Ufók — Régen és ma

A legősibb időkből is olvashatók olyan jelentések, amelyek arról számolnak be, hogy az emberek különleges tárgyakat láttak az égbolton. Állítólag még az egyik fáraó is látott tüzes köröket az égen, sőt az amerikai indiánoknak is vannak legendáik repülő kenukról. Az ősi rómaiak is készítettek feljegyzést bizonyos repülő pajzsokról. Egyes azték fafaragványok megfejtése szerint Quetzalcoatl isten állítólag kígyóhoz hasonló léghajón érkezett a földre, csőrös űrsisakot viselve.

1561-ben és 1566-ban az egykori beszámolók szerint a svájci Bázel és a németországi Nürnberg lakói közül egy egész „sokaság” látott rendkívüli jelenségeket az égbolton. 1896-ban és 1897-ben viszont egy egészen szokatlan jelenség fordult elő az Egyesült Államokban. Az elmondások szerint az ország minden részén láttak az emberek a fejük felett valami légi cirkálót. Így hangzott a tájékoztatás: „Amerikában még soha nem tapasztaltak ekkora izgalmat, mint amit ez a titokzatos léghajó váltott ki.” Ezeket a látható jelenségeket az Egyesült Államokban Kaliforniától kiindulva mindenütt észlelték, mind a nagyobb városokban, mind pedig a kisebb falvakban. Ebben az az érdekesség — mondja a The Great Airship Mystery címü könyv —, hogy „a repülés eddig ismert történelme nem tud semmit arról, hogy az Egyesült Államokban az 1890-es évek végéig lett volna bármilyen nagy hatótávolságú irányítható repülőgép”.

A legbonyolultabb és a leginkább nyilvánosságra hozott egyik történet egy kansasi (USA) városkából való az 1897-es évből. Az elbeszélés szerint egy itteni állampolgár, Alexander Hamilton ecsetelte, miként ereszkedett le egy léghajó tehéncsordája közelében. Amikor végül is felszállt a hajó, az egyik üszőjét is magával vitte a személyzete. Később az úttól 5—6 km távolságban az egyik szomszéd „megtalálta a földjén az üsző bőrét, lábait és fejét”. Azonban évekkel később ismét megjelent a történet nyomtatásban, és akkor kacsának minősítették.

A fentiekhez hasonló, akár kiagyalt, akár valóságos történetek, mostanság újra megjelentek nyomtatásban különféle könyvekben. A századforduló előtti időből származó legtöbb történet feledésbe merült a poros újságpapír akták között, kivéve azt a néhány meglepően hasonlót azokhoz az esetekhez, amelyek több mint 40 évvel később kezdtek megtörténni. Akkor az emberek kezdték ismét felidézni ezeket a régebbi eseteket, kutatni kezdtek ezek után, és felfigyeltek a jellegzetes hasonlóságokra.

Ufók a modern időkben

A második világháború alatt a mi korunkban újból felelevenedett ez a téma, amikor a szövetséges bombázó pilóták arról számoltak be, hogy „furcsa fénygömböket és korong alakú tárgyakat láttak, [melyek] állandóan követték őket, miközben Németország és Japán fölött repültek”. Az amerikai pilóták ezeket foo-fightereknek nevezték el, mely kifejezés a francia feu, azaz „tűz” szóból ered. Bár a második világháború (1939—1945) véget ért, és vele együtt eltűntek a foo-fighterek is, a szokatlan látványokról szóló történeteknek nem lett vége.

Nyugat-Európában és a skandináv országokban állítólag szárny nélküli, úgynevezett kísértet-rakétákat láttak. Ezeket gyakran úgy ecsetelték, hogy lángcsóvát húznak maguk után az égen. E híresztelésekre válaszul még az Egyesült Államok is „kényszerítve érezte magát, hogy két kémelhárítási szakembert küldjön Svédországba”. A fenti történetek csak a kezdetet jelentették. Az a beszámoló, amely az egész világot valósággal meghökkentette, és amely a repülő csészealj korszak elindítója volt, Kenneth Arnold magánpilóta és üzletember szájából hangzott el. 1947. június 24-én a sajtóhírek szerint „kilenc különleges repülőgépből álló alakulatot látott, amint közeledett a Rainier-hegység felé [Washington állam, USA]”. Leírása szerint „csészealjakhoz” hasonlítottak, és olyan „laposak voltak, mint egy tepsi, de úgy ragyogtak, mint a tükör, amely visszaveri a nap fényét”. Elmondása szerint „kb. 1900 km/óra sebeséggel” haladtak. Ez akkor nagyobb sebességnek számított, mint amit az akkori sugárhajtású gépek képesek voltak elérni.

A „csészealj” kifejezés használata rögtön megragadta az újságírók fantáziáját és ebből született meg a most már közismert „repülő csészealj” kifejezés. Miután ez a beszámoló bejárta az egész világot, sokan, akik szokatlan tárgyakat vettek észre az égbolton, most sorban előálltak a maguk különböző történeteivel. Ilyen és ehhez hasonló ufó-látványok felkeltették a katonai hatóságok figyelmét is.

