Mikor kezdjük el és mennyit mondjunk?

ÚGY tűnik, sok lelkiismeretes szülő azt gondolja, hogy a kínos szexuális felvilágosítást megoldhatja egy tízperces erdei séta alkalmával, amikor a nemi élet valóságait feltáró beszélgetést folytat 13 éves gyermekével. De ez a felvilágosítás legtöbbször nemcsak túlságosan kevésnek, hanem évekkel megkésettnek is bizonyul. Nem szokatlan ezt hallani egy gyermekét szerető szülőtől: „Majdnem mindent megpróbáltam elmondani nekik, de úgy tűnt, ők már mindent tudnak.”

Kínálkozik-e valami jobb megoldás az ilyen felvilágosítás megadására? Ha igen, mikor kell ezt a szülőknek elkezdeni, mit tehetnek, és mit mondhatnak a gyermeküknek?

Bölcsen eljárva már csaknem a kisbaba születésétől kell elkezdened lerakni az alapját annak, hogy ebben a létfontosságú felvilágosításban részesítsd. Ha a nevelést akkor kezded el, amikor a gyermek még kicsi, lehetőséged van arra, hogy higgadtan, könnyen emészthető apró adagokban tálald neki az ismeretet, amennyit gyermeked fel tud fogni, és ami javára szolgál.

Kisgyermekük fürdetése közben a szülők megtaníthatják nekik a testrészeiket: „Ez a melled . . . ez a hasad . . . ez a térded.” Miért ugranál a hasról mindjárt a térdre? Vajon szégyellnivaló, ami a kettő között van? Vagy egész egyszerűen a nemi szervről van szó? Természetesen ezekre az intim testrészekre nem fogunk tiszteletlen, közönséges kifejezéseket használni. Miért ne mondhatnánk egyszerűen „hímvessző”-t vagy „szeméremtest”-et? Ezek a testrészek is részét képezik a teremtésnek, amelyre Isten azt mondta, hogy „nagyon jó” (1Mózes 1:31; 1Korinthus 12:21–24).

Később, amikor a gyermek esetleg megfigyel egy pelenkázást, tisztelettudóan azt mondhatod, hogy a fiúknak hímvesszőjük van, a lányoknak pedig szeméremtestük. Kedvesen megmagyarázhatod, hogy ezek intim testrészek. Ezekről csak a családban beszélünk, más gyerekekkel, vagy családon kívüli személyekkel nem.

Így sok mindent elmagyarázhatsz neki, mielőtt még kínossá válnának ezek a dolgok, korán kezdve a magyarázást és fokozatosan feltárva egyre többet, ahogyan a gyermek felfogóképessége növekszik.

A születés elmagyarázása

A három—öt év közötti gyermekeka rendszerint kíváncsiak arra, hogyan születik a kisbaba és ezt kérdezik: „Honnan jönnek elő a kisbabák?” Egyszerűen ezt válaszolhatod: „Te egy meleg, védett helyen növekedtél anyuka belsejében.” Ez valószínűleg kielégítő lesz számára abban a korban. Később a gyermek talán ezt kérdezi: „Hogyan tud a kisbaba onnan kijönni?” Ezt válaszolhatod: „Isten egy különleges nyílást teremtett, amelyen a kisbaba ki tud jönni.” A gyermekek figyelési időtartama rövid, ezért legjobb az egyszerű és egyenes válasz. A szükséges felvilágosítást apránként add át, a további [részleteket] tartogasd későbbre.

Ha a szülők éberek, sok lehetőséget találhatnak az oktatásra. Ha egy közeli rokon kisbababát vár, az édesanya ezt mondhatja: „Zsuzsa nagynénidnek valószínűleg nemsokára kisbabája lesz — körülbelül nekem is akkora volt a pocakom néhány héttel a te születésed előtt.” Egy kistestvér várva várt születése az oktatás izgalmas és élvezetes hónapjait biztosítja.

