A megközelíthetetlen őserdei macska

Az „Ébredjetek!” suriname-i tudósítójától

FELESÉGEMMEL együtt észrevettük ezt a megközelíthetetlen macskát, miközben hajtottunk az őserdei úton. „Nézd!” — kiáltottam, miközben dzsipünk egy teljes fordulatot tett. Ott álltunk szemtől szembe egy penitigrivel, avagy egy foltos tigrissel, ahogy Suriname-ban nevezik a jaguárt. Sárgásbarna bundája úgy ragyogott, mintha frissen festették volna. A lenyugvó nap sugaraiban színei aranysárgából vörösesbarnába csaptak, pofájánál, mellénél és hasánál pedig világos sárgásbarnába hajlottak. Szabálytalan fekete foltjai vagy rozettái voltak a legmegkapóbbak, amelyek majdnem az egész testét beborították.

A Kolumbusz előtt élt indiánokat annyira lenyűgözte e macska feltűnő külseje, hogy istennek nevezték! Foltos bundája, ahogy mondták, magát a csillagokkal teleszórt éjszakai égboltot jelképezte. Még ma is akadnak, akik Dél-Amerika állatai közül a jaguárt tekintik az állatok vitathatatlan királyának. A hím hossza — a farkát nem számítva — elérheti az 1,8 m hosszúságot, és súlya a 110 kg-ot!a Kerek feje és izmos nyaka; henger alakú teste, rövid, izmos lábai és nagy mancsai mind fenséges erejéről tanúskodnak.

Mindazonáltal a mi jaguárunk — fekete végű farkát felkunkorítva — nyugodt lépésekkel elsétált és megállt a bozótban. „Micsoda nagyszerű álcázás!” — suttogtuk, ahogy tökéletesen beleolvadt a levelek között beszűrődő napfény által megvilágított környezetbe, foltjai igazi árnyékfoltokhoz hasonlítottak.

Jaguárt ritkán lehet látni, mert jobban kedveli a védett helyeket. Mivel Suriname 80 százaléka esőerdő, így ez ideális hazája a jaguároknak.

Névjegyét hátrahagyva

A jaguár azonban országszerte hátrahagyja a névjegyét. „Láttam mancsainak nyomát az Atlanti-óceán iszapos partján” — mondta nekem később egy őserdei parkőr. „Én magam is láttam összekarmolt fatörzseket a brazil határon.” Állítólag ez is egy módja annak, ahogy a jaguár kijelöli területének határait.

„Ez így igaz” — erősíti meg a 83 éves James Brown, egy korábbi őserdei expedíció vezetője. „Gyakran találtunk öszszekarmolt fákat, amelyek azt jelezték, hogy előttünk egy foltos tigris járt. A jaguárok azért is mélyesztik fába karmaikat, hogy így élesítsék őket.

Egy másik mód, mellyel a jaguár jelzi, hogy ’itt jártam’, az, hogy szagnyomokat és állati ürüléket hagy hátra. Dr. Alan Rabinowitz nemrég fejezte be két éves megfigyelését a jaguárokról. Elmondta, hogy a jaguár gyakran 40—100 négyzetméternyi területet jelöl ki magának a sűrű őserdőben. Nem csoda, ha a kutatók épp csak bepillanthattak a jaguárok életébe! De ha e látottakat összerakjuk, elbűvölő kép bontakozik ki előttünk. Lássuk hát!

Bepillantás a jaguárok világába

Közeledik az este. Zümmögő rovarok, trillázó madarak és rikácsoló majmok hangjai vesznek bennünket körül. De figyelj csak! Fenyegető, mély morgó hangok szűrődnek át a fák között. Majd baljós csend. Eliramodó állatok és sivító repüléssel szétrebbenő, földön fészkelő madarak hangja hallatszik. Most mélyről jövő, dühös morgás hallatszik, legalább olyan rémisztő, mint az oroszlán ordítása! Egy erőteljes hím jaguár tűnik fel.

Ez az ő birodalma — a part menti őserdő és a mocsarak. Az összes nagymacska közül a jaguár mozog legotthonosabban a vízben. A vízre valójában két okból van szüksége: szeret játszani, és fontos a megélhetéséhez — ugyanis halász mesterséget űz. El is indul halász-területére a folyón át. Ügyesen, szinte egyenes vonalban evez úgy, hogy fejét, gerincét és a farka végét mindvégig a víz színe felett tartja. „A jaguárok kitűnő úszók” — mondta az egyik őserdő-kutató, Heinz Heyde. „Oly gyorsan úsznak, hogy hullámokat ver a víz a nyomukban. Láttam vízeséseken is átkelni őket!”

Amikor a jaguár eléri a túlsó partot, kimászik a folyóból és lerázza magáról a vizet. Elnyújtózik egy víz fölött kinyúló ágon, szemét a víztükörre irányítja, mintha az alatta levő mélységet fürkészné. Aztán éles karmú mancsával villámgyorsan kiragadja a vízből uszonyos zsákmányát.

