A félreismert hiéna

Kevés állatot ért annyi méltánytalan bántalom, mint a hiénát. Holott igazában nem is olyan veszélyes állat. Mélyen ülő, apró szemeiből, csapott hátából és egykedvű modorából sok szemlélő valami rossz külsejű és gonosz lényt vél felfedezni. Ráadásul, a hiéna démoni nevetéséről és kacagásáról közismert. Kísértetiesnek hangzó üvöltése gyakran töri meg az afrikai éjszaka csendjét. Ha a hiénáról hallunk, talán e tulajdonságai miatt érzünk egy kis borzongást!

Valójában sokszor méltánytalanul a rossz oldaláról mutatták be a hiénát. Kezdjük rögtön néhány téves beállítással. A hiénát sokszor valamilyen kutyának képzelik az emberek. Pedig semmi köze a kutyához. Külön fajt alkot, a kutyához való külső hasonlósága a puszta véletlen műve.

A hiénákat gyakran gyáva állatoknak tartják. Pedig a gyáva állatok aligha tudnának jó vadászok lenni. Vadászok? Igen, a hiénák ugyanis nem egyszerűen csak dögevők. Kivételesen erős válluknak, és az afrikai húsevő állatok közül a legerősebb állkapcsuknak köszönhetően igen eredményesek a zsákmányok elejtésében — még az olyan nagy állatokkal is elbánnak, mint a bölény. Emiatt Afrika nagyragadozói között tartják nyilván.

A dél-afrikai ragadozókat tanulmányozva Chris McBride szerző azt is megfigyelte, hogy a hiénák gyakran még a lakmározó nőstény oroszlánokat is el tudják zavarni zsákmányuk mellől. Csak a hím oroszlán tud ellenállni a csoportba verődő hiénák támadásának. Ha a hiéna csakugyan gyáva állat lenne, képes volna-e ilyen félelmetes ellenség lenni? Aligha.

Miért kacag?

A hiéna őrjöngő kacagása lehet, hogy kicsit kellemetlenül hangzik számodra. Pedig csupán így tart fenn kapcsolatot falkájának tagjaival. „Mindegyik foltos hiénának megvan a maga külön jellegzetes ugatása, amelyet a többi hiéna jól meg tud különböztetni” — magyarázza Dr. G. Mills, dél-afrikai kutató. Az egy falkába tartozó hiénák ily módon adják tudtul egymásnak — hogy szükség esetén, például olyankor, amikor meg kell védeniük saját vadászterületüket, vagy amikor vadásztársasággá alakulnak — sürgősen falkába kell verődniük. Egy vad elejtésekor vagy egy tetem felfedezése láttán érzett izgalmuk tetőpontján átható hangú „kacagást” hallatnak.

De nem minden hiéna nevet. A dél-afrikai barna hiéna kisebb és csendesebb, mint a közismertebb foltos hiéna, és szívesebben vadászgat egyedül, mint csoportosan. A kapcsolattartás tekintetében inkább szaglóérzékére bízza magát.

Minden hiéna a maga jellegzetes külön szagával jelöli meg a füvet, a bokrokat vagy köveket oly módon, hogy végbelének egy specializált bűzzacskójából ragacsos, bűzös anyagot választ ki. A hiénának oly finom a szaglása, hogy ebből a váladékból még azt is meg tudja állapítani, hogy saját falkájának melyik hiénája hagyta hátra ezt a nyomot, milyen volt a neme, és milyen rangot vívott ki magának a hiénák között.

Talán nem kedveled a hiénát? Ezen nincs mit csodálkozni, nem valami megnyerő külsejű. De rajta kívül még sok más állat sem az. Számos állat más tulajdonságaival, például erejével és ravaszságával hívja fel magára a figyelmet, és ejt ámulatba bennünket. Ebből a megvilágításból nézve a hiénában is van sok csodálnivaló és lenyűgöző tulajdonság.