Milyen remény van arra, hogy egyszer véget érnek a háborúk?
AZ ELSŐ világháborút, amely 1914-től 1918-ig tartott, annak a háborúnak nevezték, amely minden háborúnak véget vet. De azóta több mint 200 háború volt, többek között az eddigi legnagyobb: a második világháború.
Nyilvánvaló, hogy a háború eltörlésére irányuló emberi erőfeszítések sorban csődöt mondtak. Lehet-e csodálkozni azon, ha sokan ezt mondják: ’Háborúk ezután is mindig lesznek’? Vajon te is ezen a nézeten vagy?
A második világháború után, 1945-ben azzal a céllal hozták létre az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy a háborúba belefáradt emberiségnek reményt nyújtsanak egy háborúmentes világ létrehozására. Ezt a reményt fejezi ki New York Cityben az ENSZ palota közterén felállított falra vésett felirat is, amely így szól: KARDJAIKBÓL EKEVASAKAT KOVÁCSOLNAK. ÉS LÁNDZSÁIKBÓL SARLÓKAT. NÉP NÉPRE KARDOT NEM EMEL, SEM HADAKOZÁST TÖBBÉ NEM TANUL.
Sajnos, a nemzetek háborús uszításukkal gúnyt űznek a békére irányuló reményüket kifejező gyönyörű szavakból. De ezek a szavak nem maradnak beteljesületlenül! Mégpedig azért nem, mert több mint 2500 évvel ezelőtt a tökéletlen embereknél magasabb rendű Forrásból származtak. A Mindenható Isten ígéretét rejtik magukban (Ésaiás 2:4).
Hamis remény
Sokan az egyházaktól várnak segítséget a háborúmentes világ létrehozására. Ám éppen az egyházak bizonyultak a történelem során az egyik legharciasabb és leguszítóbb erőnek. Frank P. Crozier, az első világháború egyik brit dandártábornoka például ezt mondta: „A keresztény egyházak a legvérszomjasabb testületek, amelyek a birtokunkban vannak, és amelyeket bármikor felhasználhatunk.”
Fontos tehát különbséget tennünk az igaz és a hamis keresztények között. Ennek felismerése céljából Jézus egy egyszerű szabályt állított fel: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7:16). Nem elég csupán a szó vagy a hitvallás. Ennek megvilágítására Steve Whysall, a vancouveri Sun szerkesztőségi tagja megjegyezte: „Nem minden férfi gépész, aki kék, olajos munkaruhát visel, még ha gépésznek látszik is . . . vagy még ha azt állítja is magáról: ’Gépész vagyok.’ ”
Szemléltetését a keresztényekre vonatkoztatva így folytatja: „Gyakran hallhatjuk az emberektől, hogyan lehetett ezt meg ezt a cselekedetet elkövetni a kereszténység nevében, és micsoda szörnyűségeket műveltek. Tény, hogy csakugyan szörnyűséges dolgokat . . . De kik mondták valaha is, hogy keresztények voltak azok, akik ilyen szörnyűséges dolgokat műveltek?
’Ó — vethetnéd közbe —, a bevett egyházak. De ki állította, hogy a bevett egyházak keresztények?
A pápa megáldotta például Mussolinit, és a bizonyítékok szerint más pápák is elkövettek a múltban hasonló galád tettet. Ki mondta hát, hogy ők keresztények?
Talán azt gondolod magadban, hogy azért, mert valaki pápa, feltétlenül keresztény is? De pusztán az, hogy valaki azt mondja: ’Keresztény vagyok’, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen az — mint ahogy az az ember sem feltétlenül gépész, aki gépésznek állítja magát.
Sőt a Biblia óva inti a keresztényeket azoktól, akik keresztényeknek vallják magukat . . . Egyetlen keresztény sem folytathat háborút egy másik keresztény ellen — ez egyenlő lenne azzal, mintha valaki önmaga ellen harcolna.
Az igaz keresztények fivérek és nővérek Jézus Krisztusban . . . Szándékosan soha, de soha nem bánthatják egymást.”
Ezért Jézus szabályát kell alkalmaznunk és meg kell figyelnünk, milyen gyümölcsöket teremnek az egyházak. Nos, miféle gyümölcsöket? A Biblia egy gyümölcsre különösképpen rámutat e szavakkal: „Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát. Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét” (1János 3:10–12).
