A mai fiatalság — Kihívások, amelyekkel szembenéz

„TUDOMÁNYOS kutatásokból kitűnik, hogy a tizenéves kor kétségtelenül az élet legzűrösebb és legtöbb stresszhatással együtt járó kora” — írta Dr. Bettie B. Youngs a Helping Your Teenager Deal With Stress című könyvében. Az elmúlt korokban a fiatalok gondtalanul élhették a maguk fiatal éveit. Ma már meg kell birkózniuk a serdülőkor nehéz küzdelmeivel és az 1990-es években a felnőttekre váró félelmetes nyomásokkal is.

Dr. Herbert Friedman a World Health magazinban ezt írta: „A gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet soha nem történt olyan drámai változás időszakban, mint ma; vegyük például a világ óriási népesség szaporulatát, az ezzel együtt járó felgyorsult urbanizációs folyamatot, vagy a kommunikációban és az utazásban bekövetkezett műszaki forradalmakat, amelyek máról holnapra eddig soha nem látott állapotokat idéztek elő.”

Egy Kathy nevű tizenéves lány ezt mondja: „Nagyon nehéz felnőni egy olyan korban, mint a mi korunk.” Kábítószer-élvezet, öngyilkosság, alkoholizmus — tulajdonképpen ezekbe menekül az ifjúság, hogy ily módon védekezzen a „nehezen elviselhető, válságos idők” feszültségei és stresszhatásai ellen (2Timótheus 3:1).

Forradalom a családban

Dr. Youngs így emlékezik vissza: „Szüleinknek mindig volt ideje ránk. Sokunknak olyan édesanyja volt, aki a gyermeknevelést teljes idejű élethivatásnak tekintette.” Ma viszont „sok nő nem tud, vagy nem akar otthon maradni és csak gyermeket nevelni. Dolgoznak, és sokszor zsonglőri ügyességgel próbálják a munkahelyen és a családi körben adódó feladataikat ellátni. De a tapasztalatok szerint nem elég a nap 24 órája; valami mindig elmarad. S ami legtöbbször elmarad: az az idő és a támogatás, amit a szülő adhatna gyermekeinek. Az élet legsebezhetőbb szakaszában a tizenéves magára marad gondjaival, hogy megbirkózzon fizikai, lelki és érzelmi változásaival” (Helping Your Teenager Deal With Stress).

Az 1990-es években kétségtelenül számítani lehet a család szerkezetének drámai megváltozására, részben a válások miatt (az Egyesült Államokban a házasságok 50 százaléka válással végződik), részben a házasságon kívül született gyermekek, és a házasság törvényes köteléke nélkül együttélő élettársak növekvő számának tendenciája miatt. Az Egyesült Államokban már most is minden négy család közül egy úgynevezett egyszülős család. Szaporodnak az olyan mostohacsaládok, amelyek újabb házasságkötésekből jönnek létre.

Az ilyen családi összetételben élő gyermekek vajon ki vannak-e téve érzelmi vagy lelki sérüléseknek? Egyesek például azt állítják, hogy az egyszülős családok gyermekei hajlamosabbak a magányosságra, a szomorúságra és a biztonságérzet hiányára, mint azok a fiatalok, akik hagyományos családokban nőnek fel. Tény, hogy sok egyszülős- és mostohacsalád szemmel láthatóan hátrányosabb a gyermekek szempontjából. A Szentírás világosan kimutatja, hogy Isten eredeti szándéka az volt, hogy mindkét szülő vegyen részt a gyermeknevelésben (Efézus 6:1, 2). Ettől az ideális állapottól való eltérés feltétlenül növeli a stresszhatást és a feszültséget.

A családi élet területén sok fejlődő országban is forradalom megy végbe. A hagyományos családi szerkezet egykor az olyan nagy család volt, amelyben minden felnőtt családtag részt vett a gyermeknevelésben. Az urbanizációs folyamat és az iparosodás alaposan leszűkítette a családi kötelékeket — ennélfogva csökkent a fiataloknak nyújtott szükséges támogatás.

Egy fiatal afrikai nő ezt írja: „Nincsenek nagynénik vagy más rokonok, akiktől tanácsot kérhetnénk a felnőtté válás problémáiban. A szülők az iskolákra — és az iskolák a szülőkre hárítják ezt a feladatot. A gyermekeknek pedig az az érzésük, hogy egyik közösséghez sem tartoznak.”a

Gazdasági jellegű aggodalmak

A fiatalok is nagy aggodalommal nézik a világ rosszabbodó gazdasági helyzetét. Valójában minden 5 fiatal közül 4, fejlődő országban él, és azzal a kilátással néz szembe, hogy egy életen át tartó szegénység és munkanélküliség lesz az osztályre. A 17 éves Luv, aki Indiában él, ezt mondja: „Országunk fiataljai között jelenleg sok a munkanélküli, így lehet-e csodálkozni, ha a fiatalok megbetegednek és boldogtalanok, bűnös szokásoknak esnek rabul, elszöknek hazulról vagy öngyilkosságot követnek el?”

