Vizsgáljuk meg, milyen helyeket nevezünk otthonnak

„Mindenütt jó, de legjobb otthon.”

TE MIT nevezel otthonnak? Egy jól megtervezett, szakértők által, korszerű anyagokból épített házat? Vagy azt a házat, amelyet a tulajdonosa maga épített, a környezetében található anyagokat használva fel? Tegyünk egy kis körutat, milyen helyeket neveznek az emberek otthonnak a világ különböző tájain.

Első állomásunk El Salvador vidéke, ahol Jorgével és a szüleivel találkozunk Texistepegue kis falujában. Ahogy bejárjuk Jorge otthonát, megfigyeljük, hogy a padló egyszerűen a csupasz föld. A tetőtartó oszlopok fatörzsből készültek és a földbe állították azokat. A vályogtégla falakat sárral tapasztották. A zsindely tető a falakon kívülre nyúlik, hogy árnyékot adjon, és hogy megvédje a falakat az esőtől. A zsindely helyett azonban El Salvadorban sokan 15 cm vastagságban felhalmozott hoszabb fűből készítik a tetőt.

Kolumbiában a szegényebb emberek ehhez hasonló otthonokban laknak. A földbe állított sarokcölöpök között sárral tapasztott, hasított bambusznád alkotja a falakat. A tető pálmalevelekből készül, amelyeket a tartórudakra erősítenek.

Tacuarembóban, Uruguayban, néhány házat olyan vályogból építenek fel, amelyet lótrágya, föld és víz keverékéből készítenek. A keveréket fa öntőmintákba öntik, és sík területre fektetik, hogy megszáradjon a napon. A megkeményedett téglákból készítik a falakat, és a zsúpfedél pedig tartóoszlopokon nyugszik. Az ablaknyílások helyén üveg helyett zsalugátereket használnak, és a padló a sima föld.

Néhány szegény család Uruguay középső területén rögházakban lakik. A vályogházakhoz hasonlóan az ilyen lakások is hűvösek nyáron, és melegek télen. Egymáshoz illesztve a rögöket 60 cm vastagságban és 180 cm magasságban állítják össze. Nádat rögzítenek a tetőtartó oszlopokhoz, amelyek a 18 cm vastag zsúpfedelet tartják meg. Néhány háztulajdonos sár és tehéntrágya keverékével tapasztja be a ház külső falát, hogy keményebb és simább felületet kapjon. A ház belső felosztásához fiatal facsemetékből keretet készítenek és zsákvászonnal bevonják. Néha még sárral is betapasztják a vásznat.

A patakokhoz és mocsarakhoz közeli területeken, Uruguay belső részén, néhányan nádházakban élnek. Frissen vágott faágból állítják össze, amelyhez szorosan egy–egy köteg nádat kötöznek. Hogyan? A nádat 150—180 cm-es darabokra vágják, és a napra teszik száradni, míg teljesen száraz nem lesz. Ezután körülbelül 23 cm-es átmérőjű kötegekbe kötözik, és végül a tartószerkezethez erősítik, hogy kialakítsák a ház falát és tetejét.

Lebegő házak

Peruban, Iquitos városához közel, az olyan emberek, akiknek szűkösek az anyagi lehetőségeik, házukat az Amazonas folyóra építik. Hogyan tudják megakadályozni azt, hogy a víz el ne sodorja a házukat? A dzsungelből hosszú, könnyű fákat vágnak, tutajt csinálnak és ezt rudakkal horgonyozzák le a folyó fenekéhez. Miután a tutajt a rudakhoz erősítették, ráépítik a házat — egy egyhelyiséges építményt, amelynek bambusznád oldala és zsúpfedele van. A ház sajátságos klimaberendezéssel rendelkezik — ugyanis a levegőnek szabad áramlása van a bambusznád burkolat rései között. Gyakran a ház egyik oldalfala teljesen hiányzik a rettenetes trópusi forróság miatt.

Az alvó alkalmatosság gyakran faágy, függőágy vagy gyékényszőnyeg a földön. Bár az ilyen ház nagyon kezdetleges Iquitos legtöbb házához viszonyítva, a szegény embereknek ez az otthonuk.

Peruban a gyönyörű Titicaca-tavon nádházakat építenek lebegő szigetekre. A szigeteket is nádból készítik és különböző méretűek lehetnek, némelyik olyan pici, mint egy teniszpálya. Ez a tengerszint felett 3800 m magasságban elhelyezkedő tó nádban gazdag.

A leleményes lakók egybekötött nádkötegből készítik otthonaik falát és tetejét, amelyeket a lebegő padozatra építenek. Évente egyszer felújítják a padozat legtetején lévő nádat, így pótolják a legalján elbomlott részeket. A padozat körülbelül 180 cm vastag, és az alja fokozatosan elrohad.

Hongkongban egy másfajta lebegő házat találhatunk, amelyet néhány kínai nevez otthonának. Nem szokatlan, hogy az a kis vízitaxi, amely fizetővendégeket szállít; itt Hongkongban, az Aberdeen kikötőben, egyúttal a taxit működtető család lebegő otthonaként is szolgál. A család itt főz, itt eszik és itt alszik. Más kínai családok az egész életüket egy dzsunkának nevezett halászhajón töltik, amely az otthonukká vált.