Az egyházak, ahelyett hogy a testvéreik iránti szeretetre buzdították volna híveiket, inkább támogatták, sőt elősegítették, hogy egymás testvéreit öljék háború idején. Így játékszerei lettek Sátánnak, az Ördögnek ugyanúgy, mint ahogyan az ősi egyiptomiak, az asszírok, a babiloniaiak és a rómaiak vallásai is azok lettek. Jézus Krisztus ’e világ fejedelmének’ nevezte Sátánt, és ezt mondta igaz követőiről: „Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok” (János 12:31, 17:16; 2Korinthus 4:4). Az egyházak ellenben e világ szerves részévé váltak.
Világos tehát, hogy Isten nem használja fel az egyházakat annak a szándékának a megvalósításában, hogy általuk teremtsen egy háborúmentes világot. Isten a lelkészek és más egyházi képviselők kijelentéseivel ellentétben nem vesz részt egyik harcoló nemzet oldalán sem.
Akkor hát hogyan fog beteljesülni Istennek a háborúk megszüntetésére tett ígérete? Vannak-e olyan emberek, akik már ekevasakká kovácsolták kardjait? Néhány ember valóban van.
Az isteni ígéret beteljesítői
C. J. Cadoux, jó nevű egyháztörténész megjegyezte: „Az első keresztények szaván fogták Jézust . . . Vallásuk határozott jellemzője a békesség volt; erőteljesen elítélték a háborút az elkerülhetetlen vérontás miatt, és szorosan tartották magukat ahhoz az ószövetségi jövendöléshez, amely azt ígérte, hogy a háborús eszközökből mezőgazdasági eszközöket fognak készíteni” (Ésaiás 2:4.)
De mi a helyzet ma? Vannak-e olyanok, akik szaván fogják Jézust, és szívből szeretik egymást? Léteznek-e olyanok, akik fegyvereiket ekevasakká kovácsolták? Nos, az Encyclopedia Canadiana megjegyzi: „Jehova Tanúi munkája korunkban megfelel a Jézus és tanítványai által az első és a második században gyakorolt eredeti keresztényiség újjáélesztésének és visszaállításának . . . Ők valamennyien testvérek.”
Ennek megfelelően Jehova Tanúi Krisztus ama parancsának engedelmeskedve, hogy „szeressétek egymást”, nem hajlandók gyűlölni vagy megölni testvéreiket, még ha ők egy más etnikai csoporthoz vagy nemzetiséghez tartoznak is (János 13:34, 35). Martin Niemöller, német protestáns egyházi vezető megjegyezte, hogy „az elmúlt korokban [az egyházak] mindig hajlandók voltak megáldani a háborút, a csapatokat és a fegyvereket, és a krisztusi tanítás szellemével homlokegyenest ellenkezően ellenségeik megsemmisítéséért imádkoztak”. Ezzel ellentétben a Tanúk „százával és ezrével mentek koncentrációs táborokba, és inkább meghaltak, de nem voltak hajlandók a háborúkban katonai szolgálatot teljesíteni vagy lelőni embertársaikat”.
Igen, a más vallású emberekkel szemben Jehova Tanúi kardjaikat ekevasakká kovácsolták. Krisztus utasításának értelmében továbbra ’sem alkotják e világ részét’, és valóban különböznek a többi vallástól (János 15:19). A római katolikus St. Anthony’s Messenger megjegyezte: „Jehova Tanúi kívül maradnak ’az államegyházakon’, és nem is vállalják annak felelősségét, hogy áldásukat adják arra, amit a világi kormányok tenni akarnak.”
Istennek a leszerelésre vonatkozó ígérete ezek szerint úgy fog beteljesedni, hogy az összes nép közül csupán néhány millió ember kovácsolja a kardját ekevassá? Semmiképpen! Isten ígérete ennél sokkal látványosabban és sokkal drámaibb módon fog beteljesedni!
Hogyan ér véget minden háború?
Jehova Isten, a Teremtő úgy vet véget a háborúknak, hogy megsemmisíti az összes hadigépezetet mindazokkal együtt, akik azt létrehozták. A bibliai zsoltáros ilyen szavakkal hív meg bennünket ennek az izgalmas eseménynek a meglátására: „Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit — írta —, a ki pusztaságokat szerez a földön; hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben” (Zsoltárok 46:9, 10). Micsoda figyelemre méltó, lelkesítő bejelentés!