Később a gyermek valószínűleg tovább érdeklődik: „Hogyan lett a kisbaba?” Az egyszerű válasz: „Az édesapából egy piciny mag találkozik az édesanya petesejtjével és így indul el a kisbaba fejlődése, hasonlóan a földbe vetett maghoz, amelyből virág vagy fa növekszik.” Egy másik alkalommal a gyermek ezt kérdezheti: „Hogyan kerül apu magja anyu testébe?” Illő tisztelettel ezt mondhatod: „Azt már tudod, hogy a fiúk hogyan néznek ki. Van hímvesszőjük. Az édesanyáknak van egy nyílás a testükön, amelybe a hímvessző beleilleszkedik, és a mag így ültetődik el. Isten alkotta meg így az embert, hogy ezáltal a kisbabák jó meleg helyen növekedhessenek, amíg elérik azt a nagyságot, amikor már önállóan is tudnak élni. Akkor aztán egy aranyos új kisbaba születik!” A csodálat hangján beszélhetsz arról, milyen bámulatos módon rendezte el Isten ezeket a dolgokat.b

Ügyelned kell arra is, hogy soha ne tedd félre a kérdést zavarodban: „Majd beszélek róla később, ha már elég nagy leszel.” Ez ugyanis még kíváncsibbá teszi a gyerekeket és arra sarkallhatja őket, hogy valamilyen rossz helyről szerezzék be az információt. Az a gyermek, aki elég idős ahhoz, hogy ilyen kérdést feltegyen, az elég idős ahhoz is, hogy egyszerű és tiszteletteljes választ kapjon. Ha nem elégíted ki a kíváncsiságukat, ezzel elveszed a kedvüket, hogy ezután bármit is kérdezzenek tőled.

Milyen korán?

Számos szülő úgy érzi, hogy gyermekeinek már az iskoláskor előtt szükségük van ezekre az alapismeretekre, mert fennállhat az a lehetőség, hogy a többi gyerektől kevésbé szakszerű felvilágosítást szereznek majd be.

Egy nagypapa mesélte: „Én semmit sem kérdeztem, de amikor hatéves lettem, édesapám úgy döntött, itt az ideje, hogy megmagyarázza nekem, hogyan jönnek világra a gyermekek. Elmondta, hogy a férfi és a nő nemi egyesülése, amely egy kisbaba születését eredményezheti, ugyanolyan természetes, mint az evés, de Isten azt mondta, hogy ezt csak a házasságban élő embereknek szabad tenniük. Mégpedig azért, hogy a megszületendő gyermeknek legyen édesanyja és édesapja is, akik majd szeretettel gondozzák őt. — A nagypapa hozzáfűzte: — Ez a magyarázat éppen jókor jött. Ugyanis láttam, hogy hatéves gyerekek olyan erkölcstelen képeket rajzoltak és nevetgéltek rajtuk, melyeket én nem is értettem.”

Természetesen, ezeket az ismereteket nem úgy kell feltárni, mint amelyek szégyenletesek, hanem mint valamely bizalmas dolgot. Megismételheted, hogy ez családi titok, amit nem kell más gyerekeknek, vagy a családon kívüli személyeknek megemlíteni. Ha a gyermeked elszólja nagát ilyen tekintetben, kedvesen ezt mondhatod: „Pszt! Emlékezz vissza, ez a mi titkunk! Erről csak a családban beszélünk!”

Nem megbotránkoztató

Ha valakit az olvasók közül megbotránkoztatna, amiért úgy érezzük, szükséges beszélnünk erről a témáról, gondoljon arra, hány lelkiismeretes fiatal szülő keres tiszteletteljes módot arra, hogy ezeket az intim dolgokat elmagyarázza a gyermekeinek. Vajon nem sokkal jobb meghitt családi légkörben kertelés nélkül megkapni a magyarázatot, mintsem olyan módon, ahogyan sok szülő annak idején első alkalommal szerzett tudomást ezekről a dolgokról, családon kívül, szennyes, hitvány forrásból?

Ha igazán odafigyelsz gyermekeidre, és ha egyszerű és tiszteletteljes módon válaszolsz, később, ahogy az évek telnek és ahogy egyre több információra lesz szükségük, könnyebbé teszed számukra, hogy más kérdésekben is hozzád forduljanak.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 6. oldalon]

Egy közeledő születés értékes tájékoztatás átadására ad alkalmat