Európában sok olyan folyó és csatorna van, ahol uszályokat használnak áruszállításra. Az uszályokat üzemeltető családok közül némelyik az uszály egyik végét átalakítja lakórésszé, és így az uszály lebegő otthonukká válik.

Apartman házak borneó-stílusban

Borneó szigetén az Ibano, vagy Sea Dayaks néven ismert nép, hosszú házakat épít, amely az apartman épületek sajátos megoldása részükről. Ezek a hosszú, lapos épületek, amelyeket számos földbe állított oszlop tart meg, magasan helyezkednek el a teraszos folyóparton. Minden egyes ilyen hosszú házhoz egy–egy egész közösség tartozik; egy egész falu egy fedél alatt.

A ház hosszúsága az együtt élő közösség létszámától függően változó, a létszám tíztől akár százig is terjedhet. Ha házasodás miatt több család lesz, a hosszú házat egyszerűen csak meghosszabbítják, hogy elhelyezzék őket.

Minden egyes családnak megvan a saját lakrésze. Hogyan jutnak a családtagok a lakásukba? Egy nyitott tornácon keresztül, amely a ház teljes hosszúságán át végighúzódik. Egy kiálló zsúpfedél gondoskodik a tornác árnyékáról, és megvédi az esőtől. Amikor otthon vannak, a lakók ezen a tornácon töltik az idejük nagy részét, meglátogatják egymást, vagy valami kézimunkán dolgoznak, mint amilyen például a kosárfonás, vagy szoknyát szőnek.

A család a lakás belsejében főz, eszik és alszik. A lakások és a tornác felett padlás van, ahol a farm szerszámait és a rizst tárolják. Ez szolgál a hajadon lányok hálórészéűl is. A fiatal nőtlen legények földre terített gyékényen kint a tornácon alszanak.

A nyugati városokban lévő sokemeletes házaktól eltérően, ezekben a hosszú házakban nincs sem fürdőszoba, sem toalett. A közeli folyóban fürdenek meg, és a hulladékanyagokat a lécpadlózat résein keresztül ledobják a 4 m mélyen lévő földre, ahol disznók és csirkék segítenek a hulladék eltüntetésében.

Föld alatti otthonok

A XIX. század folyamán sok egyesült államokbeli úttörő telepes a házát farönkökből, vagy sárrögökből építette, de néhányan a föld alá építették az otthonukat. Kiástak egy egyhelyiséges mélyedést valamely szakadék oldalában, és a tetőszint felett földtöltést hoztak létre. A kályhacsövet a tetőn keresztül vezették ki, és ez szolgált szellőzőként, hogy elvezessék a főzésnél és a fűtésnél keletkező füstöt. Bár ezek a földalatti otthonok sötétek, de ugyanakkor melegek is voltak télen. És az sem volt szokatlan, ha az emberek megosztották földbe vájt otthonukat lovaikkal vagy ökreikkel.

Napjainkban Tajvanhoz közel, az Orchidea-szigeten a yamisok még mindig hagyományos otthonokat építenek, amelyek többnyire föld alattiak. Kövek szegélyezik a nyitott verem falait, és zivatarok idején csatorna akadályozza meg, hogy megteljen vízzel. Fagerendák támasztják meg a szarufát és a zsúpfedelet. A föld felett minden egyes háznak van egy kis különálló, megemelt padozatú, fal nélküli építménye, amelyen egy másik zsúpfedél van. Ez a védett terasz a család hűvös menedékévé válik, ahová elhúzódhatnak a déli trópusi forróság elől. Vannak azonban olyan emberek is, akiknek az otthona teljesen a föld alatt van.

A barlangok otthonként való felhasználásának az ötlete néhány évvel ezelőtt új fordulatot hozott a világ különböző részein. A Loire-völgyben, Franciaországban, a barlanglakás divattá vált sok gazdag család körében. Láthatunk ott olyan barlangot, amelyet nappalivá, ebédlővé, konyhává alakítottak át — kamrák sorozatát, egyiket a másik után, amelyek mélyen benyúltak a sziklába. Egy másik lakást úgy terveztek meg, hogy egymás utáni több barlangból áll. Minden egyes barlangnak volt ablaka és üvegtáblázott ajtót építettek a barlangnyíláshoz, hogy beengedjék a fényt. Azok a családok, akik ezekben a barlangokban élnek, tekintélyes pénzt költöttek arra, hogy modernizálják otthonukat, bevezettették a vizet, az elektromos áramot, kényelmessé tették, ezek közé tartozik a légkondicionáló berendezés, amire azért van szükség, hogy felszámolják a nyirkosságot és a penészt.

Ezek a házak, amelyekről most szó volt, talán különböznek a tiédtől. De azok számára, akik ilyenekben élnek, szerte a világ különböző részén, ezek jelentik az otthont, az „édes otthont”.