Vajon egy háborúmentes világ kilátása túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Kételkedők lehet, hogy így látják. Még az a hadtörténész is így gondolta, akinek történetét e folyóirat 9—13. oldalán olvashatjuk. De ő vette magának a fáradságot és alaposan megvizsgálta a bizonyítékokat. Felismerte, hogy a Biblia jövendölései a történelem e korábbi eseményeire vonatkozóan kivétel nélkül beteljesedtek pontosan a rendelt időben. Ezek alapján hisz abban, hogy azok az események is pontosan beteljesülnek a meghatározott időben, amelyeknek a jövendölés szerint a jövőben kell beteljesedniük.
Például vizsgáljuk meg, hogy a napjainkban történő eget rengető események is mennyire pontosan megfelelnek azoknak az eseményeknek, amelyek a Biblia jövendölése szerint a dolgok eme rendszerének utolsó napjait fogják jelezni (Máté 24:3–14; 2Timótheus 3:1–5). Ez azt jelenti, hogy Isten Királysága eljövetelének az idejében élünk annak az imának a beteljesedéseként, amelyet Jézus tanított a követői számára. „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10).
Milyen értelemben várjuk még Isten Királyságának az eljövetelét? A bibliai jövendölés így ír erről: „Ezeknek a királyoknak [a most hatalmon lévő kormányoknak] az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga [Isten Királyság-kormányzata] pedig fennáll mindörökké” (Dániel 2:44, Ökumenikus fordítás).
Igen, Isten drámai módon eljövő Királysága eltávolít minden ma létező kormányzatot, mint amint a megjövendölt világraszóló Vízözön is beköszöntött Noé napjaiban (Máté 24:36–39; 1János 2:17). A jelenlegi kormányok, valamint a kormányokat támogató vallások küszöbön álló megsemmisítésére való tekintettel létfontosságú, hogy személy szerint megvizsgáljuk saját helyzetünket. Akarunk-e erőfeszítést tenni, hogy többet megtudjunk Jehova Istenről és Fiáról, Jézus Krisztusról, valamint arról, hogy mit vár el tőlünk? (János 17:3). Akarjuk szeretni egymást, megtagadva, hogy bajt okozzunk embertársainknak, és ezzel kimutatni, hogy kardjainkból ekevasakat kovácsoltunk?
Ha egyetértesz a háború értelmetlenségével és valóban egy olyan földön szeretnél élni, ahol egyetemes béke fog honolni, akkor lépj kapcsolatba Jehova Tanúival. Ők készségesen segítenek neked több ismeretet szerezni arról, hogyan fognak a háborúk hamarosan egyszer s mindenkorra véget érni Isten Királysága alatt.
[Kiemelt rész a 7. oldalon]
Himmler tervei Jehova Tanúira vonatkozóan
HEINRICH HIMMLER a náci SS, vagyis az elitgárda vezetője volt, s a második világháború alatt Németországban Hitler után a második legnagyobb hatalomnak számított. Bár Himmler gyűlölte Jehova Tanúit azért, mert nem támogatták a világuralomért folyó náci tervek végrehajtásában, mégis tisztelte őket. Himmler egyik levelében, amelyet Ernst Kaltenbrunner Gestapo-vezetőnek írt, ezt írta:
„A legújabb értesüléseim és megfigyeléseim arra késztetnek, hogy terveket készítsek, és ezeket szeretném az Ön figyelmébe ajánlani. Ez a terv Jehova Tanúit érinti . . . Hogyan fogjuk kormányozni és helyreállítani a rendet Oroszországban, ha . . . meghódítjuk ezt az óriási kiterjedésű országot? . . . Minden vallási felekezetet és pacifista szektát támogatnunk kell . . . többek között Jehova Tanúi hitnézeteit is. Közismert, hogy ez utóbbiak számunkra hihetetlenül kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek. Eltekintve attól, hogy nem teljesítenek katonai szolgálatot és semmiféle háborús tevékenységet nem támogatnak . . . hihetetlenül megbízhatók; nem isznak és nem dohányoznak; fáradhatatlan munkások és páratlanul becsületesek. Kimondott szavukat mindig megtartják. Ezek ideális tulajdonságok . . . irigylésre méltó vonások.”
Himmler soha nem tudta rábeszélni a Tanúkat, hogy a náciknak dolgozzanak. Ő nem tartotta kívánatosnak maga és nemzete számára a Tanúknak ezeket a békés tulajdonságait, ugyanakkor ilyen ideális tulajdonságokat akart belenevelni az oroszokba. Ez békeszerető néppé tenné őket és önmaguktól készek lennének kardjaikból ekevasakat kovácsolni.
[Kép a 8. oldalon]
Isten Királysága megszüntet minden hadigépezetet, és az embereket átmenti egy békés új világba