„Egy holdfényes éjszaka — emlékszik vissza Heyde — láttam egy jaguárt, amint egyméteres anjoemarákat [egy halfajta] olyan vad erővel püfölt, hogy azok a levegőbe repültek, és 5 méterre a macska mögött csapódtak a földhöz. A jaguárok hihetetlenül erősek!” Pieter Teunissen, biológus, aki vadonban figyelte meg a jaguárokat, ezt mondja: „Egyszer azt figyeltem meg a parton a hátrahagyott nyomokból, hogy egy jaguár 4 méter magasba dobott egy óriási aitkantie-t [kérges teknőst].”

A jaguár nemcsak erős, hanem sokoldalú is. Három közegben vadászik: egyformán ügyes vízben, szárazföldön és fákon. Ha vízbe gázol vagy fára mászik, karmai biztos kapaszkodót jelentnek, miként a hegymászónak a szöges cipői. A földön behúzza karmait, és úgy mozog, mintha zajelnyelő zokniban járna — szinte oson nagy lábaival.

De egy vadásznak természetesen türelemre, gyorsaságra és jó időzítésre van szüksége. Nem csoda, ha két évet vesz igénybe az anyai kiképzés, mielőtt a kis jaguárok képesek lennének táplálékot szerezni maguknak! Hat hét után a kölykök mindenhova követik anyjukat. Mindazonáltal rejtekhelyükön maradnak a sűrűben, mialatt anyjuk zsákmány után jár.

Az anya most óvatosan halad a folyó mentén, amíg fel nem fedez egy csapat vízidisznót. Ezek a világ legnagyobb rágcsálói. Kiszámított mozdulatokkal araszol előre, majd megáll, szemeit a zsákmányra szegezve. Egész teste megfeszül, csak farkának vége mozog ide-oda. A vízidisznók víz alá merülnek, amikor megérzik a jaguár jelenlétét. A jaguár azonban ritkán marad vesztes. Oly sikeresen vadászik, hogy a vízidisznót „a jaguár mindennapi kenyerének nevezik”.

Mik a kiegészítő fogások? Van bőven. Az apró agutisztól a testes tapírig minden. Még a tarajos sülök, a teknősök és a kajmánok sem érezhetik magukat biztonságban. A macska esetenként kimerészkedik az őserdőből és a legelőkre is ellátogat. „A minap egy tehenet és egy borjút támadott meg egy jaguár” — mondja Ronnie Kranenburg, állatorvos. „A várostól csak néhány mérföldre történt.” Ezen a módon többnyire öreg jaguárok támadnak, melyeket fiatalabb vetélytársaik elűztek, vagy olyan állatok, melyek régi lőtt sebtől szenvednek.

Emberre is rátámadnak jaguárok? „Nem, erre alig van példa” — mondja az állatorvos. Ezzel Teunissen biológus is egyetért. Visszaemlékszik, hogy egy éjjel a tengerparton sétált, tengeri teknős kutatóknak segédkezve. Visszafelé jövet zseblámpája fényénél egy jaguár mancsának nyomait fedezte fel az ő lábnyomain. A macska tehát ott járt a nyomában! Ahelyett, hogy bántotta volna, a macska azonnal eltűnt, mihelyt a biológus visszafordult.

„De teknősöket megtámadnak — mondja Teunissen —, úgyhogy amikor éjjel teknőstojásokat kellett kiásnom, egy kicsit feszélyezve éreztem magam. A lehulló homok hangja a teknős ásásának hangjához hasonlít. Csak egyet tudtam tenni — folytatja —, időnként körbevilágítottam zseblámpával abban a reményben, hogy a jaguárok felismerik: teknősök nem járnak zseblámpával.”

Csempészkereskedelem

De mit mondjunk ennek fordítottjáról: fenyegeti-e az ember a jaguárokat? Jacques Berney a Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora főtitkárhelyettese, amely megpróbálja ellenőrzés alatt tartani a vadon élő állatokkal való kereskedelmet. Ő mondta nekem, hogy a jaguár veszélyesen halad a kipusztulás felé. A jaguár-kereskedelem emiatt szigorúan tilos.

A Világ Vadvédelmi Alap (USA) hírközlő szerve, a Focus szerint az illegális orvvadászat még mindig jól kifizetődő vállalkozás. S hogy mi az oka ennek? Az, hogy nagy a kereslet a foltos macskából készült szőrmebunda iránt. Az orvvadászok az Amazonas őserdőit járják éjjel, és erős fényű zseblámpájukkal elvakítják a jaguárokat, utána pedig fejbelövik a megrettent állatokat.

A Focus híradása szerint egy-két órán belül a jaguárbőr már egy szárítóállványon szárad. Rövid időn belül átcsempészik a határon és „Kávé” feliratú ládába csomagolva hajóra rakják Európa felé. Egyes hatóságok szerint közel 6000 jaguárt ölnek le és készítenek ki ily módon évente.

Egyelőre még viszonylag bőven van Suriname-ban e fenséges állatokból. És reméljük, hogy ez a helyzet nem változik. Különben bekövetkezhet az a nap, amikor ezzel a megközelíthetetlen foltos macskával többet nem találkozunk.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

H. Armstrong Roberts