A Világkereskedelem felemelkedése és hanyatlása

1. rész — A pénzügyi gondok fojtó szorításában

„Bár életünket anyánktól és apánktól kapjuk, de csak a pénz által tudjuk fenntartani” (The Japanese Family Storehouse; vagy, The Millionaires’ Gospel, írta: Ihara Saikaku).

VOLTÁL-E már valaha pénzszűkében? Vagy előfordult-e az, hogy annyi pénzed sem volt, hogy a legszükségesebb dolgokat kifizesd? Voltál-e olyan helyzetben, hogy éhezni láttad a családodat és szegényes öltözetben? Ezekre a kérdésekre ma milliók igennel válaszolnak. Nagyon is tudatában vannak, mit jelentenek a pénzügyi nehézségek.

Képzeld csak el azt a munkanélküli édesapát, akinek táplálékról kell gondoskodnia éhező gyermekei számára és ki kell fizetnie számláit. Vagy gondolj annak az elcsigázott édesanyának a helyzetére, aki kénytelen sorban állni a nehezen beszerezhető élelmiszerekért, de a polcokat vagy üresen találja, vagy túl magasak az árak. Képzeld el, milyen feszültséget érez az a vállalati dolgozó, akinek a vállalata menthetetlenül a csőd felé rohan, vagy képzeld el milyen nyomás nehezedik arra a kormányra, amely azért küzd, hogy törlessze több milliárd dolláros adósságát.

A mai világban már bizonyos szavak is szorongást váltanak ki. Jövedelmünk (azaz pénzünk, javaink vagy a munkánkért, vagy az egyéb források felhasználásáért kapott ellenszolgáltatás) talán olyan alacsony, hogy életszínvonalunk (az a gazdasági szint, amelyen megszoktuk az életünket) komoly veszélyben forog. Ennek oka lehet a munkanélküliség, a gazdasági visszaesés vagy hanyatlás (a vállalati tevékenység pangási időszakai; az előbbi enyhébb, az utóbbi súlyosabb) vagy az infláció (az árak emelkedése, amikor a kereslet messze meghaladja a kínálatot s ennélfogva a pénzünk vásárlóértéke csökken). Mivel nincs elegendő pénzünk, így a megélhetési kiadásokkal (a napi szükséges áruk és szolgáltatások költségeivel) nem tudunk lépést tartani.

A gazdasági nyomás ereje

Az 1930-as években a nagy gazdasági válság — mondja egy szakértő — olyan mélyreható gazdasági tragédia volt, hogy ez „minden országot és minden társadalmi réteget érintett, kihatott azok társadalmi és politikai életére, mind a belföldi, mind a nemzetközi kapcsolatára”. Németország és Olaszország szélsőséges politikai erőinek a megerősítése, siettette a második világháború kirobbanását, ezzel is érzékeltetve, mekkora hatalma van a gazdasági nyomásnak. John K. Galbraith a Money: Whence It Came, Where It Went című könyvében éppen erről írt: „Németországban 1933 elején Adolf Hitler került a hatalomra. Sikerét nagymértékben annak köszönhette, hogy nagy volt a munkanélküliség, másrészt a bérek, a keresetek, az árak és az ingatlanok értékei fájdalmas mértékben visszaestek.” Az Egyesült Államok akkori inflációját kommentálva Galbraith hozzáfűzi: „Bármilyen fontos is a pénz, vitathatatlanul fontosabb az infláció nyomában megszülető félelem.”

Kelet-Európában az 1980-as évek végén végigsöprő politikai változások hátterében főleg gazdasági tényezők húzódtak meg. Ezek a tényezők gyakran a nyugati demokráciákban zajló választásokat is erősen befolyásolják, ahol az emberek — és ez már régóta így van — szavazatukat arra adják, akinek az uralomra jutásakor javulni fog az ő anyagi helyzetük is.

Sokszor a gazdasági nyomás eszköz arra is, hogy egy kormányt a politikájának megváltoztatására bírjanak. A mai gazdasági szankciók olykor egyenértékűek a régi katonai ostromokkal. 1986-ban Európa, Japán és az Egyesült Államok gazdasági szankciót léptetett életbe Dél-Afrikával szemben, tiltakozásul fajüldöző politikája ellen, e tiltakozás némi sikerrel is járt. 1990-ben viszont az ENSZ képviseletében maga a világ közössége gyakorolt gazdasági nyomást Irakra, kevesebb sikerrel.

A tendencia azonban egyre nyilvánvalóbb. Jacques Attali francia író és elnöki tanácsadó azt állítja, hogy „a kereskedők szerepe ma fontosabb a világ küzdőterén, mint a katonáké”. Egy hírmagazin ilyen magyarázatot fűzött ehhez: „(Sok országban) az ügyek intézésénél a gazdasági erő kiszorította a katonai hatalmat.”

Várható-e a fojtó szorítás enyhülése?

A betegségek, a bűnözés és a természeti katasztrófák nagy pusztítást jelentenek egy ország gazdasági életében. Az adósság és az állami költségvetésben jelentkező hiány ugyanilyen romlást idézhet elő. The Collins Atlas of World History című mű szerint „[a fejlődő országok] nemzetközi adóssága oly nagy, hogy a világ időnként egy óriási gazdasági katasztrófa szélén táncol, és riasztó arányú a szegénység valamint a nyomában járó reménytelenség és az általa kirobbanható fenyegető veszély”.

Amíg egyes kormányokat az elszabadult infláció sújt, addig más országok gigantikus harcot vívnak, hogy azt elkerülhessék. Bizonytalanság jellemzi az ingatag értéktőzsdét is. Egy politikai vezető hirtelen betegsége, vagy csupán a róla terjesztett alaptalan hír is elegendő ahhoz, hogy néhány órán belül virágzó üzletek menjenek tönkre. Az 1987 októberében történt Wall Steet-i tőzsdekrachot — amely súlyosságában vetekedett az 1929-es pénzügyi összeomlással — a pénzvilág története legszörnyűbb hetének nevezték. Majdnem 385 milliárd amerikai dollár értékű kintlevőséget töröltek. A tőzsde kiheverte ugyan ezt a veszteséget, de sok szakértő szerint az igazi tőzsdekrach még hátra van. „A világnak persze az volna jobb, ha soha nem ismerné meg, milyen is a teljes csőd a pénzvilágban” — írta George J. Church.

A gazdasági nyomás szorítása és a nyomában járó aggodalmak az enyhülés helyett inkább erősödni látszanak. Reális-e ezek után arra az eshetőségre gondolni, hogy hamarosan vége lesz ennek?