre nagyobb számban tükrözik vissza az ártatlan áldozatokat, mint amilyenek a csecsemők és a hűséges házastársak.

Az Egészségügyi Világszervezet azt állítja, hogy a nők most világszerte közel olyan gyakran fertőződnek meg AIDS-vírussal, mint a férfiak és hogy 2000-re az új fertőzések többsége a nőknél lesz tapasztalható. Az afrikai egészségügyi dolgozók azt mondják, hogy ott az AIDS-esetek 80 százalékát „heteroszexuális nemi kapcsolattal adják tovább, és majdnem minden más esetben az édesanya adja tovább a gyermeknek a terhesség vagy a szülés alatt”.

Noha Isten ellenzi a törvényeinek bármilyen megszegését, beleértve azokat a megsértéseket, amelyek ilyen szenvedést okoznak, mégis gyorsan kinyújtja irgalmas kezét mindenkinek, aki így le van sújtva. Még olyanok is, akik helytelen tettekkel szerezték meg az AIDS-et, hasznot meríthetnek Isten irgalmából azáltal, ha megbánást tanúsítanak és abbahagyják a rossz cselekvését (Ésaiás 1:18; 1Korinthus 6:9–11).

Amit jelenleg tudunk

Az AIDS világméretű egészségi probléma. Míg a tudósok megnyugtatják az embereket, hogy „a HIV nem egy könnyen továbbadható vírus”, ez csekély vigasz azoknak a millióknak, akik már megkapták, és azon számtalan milliónak, akik az elkövetkezendő években fogják megkapni. A tények azt mutatják, hogy az egész földön terjed.

A továbbadás általános módszereit összefoglalva egy forrásmunka ezt mondja: „Gyakorlatilag minden HIV-fertőzést szexuális kapcsolat révén adnak tovább vagy azáltal, hogy fertőzött vérrel érintkeznek.” Visszatükrözve azok többségének végkövetkeztetéseit, akik az orvosi szakmában dolgoznak, egy beszámoló ezt állítja: „Ahhoz, hogy fertőzés történjen, egy fertőzött személy testnedvének (majdnem mindig vér vagy sperma) egy nem fertőzött személy testébe kell kerülnie.”

A „gyakorlatilag minden” és „majdnem mindig” kifejezések azonban igazolják a kivételek lehetőségét. Így amíg napjainkban az AIDS továbbadási módszereinek nagy többségét ismerik az orvosi területen dolgozók, az esetek nagyon kis százalékában a vírus megszerzésének módszere ismeretlen lehet. Ennélfogva még mindig szükség lehet körültekintésre.

Hogyan fogsz reagálni?

A világon már 12—14 millió ember fertőzött az AIDS-vírussal. És a becslések szerint még sok millióval többen lesznek fertőzöttek a századfordulóra. Ily módon már valószínűleg kerültél vagy talán hamarosan kerülsz olyanok társaságába, akiknek ez a betegségük. Például bármelyik nagyvárosban naponta előfordul, hogy alkalomszerűen találkozol ilyen emberekkel a munkahelyeken, az éttermekben, a színházakban, a sportcsarnokokban, a buszokon, a metrókon, a repülőgépeken és vonatokon, valamint más nyilvános kapcsolatoknál.

Így a keresztények egyre inkább találkozhatnak AIDS-ben szenvedő emberekkel és arra érezhetnek indíttatást, hogy segítsenek az ilyen embereknek, ha tanulmányozni szeretnék a Bibliát, szeretnének járni a keresztény összejövetelekre és szeretnének előrehaladni az Isten iránti önátadás felé. Hogyan kellene reagálniuk a keresztényeknek az AIDS áldozatainak ezen szükségleteire? Vannak-e olyan óvintézkedések, melyek célszerűek lennének a beteg és a keresztény gyülekezetben lévők javára?

A közvélemény jelenlegi állása alapján az alkalomszerű érintkezés nem adja tovább az AIDS-et. Ezért ésszerűnek látszik, hogy nem kell túlzottan félni, ha AIDS-es emberek közelében van valaki. És mivel az AIDS-ben szenvedőknek drámaian legyengült az immunrendszerük, óvatosaknak kellene lennünk, hogy ne kapjanak meg olyan általános vírusos fertőzéseket, melyek bennünk bujkálhatnak. Az ilyen általános betegségektől nagyon károsodhat a testük.

