Kolmanskop — Ahol homok és rozsda emészt

A Namíb-sivatag perzselő homoktengerében, közel Dél–Namíbia szeles tengerpartjához találjuk egy elhagyott város romjait. Még nem egészen 50 évvel ezelőtt is laktak itt emberek. E város neve: Kolmanskop.

Amikor itt 1908-ban gyémántokra bukkantak, gyémántkeresők, mágnás bányatulajdonosok és különböző kétes egyének keselyűként csaptak le a vidékre. Kolmanskop hamarosan virágzó város lett, koloniál-német stílusban épült óriási házakkal, postahivatallal és saját szállodával. Kolmanskop még egy kétszintes kaszinóval is büszkélkedett, benne színházzal és tekepályával — olyan luxusdolgokkal, amelyek kellemesebbé tették az életet a távoli Namíb-sivatagban.

Kolmanskop vesztét éppen létrejöttének az oka idézte elő. A bányák hamar kimerültek, elfogytak az előnyös méretű és jó minőségű drágakövek. A gyémántkeresőket új helyek csábították, ahol nagyobb és jobb gyémántokat találtak. Ráadásul az 1900-as évek elején hirtelen pangás következett be a gyémántpiacon. A városka élete fokozatosan hanyatlani kezdett, míg végül 1956-ban Kolmanskop teljesen elnéptelenedett.

A használaton kívüli gépek mára rozsdásodásnak indultak a tűző afrikai napon — ami bizonyítéka annak, hogy az ember rövid idő alatt akar vagyont kicsikarni a földből. Kolmanskop elevenen emlékeztet arra, mennyire hiábavaló a földi gazdagság utáni hajsza. Jézus ezt mondta: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket az égben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészt” (Máté 6:20).