A jólétben dúskáló nyugat fiataljainak is megvannak a maguk pénzgondjai. Vegyük alapul az amerikai tizenévesekről készült felmérést, amiről a Children Today című folyóirat számol be: „Amikor konkrétan rákérdeztünk, mi nyugtalanítja a tizenéveseket, a legtöbben a pénzt és a jövőt említették.” A tizenévesek tíz legaggasztóbb gondja között „az egyetemi tandíj” kifizetése, az „ország [gazdasági] válság felé való haladása” és a „kellő pénzkereset hiánya” szerepelt.

Ironikus módon, egyes szakértők szerint még az anyagilag jól élő fiatalok is szenvedni fognak hosszú távon. A Newsweek folyóirat megjegyezte: „A 80-as években négy végzős [amerikai] egyetemista közül három, hetente átlag 18 órát dolgozott, és havonta gyakran több mint 200 dollárt vitt haza” — valószínűleg több volt a zsebpénzük, mint amennyivel a szüleik rendelkeztek! De előrelátható volt, hogy „az így keresett pénzt közvetlenül kocsira, ruhára, sztereó berendezésekre és a fiatal korral együtt járó nagylábon élés egyéb kellékeire költik.”

Bruce Baldwin író megjegyzi, hogy ezek a fiatalok „abban a reményben nőnek fel . . . hogy a jó élet mindig elérhető számukra, akár kifejlesztik magukban azt a készséget, hogy elérjék és rászolgáljanak erre, akár nem”. Persze „ráébrednek a fájdalmas valóságra, amikor elhagyják a szülői otthont. Ez a mesterkélt otthoni környezet voltaképpen annyira távol áll a munkaerőpiac és az érett felnőttek keresletének reális eshetőségeitől, hogy a gyakorlatban valami olyasmit fognak tapasztalni, ami a kulturális sokkhatással lesz egyenlő.”

Változó erkölcsi törvények és értékek

Az erkölcs és egyéb értékek terén végbemenő mélyreható változások szintén komoly zavart okoznak a fiataloknál. „A szex szót . . . nagymamám fiatalsága idején szinte nem is lehetett hallani” — mondja egy Srí Lanka-i fiatal nő, Ramani. „Nem vitatták meg a házastársak közötti nemi életet, még a családban vagy az orvos előtt sem esett szó róla, a házasságon kívüli nemi élet pedig egyszerűen nem létezett.” A régi tabuk azonban szinte mind eltűntek. „A tizenévesek közötti nemi élet majdnem mindennapos jelenség” — mondja ez a nő.

Semmi csodálni való nincs tehát azon, hogy az Egyesült Államokban 510 középiskolás diák között végzett felmérésből az derült ki: a második legnagyobb gondjuk az, „hogy elkaphatják az AIDS-t”! És most, hogy az „új erkölcs” ajtaja szélesre tárult, szemmel láthatóan csak kevés fiatal hajlandó komolyan venni azt a tanácsot, hogy be kell zárni ezt az ajtót és át kell térni a monogám életmódra — arra pedig még kevesebben hajlandók, hogy kivárják a házasság idejét. Az egyik francia fiatal ezt kérdezte: „Vajon a mi korunkban levők képesek-e egy egész életre elkötelezni magukat hűséggel valaki mellett?” Az AIDS és más, nemi úton terjedő betegség tehát változatlanul továbbra is fenyegeti számos fiatal életét és egészségét.

Milyen a jövő?

A fiatalokat egy másik gond is aggasztja. Nem egy fiatalt nyugtalansággal tölt el az a kilátás, hogy egy tönkretett földet fognak örökölni — egy olyan földet, amelynek légkörében egyre kevesebb az ózon, amelynek hőmérséklete a globális üvegházhatás következtében folyton emelkedik, buja őserdői elpusztulnak, levegője és vize viszont alkalmatlan a belélegzésre és az ivásra. Bár jelenleg csökkent a nukleáris háború veszélye, egyesek ettől függetlenül arra kíváncsiak, lesz-e az emberiségnek jövője!

Nem kétséges, a mai fiatalok óriási kihívásokkal néznek szembe. Segítség, útmutatás és irányítás nélkül jelenlegi és jövőbeni boldogságuk igen komoly veszélyben forog. És ha nincs remény a jövőre, akkor biztonságérzet sem lehetséges. Örömmel jelenthetjük ki azonban, hogy van segítség a mai fiatalok számára, méghozzá elérhető közelségben.

[Lábjegyzet]

[Kép a 6. oldalon]

A családi életek felbomlása, akár válás, akár elkülönülés formájában, sok fiatalt megfoszt a szükséges szülői támogatástól