Az AIDS életet fenyegető természete miatt bölcs dolog észben tartani néhány ésszerű óvintézkedést, amikor személyes társaságunkba vagy a keresztény gyülekezetbe fogadunk egy AIDS-ben szenvedő személyt. Először is, bár nem kell általános bejelentést tenni, talán értesíteni szeretnénk a helyzetről a gyülekezeti vének egyikét, hogy felkészült legyen kedves és megfelelő választ adni bárkinek, aki érdeklődhet a dolog felől.

Mivel a vírust egy fertőzött személy vérén keresztül tovább lehet adni, talán ésszerű, ha a gyülekezetek, az általános érvényűnek nevezett óvintézkedéseket alkalmazzák, amikor az illemhelyeket takarítják és a foltokat tisztítják fel, különösen, ha véres foltról van szó. Az „általános érvényű óvintézkedések” szót átvette az orvosi szakma annak a szabályhalmaznak a leírására, amely szerint bármely személytől származó összes vért fertőzöttnek és potenciálisan veszélyesnek tekintenek, ennélfogva különleges módon bánnak vele. Mivel a Királyság-terem nyilvános létesítmény, talán bölcs dolog raktáron tartani a takarító felszereléseknél egy doboz Latex- vagy vinilkesztyűt, hogy baleset esetén megfelelő védelmet nyújtsanak és a tisztítást azokkal végezzék el. Általában a tízszázalékos fehérítőszer (Clorox-hypo) oldatot ajánlják a vérfoltok feltakarítására.

A keresztények arra kapnak utasítást, hogy másokkal, és egyben az AIDS áldozataival való mindenfajta bánásmódjukban kövessék Jézus példáját. Ő méltó rá, hogy utánozzuk azt a könyörületet, amit ő érzett azok iránt, akik lesújtottak voltak, de mégis őszintén vágytak arra, hogy tessenek Istennek. (Vö. Máté 9:35–38; Márk 1:40, 41.) Mivel azonban jelenleg nincs gyógymód az AIDS-re, helyénvaló, hogy a keresztények ésszerű óvintézkedéseket tegyenek, amikor együttérzést kifejező segítséget nyújtanak azoknak, akik ebben a betegségben szenvednek (Példabeszédek 14:15).

Az AIDS áldozatai is segíthetnek

Ha egy AIDS-ben szenvedő személy körültekintő, akkor felismeri, hogy mások érzékenyek e betegséget illetően. Ezért tiszteletben tartva azok érzéseit, akik segíteni akarnak, az AIDS áldozata részéről jobb lenne, ha nem kezdeményezné nyilvánosan a vonzalom olyan megnyilvánulásait, mint amilyen az ölelés és a csók. Még ha kevésbé vagy egyáltalán nem is lehetséges ilyen gesztusokkal közvetíteni a betegséget, ez a tartózkodás azt fogja mutatni, hogy az áldozat figyelmes másokkal szemben, és ez hasonló figyelmességet fog eredményezni viszonzásul.a

Felismerve másoknak az ismeretlentől való félelmét, az AIDS-es személynek nem kellene azonnal megsértődnie, ha nem mindjárt hívják meg őt a magánlakásokba, vagy ha úgy tűnik, hogy egy szülő korlátozza a gyerekét a vele való szoros kapcsolatban. Valamint, ha a Gyülekezeti Könyvtanulmányozások közül az egyiket Jehova Tanúi Királyság-termében tartják, bölcs dolog lehet egy AIDS-es személy részéről, ha úgy dönt, hogy a magánlakások helyett oda jár, hacsak nem beszélte meg a helyzetet a házigazdával.

Az AIDS-hordozóknak akkor is körültekintő törődést kellene gyakorolniuk, amikor váladékürítéssel járó köhögésük van, vagy ismeretes a tuberkulózisuk. Ilyenkor szeretnék alkalmazni az erre az állapotra vonatkozó, elkülönítő eljárásokat illető társadalmi, egészségügyi irányelveket.