Az Egyesült Államok kormánya nyomozásba kezd

Valószínűleg egy magasrangú katonatiszt javaslatára, az Egyesült Államok kormánya hajlandó volt végül hivatalosan is foglalkozni az ufókkal. Így felállították a Project Sign-t, amely 1948. január 22-én kezdte el tevékenységét. Ez a nyomozó csoport azt a megbízatást kapta, hogy az Air Technical Intelligence Command irányítása alatt Dayton [Ohio, USA] közelében kezdjen el dolgozni. A vállalkozás alig indult be, máris tragédia történt. Thomas Mantell harci pilóta repülőgép-katasztrófa következtében életét vesztette, amikor üldözőbe vett egy számára ismeretlen tárgyat. Mivel túl magasra ment fel a gépével és nem használt oxigénpalackot, elvesztette az eszméletét. A későbbi vizsgálatok szerint valószínűleg egy kutatóléggömböt üldözött.

De az Eastern Airlines-hoz tartozó két pilóta is látott valami új tárgyat, és az említett légierőnél szolgáló pilóta halála és ez az eset csak fokozta az ufókkal kapcsolatos növekvő aggodalmat. A jelentés szerint az Eastern Airlines egyik gépe elhagyta Houstont [Texas] és a georgiabeli Atlantának vette az irányt, amikor a pilóta hirtelen gyors kitérő hadműveletre kényszerült, hogy „elkerülje a szárny nélküli B-29-es repülőgéptörzzsel” történő összeütközést, amely éppen elhaladt mellette jobbra. Egy utas és néhány szárazföldi támaszpontú megfigyelő is megerősíteni látszott a történet hitelességét.

A Project Sign csoport végül is jelentést tett közzé, amely egyeseknek csalódást okozott. Később a vezérkar bizonyos tagjait, akik rokonszenveztek azzal a gondolatal, hogy az ufók valóságosak, elmozdították állásukból. Akkor új elnevezéssel „Project Grudge” néven indult be a kutatás. Ebben az időben az ufók létezésébe vetett hit újra fellángolt, ugyanis a nyugalomba vonult Donald E. Keyhoe őrnagy cikket írt ezzel a címmel: „A repülő csészealjak valóságosak.” Ez a beszámoló a True folyóirat 1950. januári számában jelent meg, és a kiadvány igen kapós lett. A széles körű érdeklődés fokozására a True újabb cikket jelentetett meg R. B. McLaughlin flottaparancsnok tollából. Ennek a cikknek a címe ez volt: „Ahogyan a tudósok a repülő csészealjak után nyomoztak.” A lelkesedés rövid életű volt — ugyanis egyéb folyóiratok, pl. a Cosmopolitan és a Time olyan cikkeket jelentettek meg, amelyek leleplezték az ufók rejtélyét. Ezeknek az új cikkeknek, valamint az ufó-jelenségek átmeneti elmaradásának nyomán az érdeklődés alábbhagyott. És ekkor jött 1952, az ufó-történelem egyik legjellegzetesebb éve.

1952 — az ufók éve

Az egyesült államokbeli Air Technical Intelligence Command által feljegyzett ufó-látványok rekordja 1952-ben tetőzött, összesen 1501 esettel. 1952. március elején az egyre szaporodó látható jelenségek arra késztették az Egyesült Államok Légierejét, hogy külön szervezetet hozzon létre Project Blue Book néven. Az fokozott ufó-tevékenység ezen évében sokféle formában észlelték a legkülönbözőbb ufó-jelenségeket.

Egy különösen emlékezetes ufó-jelenség sorozat július 19-én és 20-án az éjféli órákban kezdődött Washington (D.C.) felett. A sajtójelentések szerint „egy csoport ismeretlen repülő tárgy jelent meg a Washington National Airport-on működő Air Route Traffic Control Center két radarernyőjén is. A tárgyak először lassan mozogtak . . . majd ’fantasztikus sebességre’ kapcsolva eltűntek.” A látható jelenségek megegyeztek a visszaverődő radarjelekkel. A további jelentés elmondja, hogy amikor megpróbálták feltartóztatni azokat, „a sugárhajtású gépek közeledtére a tárgyak eltűntek”.

1966-ban Gerald R. Ford, Michigan állam képviselője egy másik kongresszusi kivizsgálást rendelt az ufók ügyében, válaszul a Michigan államban tapasztalt ufó-jelenségekre. Ennek eredményeként egy újabb tudóscsoport kezdett el működni a Colorado Egyetemen. A kutatómunka felügyeletével dr. Edward U. Condont, kiváló tudóst bízták meg. A tudományos kutatómunka végén, 1969-ben kiadták a Condon jelentést. A jelentés többek között leszögezte, hogy „az elmúlt 21 év folyamán az ufók tanulmányozása nem vitte előbbre a tudományos ismereteket . . . és valószínűleg a további tudományos ufó-kutatásokat sem lehet majd alátámasztani azzal az érveléssel, hogy a tudomány ezzel előbbre lép”.

Az Egyesült Államok kormánya a maga részéről ezzel le is zárta az ufó-kutatásban való részvételét, ugyanakkor a nagyközönség kíváncsiságát is le akarták csillapítani. Ezzel azonban nem ért véget az ufó-vita, és nem lett vége az ufó-jelenségeknek sem. Az egyik jelentés szerint „a dokumentumban tárgyalt 95 eset 20 százaléka ’magyarázat nélkül’ maradt”.

Az ufók iránti érdeklődés az ufó-látványok előfordulásával arányban hol fokozódott, hol csökkent. Kiemelkedő évnek számított az 1973-as és az 1974-es év, amikor szintén észleltek ufókat. Az 1980-as évek beköszöntével újra megjelentek a napi hírekben ilyen riportok. De milyen következtetésre jutottak a tudósok és más szakemberek az utóbbi években?

[Kép az 5. oldalon]

Egyesek azt gondolták, hogy az azték Quetzalcoatl isten egy kígyóhoz hasonló űrhajón érkezett