Egy másik helyzet, melyben egy ártatlan személy fertőzötté válhat, ha olyan valakivel házasodik össze, akiben tudtán kívül lappang az AIDS-vírus. A körültekintés olyan körülmények esetén lehet különösen szükséges, ha az egyik vagy mindkét jövendőbeli házastárs promiszkuitást gyakorolt vagy tűket használt a kábítószer-élvezethez, mielőtt Isten Szavának pontos ismeretére jutott. Mivel növekvő számban vannak olyan emberek, akiknek tünetmentes HIV-fertőzésük van (ami azt jelenti, hogy mind ez ideig nincsenek külső tünetek), nem lenne helytelen az egyén vagy az aggódó szülők részéről, ha az eljegyzés, illetve a házasság előtt megkérnék a leendő házastársat, hogy végeztessen el egy AIDS-vértesztet. Ennek a betegségnek a pusztító, halálos természete miatt a lehetséges házastársnak nem kellene megsértődnie, ha ezt kérik tőle.

Ha a teszt pozitívnak bizonyul, helytelen lenne a fertőzött személy részéről, ha kényszerítené a jövendőbeli házastársat a jegyesség vagy az udvarlás folytatására, amennyiben a leendő házastárs ebben az esetben véget szeretne vetni a kapcsolatnak. És bölcs dolog lenne bárki részéről, aki korábban igen kockázatos életformát élt — promiszkuitást gyakorolt, vagy intravénásan használt kábítószert —, hogy önként döntsön a teszt mellett, mielőtt udvarolni kezd. Ily módon elkerülhetők a fájó érzések.

Tehát mint keresztények, szeretnénk könyörületesen cselekedni az AIDS-es emberekkel, nem pedig kerülni őket, felismerve azonban, hogy a személyes érzések eltérőek lehetnek e kényes témát illetően (Galátzia 6:5). Egy olyan betegségnél, mint amilyen az AIDS, nem mindent tudunk, ezért sokan talán haboznak az érintett kérdésekben. Az lenne a kiegyensúlyozott nézet erről a dologról, ha továbbra is szívesen fogadnánk az AIDS áldozatait a keresztény gyülekezetben és szeretetet, valamint melegséget mutatnánk ki feléjük, miközben megtennénk az ésszerű óvintézkedéseket annak érdekében, hogy megvédjük magunkat és családunkat a betegségtől.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

Megesett rajta a szívem

Egyik nap, miközben a nyilvános szolgálatban voltam, odamentem egy húsz év körüli fiatal nőhöz. Nagy barna szemei olyan szomorúnak látszottak. Felajánlottam neki a kezemben lévő traktátusok közül egyet, hogy megpróbáljak beszélgetést kezdeni vele Isten Királyságáról. Habozás nélkül a Vigasz a depressziósok számára címűt választotta. Ránézett a traktátusra, majd rám nézett és tompa hangon ezt mondta: „A nővérem épp most halt meg AIDS-ben.” Mielőtt befejeztem volna együttérzésem kifejezését, ezt mondta: „Én is meghalok AIDS-ben, és van két kisgyerekem.”

Megesett rajta a szívem, és olvastam neki a Bibliából arról a jövőről, amit Isten ígér az embereknek. Majd kibökte: „Miért törődne most velem Isten, amikor én soha nem törődtem vele?” Elmondtam neki, hogy a Biblia tanulmányozásából meg fogja érteni, hogy Isten szívesen fogad mindenkit, aki őszintén megbánást tanúsít, valamint hisz benne és a Fia váltságáldozatában. Ezt válaszolta: „Tudom, hogy ön kicsoda. Az utca végén lévő Királyság-teremből jött — de szívesen látnak a Királyság-termükben egy ilyen személyt, mint én?” Megnyugtattam, hogy igen.

Amikor végül folytatta útját, magához szorítva A Biblia — Isten Szava vagy emberé? című könyvet és a traktátusát, azt gondoltam: „Remélem, megtalálja azt a vigaszt, melyet csak Isten tud nyújtani.”